Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-07 / 280. szám
~ Csötörtök PESTI NAPLÓ 1915. október "0 126 gór kormány meg tudja majd adni a méltó választ erre a lépésre, amely az entente valódi érzelmeit leleplezi. Ezek a hatalmak valósággal tobzódnak a jelenlegi háború humanitárius, népszabadító céljait emlegető üres frázisokban, de mindezeket a Szép elveket azonnal elejtik, mihelyt azt hiszik,hogy ez megfelel érdekeiknek. Egyidejűleg ezzel a Szófiai diplomáciai demarch-sal ellenfeleink a görög kormánynak notifikálták, hogy francia és angol csapatokat szándékoznak partraszállítani Szatonikiban, állítólag Szerbia támogatásának érdekében. Anglia ezzel a lépéssel maga tépte le alakoskodó álarcát, amelylyel a háború kezdete óta a belga semlegesség megsértését arra használta fel, hogy az egész világon a legminősíthetetlenebb módon csinált hangulatot Németország ellen. Mennyire különbözik azonban a két eset egymástól. Belgium ügyében Németország eljárását a fenyegető francia előnyomulás okolta meg, önvédekezés volt ez a német birodalom egy életkérdésében. A görög semlegesség megsértése Franciaország és Anglia által a népjogok megsértése kizáróan önző érdekek védelmében. Sem Anglia vagy Franciaország léte nem függött kockán, ha a partraszállás elmarad, sem oka nem volt az ententenak annak feltételezésére, hogy ellenfelei tervbe vették a görög semlegesség megsértését. A Szerbiának szólósegítségnyújtás is csak ürügy• A valódi ok az, hogy Szerbiát Ausztria-Magyarország és Németországgal szemben való ellenállásában bátorítsák, hogyBelgiumhoz hasonlóan tovább vérezzék az ententek érdekeinek oltárán. Arról van szó, hogy Szerbiasegítségével elállják Németország útját Konstantinápoly felé, miután az a kísérlet, hogy a Német birodalom és Ausztria-Magyarország szövetséges társát a Dardanelláknál leküzdjék, a törökhadsereg hősies ellenállásán siralmas kudarcot vallott. Hogy ezt a katonai fiaskót saját országaik közvéleménye előtt leplezzék, arra szolgál angol és francia csapatoknak görög területre való szállítása. A görög kormány területi szuverenitásának Anglia és Franciaország által való megsértése ellen tiltakozott. A császári kormány óvást emelt Athéniben a partraszállás megengedése ellen, mert az Görögországnak a háború kezdete óta hirdetett semlegességével ellentétben állana. A görög kormány még nem válaszolt a német előterjesztésre. Ha új fejezet kezdődik e háború katonai történetében, akkor az entente legutóbbi demarsai Szófiában és Athénben a zárszót jelentik az entente diplomáciai történetének ama fejezetéhez, amelyet az Szepi főhadnagy arca gyászba boralt. — Nem. Ilyen cégér alatt becsempészitek a kabátokat !. . . Megesküdtem a Koránra, hogy nincs ármány szavaimbam és szándékom tisztességes. A zsűri kétszive felolvadt. Indítványom elfogadták, s kezdődött a szavazás. Körbe ültünk s a képeket hátul megszámozva sorba adták. Előttünk egy darab papir, amelyre fel kellett jegyeznünk a három legszebbnek talált kép számát. Az áruló feliratokat beragasztottuk, ugy hogy tulajdonképpen mean tudta egyikünk se: vájjon az ezredes, vagy Serpenyős őrvezető feleségének képét szorongatja-e. Sorra néztem én is, hogy kikeressem a legszebb hármat Olyan régen nem láttam már együtt ennyi asszonyarcot, hogy befelé szédültem. Szinte megelevenedett valamennyi előttem. A sok álmodozó, vágyó, selymes tekintetű asszonyszem . . milyen ismerősök! Vájjon epedtek-e ti is utánunk? Sokszor önt el az a meleg hullám minket, végig fut rajtunk, zúg a fejünk, átöleljük szúró nedves szalmánkat . . . .Vájjon tudjátok-e, milyen a szerelem errefelé? Itt érezzük csakvégtelen hatalmát . . . Két kép nagyon megtetszett. Második és harmadik díjra ajánltam. Az elsőre nem találtam méltónak egyiket sem. Igaz, hogy mindezek dacára azt is elnyerte egy szőke szépség . . . ... No ne vonogasd a válladat, ne duzzogj! Te képed nem volt köztük, nehogy megvádoljanak olvasóim, ha nyertél volna — részrehajlással. Az első díjat titokban úgyis Neked ítéltem. SÖEI. Pinték Imre utókor valamikor ezzel a címel fog ellátni: „A képmutatás története." Galais és Boulogne után Misgim megszúérja Szalonikit Történelmi tény, hogy ahol Anglia megveti a lábát, onnét el nem mozdul — föltéve, ha ki nem verik. A szalonikii partraszállás folytatása a görög semlegesség perfid megsértésének és a jelek szerint Anglia itt nem akar kevesebbet, mint a görög szigetek elfoglalása után Szaloniki birtokbavételét. Az angol Szaloniki jelentené Anglia kezében az Égei-tenger és szigetek uralmát. Görögország elvesztené nemzeti aspirációinak legfőbb lényegét. A görög semlegesség megsértésével Anglia egyszers mindenkorra elvesztette azt az állítólagos jogát, hogy valaha is Belgium „megsértett semlegessége" címén szót emeljen s újra a maga tökéletes meztelenségében mutatja be magát mint a kis nemzetek szabadságának védője. Most a kis nemzetekhez ultimátumot intéz, hogy oldala mellett avatkozzanak be a háborúba, azaz teljes kilátástalanságggal is áldozzák fel magukat a kis népek függetlenségének és jogainak hóhérjáért. Nekünk úgy tetszik, hogy e még be nem avatkozott kis nemzetek felelős tényezői leginkább az entente ellen szeretnének háborúba menni. Anglia a leggaládabb módon él vissza tengeri hatalmával a tenigereken a semleges kis nemzetek hajózási és kereskedelmi szabadságával és áruik nagy részét magának foglalja le. A világháború megmutatta, hogy a kis nemzetek veszedelme Anglia. Az események sebes gördülése elé feszült érdeklődéssel nézünk, de már most is konstatálható, hogy a négyes szövetség akciói, még akkor is, ha Görögország nem áll ellent, semmiképpen nem befolyásolhatják a központi hatalmak közvetlen céljait a Balkánon. Előrelátható, hogy másrészt Anglia ürügyet keres a Dardanellák előtti nyolc hónapos kudarcának leplezésére a szaloniki-i kitöréssel, amit legjobban bizonyít a Dardanellák előtt működő főparancsnok, Hamilton és vezérkarának jelenléte a harmadéve óta görög kikötőben. A rengeteg angol-francia emberáldozat a Gallipoli-félszigeten hiábavaló volt. Anglia és Franciaországg itt ezenkívül százmilliókra menő kárt szenvedett legnagyobb hajótípusai, kisebb egységei, továbbá a költségek dolgában. Nyolc hónap óta becsapták a közvéleményüket, hogy megnyílik az állítólagos orosz búza-eldorádó, ha sikerül átjutni a török tengerszoroson s magának a négyes szövetségnek fennállása óta becsapták Oroszországot, hogy kezére játsszák Konstantinápolyt, a Földközi- és Fekete-tenger kulcsát, a Balkán királynőjét. Most el akarják hitetni, hogy áttörik a bolgár frontot és úgy hódítják meg Sztambult. A négyes szövetségnek legújabban ez az egyik terve. Ma ez, ki tudja, mi lesz holnap? A szélhámosság fantasztikus tervekkel és hazugságokkal dolgozik, a munka emberei pedig cselekesznek és hallgatnak. Eddig ez a titka nagyrészt a német-magyar-osztrák hadvezetőség eddigi sikereinek. Teljes nyugodtsággal fogadhatjuk a négyes szövetség „legeslegújabb" terveit. Bulgária minden eshetőségre számított, hadserege mintegy nyolcszázezer főre tehető, ezenkívül egy nagy török haderőt is számíthatunk a bolgár sereg oldalán. Ezzel szemben az eddigi jelentések szerint mintegy negyvenezer főnyi angol-francia sereget akar elvonni egyelőre a négyes szövetség a Dardanellák elleni operációra szánt seregéből; tegyük fel, hogy a Gallipoli-félszigetről egészen elvonják az erőiket, mindez körülbelül kétszázezer embernek felelne meg. Amilyen angol bluff volt minden nagy áldozat mellett a Dardanellák elleni akció, olyan fogás a bolgárok elleni négyes szövetségi fellépés. Anglia kis, védtelen népeket orozva meg tud lepni és letiporni, ámde most tapasztalná egy bolgárellenes támadás esetén, hogy Bulgária nem az a kis nemzet, amivel újabban felültetni akarja közvéleményét újabb illúziók felkeltésével. Az orosz ultimátum mögött legelsősorban az a végső kétségbeesés az, hol az Oroszország elveszti egyetlen összeköttetését Európával Szerbián és Szalonicin át, honnét muníciói, rengeteg muníciót és más ipartermékeket vár. A szerb-görög vasútvonal elvágásával Oroszországnak már eddig is vonagló gazdasági élete tökéletesen meg volna fojtva és mielőbb különbékére kényszerülne, hogy legalább a képzelhető legborzalmasabb téltől megmentse a hatalmas birodalmat. A különös béke eshetősége aggasztja Angliát, mely most tökéletesen elvéreztetni óhajtja orosz szövetségesét, mielőtt újra veszedelmes ellenfelekké válnának. A négyes szövetségnek szalonikii kalandja politikai célt mutat, mint minden eddigi lépése. Politikai, tehát teoretikus a négyes szövetség szempontjából, legföljebb Anglia szándékai mögött rejlenek új titkos rablószándékok. A politikai hatásvadászat révén vélik kierőszakolni a még semleges balkáni államoknak a háborúba kényszerítését, ámde ma, a tizenötödik hónapban a semlegesek tisztán láthatják az entente tökéletes csődjét és a központi hatalmak abszolút fölényét s így ebben az értelemben a politikai teóriákkal és szélhámos fogásokkal ma már legalább is lejárta magát a négyes szövetség. A kis semleges államok láthatják, hogy a központi hatalmak egy új Európáért küzdenek, hol új és csodálatos gazdasági lehetőségek és boldogulások nyílnak az ő számukra is és e lehetőségekhez most már csak egy, az eddiginél hasonlíthatatlanul rövidebb út és végső összecsapás hiányzik. Honnan vonulhatnak fel az entente csapatai Ha az entente hatalmak Bulgária ellen csakugyan háborút viselnének, a következő kikötők jöhetnek szóba, ahol a négyesszövetség csapatokat partra szállíthat: Szaloniki, Kavala, Dedengacs, Burgas és Várna. E két utolsó kikötő különösen az orosz csapatoknak — a Fekete-tengeren — Bulgáriába való szállítása dolgában különös fontosságú, de természetes, hogy ez az út a török tengerészet és a búvárnaszádok miatt nagy veszélylyel jár. Szalonikit pompás kikötői, tágas és modern kirakodó telepei folytán az entente csapatok fő kikötőjének kell tekintenünk. Ha Görögország nem képes e seregek partraszállása és felvonulása ellen védekezni, úgy azok arányiga könnyű szerrel foghatnak hozzá a további kifejlődéshez. Viszont ha Görögország ellentállást fejtene ki, akkor az erősen megerősített Karaburnu, amely a Szaloniki kikötő bejáratánál fekszik, valamint az ezzel szomszédos magaslatok veszedelmes támaszpontokat nyújtanak a partraszállás ellen. Ha a négyesszövetség görög területen keresztül kívánna Szerbiába vonulni, úgy a szavloniki—üszkübi és a szaloniki—monasztiri vasútvonalak jöhetnek számba. Mindkettő nehezen kierőszakolható hegyszorosokon vezet át, melyeket a bolgárok bizonyára idejében szállottak már meg. A jól megerősített, de kicsiny kavalai kikötőből is történhetnek csapatszállítások, ez azonban a Bulgáriába való előnyomulás tekintetében nem is igen vezetne célhoz, mivel itt a parttal párhuzamosan vonul végig a Rilo balkánhegység áthatolhatatlan fala, magas hegycsúcsaival s mély szakadékaival. A törökök által stratégiai okokból annak idején a tengerparttal párhuzamosan épített szaloniki—dedeagacsi vonal csakis csapateltolásokra szolgálhat. Ez utóbbi helyen a csapatok kihajózása a jelentékeny dedeagacsi erődítményektől eltekintve, már a sík tenger miatt is csaknem lehetetlen. Még közönséges kereskedelmi hajók is a parttól öt kilométernyire kénytelenek horgonyt vetni. Az észak felé irányuló előnyomulást ismét a Rilo-Balkán akadályozza meg, míg kelet felé az enos-i mocsarak és a Marica torkolata nagy kerülő utakra — valószínűen Demojika felé — kényszerítenék az entente csapatait. Pedig úgy látszik, hogy épp itt összpontosítottak a törökök nagyobb számú csapatokat ért