Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-28 / 208. szám
TO Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 27. (207. szám.) A legutóbbi napokban aviatikusaink ismételten felderítő repüléseket végeztek Belgrád felett. A repülőgépek eközben rendkívüli bravúrral mélyen Szerbia belseje fölött is jártak és fontos adatokat hoztak a szerbek állásáról. Zimonyból megállapítható, hogy Belgrádot éjszaka nem világítják, s villamos ívlámpák távcsővel jól láthatók, de hetek óta nem égnek éjjel. A belgrádi villamosközpont, mely a Száva közelében van, a várművek bombázása közben rommá lövetett. Ideérkezett hír szerint a belgrádi vízművek sem funkcionálnak többé. Bravúros tüzérharc Még a hónap elején Belgrád körül folyt tüzérharcban történt, hogy a hadvezetőség a szerb drótnélküli távíróállomás megsemmisítésére, valamint szerb szállítóhajóknak a Dunán valókoncentrációjának megakadályozására egy tarackezredből egy hadnagyot küldött ki csapatjával. A hadnagy augusztus 7-én este indult el s a Pancsova körüli elöntött árvízterületen kellett áthaladnia. Reggel négy órakor érkezett a megparancsolt helyre, ahol a Duna és a Száva torkolatával szemben, 1700 méterre a belgrádi vár kiszögelésétől, felállíthatta ágyúit. Rövid, de erős tüzelés után öt szerb gőzöst, több uszályt és kotrógépet hülyesztett el. Erre a szemközt lévő parton elhelyezett nagyszámú szerb gyalogság erőspuskatüzelést kezdett a mieink ellen, akik mindössze négy ágyúlövéssel elhallgattatták a szerb gyalogságot. A hadnagy most távcső segítségével egymagamegállapította és kikémlelte a mélyen Belgrádban bentlévő drótnélküli távíróállomást, amelynek antennája a belgrádi egyetem és az azzal szemben lévő épület fölött volt kifeszítve. A hadnagy bámulatos pontossággal állította be az ágyukat és a táviróállomást annak ablakain keresztül gránátokkal és srapnellekkel tönkretette. Erre a belgrádi várból is megszólaltak az ágyuk. A szerbek most már jobban lőttek, mint az előbb és a hadnagy látván, hogy a túlsó parton lévő nagyszámú tüzérség ellen az ő kis csapata hiába tüzel, Zimonyból kért segítséget. A szerbek ezt is észrevették, még jobban tüzeltek a magyar csapat felé, de eredménytelenül. A hadnagy bámulatos hősiességgel állta helyét, amíg végre sikerült neki a belgrádi drótnélküli állomás mindkét épületét teljesen tönkretenni. Kevés volt már az muníció a mi oldalunkon és a nehéz terep miatt egyhamar nem is lehetett újabbat szállítani. De a hadnagy a még meglévő néhány gránátot sem hagyta felhasználatlanul, hanem tönkretette vele a belgrádi villamos művet. És amikor egyetlen muníciója sem volt már, akkor a szerb lövések közepette a legnagyobb léleknyugalommal irányította vissza csapatát. Szerencsére a szerb lövések most nem találtak és a kis csapatnak egyetlen embere, egyetlen ágyúja sem veszett el. Két napig voltak távol és amikor visszaérkeztek, a tisztek, akik már aggódtak értük, leírhatatlan örömmel fogadták őket. A hadnagyot kitüntetésre ajánlják, a tábornok pedig, aki a sereget parancsnokolja, a sajátjából adott az expedícióban résztvett minden közvitéznek öt-öt koronát, röpködött. Furcsa, mikor fütyülnek. Félóráig haladtunk így óvatosan. Amint a széléhez közel értünk, rettenetes sortüzet kaptunk, hármat láttam egyszerre elbukni, a többi kukorica is telve volt a mieinkkel, felhangzott: Vorwärts! Karddal én is az erdő között egy 600 lépéses rét volt, rohantunk. Ahogy kiugrottam a kukoricásból majd elzuhantam, egy régi szerb halott feküdt a szélen, civilruhában, a borzasztó bűz. Hanyatt, a szája nyitott, a puska feltörve mellette. Rohanni kellett a réten, nagyon sokan estek, azt hittük, a szerbek az erdő előtt egy sáncárokban vannak, pedig csak sapkák voltak odatéve, fatörzsekről lőttek. Akkor mi is lőttünk és futottunk feléjük, egyik hadnagy két géppuskát állított fel rettenetes tűz között és neki a ritkás erdő közepének. Embert hallani láttam a fáról. Sokat. Nem tudom mennyi idő telt el, míg a réten keresztül mentünk, két perc vagy egy negyedóra. Többször lehasaltunk, megint fel, mikor az árokhoz értem, katonasapkák sorba állítva a földhányáson, bent az árokban rengeteg halott. Rettenetes bűz, mert régi szerb halottak, tetejükben a mieink közül újak. Mellettem egy bosnyák szuronynyal rohan, golyó találja a térdét, elöntötte a vér, már átugrottam az árkon, azt hallom, amint mondja: Moja majka! Sanité! Sanité! Egy másik bosnyák kezénél fogva felkapta a hátára és vitte visszafelé. Csak be az erdőbe, rohantunk, a fák közé lőve. Az erdő közepén élőről megint rettenetes tűz, srapnell-tűz ért bennünket. Fák dőltek ki, nagy galyak recsegtek, azt éreztem, hogy megbotlok, egy fa mellé vágódtam, fel akartam kelni, ugrani, nem tudtam. Nem éreztem, hogy meg volnék lőve, valami fa ülhetett meg, odanyúltam a lágyékomhoz, meleg lett a kezem, látom véres. Csak arra gondoltam, a kamásaimban valami bogár mászhatott be, mert nagyon szar. Pedig ott is talált egy szilánk. Azt láttam, hogy behozták a géppuskát egy erdei tisztásra és onnan borzasztóan dolgoztak. Egyre ordították: muníciót, muníciót! Aztán kezdett elhomályosulni előttem minden, gondollam, talán meghalok. Csak azt szerettem volna , tudni, győzünk-e? Valahogy visszafelé másztam egy nagyobb fa mögé, oda egy másik sebesült is mászott és ketten támaszkodva elmentünk vissza az árokba, mert közben is kétszer gellert kaptunk. Az árokba a halottak közé feküdtünk. Társam, egy őrmester, egy szerb őrnagy halottról egy rendjelet tépett le és azt feltűzte. Neki is a met-Iében van a golyó. hu. árokban itt-ott hangzott a kiáltás: Sanité, Sanité! És egy káromkodás magyarul. Félóra múlva szaladva jött két baka, nem is vettem észre őket, csak hallottam, hogy mondják: tedd fel a tiszt urat, én majd megnézem, ki él. Úgy hoztak ide a sakáci nagy sárga házba, ami előtt reggel feküdtünk. Csatatűzben Egy zászlós leirása Ktenak, augusztus 18. — Amikor a szerbek az első shrapnell-lövést tették, a hadnagyuak elkiáltotta: Na most bent vagyunk! . . . Jobbról, az erdő felől jöttek a lövések. Három percenkint egy ágyúlövés. A mieink viszonozták, a mieinknek borzasztó hangjuk van. Aztán csend lett, talán fél hét óra volt, mikor féljobbra, a kukoricás felé rajvonalba átfejlődtünk, a kapitánv kiadta a parancsot: ..Zweiter und vierter Zug vorwärts!" Emelkedő terep. A kukorica széléig hasonmásztunk, nem is vettem észre, a két szakaszszal egyedül maradtunk, a hadnagyunk mindig előreszaladt és visszajött. A kukoricába ugrottunk, lövésre készen, de nem volt szabad lőni, nehogy meglássanak az erdőből. Kukoricában állva mentünk, most már az erdő felől sortüzet kapunk, körülöttnk csak néhány arvó két hadosztályt tönkrevertek Bécs. augusztus 26. A losnicai szerb vereségről érkezett magánjelentések elmondják, hogy a szerb hadosztály a losnicai erdőben rejtőzött el, őrjárataink azonban felderítették ezt a búvóhelyet. Erre tüzérségünk parancsot kapott, hogy azonnal tüzeljen az erdőre. Hatvan srapnell röpült a szerbek rejtekhelyére s erre csönd lett az erdőben. A Drinán való átkeléskor és Losnica elfoglalásánál a szerbek, noha igen erős hadállásban kitűnő fedezet mellett voltak, aránytalanul nagy veszteséget szenvedtek. Amikor az ellenséget leszorították a magaslatokról, az árkokban mindenfelé halott szerbeket találtunk, akik az árokdombra hanyatlottak; legnagyobb részüknek fejsebük volt, ami a srapnellek hihetetlen hatása volt. Szerb katonaszökevények azt beszélik, hogy a szerbek abban bizakodtak, hogy megerősített állásukban egy hétig ki tudják állani a támadást. Ágyúink tüzének és gyalogságunk leírhatatlanul vitéz rohamának azonban fél napig sem tudtak ellentállni. A mi csapataink fölényét már az is mutatja, hogy a szerbeknek is két hadosztályuk volt (Gankovics tábornok parancsnoksága alatt), így tehát a szerbek kedvező hadállása mellett a mi csapataink kiválósága döntötte el a csata eredményét..'Tssaé?? ddtíotpjVi3/tI £ tío» - ta ^V^AVVVVVvVVVWWA/UVWVVV/WVWVV Adakozzunk a Magyar Vörös Kereszt egyletnek /aa sa .snsgfirí ilava Jíov "Mvaan ienAq Ausztria-fapigarország hadat üzent Belgiumnak Bécs, augusztus 27. A belga udvarnál akkreditált cs. és kir. követ azt az utasítást kapta, hogy a belga királyi külügyminiszterhez a következő táviratot intézze: Kormányom megbízásából van szerencsém excellenciáddal a következőket közölni: Minthogy Belgium a német birodalom által ismételten tett ajánlatok viszszautasításával Franciaországot és Angliát részesíti katonai támogatásában, mely két állam hadat üzent Ausztria-Magyarországnak és tekintettel arra a tényre, mint megállapítást nyert, Belgiumban a királyi hatóságok jelenlétében osztrák és magyar állampolgárok oly bánásmódot voltak kénytelenek eltűrni, amely az emberiesség legelemibb követeléseinek ellentmond és még ellenséges államok alattvalóival szemben is megengedhetetlen. Ausztria-Magyarország kénytelennek látja magát a diplomáciai viszony megszakítására és e pillanattól kezdve Belgiummal szemben hadiállapotban levőnek tartja magát. A követség személyzetével együtt elhagyom az országot és az államban levő osztrák és magyar állampolgárok védelmét az Egyesült Államok belgiumi követére bizom. A cs. és kir. kormány Errenbault de Dudzeele grófnak kiadta az útleveleket. Aláírva Clary. A hős „Zenta" Schloss Miksa tengerészeti író, nagyszerű részleteket tett közzé a hős Zenta nagyszerű harcáról, amelyet a túlnyomó ellenséggel folytatott. Egy francia páncélos cirkáló, — az ,,Edgar Quinet" — egyik tisztje, egy francia Ian munkatársa előtt így nyilatkozott a harc lefolyásáról: .A franciák csodálattal vannak eltelve az osztrák és magyar tengerészeknek páratlan halálmegvetése iránt, amelynek hősiességére nem lehet szavakat találni. Mi, folytatja a hadnagy, a „Goeben" és a ,,Breslau" keresztültörése után egy ideig a szicíliai vizeken cirkáltunk és azután Máltába mentünk, hogy szenet vegyünk föl. A legközelebbi feladatunk az volt, megtudni, hogy a déli Adrián vannak-e az osztrák-magyar flottának erői, amelyek esetleg a két német cirkálóval közösen operáltak. Érdekünkben állott megállapítani, hogy kizertatotloni vonal veszélyeztetve van-e, vagy nem. Tizenhetedikén elhagytuk Máltát és az itáliai partok mentén lassú menetben Északkeletre nyomultunk. Manfredoni-foknál erősen Keletre fordultunk és nemsokára föltűnt előttünk a Punto d'Ostro-fok. Innen délnek vettük utunkat. Körülbelül négy-öt tengeri mértföldnyire mentünk a partról. Hirtelen osztrák-magyar hajók tűntek föl. Azonnal megkezdtük a tüzelést egy kis vadászhajó és egy kis cirkáló ellen, amely mindnyájunk nagy csodálatára gyors tempóban felénk jött. A vadászhajó elmenekült előlünk. A kis cirkáló, amely anynyira vakmerő volt, hogy fölvegye a harcot az egész flottával, valamennyi ágyújával védekezett. Mint a zápor hullottak a gránátjai, noha a mi ágyúink egymásután eltalálták. Nemsokára forgács, ágyudarabok, szilánkok, gőz és gáz borították el hajónkat és szakadatlanul hullottak az ellenség lövedékei. Negyedórai harc után egy lövésünk kettészakította ellenfelünket, amely lelkes éljenzés közt lobogó zászlójával elmerült a habokban. Ugyanabban apfl,'AOM .(9V^19l919S«92iM 29 JFVGSP.*JP