Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-12 / 314. szám
Budapest, szombat ban annyi jó vitéz, bátor katona ment a harctérre, hazánk védelmére! — A véletlen játéka. Egy német önkéntes a következő csodálatos és érdekes történetet mesélte el: — A lövészárokban fekve, céloztam az ellenségre. Mintegy hetven méter távolságban egy zuáv körvonalait figyeltem, akinek élesen kirajzolt alakja kitűnő célpontot nyújtott. Már lövésre készen voltam, éppen meg akartam rántani a ravaszt. Nagyon világos volt a cél, fegyveremet pedig a legnagyobb gonddal állítottam be és ezért biztosra vettem, hogy találni fogok. A pillanatnak egy töredékével előbb, mint hogy elsüthettem volna a puskámat, eldördült a szemben álló zuáiv fegyvere. Erős ütést éreztem és ájultan estem végig a földön. Mikor magamhoz tértem, láttam, hogy puskám závárzata és töltény kamrája szét van zúzva. Szétrobbant fegyverem darabjai arcomon és kezemen borzalmas sebeket ejtettek. Megvizsgáltam a tönkretett fegyvert és a csövében egy francia és egy német golyót találtam. A csőnyílás egy kissé megsérült. A francia golyó beletalált a fegyverem csövébe, felrobbantotta a tölténykamrába tett patront és így sebzett meg engem saját puskám szilánkjaival. Ha a francia golyó csak egy milliméternyire eltért volna pályájáról, talán eltalálta volna azért a csőnyílást, de semmi esetre nem futhatott volna végig a német fegyver csövén. Ez a csodálatos eset csak azért történhetett meg, mert a német puskacső csavarmenete jobbra, a francia fegyveré pedig balra halad. Így a francia gelyó a csőbe való behatoláskor ugyanolyan körülmények közé jutott, mint amilyenben a francia fegyvercső elhagyásakor volt. A francia fegyver berendezésének megfelelően tengelye körül balra forgott és így végigmehetett a német fegyver csövén. A parancsnokló tábornok, amikor az esetet bejelentették neki, ezt mondotta: — Kái, fiam, hogy nem te sütötted el egy pillanattal a francia előtt a fegyveredet. Talán akkor is megtörtént volna a sajátságos eset, a másik részen. — Hősi halál. A 76. és 77. számú veszteség-lista szerint a következő tisztek haltak hősi halált: Bartos Ferenc hadapród-jel. (18. gye), Bölcsházy Barna tart hadnagy (38. gye.), Breuer Ferenc hadnagy (42. gye), Deutsch János százados (38. gye.), Fejér Sándor hadnagy (22. magy. népfe.), Forgács Loránd tart. hadnagy (38. gye ., Kun Gyula főhadnagy (38. gye.), Lederer Ottó tart. zászlós (102. gye.), dr Rosenauer Jenő tart. hadnagy (29. vadászé.), Béres Gyula százados (17. honv. gye.), Miklovits Jenő tart. zászlós (17- fionv. gye.) — Helyreigazítás: A 76. lista elesett tisztjei, között szerepelt Bajatz Rudolf, a 38 gye. századosa, csak megsebesült. Bechine Ferenc erdőmérnök az északi harctéren Stary-Sambornál szenvedett sebesülése következtében harmincegy éves korában Szatmárnémetin hősi halált halt. Mohács nagyközség elöljárói és tisztviselőkara gyászjelentésen tudatja, hogy Herdlein László, Mohács aljegyzője, tartalékos honvédhadnagy, hősi halált halt. A homonnai harcmezőn érte ellenséges golyó. Szabó Béla tartalékos főhadnagy, a 17. népfelkelőezred 4. századának parancsnoka, a hadiékítményes harmadosztályú katonai érdemkereszt tulajdonosa, a déli harctéren hősi halált halt. — Az adománygyűjtés eltiltása az iskolákban. Lapunk pénteki számában egy levelet közöltünk, amely arról szólt, hogy Déri Ferenc tanácsnok beoltotta a főváros iskoláiban a Hadsegélyző Hivaal javára folytatott gyűjtést. E hírünkre vonatkozóan Déri Ferenc tanácsnoktól most a következő sorokat kaptuk: Igen tzlelt Szerkesztőség! Méltóztassék megengedni, hogy a Pesti Napló mai számában „Nem szabad gyűjteni a fővárosi iskolákban" cím alatt közölt levélre megtehessem a következő megjegyzéseimet: Nem felel meg a valóságnak a levélíró azon állítása, hogy a gyűjtést a tanulók között azért szüntettem be, mert az erre vonatkozó rendelet a főváros autonómiájának a sérelmével került az iskolákhoz. Kötelességemnek tartom ugyan a főváros jogainak a védelmét is, de ha a gyűjtés megengedésének csak ez lett volna jz akadálya, megtaláltam volna a védelemnek más ,-ódját is. A tulajdonképeni ok azonban az volt, hogy a főváros tanácsának van egy elvi határozata, amelyet a szülőknek és a pedagógusoknak egyforma és általános helyeslésével hozott, amely a tanulók között minden gyűjtést egyszers mindenkorra eltiltott s amely rendelkezését a tanács a mai időkben sem kívánta felfüggeszteni. Hogy lehetne-e ettől a rendelkezéstől ma eltérni, arra nézve talán lehetnek eltérő vélemények, de helyes véleménye csak annak lehet, aki látja vagy tudja, hogy úgyszólván naponta jönnek újabb és újabb deák, amelyek az iskolákban való gyűjtéstől várják megvalósulásukat. Mind egyformán szép és egyformán nemes célok érdekében. Ugy, hogy ha a tanács elvi álláspontján rész ütne, az iskolák egyebet sem csináltatnának, mint hogy nap-nap után ujabb és ujabb gyűjtéseket rendezzenek. Fogadja az igen tisztelt Szerkesztőség e helyreigazítás közléséért köszönetemet. Budapesten, 1914. december 11-ikén. Déri, tanácsnok. — Adományok. Pénteken a következő adományokat kaptuk: Idősebb Vitális Józsefné (Lónyabánya) 12 koronát, Durkó Márton (Mezőterem) 10 koronát, Menyhárt János (Csaca) 6 koronát, Vörös Olga (Budapest) 2 koronát, Máthé Györgyné (Uzdiszentpéter) 2 koronát. Major Piroska (Budapest) 25 koronát küldött katonáink karácsonyi ajándékára. Idősebb Patzer Kristóf (Orsova) 20 koronát küldött a Vörös Kereszt Egyesületnek, Németh Jánosné (Lengyeltóti) két Auguszta-dobozra 6 koronát, Vadnay Ferenc (Tuzsér) ugyancsak két Auguszta-dobozra 6 koronát. Major Piroska (Budapest) elesett katonáink özvegyei és árvái számára 25 koronát küldött. A nemes célú adományokat rendeltetési helyükre juttattuk. — Gyári kórházak. A hadisegély egyik érdekes jelenségét képezik az úgynevezett gyári kórházak. Hogy milyen nagyszerű az ilyen magánkórházak berendezése, mutatja a Reithoffer József Fiai cégnek Bécsben, VI., Dreihnfeisengasse 9—11. szám alatti új áruházában nagy anyagi áldozattal létesített üdülőotthona. A három emeletet egyesítő magánkórház ötven-hatvan beteg állandó ápolására van berendezve, az orvosi szolgálatot dr. Reithoffer Richard teljesíti, míg a betegek ápolását két hivatásos ápolónő és nagyszámú önkéntes vöröskeresztes testvér végzi. A gyógyulást kereső betegek kényelméről minden tekintetben gondoskodva van. Az alapítók nagylelkűségéről tesz bizonyságot, hogy a gyógyuláson túl is gondoskodnak az ápoltakról és távozásuk alkalmával meleg téli ruhákkal látják el. — Ki tud róla? Ifj. Müller Imréné született Horváth Terézia homonnai kalaposmesterné két hónap óta eltűnt. Aki tud róla, értesítse férjét, ifj. Müller Imrét, (hegyi tüzér-divízió 1., III. hadosztály). Cime: Brünn, Reservespital Nr. 5, Gistraerstrasse 59, Abteilung Nr. 7, Versorgungsanstalt. — A Vasúti és Hajózási Klub ápolónői tanfolyama. A Magyar Vasúti és Hajózási Klub, mely a VI. Podmaniczky utca 113 szám alatt levő telepén hetven ágyas hadikórházat tart fen, ápolónői tanfolyamot is szervezett. Mostanában tartották meg a tanfolyam vizsgáját, melyen Kotányi Zsigmondné, udvari tanácsos neje és dr. Biber Gyula miniszteri tanácsos, a Klub kórházi bizottságának elnöke és a Vörös Kereszt Egyesület kiküldöttei is megjelentek. A tanfolyamon dr. Sellei József kórházi főorvos, a tanfolyam vezetője, az összes vizsgára jelentkezett hölgyeket képesítette, ami bizonyságot nyújt arról, hogy derék honleányaink mily lelkiismeretes buzgalommal igyekeznek vállalt feladatuknak megfelelni. A második tanfolyam 21-én kezdődik. — Adományok műlábra. Pénteken a következő adományok érkeztek hozzánk a sebesült katonák műlábára: Idősebb Vitális Józsefné (Lónyabánya) 10 korona. idősebb Patzer Kristóf (Orsova) 10 korona, Löffler Ferencné (Kistapolcsány) 10 korona, Luczu Margit tanítónő gyűjtése (Cirák, Sopron megye) 20 korona 46 fillér, Sellei Margit (Déva) 2 korona 4 fillér, Németh János eé (Lengyeltóti) 6 korona, Vörös Olga (Budapest) 2 korona, Vadnay Ferenc (Tuzsér) 3 korona. A nemes célú adományokat rendeltetésük megjelölésével eljuttattuk a Vörös Kereszt Egyesületnek. — Gyászrovat, özvegy Hölzer Simonné, a Holzerdivatáruház alapítójának özvegye, Budapesten elhunyt. Hölzer Sándor kereskedelmi tanácsos az édesanyját gyászolja benne. Pollák Mór e hónap 10-ikén hetvennyolc éves korában elhunyt. Erményi Emil nyugalmazott magyar királyi államvasúti főfelügyelő Budapesten elhunyt hatvanöt éves korában. A Budapesti Áru- és Értéktőzsdét súlyos gyász érte; egyik legkötelességtudóbb, legképzettebb hivatalnoka, dr. Donáth György tőzsdetitkár elhunyt pénteken, negyvennégy éves korában. 1901-ben lépett a tőzsde szolgálatába és ott mint jogügyi titkár teljes mértékben érvényesíthette alapos szaktudását, nagy szorgalmát. A tőzsdetanács pénteki ülésén Simon Jakab helyettes elnök meleg szavakkal emlékezett meg az elhunyt titkárról. Elhatározta a tőzsdetanács, hogy gyászának jegyzőkönyvben ad kifejezést. PESTI NAPLÓ 1914. december 12. (314. ST&m.) 9 APOLLO •PROJECTOGRAPH RT. • Hétfőn, december hó 14-én először ! Uj kinema szkeccs ! JÖNNEK AZ 080SZOK Írta: GUTHI SOMA : Csataképek ötödik száma igen érdekes tartalommal, képekkel és Franciaország nagy térképével jelent meg. Aki legalább félévre előfizet, az eddigi számokat díjtalanul kapja. Előfizetési ára: negyedévre 1.80 korona, félévre 3.50 korona. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadóhivatal: Szemere utca 19. , esetleg kórházakban tartózkodó katonai és polgári. olvasóinkat vagy hozzátartozóikat kérjük, hogy a PESTI NAPLÓ anyagához és képeihez ők is járuljanak hozzá, hűséges leírásokkal, tudósításokkal és főleg harctéri fotografikus fölvételekkel. A beküldő neve meg fog említtetni a reprodukálható kép alatt és a fotográfiákat a használat után rögtön visszaküldjük. Levelek címe: a PESTI NAPLÓ ALBUM szerkesztőjének Budapest, Vilmos császár-út 65 DB • E tarka krónika Hazatérés — H cigaretta — Sóskai Egy budapesti autókereskedővel történt meg ez az eset. Bevonult katonának. El is ment az északi harctérre, ahol hősiesen megállta a helyét, aminek külső jeleképpen egy kozákköpenyeget és egy pikát hozott magával, amikor betegen hazajött szabadságra. A harctéren természetesen nem volt módjában fodrászterembe járni s nagy, barna szakáll verte a mellét. Amint megérkezett, sietett haza, öreg szüleihez s a váratlan öröm előérzetén mosolyogva, nyitott be a lakásba. Az öregek vacsoráinál ültek éppen s mikor a nagyszakállas embert, a kozákköpenyben, kezében a lándzsával meglátták, az anyja rémülten sikoltotta: — Szent Isten! Itt vannak az oroszok. Egy fiatal leányka, akit Magduskának hivnak és a braunschweigi Fallerslebenben lakik, nagyot gondolt s szivarokat küldött a harctérre Ernő Ágost braunschweigi hercegnek. Izgalommal tette postára kis csomagját. Várjon eljut-e ahhoz, akinek szánta. Tiz nap múlva azután levél érkezett címére a 10. hadtest parancsnokságától s a levélnek ez volt a szövege: Kedves kis Magduska! Nagyon szép szivarokat küldött a herceg-nek, de én szivtam el, mert ő csak cigarettákat szív. Isten áldja, kedves kicsike. Üdvözlet és csók Winterfeld vezérkari kapitánytól. A herceg maga pedig ezt írta a levélre: Úgy van, ő szívta el, de én adtam neki. Megérdemelte. Szives köszönet! Ernő Ágost. * Egy zászlós a harctérről a következő sóhaj* küldi hozzánk. Női kezek kötötték a hósapkáimat, női kezek szőtték az érmelegítőmet, nők küldték a konyakomat, nőitői arató adohányom.