Pesti Napló, 1916. augusztus (67. évfolyam, 212–242. szám)
1916-08-01 / 212. szám
&má L— . PESTI NAPLÓ WIB. augusztus 1. f csapások mérhetetlen sorától, amelyet, hogy az ő szavaival éljünk, ellenségeink engesztelhetetlen őrülete kényszeritett ránk. A kétesztendős és egyelőre teljesen végeláthatatlan világháború a legnagyobb csapás, ami az emberiséget érhette. Ferencz József, aki oly hosszú időn át volt a béke felséges őrizője Európában, csak megrendülést és iszonyatot érezhet egyrészt, de másrészt hatalmas fejedelmi személyét királyi önteltséggel telitheti a tudat, hogy magyar nemzete minden tőle telhetőt megtett arra, hogy a túl erős ellenség kezéből kikényszerítse a dicsőséges és maradandó békét. Nem öröm, hogy ez az időpont még nem érkezett el és nem vigasz, hogy a háború második évfordulóján még csak megközelítő sejtelmünk sem lehet arról, hogy az európai népek vezetői mikor fogják megérteni egymás szavát. Egyetlen vigaszunk, hogy olyan hatalmas fejedelem, mint első Ferencz József király, velünk együtt érzi át a gyászt és a borzalmat. Nagy szivének megrendültsége lesz az eljövendő béke egyik főtámasztéka, az ő emberi szive, az ő királyi szava méltó volna arra, hogy meghajoljon előtte az ellenség is, aki dúló csaták közepette is tisztelettel övezi az ő apostoli királyi személyét. Na minden fejedelem és minden vezér így gondolkoznék, mint Ferencz József magyar király, akkor Európa népeit már nem alázná meg a háború kínja. Bratianu és a román parlament Bukarest, Iulius A román parlamentet alig ismerik nálunk, csak néhány jelentősebb név él a köztudatban. Tudják, hogy a román kamara szereplő tagtjai: Bratumn, Carp, Maiorescu, Marghiloman, Arion, Take Ionescu, Filipescu, de magát a parlament összetételét, a pártokat, a román parlamentarizmust csak felületesen ismerik. Pedig az erre vonatkozó adatok igen érdekesek. A román kamarában négy párt foglal helyet: a liberális, a konzervatív, a konzervatív demokrata és a nemzeti demokrata párt. A parlamentnek 183 tagja van. A képviselők közül százhúszan a Bratianu miniszterelnöke vezetése alatt álló liberális párthoz tartoznak, negyvenkilencen a Marghiloman elnöklése alatt álló konzervatív párthoz, tizenketten konzervatív-demokraták, ezeknek Take Ionescu a vezérük. A nemzeti demokrata pártnak mindössze két tagja van: Iorga és Cuza egyetemi tanárok. Ez tehát a román parlament, amely a király kívánságára végső esetben hivatva van dönteni arról, hogy milyen legyen Románia külpolitikai magatartása. A négy pártból csak kettő számít komolyan: a liberális és a konzervatív párt. Ezeket történeti pártoknak hívják Romániában, mert mindig ezekből alakítják a kabinetet. Romániában sajátságos parlamenti rendszer van. Az országgyűlés tartama négy esztendő és ehhez képest négy évről négy évre váltakozik a kormány is. A liberálisokat a konzervatívok váltják fel, a konzervatívokat a liberálisok. Akármilyen kicsi ez a két párt, Romániában feltétlenül kormányképes. Ha az országgyűlés tartama véget ér, vagy ha a kabinet nem népszerű az országban és ez alapon az uralkodó feloszlatja a parlamentet, a király magához hivatja az ellenzéki pártok vezetőit és megbízza őket a kormányzással. A választásokon a kormány mindig többséget kap. Ez onnét van, mert Románia közvéleménye három részre oszlik. Az ország harmadrésze liberális, harmadrésze konzervatív, harmadrésze minden politikai irányzat iránt közömbös. Ez a közömbös harmadrész adja azután a kormánynak a többséget, mégpedig azért, mert különböző érdekek fűzik a mindenkori kabinethez. Bratianu miniszterelnököt majt előzőleg tudvalevőleg Maiorescu volt a kabinet feje. ő kötötte meg a bukaresti békét és ezért nagy volt a népszerűsége. De hirtelen megbukott, amikor a Bratianu vezetése alatt álló liberális párt tetszetős programmot vitt a tömeg elé. Általános választójogot követelt a liberális párt a kamarában, kívánta továbbá, hogy a parasztok érdekében kisebbítsék meg a latifundiumokat és adjanak több földet a népnek. Maiorescu ellenezte a reformot és még mielőtt elvesztette volna népszerűségét, önként eltávozott a helyéről. Bratianu lett az utódja, ez a tehetséges, nagyképzettségű politikus. Egész Romániában nagy a tekintélye. Szereti a nép, szereti az uralkodó, szavának nagy sulya van az országban. Valóságos Napoleonja a liberális pártnak. Románia eddigi semlegességének kérdése kemény próbára tette Bratianu diplomáciai képességét. Előkelő politikusok azt mondták nekem, hogy a miniszterelnök a próbát fényesen kiállotta. De ki tudná megmondani, hogy mi fog történni Bukarestben a legközelebbi napokban. K. M. írta: Lakatos László Az igen egyszerű dolog, amit elmondok, pesten történt, abban az időben, amikor még a Gyapjú-utcában állt a színház, ahol esténkint operetteket játszottak németül. Ennek aszínháznak volt tagja Brigitta. A nyolcvanasesztendők egy szép téli estéjén (a hó a zugligeti úton lovastul együtt befújt és eltemetettegy lóvonat-kocsist, kis, fejebubon ülő bőrsapkája, mint egy pipa csutora emelkedett ki a hóból), ezen a szép téli estén tűnt fel először Brigitta. Az Angot asszony leányában lépett fel és a kórusban. Két rózsaszínű rongy párisi kofácskának öltöztette őt, szőke volt, mint a téli levegő, kis orrának hegye rózsaszínű, mint a malac nyelve. „Mit Fischen in der Halle ..." — énekelte a többiekkel, akik szintén nem tudtak énekelni, a színpadon az isteni Albin Swoboda mókázott pocakjával és akinek Brigitta feltűnt, az nem a közönség volt, nem is Károlyi István gróf, hanem egy fiatal jutakereskedő, akinek üzleteszemközt volt a Neugebaeudevel. Az élet kevéssé volt romantikus akkor, de szerencsét hozott Brigittának. Az ifjú kalmár (hatalmas orra volt, gyöngyszínű szeme és homorúfivegűi csíptetője) nem ígért házasságot, de lakást bérelt Brigittának a Schiftmaans-Mexában, k&gl a szökéz&oc. Három uccai szoba volt a lakásban, az egyikről át lehetett pillantani a Napóleon-kávéházba, amelynek cégérén III. Napóleon volt lefestve fehér mellényben, kezében egy billiárd dákóval és amelynek tulajdonosa minden éjszaka egy ezüst huszonöt krajcárost adott a rendőrnek. Brigitta anyja is beköltözött a lakásba és úgy határoztak, hogy egyelőre a hátsó udvari fülkében fog lakni, ő nyit ajtót a fiatal kereskedőnek, hogy így megtakarítsák a cselédbért. Vasalni is ő fog, mert nem szabad, hogy a szerencse elkapatottá tegye az embert. De napközben gyakran bement az utcai szobákba is. Már az első hónap végén ebéd után (a konyhában elvégezvén a mosogatást) gyakran az ebédlő-szoba hintaszékében szunyikált el — előbb egy régi zsebkendőt terített feje alá, nehogy a hintaszék hímzett párnája bezsirosodjék. A zsebkendő ócska volt, tucatja két forint és Brigitta anyja még abban az időben szerezte, amikor Brigitta apja még élt. (Kocsis, verklis, kisegítő pincér, színházi fodrász, ligeti kikiáltó és népérdekes volt az egymást követő évek alatt.) Egyik délután Brigitta gyengéd mozdulattal kihúzta édesanyja feje alól az ócska rongyot és finom bajusztzsebkendőt tett helyébe. Az idill negyedik hónapjában a tersasszony már Brigitta viseltes ruháit kezdte hordani, azokat tudniillik, amelyeket a jutakereskedő a barátság első heteiben varratott gyengéden imádott saor^Uawhek. J3«gitta *U£]a nagonként kétszer evett húst, apró kolbászkákat főzött a kelkáposztájába, pénteken csirkén, vasárnap libán élt, este, mikor leánya eltávozott, hogy a művészetnek éljen, nem sajnált magától egy-két kancsó sört. Sovány kis nénike azca hízásnak indult, nyaka fehér lett és telt, mint az előkelő hölgyeké, akik halon, pástétomon és gyümölcsön élnek. Brigitta a Tyúk- ketrec nevezetű étteremből gyakran papírba csomagolva hozott haza egy-egy, jó falatot, éjszaka bement a cselédszobába és édesanyja vánkosára helyezte azt. Édes borok sem hiányzottak a házban és a kamra kulcsa az anyánál volt. Jó, adakozó szív volt Brigitta, de anyja, akire ilyen későn tavaszodott az élet, titokban gyakran meglopta őt. Az asszonyság óvatos volt, ismerte a férfiakat és tudta, hogy a szerelem nem marad meg tovább, mint a kámfor illata. A jutakereskedő után jöhet egy háziúr, sőt egy báró is, de közben rosszul telhetnek a hetek, addig erősítsük magunkat az életre, míg lehet. Pénzt hordott a postatakarékba, a sajátjából játszott a brünni és a temesvári lutrin és volt egy siffonérra való finom ruhája. Brigitta megmaradt karcsinnak. Sósfürdőket használt, gyakran járt hoz masszőr, a művészet számára akarta megőriz fecske-karcsúságát és fontos volt neki, hogy kis tótcselédes arcocskája a jómódban is hilovány legyen, mint egy grófnőé. A delnekköi Jouverd alAaflordyft , Bécs, julius 31. Andrássy, Apponyi és Rakovszky — őfelségénél. Félhivatalosan jelentik: A király ma kihallgatáson fogadta a magyar ellenzéki vezéreket, gróf Andrássy Gyulát, gróf Apponyi Albertet és Rakovszky Istvánt. Az ellenzéki mérek a királynál A bizalmi tanács alsó audienciája Bécsi tudósítónk telefonálja. A király ma a sehenbrunni kastélyban hosszabb magánkihallgatáson fogadja gróf Andrássy Gyulát, gróf Apponyi Albertet és Rakovszky Istvánt, mint azt a három ellenzéki vezérférfiút, aki a miniszterelnök beleegyezésével az ellenzéki bizalmi tanácsnak tagja lett. A három politikus mint titkos tanácsos jelenhetett meg őfelsége előtt, de a kihallgatásnak politikai jellege volt és alapja az a különleges parlamenti megbízatás, amelyre újabban vállalkoztak. A három vezérlő politikus tudvalevőit most két hete Bécsben a külügyminiszter és a közös hadügyminiszterrel tanácskozott és e tanácskozások eredményét terjesztette most a király elé. Annak a mozgalomnak, amely miatt a függetlenségi párt kettévált, ez tehát az első gyakorlati eredménye, az alkotmánypárt, a mérsékelt függetlenségiek és a néppár vezére a király elé hivatott. Hogy mit végeztek őfelsége előtt, arról a politikusok nem nyilatkozhattak, sőt az is kérdés, hogy párthíveiket módjukban lesz-e informálni. Kétségen kívül áll azonban az, hogy a kihallgatás eredményéről be fognak számolni gróf Tisza Istvánnak, akivel a királyi kihallgatást megelőzően tanácskozást folytattak, éppen úgy, mint Buriánnal és Krobatinnal, annál is inkább, mert hiszen Tisza nélkül ők nem juthatnak az uralkodó színe elé. Másfél év óta látta a király először az ellenzéki vezéreket magánál. A háború első félévének leteltén a király szintén fogadta Andrássyt, Apponyit és Zichy Aladárt, — az utóbbbit most Rakovszky István helyettesíti. Akkor rövid húsz-húsz perces kihallgatásokról volt szó, a mai kihallgatás hosszabb tartamú volt. Gróf Andrássy Gyula másfél óráig időzhetett a király dolgozószobájában, oly hosszú ideig tehát, ami aktív minisztereknél is szokatlan dolog. Apponyi és Rakovszky kihallgatása mérsékeltebb időtartamú volt. Az ellenzéki vezérek a kihallgatás után egymással tanácskoztak, majd délután öt órakor visszautaztak Budapestre.