Pesti Napló, 1917. május (68. évfolyam, 113–138. szám)
1917-05-01 / 113. szám
A Kedd többi népemelő társadalmától, májusban, 1917-ben, amikor a béke gondolata tábort jár a föld minden birodalmaiban. Lám, a belga szocialisták elküldik képviselőjüket a svéd fővárosba, hogy ott az szót és kezet váltson némettel, magyarral, osztrákkal. Belgium ezzel a különlépésével erkölcsileg szakít Franciaországgal, a kis nemzetek védelmezője nem az entente, hanem a béke. És piros színben kigyúl a szocialistákat váró semleges Stockholm is. A kultúrának példátlan fokán díszelgő svéd nép az éhezést és a háborút akarja kiüldözni a világból. Sok más ország helyett is beszél most ez az ország, Stockholmban izzó vasrostélyra ültetik a nacionalizmust, a klerikalizmust és a háborút keverő többi izmusokat, világokat katasztrófába döntő gyalázatos elfogultságokat. A nép megmozdult Stockholmban és a katonák az orosz Preobrazsenszki gárdaezredre gondolnak. Máskor márciusban erjedt a szabadság, de oly nagy műve van az idén, hogy új és új sarjadzások hasítják a földet még májusban is, amely más esztendőkben a tavasz megleltségének gyümölcsillatos nyugodalmasságát jelentette. És Magyarország? ... Az idén visszatér nálunk is május elseje, amelyet elkoboztak tőlünk tavaly és tavalyelőtt. A világ, a tavasz, a nép igazi arculatát mutatja újra. A béke és a szabadság mellett tüntet a magyar munkásság is, amelyet Tisza a szabadság ünnepének előestéjén a káplárok és a nyolcholdas telepesek szavazati jogával lepett meg. Ha lemérjük a távolságot, ami Tiszát a magyar munkásságtól, a magyar májust a magyar népjogoktól elválasztja, csak a nagy háborús ellentétekre gondolhatunk, a mérhetetlen distanciára, amely egyes, egymásnak idegen hadviselők között tátong. Scheidemannt és a kancellárt ikertestvéreknek kell hinnünk, ha rágondolunk a magyar szocialistákra és a magyar kormányzatra. Pedig sem a békekötéskor, sem a békekötés után, sem ez a kormány, sem egyetlen más sem, nem nélkülözheti majd ezt a tömeget, amely ,ma a világnak igazi diplomatáit és igazi papjait szolgáltatja, akik Stockholmban talán világraszóló, az egész világon érvényes határozatokat hozhatnak, azok nálunk még mindig nem kerülhetnek a parlment karzatján belül. Arra lehet erőd elvtárs, hogy a béke gondolatát megacélosítsd az idegen birodalomban, arra lehet erőd, hogy ráparancsold a békét az ellenséges hadseregre, de arra nem futhatja izmaidból, elvtárs, hogy képviselő légy Magyarhonban. Przemyslnél, Verdunnél, Metznél, mindennél erősebb citadella ,a magyar junker uralom. Ei az a név, telen, vár, amit nem vehetsz sem éhséggel, sem halállal, sem fortélyival, sem erővel. A szabadság gondolata ünnepet és diadalt ülhet az egész földön, de nem vághatja magát át azon a blokádon, amelylyel Tisza Magyarországot elzárja a világtól, az élettől és a jövendőtől. Ma igy van ez. És holnap? Minden időket álló magyar citadella, a május hava következik most ránk. ^ggrnrnjMgig,!^^ ^ . ..ULu vám, hogy belesápadtam. Óriási, alacsony, fehérre meszelt terem volt, melybe mindazok a gyerekek elférhettek, kik most künn voltak, falai kopaszok, padlója küszöbe festetlen, súrolt, minden bútorzata néhány kis szék, pár pad, meg egy X-lábú asztal, köröskörül pedig hosszú-hosszu fogasok, melyekre a gyerekek kalapjukat, táskájukat akasztják. Ez a terem egyáltalán semmiféle szobához se hasonlított, melyet eddig láttam. Sehol egy kép vagy egy tükör, vagy egy pamlag. Mindenütt szigorú rend. Volt benne valami érthetetlen. Mihelyt beléptem, megcsapta az orromat a friss festék és a mész reménytelen szaga. Kétségbeestem azon, hogy itt is lehet élni és már fordultam vissza, hogy kimenjek. — Tisz fiu, — mondta kedveskedve a néni és leguggolt a földre, — gyere ide, tisz fiu! Megálltam a küszöbön. A néni sápadt, húszéves lány volt, a tüdővész látható jeleivel, arca sovány, orra, melyet rózsaszín rizsporral hintett meg, a kinyomott bőratkák helyétől lyukacsos. Lenéztem őt, hogy „tisi fiu"nak hívott engem, aki már tudtam, hogy azt egyszerűen „kis fiu"-nak mondják. Szánalomból közeledtem hozzá. Mindenféle unalmas dolgokat mesélt, gyorsan és halkan, a kacsalábon forgó tündérvárról, melybe sohase hittem, a mákoskalácsról, melyet utáltam, a regebeli kis királyokról, akik csak arra valók, hogy a gyerekeket ágyba csalják és lefektessék, mikor nem akarnak aludni. Látszott rajta, hogy ilyen kis fiúval még nem akadt össze. Sóhajtva a hegedűért nyúlt. Egy indulót játszott, mely egyenesen az óvoda számára készült és arra szolgált, hogy az engedetlen kölyköket jó kedvre csiklandozza. Be-Stockholm, április 30. Nagyon csalódnak azok, akik a stockholmi szocialista konferenciához túlságosan vérmes reményeket fűznek s akik azt hiszik, hogy a konferencia rövidesen meghozná a békét. Igen sok függ természetesen attól, hogy az entente kormányok olyan szocialista csoportok képviselőinek is megengedik-e a konferencián való részvételt, amelyek határozottan pacifista irányt követnek. Ez eddig igen kétségesnek látszik. Jól értesült források szerint Anglia a zimmerwaldi csoportnak aligha ad útlevelet. Ha azonban csakis a nacionalista érzelmű szocialisták viszik a konferencián a vezérszerepet. Bizonyos, hogy a tárgyalások szelleme kedvezőtlen, sőt egyenesen ellenséges lesz a központi hatalmakkal szemben. Ebben az esetben pedig felmerül a kérdés, hogy mi értelme van annak, hogy a magyar, német és osztrák kiküldöttek részt vegyenek a további tárgyalásokban. Stockholmra fog tehát a legközelebbi napokban a világ érdeklődése irányulni, ámbár a svéd fővárosban már most lefolyó politikai események fogtam a fülem. Erre játékokat tett elém, kedvetlenül. Csupa gyári holmikat, drága és rossz összeenyvezett árukat, színes papírral bevont dobozokat, karikákat, melyeket botokkal kellett hajigálni. — Nem kell, — mondtam és egyenként visszaadtam. — Ez se kell? Egy lapdát mutatott. Akkorát, mint egy gyerekfej. Gyanakodva vettem a kezembe. Nekem más játékaim vannak. A bal öklömben egy kavicsot szorongattam, melyet a vasúti töltésen szedtem fel, a sínek mellett, tegnapelőtt. Valamit tervezhetnek itt ellenem, gondoltam, bizonyára el akarják lopni, ami az esnyém. Szomorúan bámultam a lapdát. Oly mély-mély figyelemmel, mint tudós a földgömböt. Hideg volt és ismeretlen. Egy idegen gömbölyűség volt ez a lapda. Ha a padlóra dobnám, felugrana, talán a mennyezetig is. Más semmi se történne. Ezt a kavicsot azonban meg se adnám érte. Nem szóltam egy szót sem. Minek is beszéljek ennek a szerencsétlen lánynak, ki azt hiszi, hogy engem muzsikaszóval is itt lehet marasztalni. Hiszen én azt is tudom, hogy mi a fiszharmóniám és mi az antipirin, azonkívül, ha beteg vagyok, magam mérem a lázamat. Szegénynyel kár lenne szóba ereszkedni. Letettem a lapdát a földre, szelíden. — Ez se kell. — Hát mit akarsz? — Semmit. — Akkor menj a homokba. — Nem. — Szaladj a többiekhez. — Nem. — Nézd, hogy játszanak. Az ablak elé vezetett, ahonnan látni lehetett a játszó gyerekeket. Csodálkoztam, hogy ennyi gyerek van a világon és mind itt gyűltek össze, ezen a barátságtalan,, szomorú, nagy helyen, bár van apjuk, anyjuk és kertjük s ottan mindegyik jobban mulathatna. A fiuk jókedvűek voltak. Csöppet se törődtek azzal, hogy nincsenek otthon, legalább úgy tettek, mintha föl se vennék a megaláztatást, hogy itt kell maradniok és azt mutatták, hogy szívesen maradnak itt. Az új játékok talán még tetszettek nekik. Nem értettem őket Ez pedig annyira fájt, hogy ott, az ablak előtt majdnem összeroskadtam. — Hasa! — sírtam fel egyszerre váratlanul. — Most még nem lehet, — magyarázta a néni. — Hazai — mondtam hangosabban. — Megfeddelek, — szólt és jobb mutatóujját mereven a levegőbe emelte. —Haza, haza! — és kitéptem kezéből a kalapomat, melyet már elvett, hogy a fogasra akassza, a többi kalap mellé. Kezemben a kalappal, hajadonfővel rohantam a homokos udvarra, ahol a gyerekek sorakoztak és futni akartam innen, de a kisajtó zárva volt és mindenütt óriási sárga tűzfalak vettek körül, melyek az eget is elfalazták. Lihegve megálltam. Innen nincs menekvés. Akárhová futok, mindenütt egy fal. A gyerekek közelében állapodtam meg, de ők rám se hederítettek. Pokoli forróság volt, a nyári dél pörkölte a tarkóm. Leroskadtam a földre. Tehetetlen dühömben verni kezdtem a homokot. Vertem, vertem, egyre vertem a kis ötéves ökleimmel a földet, mely tart manket, topor, 1 Lg PESTI NAPLÓ 1917, május 1. A stockholmi zavarok — A Pesti Napló tudósítójától —• is a legnagyobb figyelmet érdemlik. Svédországban az izgatottság nőttön nő. A két kamarának legutolsó tárgyalásai rendkívül izgalmasak voltak. Uránt ing, SAndhagen és más szocialista képviselők hihetetlenül hevesen támadták meg a kormányt az úgynevezett fekete gárdának felállítása miatt. Ezt a v őrsereget a kormány a katonai iskolák növendékeiből állították össze és azt az utasítást kapta, hogy május elsején erélyesen lépjen fel a tüntetőkkel szemben. Marison képviselő kijelentette, hogy ez a rendszabály kihívás a munkássággal szemben és rosszabb az orosz abszolutizmusnál, vagy Abdul Hamid kormányzati rendszerénél is. Branting azzal fenyegetőzött, hogy a fekete gárda ellensúlyozására vörös gárdát fog szervezni. Schwarz miniszterelnök elismerte, hogy rosszul informálták s megígérte, hogy feloszlatja az őrsereget. Branting megnyugtató manifesztumot bocsátott ki, miután a hangulat roppant izgatott. Tanulókból hamarosan egy másik őrsereget állítottak fel, amely a helyőrségi csapatokat fogja helyettesíteni. A legfeszültebb érdeklődéssel tekintenek május elsejének megünneplése iránt. Május hatodika is kritikus nap lesz,, mert ezen a napon hagyja el Slieglund szocialista a börtönt, ahol államellenes üzelmek miatt egy évet töltött. Az összeütközést a kormány azzal iparkodik megakadályozni, hogy betiltották a szeszes italok árusítását s a csallatoktól elvették az élestöltényeket. Malmöiben a trónörökös huszárezrede egy kiáltványban kijelentette, hogy fegyvereit a népnek ki fogja szolgáltatni. A stockholmi közúti vasút forgalmát beszüntette. Branting ama kijelentésére, hogy kezeskedik arról, hogy május elsején a közrendet nem fogják megzavarni, a polgárőrséget is feloszlatták. Budapest, április 30. A görög-keleti szerb szrnódus tavaszi gyűlése. Karlócáróltáviratozzák. A karlócai görög-keleti szerb egyházi szinódus hétfőn kezdte meg alapszabályszerű rendes tavaszi gyűlését Nikoles Miron püspök, metropolita-helyettes elnöklésével. A gyűlésen valamennyi görög-keleti szerb püspök részt vett. A Belchsrat katona tagjainak szabadságolása. Bécsi tudósítónk telefonozza: A képviselőház iro-díja illetékes helyre felterjesztette annak a mintegy hatvan képviselőnek nevét, akik hadiszolgálatot teljesítenek. Felmentésükre vonatkozóan megtörténtek a kezdeményező lépések. Az urakházártak hadiszolgálatot teljesítő tagjait is szabadságolni fogják az ülésszak idejére. 1