Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-05 / 185. szám
PESTI NAPLÓ 1914- augusztus S. 1185. szám.T . Budapest, szerda trra Magyarországnak Szerbiához küldött hadüzenetére vonatkozik.) A cár, aki titokban ekkor már Németország ellen mozgósított és mégis bensőségesen kér segítséget Vilmos császártól, fenyegetődzik is és kijelenti, hogy, a pressziónak, amit rája Oroszországban gyakorolnak, nem tud többé ellenállni és kénytelen lesz intézkedéseket tenni, amelyek háborúhoz vezetnek. Egyúttal arra kéri a császárt, hogy, tartsa vissza a monarkiát. Vilmos császár emberül megfelel erre a táviratra. Kijelenti, hogy a monarkia eljárását nem tekintheti szégyenteljes háborúnak, mert Ausztria- Magyarország tapasztalásból tudhatja, hogy Szerbia papirosígéretei teljesen megbízhatatlanok. A császár garantálja, hogy a monarkia nemn akar Szerbiában területet hódítani és még egyszer felajánlja egész barátságát és segítségét arra nézve, hogy a bécsi és a pétervári kormányok között közvetítsen. A császár ezután egy újabb táviratot küld a cárnak, akit a mozgósítás veszélyére és súlyos következményeire figyelmeztet. Kijelenti, hogy a monarkia csak Szerbia ellen mozgósított és hadseregének csak egy részét. Oroszország kimben a monarkia ellen mozgósít, Vilmos császár közvetítő szerepe lehetetlenné válik és a cárviseli a felelősséget a háborúért, vagy a békéért. A cár utolsó táviratában hazug választ ad Vilmos császárnak arra a kérdésére, amely a mozgósításra vonatkozik és miközben katonái már a német határon arcátlankodtak, még mindig arra kéri Vilmos császárt, hogy gyakoroljon erős nyomást Ausztria-Magyarországra. Ez volt a legnagyobb perfidia, amit a világtörténelem egyáltalában ismer és a német császár erre hadat üzent annak az Oroszországnak, amelynek délnyugati határszélein immáron két nap óta győzedelmes német katonák állnak. Délután a birodalmi gyűlés ülést tartott. Bethmann-Hollweg kancellár mondott hosszú beszédet, amelynek elején a német-orosz háború előzményeit ismertette híven. A beszéd végén világraszóló szenzációs kijelentést tett a kancellár. Franciaországot vádolván jelezte, hogy szükséges lett, hogy Németország fegyveres erővel lépjen fel Franciaország ellen és a német seregek már meg is szállták Luxemburg nagyfejedelemséget és a belga királyságot. Ez világszenzáció. A német seregek három nap óta három idegen országba hatoltak be tehát. Oroszországba, Luxemburgba és Belgiumba, amely pedig titkos katonai konvencióban vett Franciaországgal mert innen legközelebb az út Párisba. Belgiumból Sedanon — milyen fenyegető emlék most újra ez a név ! — és Reimson át vezet a legközelebbi út Párisba, amelynek utcáin Vilmos császár nagyapjának katonái vonultak már egy ízben végig. A birodalmi kancellár beszédében még ep 1 másik igen súlyos kijelentést tett és ez Angliára vonatkozott, amelynek újra és úgy látszik utoljára ajánlotta fel a békés semlegességet, egyúttal az egész világ színe előtt megígérte, hogy abban az esetben, ha Anglia semleges marad, a német flotta meg fogja kímélni Franciaország északi partjait. Szóval Anglia akaratától teszi függővé, hogy a német flotta elpusztítja-e Észak-Franciaországot, vagy sem, mert hogy, ez a német flottának hatalmában áll, abban senki rém kételkedik. A hármasszövetség gyönyörű győzelmei gyarapodtak a mai nappal is. Vilmos császár déli egy órakor a királyi palota fehértermében a birodalmi gyűlés rendkívüli ülésszakát a következő trónbeszéddel nyitotta meg: Tisztelt Uraim! A sors nehéz óráiban gyűjtöttem magam köré a német nép képviselőit. vö . ! Majdnem fél évszázadon át a béke útján maradhattunk. Azok a kísérletek, hogy Németországra háborús hajlamokat fogjanak rá és hogy Németország pozícióját a népek között csökkentsék, gyakran kemény próbára tették a népünk türelmét. Még provokáló körülmények között is, kormányom mindenkor rendületlen becsületességgel követte az erkölcsi, szellemi és gazdasági erők fejlődésének útját, mert ezt tartotta főcéljának. Az egész világ tanúja volt, hogy, milyen fáradhatatlanul állottunk az első sorokban az utolsó évekbajai és bonyodalmai közepette, hogy kikerültessék a háború Európa nagyhatalmai között. Úgy látszott, hogy a legnagyobb veszély, amelyet a balkáni események idéztek fel, már kikerültetett, ■ a - 1 Ekkor. Ferenc Ferdinánd barátom meggyilkolásával örvény nyílt meg. Ferenc József császár és király, az én szövetségesem, kénytelen volt fegyverhez nyúlni, hogy országai biztonságát védelmezze egy szomszédos állam veszedelmes machinációi ellen. Igazságos érdekei követésében az orosz birodalom útjába állott. Minket nemcsak szövetséges kötelességünk állít Ausztria-Magyarország oldalára, hanem egyúttal az a hatalmas feladat is osztályrészünkül jutott, hogy a két állam régi kultúrközösségével együtt saját hatalmi állásunkat védelmezzük az ellenséges haderő támadása ellen. Nehéz szívvel mozgósítottam hadseregemet egyik szomszédom ellen, amelylyel oly sok csatában együtt küzdött, őszinte fájdalommal láttam eltörni azt a barátságot, melyet Németország oly hiven tartott. Az orosz császári kormány, e telhetetlenek előmozdításával ezt a háborús szerencsétlenséget előidézte. Fáradozásaink, hogy a francia köztársasággal barátságos viszonyt érjünk el, elég gyakran meghiúsultak régi reményeken és régi haragon. .. A mostani helyzet nem múló érdekkonfliktusból, vagy diplomáciai konstellációkból állott elő, hanem eredménye hosszú évek óta dolgozó rosszakaratnak, mely a német birodalom hatalma és virágzása ellen irányul. Tisztelt uraim! Amit emberi belátás és erő megtehet, hogy egy népet a végső döntésekre felvértezze, az az önök hazafias segítségével megtörtént. Az ellenséges érzület, mely Keleten és Nyugaton régi idő óta elharapódzott, most magasra fellángolt. Minket nem hajt hódítási vágy, minket az a hajthatatlan akarat lelkesít, hogy megtartsuk azt a helyet, amelyre Isten minket állított, a magunk és minden jövendő nemzedék számára. Az okmányokból, amelyek Önök elé terjeszttettek, látni fogják, hogy kormányom, mindenekelőtt pedig kancellárom a legutolsó pillanatig igyekezett a legvégsőt elhárítani. Reánk kényszerített védelemben tiszta lelkiismerettel és tiszta kézzel nyúlunk kardunkhoz. A német birodalom népeihez és törzseihez hivó szóval fordulok, védelmezzék meg teljes erővel, szövetségesünkkel való testvéri váll vetett küzdelemmel azt, amit békés munkával megteremtettünk. Atyáink példájára szilárdan és híven, komolyan és lovagiasan, alázatosan Isten előtt és harci kedvvel az ellenség előtt, — Így bízunk az örök Mindenhatóságban, vajha erősítené és jó befejezésre vinné védekezésünket. Önökre, tisztelt Uraim, tekint ma, fejedelmei és vezérei köré gyülekezve, az egész német nép. Hozzák meg határozataikat egyöntetűen és gyorsan, ez bensőséges óhajom, Berlin, augusztus 4. Délután egy órakor nyitotta meg a német császár kastélyában ünnepiesen a birodalmi gyűlést. A fölötte nagyszámban megjelent képviselőkön kívül ott voltak Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár, az udvari és katonai méltóságok, a diplomáciai testületek, gróf Szőgyény-Marich osztrák-magyar nagykövet a követségi tanácscsal és a katonai és tengerészeti attasékkal. A páholyban megjelent a német császárné, a trónörökös nejével és a többi hercegnőkkel. Röviddel egy óra után megjelent a császár tábori egyenruhában. A császárt megjelenésekor lelkes hadi kiáltásokkal fogadták. Amidőn a baldachin alatt állott, előlépett a birodalmi kancellár és átnyújtotta a trónbeszédet. Határozott, erős hangon és minden szót külön hangsúlyozva, olvasta fel a császár a trónbeszédet, amelyet először néma csöndben hallgattak, de az első mondatok elhangzása után kitörő hach-kiáltásokkal fogadtak és a lelkesedés minden mondat után megismétlődött. Amidőn a császár néhai Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolásáról beszélt, remegett a hangja az izgalomtól. Azt a részt, hogy Oroszország a szövetséges monarkia útjába állott, csak nagyon röviden említette. Amidőn Németországnak az osztrák-magyar monarkiával szemben fennálló szövetséges kötelességeiről beszélt, orkánszerű hadikiáltások töltötték be a termet. A trónbeszéd felolvasása után még a következő szavakat intézte a gyűléshez: — Uraim! Önök olvasták azt a beszédet, amelyet kastélyom erkélyéről népemhez intéztem. Megismétlem, amit mondottam, hogy nem ismerek többé pártokat, csak németeket, annak bizonyságául, hogy önök készek pártállás és valláskülönbség nélkül összetartani és minden veszélyen és vészen át (dick und dann, durch Not und Tót) engem követni, felszólítom a pártok vezetőit, lépjenek elő és fogadják ezt meg kézszorítással. (Zajos, szűnni nem akaró hach-kiáltások fogadták a császár ezen szavait.) A pártok vezetői előléptek és a császár * miri'TégijikühkW'kezet szorított. '■ Ezután írbirodalmi kancelár a birodalmi gyűlést megnyitottnak nyilvánította. A gyükér elénekelte a Heil Dir im Siegeskranz-ot. Az utolsó akkordok elhangzása után a császár kezet fogott a vezérkar főnökével és a birodalmi kancellárral, meghajolt a gyűlés előtt és lelkes haci kiáltásoktól kísérve, elhagyta a termet és ezzel véget ért az ünnepség, amely mély hatást tett a jelenvoltakra. Vilmos császár és a cár táviratváltása A Fehér könyv aktái Berlin, augusztus. 4. A birodalmi tanács elé ma Fehér Könyvet terjesztenek. A Fehér Könyvhöz csatolt akták között számos távirat van, melyet Vilmos császár és az orosz cár váltottak egymással. Július 28-ikán Vilmos császár a következőket táviratozta az orosz cárnak: A legnagyobb aggodalommal hallom, hogy Ausztria-Magyarország eljárása mily benyomást keltett birodalmadban. Az a lelketlen agitáció, melyet évek óta űznek Szerbiában, ahol a felháborító bűntényhez vezetett, melynek Ferenc Ferdinánd főherceg áldozatul esett. Az a szellem, mely a szerbeket saját királyuk és annak neje meggyilkolására indította, még ma is uralkodik abban az országban. Kétségtelennek tartom, hogy meg fogsz egyezni velem abban, hogy mindkettőnknek, valamint az összes uralkodóknak közös érdeke követeli, hogy mindazok, akik az ocsmány gyilkosságért erkölcsileg felelősek, megérdemelt büntetésben részesüljenek. Másrészről nem kerüli el a figyelmemet, mily nehézségekkel találkozol Te és kormányod, midőn a közvélemény áramlataival szembe kell szállanotok. Tekintettel arra a szívélyes baráti viszonyra, mely kettőnket hosszú idő óta szorosan egybefűz, egész befolyásomat