Pesti Napló, 1915. december (66. évfolyam, 335–364. szám)

1915-12-02 / 336. szám

GFF Csütörtök A görögök nem tűrik szuverén jogaik megsértését London, december 1. A Reuter-iroda jelenti Athénból. Az a nyilat­kozat, amelyet Szkuladisz miniszterelnök november 29-én a négyesszövetség követei előtt tett, tényleg Görögország válaszát juttatja kifejezésre az entente legutóbbi közös lépésére. Görögország válaszának alapja a semlegesség, amely a négyesszövetséggel szemben jóakaró jellegű addig a határig, amíg a szuverén jogait meg nem sértik és amíg katonai szempontból nem korlátozzák. Semmi ok sincs arra, hogy a négyesszövetség eredeti követeléseit módosítsa. Diplomáciai körökben kedvező megol­dást remélnek. Montenegrói hivatalos jelentések Róma, december 1-A Stefani-ügynökség jelenti Cettinjéből novem­ber 27-éről. Hivatalosan jelentik: A különböző harc­vonalakról nincs fontosabb jelenteni való. A Mon­tenegróba érkező szerb menekültek száma naponta növekszik. A Szerbiában akreditált diplomáciai kar Podgoricába érkezett, ahonnan tovább utazik Sku­tariba. Cetinje, december 1. Hivatalos jelentés november 28-áról: Az ellen­ség Focát, Metalkát és Priepoljét ismét elfoglalták. E harcok közben 54 foglyot ejtettünk. A szerb kormány? Szkutariban Szkutari, december 1. (Havas.) A szerb miniszerelnök kormányával e hónap 28-án ideérkezett. Ez lesz a szerb kormány székhelye. Párisban a saratovciki csapatok megerősítését követelik Athén, december 1. (Havas.) Jólértesült személyiségek szerint a négyes-szövetség fáradozása arra irányul, hogy a görög kormányt a tegnap átnyújtott válaszjegyzék világosabb és részletesebb magyarázatára bírja. Ki­szivárgott hírek szerint, az a Párisból érkezett hír, hogy ott az angoloknak és franciáknak Szatoniki­ből való elvonulását híresztelik, okozza Konstantin király ellenállását. Konstantin király bízik ebben az eshetőségben és ezért is törekszik a szövetsége­sek követeléseinek teljesítését halogatni. Török csapatok Tráciában Berlin, december 1. Londoni távirat szerint a Times Szalonikiból azt a jelentést közli, hogy ott nagy a nyugtalanság, mert Tirániában négy hadosztályból álló török had­sereg van. Franciaország új Szedánja a Balkánon Joffre fővezér bukása Szerbia mögött lehullott a véres függöny. Végzete ugyanaz lett, mint az antik drámáké: a világosság legyőzte a sötétséget. Szövetsége­sei, akik tizenhat hónap előtt az örökké nyug­talan, örökké összeesküvő balkáni állam meg­mentésének nevében szövetkeztek Németország és a monarkia ellen — bár a világháborút 1917-re tervezték — a Szerbiára hulló véres függönybe kapaszkodnak s annyira elkésetten igyekeztek azt­ felrebbenteni, hogy maguk is együtt buknak Szerbiával a megsemmisülésbe. A balkáni entente-haderő pusztulása nemcsak annak fizikai katasztrófáját idézi elő, hanem oly súlyos politikai vereséget is a négyes szö­vetségre, melynek jelentőségét alig lehet kel­lően mérlegelni. Oly parlamentáris országban, mint Franciaország, már­is nyíltan beszélnek arról, ki vállalja el a felelősséget az újabb bal­káni katasztrófáért? Clémenceau a szenátus hadügyi bizottságában, melynek elnöke, a leg­élesebben támadta nemcsak Briandot, a mi­niszterelnököt a balkáni expedíció miatt, ha­nem magát Poincarét is, aki nem tett semmi ellenvetést az ellen, hogy egy elkésett, fölösle­ges és rendkívül súlyos véráldozattal több le­gyen és a szenátus hadügyi bizottsága ellenzé­sének dacára is aláírta a balkáni expedícióra vonatkozó elhatározást. Ily körülmények kö­­ zESTI NAPLÓ 1915. december 2.­ zött előreláthtó, hogy ha bizonyossá válik a Balkánra küldött nagy francia haderő meg­semmisülése, ujabb súlyos válságok állanak elő Franciaország kormányzásában, melyek alapjában megrendíthetik Poincaré egyébként is lealkonyodott elnöki presztízsét és magával ránthatják a csak legutóbb kínos nehézségek között megalakult Briand-kormányt. Olyan kormányzás, mely könnyelműen hasonló pusz­tulásba viszi Franciaország fiainak százezreit, a Joffre és Poinca­ré ellen egyébként is vég­sőkig elkeseredett francia parlamenti többség aggódó ellenőrzésével szemben nem maradhat meg. A csődbejutott Dardanella akcióba a francia parlament valósággal vészkiáltást hal­latott, hogy százötvenezer francia katonát hiába áldoztak fel s e tragikus hangulatot azzal igyekezett elsimítani a Poincaré-kormány, hogy a Dardanella-akciót az angol kormány­nyal egyetértésben egyrészt a közvéleményre való tekintettel, másrészt Anglia és Franciaor­szág gyarmatainak nagyszámú mohamedán la­kossága miatt a hatalmi presztízs érdekében kell folytatni... Úgy Franciaországban, mint Angliában tudják, hogy a gallipoli­­ pokol n­­p­ról-napra sok ezer ember életét és más érté­két emészti fel hiába. Most már kizárt dolog, hogy újabb francia vér folyjon a Balkánon, annál is inkább, mert bizonyossá vált, hogy angol katonákat alig láttak küzdeni a bolgárok ellen . Mui­ro tábornok csak adminisztratív és train-szolgálatra adott angol katonaságot. Kitchener fenyegetőzni ment Rómába, hogy Olaszország kü­ltjjön sereget. De az ola­szok, úgy látszik, nem vállalkoznak — újabb kudarcra. Kitchener azzal is fenyegetőzött, hogy a tél előtt beállíttatja az angol szénszál­lítást — de az olaszok minden négyes szövet­ségi hivogatásra azt felelik: Görz után! A Monte San Michele és Dolierdo nekik ugyanaz a véres temető maradt, mint az angol-francia seregnek a Dardanellák, a Balkán s az oro­szoknak a Kárpátok. A balkáni és dardanellai kudarc után Franciaország és Oroszország továbbra is a to­vábbi súlyos és végzetes áldozatokat hozta An­gliáért, mely folyton szövetségeseit viszi a vá­góhídra. Joffre fővezérnek a legfőbb hadita­nácsba való helyezése bu­kást jelent és pedig az egész francia háborús kedv bukását. Bolgár diadalok Macedóniában „A prizrendi csata minden valószínűség szerint a tulajdonképpeni szerb hadsereg el­leni hadműveletek befejezését jelenti." A mai bolgár hivatalos jelentés ezen pár sorai leg­jobban jellemzik a balkáni hadműveleteinek jelen állását. Szerb hadsereg­em­ár nem létezik. Töredékei egyrészt nyugati irányban Mon­tenegróba vonultak vissza, ahol őket a mon­tenegrói hadsereg vette fel, a másik része pe­dig, amelynek sikerült még Prisztinából Dja­kován keresztül elmenekülnie és még azok, melyek a prizrendi csatából — a szerbek ezen kis Szedánjából — ki tudják vágni magukat, azok mind Észka-Albánia kietlen és zord hegyei között bolyonganak, keresve az utat délnek, hol az entente segítő csapatait vélik megtalálni. Az utat délre kétségtelenül fel­lelik majd, de az entente segítő csapatait már soha. A bolgárok gyors és végtelen erélyes hadműveletei halomra döntöttek minden szerb-entente számítást, ezeknek minden stra­tégiai tervét. Még ezelőtt nyolc nappal látszólag meg­volt az ententenak és a szerbeknek az a re­ménye, hogy Albánia keleti határa mentén létre tudnak hozni egy összeköttetést és talán tudni fogják tartani a prizrend—kreova— monasztiri vonalat. Ezt annak idején mi ki is fejtettük, de hangsúlyoztuk, hogy feltétlenül szükséges ehhez az, hogy az entente jelenté­keny segítséget küldjön Monasztirba és az attól észak felé húzódó igen gyenge szerb arc­vonalra. Ez azonban, úgy látszik, nem volt kivihető, mert a bolgár nyomás oly erős lehe­tett a strumica—krivolák—gradskoi arc­vonalon, hogy Sarrail tábornok kényszerülve volt minden Szalonikibe beérkező megerősí­tést azonnal az entente csapatainak a támoga­tására a fenti arcvonalra küldeni. Így azután természetesen a gyenge szerb erők egyedül nem tudták a bolgárok erőteljes támadásait feltartani és kénytelenek voltak az egész vona­lon visszavonulni. A bolgár hadsereg hadműveletei Macedó­niában már kezdettől fogva egy céltudatos és zsenális stratégiai terv alapján lettek irá­nyítva, melynek alapeszméje a Szalonikiban partraszállt entente-csapatok és a szerb erők együttműködésének a megakadályozása volt. Ezen cél által vezetve szállták meg először a bolgárok a Vardar folyó völgyét és a szalo­niki—uszkubi vasútvonalat Demirkapu és Uszku­b között és azután ezen vonalból ki­indulva, körülbelül Krivolák városát sark­pontul véve, egy nagy balra kanyarodást vé­geztek hadseregükkel, még pedig úgy, hogy ennek közepe Prilepre, jobbszárnya pedig Tetovón át Krcovára volt irányítva. Ezen nagy hadművelet végrehajtása közben alkal­muk volt a bolgároknak úgy az entente csapa­tainak arcvonalát, mint a szerbekét nemcsak megismerni, hanem azok összeállítását és számerejét is megállapítani és ezek alapján jött azután létre a bolgár áttörési terv is Prilep—Monasztir irányában. Mialatt a bolgár hadsereg balszárnya a strumica—krivolák—gradskoi arcvonalon a francia és angol csapatokat támadásukban feltartóztatta és erélyes ellentámadásokkal minden erejüket lekötötte, azalatt a megerősí­tett közép előre tört a Babina-szoroson és el­foglalta Prilep városát. Ezzel a dél felé visz­szavonult szerb erők és az entente csapatai között az összeköttetést végleg megszakította, azaz ezek frontját áttörte. Prilep birtokában azután könnyű dolog volt a bolgároknak Gradsko és Kavadar irányában bekanyarodni és az angol-francia csapatok balszárnyát át­karolni. Ezen átkarolás következménye az­után az volt, hogy Sarrail tábornok kénytelen volt a Cérna folyó balpartján, a Baburna­szoros és Gradsko között álló csapatait a Cérna folyó jobbpartjára visszavonni és így az entente csapatait Monasztir közvetlen vé­delmétől elvonni. A bolgár hadsereg azonban nem elégedett meg egyedül ezzel az ered­ménynyel, hanem teljes mértékben kihasz­nálta az áttörés sikerülésével előállott kedvező helyzetet és egyrészt előnyomult nyugatnak és birtokába ejtette Krusevo és Kreova városo­kat a Tetovo felől előnyomuló jobbszárnyá­nak közreműködésével, másrészt pedig tovább folytatta előnyomulását dél felé Monasztir ellen s átlépve a Cérna hídját, körülbelül 15 kilométernyire áll most Monasztir előtt, melyet állítólag a szerbek kiürítettek. • A bolgárokat most már alig 30—40 kilo­méter választja el a Cérna völgyében a görög határtól és miután Monasztir elestére miha­mar számíthatunk, ennélfogva biztosra vehet­jük, hogy legfeljebb csak az a kis szerb erő csatlakozhatik az entente csapataihoz, mely Monasztir megvédésére volt hivatva. Monasztir eleste után pedig a bolgár hadsereg végig a Cérna folyó mentén fog szembeállani az entente csapataival, jobb­szárnyával a görög határra támaszkodva. A szerb hadsereg roncsai pedig Albániában lesz­nek szépen lassan visszaszorítva az Adriáig, épp úgy, mint ahogy ez a sorsa a Montenegró­ban álló szerb-montenegrói hadseregnek. A bolgár hadsereg a fent vázolt hadműve­letekkel a legnagyobb sikereket érte el és a legnagyobb diadalokat aratta Macedóniában.­­ Szerbia déli részét is megtisztította a szerb hadseregtől. Ezután már csak egy monte­negrói és egy macedón­ hadszintérről lehet beszélni és legfeljebb még Albánia megszállá­sáról. A Balkán-hadszíntéren a súlypont el­tolódott délre Macedóniába, most a bolgárok­nak, miután a szerbekkel végeztek, az entente seregeivel kell leszámolni. Az eddigi eredmé­nye­k képezik a legjobb biztosítékot arra nézve, hogy a macedón­ hadszíntéren fegyve­reink továbbra is győzedelmeskedni fognak. Budapest, december 1. A bolgár pénzügyminiszter a képviselőházban. Toncsev bolgár pénzügyminiszter, szerdán reggel Pancse Dorev bolgár főkonzul társaságában meg­jelent a képviselőházban, ahol meglátogatta a kép­viselőház elnökét. Ezután a karzatról hallgatták az ülés egy részét, majd a pénzügyminiszter meglá­togatta szobájában Teleszky Jánost.

Next