Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)
1915-03-14 / 73. szám
Vasárnap Franciaország ötszáz millió frank kölcsönt ad Oroszországnak aranyban (hogy milyen magas kamatra, az nem került nyilvánosságra), de ezt az összeget elsősorban a francia követelések kiegyenlítésére kell fordítani. Franciaország az orosz bankoktól ennek fejében megkapja az összeg ellenértékét pari árfolyamon, azonkívül még húsz százalék kauciót biztosítékul arra az esetre, ha a rubel kurzusa egy bizonyos határidőig megfelelően nem javul. Miután ez a javulás, amint azt minden orosz üzletember tudja, aligha fog beállani, Barkur lángeszű üzletének az eredménye az lesz, hogy az orosz bankok kénytelenek lesznek minden kölcsönkapott rubelért 1,2 rubelt viszafizetni és ezenkívül az orosz állam elvállalja az ötszáz milliós kölcsön igen jelentékeny terheit. Kétségtelen, hogy az a férfiú, aki most gróf Witte székében ül, nem mutatkozott méltónak kiváló elődjére. De még a franciáknál is rosszabbul bántak Bark úrral az angolok. Az orosz bankok londoni tartozásainak összege szintén megközelíti az egy milliárdot és ennek legnagyobb része árutartozás. Miután az oroszok ezt az összeget a jelenlegi váltóárfolyramon nem tudják kifizetni, a City derék gentlemanjei egyszerűen kilenc százalék kamatot számítanak fel nekik. Barker nem tudta nyélbeütni a franciaangol-orosz közös kölcsönt és nem tudott az orosz bankok szorongatott helyzetén könnyíteni. Állása ezért alapjában megrendült. Budapest, március 13. A képviselőház alelnöke a Ház összehívásáról. Szász Károly, a képviselőház alelnöke egy hírlapíró előtt úgy nyilatkozott, hogy a képviselőház összehívásának határideje még nincs megállapítva, de valószínű, hogy az ülések húsvét után, április derekán lesznek. A napirendre kerülő ügyek közül egyik legfontosabb az 1915. júliustól 1916. június végéig terjedő évnek a költségvetése. Egy másik ügy — mondta az alelnök — mely az összeülő Ház előtt elintézésre vár, a mandátumok meghosszabbítása, erre vonatkozólag a kormánynak szándéka van javaslatot terjeszteni a képviselőház elé. A hadbavonult képviselőket ezúttal is szabadságolják. Lengyel légionista naplója Brzeskóban, a tábori kórház negyedik termében, egyedül feküdt a tizenöt éves légionista, golyó járta át a mellét, vért köpött, olyan szőke, sápadt kis feje volt, mint egy madárnak. A neve: L. Gábor, foglalkozása: kereskedelmi akadémia hallgatója, életkora: tizenöt év; illetőségi helye: Lemberg; sebesülése: reménytelen. Ez sírfeliratnak is a legszomorúbb! Vájjon él-e még? Az orvosok akkor azt mondták, hogy vannak csudák. Ez legfeljebb két napot jelent. És én már négy hete elkerültem Brzeskóból. Februári délután, a kórház előtt fáradt csapatok masíroztak, mögöttük a mozgókonyha füstölgött, jó hagyma meg a gulyás levének szagát terjesztve. A légionista ágyán ültem és komolyan, megfontoltan, öregurasan beszélgettünk. A szülei? — kérdeztem. — Papa Lembergben ügyvéd, mama nőegyleti alelnöknő. Saját házukban laknak és neki külön szobája volt, fehér bútorokkal, könyvtárszekrénynyel és íróasztallal. Most persze nem tudja, merre vannak, az ágyában talán orosz katonatiszt nyújtózkodik. — Hogy kapta a sebét? — Nem tudja. Őrjáraton volt, ütést érzett a mellén, elesett, ide hozták, de már szeretne visszamenni a pajtásaihoz. — Unatkozik? — Oh, belepusztul! Szeptember huszadika óta katona, azóta sem feküdt ennyit párnák között. Még a naplójába se írhat, mert nem szabad megmozdulnia. Köhögni kezd. Elkérem a naplóját. Viaszkos vászon füzet. Így kezdődik: L. Gábor II. kereskedelmi akadémiai hallgató légionárius tizedes harctéri naplója. Lengyelország jövőjéért küzd isten szent nevében! Az első bejegyzés: —• Október 11. Esik az eső és hideg szél süvölt. Először ástuk be magunkat, inkább, hogy a helyszínen is gyakoroljunk. Én dr. Kire Henrik orvos mellett fekszem. Ez hát a magyar Kárpátok. Nosszú utazás, vizet nem szabad inni. Püspökladányban a vasúti állomáson egy magyar asszony levette a sipkám, megsimogatta a hajam és egy üveg cseresznye befőttet adott, úgy látszik, a magyarok ugyanúgy gyűlölik a moszkovitákat, mint mi, lengyelek. Az étkezés itt nagyon jó, vettem szalonnát, szájvizet és fogkefét. Érdekesebb részletek: — A Pantyrszoroson kell áthatolni. A parancsnok mondta, hogy kell, mi azt gondoltuk lehetetlen. Eddig csak ski-különítmények csúsztak át a szakadékok között. Egy, hétig favágó voltam. Egész erdőket irtottunk, a szálfákból verték az utat. A tizedik napon megindult az egész divizió, ágyukkal, trénnel. Borzasztó étvágyam van. Reggeli: feketekávé, szalonna, kenyér, a magyar asszony befőzte. Ebéd: marhahús, kenyér. Vacsora: sült burgonya és szalonna, a zsírhagymában megpirítva. _ — Október 20. A parancsnok azt viTfiii-iTiiraa agass^jg.««^^^ mondja, előrenyomulásunk máris sikerült, ellenséges túlerőt vontunk magunkra. Hire jár, hogy a negyedik hadtest elfoglalta Stary Lambort. — Október 21. Az oroszok Rafajlowaba, Zielonaba és Pniowba várnak bennünket. — Okcóber 24. Éjszaka rohammal foglaljuk vissza Nadwornat. Én három oroszt lőttem le. A város népe ujjongással fogadott. Amijük csak volt, csapataink elébe hordták. Igen jó reggeli, cukrászsüteményt is ettem. — Október 29. Az első nagy csata. Az egész divízió egy harcvonal. A srapnell borizasztó. Nem hittem volna, hogy ilyen félelmes. Eleinte mindig lebuktunk, ha felénk lőttek, estére már megszoktuk, én legalább nem törődtem vele. Megesküdtem, hogy nem fogok félni, hát nem félek. Reggelre összeszámlálás. Száz halottunk, négyszáz sebesültünk volt. Az oroszok legalább háromezret vesztettek. Egy orosz ezredes két lábát csapta el a gránát. Az én század szanitéceim hozzák. Megnézzük az írásait. Gróf Bobrinszkij. Lehet a „krakéler" Bobrinszkij rokona, ücscse. Nem tudtam sajnálni. Apámra meg anyámra gondoltam. Idáig jutottunk. A légionárius maga fordította lengyelről németre, nagy szünetekkel, mert a köhögés egyre jobban fojtogatta. Mondom, hagyjuk, ne erőltesse magát, majd máskor. Bejött az ápolónő, megigazította a vánkosai, megimádkoztatta és lassú zümmögő lengyel énekkel elaltatta, mint egy kis gyereket. Sohasem látom többé. - 1„ PESTI NAPLÓ 1916. március 14. 5 A Dardanellák ostroma A szövetségesek hadihajói vesztegelnek, a Dardanellák bombázása szünetel. Az entente lapjai a nyugalmat harcias hírekkel — eredmények hiján nagy csapatszállításokról szólókkal — verik föl, de kétségtelen, hogy ez a nyugalom nem a készülődésé, hanem a vereségé s a kudarcok néma, önkéntelen beismerése. A szövetségesek veszteségei igen súlyosak; hivatalos jelentés alapján csak az angol veszteségek ismeretesek: ezernél több halottat és sebesültet vesztettek, két torpedónaszádot, két aknakutatót (nem tudni, a legújabban elsülyesztett három aknakutató is angol-e) s négy nagy csatahajójuk harcképtelen lett. A Dardanellák ostromának diplomáciai előzményei most válnak ismertté; az értelmi szerző — Lloyd George, az angol kincstári kancellár, aki az ostrom tervét a pénzügyminiszterek párisi konferenciáján vetette föl. Az orosz pénzügyminiszter jóformán semmit se tudott kicsikarni s minthogy ez nem maradhatott hatás nélkül az orosz politikára . Anglia rettegett, hogy az amúgy is természetellenes alakulat, az entente föl fog bomlani. Lloyd George, a valamikor demokrata demagóg azt az előterjesztést tette, hogy: „pénzt nem adunk Oroszországnak, de megszerezzük a Konstantinápolyt". Ez volt az expozíciója a Dardanellák ostromának s természetes, hogy a véres kaland legnagyobb vesztese most — Oroszország. Részletek a bombázásról A törökök visszavonulásra kényszerítették az angolokat Konstantinápoly, március 13. (hlegkésve érkezett) A Wolff-ügynökség Tschanek Kalehban időző munkatága a március 3-iki eseményekről a következőkben értesült. Az ellenség Kuni Kaleh és Seddin Bahr külső erődöket csekély távolságból bombázta. Nyolc-tíz hajó reggeltől estig körülbelül ezer gránátlövést és sprapnellt adott le. Jenischehir és Kuni Kaleh egész napon át láng és füstfelhőbe voltak borulva. A török gyalogság azonban ennek ellenére sem hátrált egy lépést sem. A hajnok tüzelésének védelme alatt az ellenséges csapatok egy töredéke elérte a szárazföldet. A török gyalogság fegyveres tüzeléssel és kézigránáttal nyomult előre, miközben az ellenséges csapat körülbelül 400 főre szaporodott. A török csapatok gyilkos tüzelése naplementekor az ellenséget visszavonulásra kényszerítette. Az ellenség vesztesége 70—80 ember volt. A törökök megfigyelték, amint az angolok az elesetteket a tengerbe dobták. A tö-rök csapatok sikerüket nagy bátorságuknak, hidegvérűségüknek és a mesteri vezetésnek köszönhetik. Seddil Bahrban 80 ember szállt partra, akiket Mustafa Oglu Mehemed altiszt 20 emberrel vert vissza. A törökök összes vesztesége mindkét ütközetben hat halott és 35 sebesült. Kum Kaleht, valamint az egész partvidéket a törökök tartják megszállva. Vesztegelnek a francia és angol hadihajók Athén, március 13. A francia és angol hadihajók még mindig azon a támaszponton vesztegelnek, amelyen a Dardanellák előtt már nyolc napja állanak. Liogd George sürgette az osiromot j London, március 13. A brit tengerészeti vezérkar annyira meg volt győződve a Dardanellák bevehetetlenségéről, hogy nem is akart vállalkozni először a Dardanellák megtámadására. Lloyd George-nak köszönhető, hogy elhatározták a Dardanellák ostromlását. Lloyd Georgenak Parisban támadt ez az eszméje, amikor ott az orosz és francia pénzügyminiszterrel tárgyalt és meggyőződött arról, hogy mily nagy fontosságuk van a Dardanelláknak a hadviselőkre nézve. Valószínű, hogy Delcassé és Bark is befolyással voltak Lloyd George eszméjének megvalósulására. Londonba viszatérve Lloyd George, minden ékesszólását felhasználta, hogy a kabinetet meggyőzze a Dardanellák megnyitásának szükségéről. Így történt, hogy Anglia elhatározta magát az egész háború e legnehezebb vállalkozásának megkezdésére. Érdekes, hogy Lloyd George, amikor felhozták azt az érvet, hogy a szárazföldi erődök előnyben vannak .