Pesti Napló, 1919. április (70. évfolyam, 77–102. szám)
1919-04-05 / 81. szám
Budapest, 1919 70-ik évfolyam. 81. szám. Szombat, április 5 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 88 kor. — illl. Fél évre : « — « Negyedévre 22 « — « Egy hóra._ 7 « 80 « Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 30 fillér. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON : József 62—80, 62—81, 62—32, 62-88, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—35. A láva mérnökei Amikor a tűzhányó kitör, fenséges kép tárul a szem elé: izzó kövek röpködnek a levegőben, bömbölő harsogással szikrázik ég és föld, morajlik a tenger, füst koszorúzza a hegyormokat és egy pillanatra úgy rémlik, hogy a világnak vajúdó görcsében elpusztul minden. Aztán a szabadjára hagyott lávafolyó lassan és szépen lecsúszik a hegy kanyargóin, végighömpölyög a lankákon és a réteken, a tűz birtokába veszi azt, ami az övé. Ilyen a forradalom is. A kitörés nagyszerű dübörgésén már túl vagyunk. Láttuk, hogy az öntudatra ocsúdott nép haragja hogyan tudott elpusztítani mindent, ami az avas és beteg rendszerből még megmaradt. Kővé dermesztette a múltat, mely akadályozta fejlődésünket. A múmiák, kik az embert örökké a rabság pórázán akarták vezetni, viszszahanyatlottak és hitetlen, kővé dermedt szájukra ráfagyott a cinikus mosoly, mellyel az emberiség haladását szokták fitymálni. Most a forradalom második korszakában vagyunk. Immár alkothatunk is és megszilárdíthatjuk azt, azait egyetlen hősi lendülettel elértünk. Tanuljunk a lávafolyótól. A láva, mely első pillanatban még formátlanul sistergett és bugyborékolt a kráter torkán, megtalálja magának az utat, védi magát és a fizikai törvények szerint csatornát váj a lefelé görgő tömegnek. Mert a láva mindenkivel szemben forradalmár, csak önmagával szemben nem. Ezt mondjuk nektek is emberek, kik a keletről jött forradalomban eggyé forrtatok, ezt kiáltjuk felétek is lelkünk testvérei, forradalmárok, proletárok. Ma a kommunista államot bevezető proletárdiktatúra idején csak egy varázsszó van és ez a teljes fegyelem. Ezt az egyetlen szót kell tisztelnie minden igaz forradalmárnak. Holnap, a kommunizmus teljes megvalósulása idején, minden áldott ember úr lesz, de ma még kell, hogy minden áldott ember hittel teljes és akarattal acélos szolgája legyen a fegyelemnek, a proletárok parancsoló hatalmának. Hajoljon meg minden gerinc az újjászületett és mindnyájunk javát akaró proletárállam előtt, mert ez a hatalom már nem ellenséges többé, de baráti és testvéri. Tudja meg mindenki, hogy csak egy vérsejt az állam hatalmas véráradatában. Nincs helye többé az egyéni akaratnak. Görbedjen meg a gróf, engedelmeskedjen a pénzeszsák, érezze magát egynek a dolgozó néppel mindenki, aki a keze munkájából, vagy a szellemének a gyümölcséből él, s mindenekelőtt járjon elől a forradalmi kormányzótanács támogatásában maga a proletár. Hiszen most ő a vezető, ő ennek a forradalomnak a nemes értelemben vett vörös arisztokratája, aki már akkor hitt az igében, mikor mások még a régi rend selyempamlagán hevertek, már akkor volt bátorsága küzdeni érte, mikor még csendőrök tépték érte a fülét s rendőrök fotografálták. Legnagyobb diadalunk az, hogy a forradalmunk vértelenül zajlott le. A magyar proletárság büszkén mutathatja tiszta plasztronját a külföldnek is. Ezt az eredményt azonban csak úgy tudjuk fönntartani a jövőre is, ha mindannyian fegyelmet és keménységet mutatunk, az összesség erejét pedig semmiképen se csorbítjuk meg. Az a láva, amely elöntötte a kopár magyar ugart, meg is fogja majd termékenyíteni. A tűzzel öntözött föld kövér kalászokat és csodás virágokat terem. Ma a munka ideje van. Ami forróság volt a szívünkben, az kirobbant már és elvégezte a múlt lerombolását. Az igazi forradalmár ebben a pillanatban okossággal és jéggel páncélozza agyvelejét és arra tekint, hogyan óvhatja meg magát a forradalmat. Emberek, elvtársak, proletárok, legyetek ennek a lávafolyónak bölcs és hű mérnökei. Ducsko Leó mártírhalála A m. Internacionale a világ proletárjaihoz Pétervár, április 4. A III. kommunista Internationale a következő körtáviratban fordult a világ proletárjaihoz: A német szociáldemokrata kormány újabb bűntényt követett el. Scheidemann kormánya könyörtelenül kivégeztette Ducsko Leót, aki a lengyel szociáldemokrata pártot képviselte a II. Internacionáléban. Több mint harminc évig küzdött Ducsko a munkások sorában a szociáldemokrata ügyért Már akkor is a hősies lengyel proletariátus élén állott, midőn Varsóban és Lodzban az első barrikádokat állították fel. Számos évet töltött börtönben, amiért a munkások érdekeiért küzdött. 1006-ban nyolc évi kényszermunkára siették és midőn sikerült fogságából megszöknie, ismét rögtön részt vett a szocialisták küzdelmeiben. Az Ebert-forradalom német börtönben találta, ahova II. Vilmos kormánya űzte. Egyike volt a legönzetlenebb harcosoknak és főtényezője a német forradalomnak. Egy sorban állott Liebknecht Kdrohjcjal és Luxemburg Rózával. Fővezetője volt a spartacista csoportnak és később a német kommunista pártnak. A nemzetközi szocializmusnak nem volt önzetlenebb, erélyesebb tagja, mint Ducsko, akit most agyonlövettek Scheidemannek, akik még ezután is szociáldemokratáknak merik magukat nevezni. Ducsko elvtárs hű harcosa volt a munkásosztályok érdekeinek és a kommunizmus elveinek. Ducsko elvtársat azért végeztették ki, mert halálos ellensége volt a burzsoáziának A kommunista Internacionale meg van róla győződve, hogy közeleg a nap, amidőn Németország munkásai a kommunisták hóhéraival, Scheidemannal, Eberttel és Noskéval érdemeik szerint fognak elbánni. A kommunista Internacionale végrehajtó bizottságának elnöke: Zinovjev, Moszkva, április 4. A harmadik Internacionale a német kommunistákhoz a következő szikratáviratot intézte: Luxemburg Róza és Liebknecht Károly gaz meggyilkolásával a magát szocialistának nevező német kormány a német és nemzetközi kommunista mozgalom szívét és eszét akarta eltalálni. Ducsko Leó elvtársunk gyalázatos áruló módon történt megöletésével, aki kora ifjúsága óta izzó lelkesedését, hajthatatlan akaratát a cárizmussal szemben folytatott küzdelemben megacélozott bátorságát, tudományos képességeit, ritka szervező tehetségét a szocialista mozgalom szolgálatába állította, ugyanaz a kormány a kommunizmus idegzetét akarja véglegesen megölni. Minthogy legbátrabb harcosainkat volt társaik napról-napra megismétlődve kiszolgáltatják a fehér gárdista pribékek koszovágyának, kétségtelen, hogy oly rendszerről van szó, amelylyel a német és entente imperializmusnak, valamint segítőiknek kényelmetlenné vált szocialista harcosoktól meg akarnak szabadulni. A rendszer, amelynek követői örökre vérrel és szégyennel szennyezik be magukat, az egész világ proletariátusában a legnagyobb felháborodást keltik és forradalmi küzdelmekre ösztönzik. A nemzetközi kommunizmus zászlója alatt a szociális forradalom vértanúinak szellemétől kísérve, valamennyi ország osztálytudatos proletariátusa ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy küzdelmét nem hagyja addig abba, amíg azt és mindazokat le nem győzi, akik a szocializmus győzelmének útjában állanak. A német kommunisták legyenek meggyőződve arról, hogy nehéz küzdelmükben, meggyilkolt vezetőjük feletti gyászukban nem állanak egyedül, éppúgy, mint ahogyan valamennyi ország kommunistái meg vannak győződve arról, hogy német bajtársaik győzelmi akaratát semmi nem tudja megbénítani. Diadalmas emlékezet illeti meg a szociális forradalom vértanúit! örök szégyen lesz a munkásosztály árulóinak és hóhérainak osztályrésze, filyen a szociális forradalom! Moszkva, 1919 április 1. UL Internationale. Smuts tábornok budapesti tárgyalásai Az enteilte egyenrangú félnek tekinti a Magyar Tanácsköztársaságot — Végleg elejtették a katonai intervenció tervét — Smuts tábornok megegyezést akar létrehozni egyrészt Magyarország és az entente, másrészt Magyarország és szomszéd államai között Ma hajnalban különvonaton Budapestre érkezett Smuts tábornok, az entente és az Egyesült Államok megbízottja, hogy tárgyalásba bocsátkozzék a Magyar Tanácsköztársasággal Smuts tábornok küldetése nemcsak azt jelenti, hogy az entente vezető köreiben a békés megegyezés szelleme kerekedett felül, hanem igazolja a tanácskormány külpolitikájának realitását is. Mert a fiatal Magyar Tanácsköztársaság rövid kéthetes fennállása után ki tudta vivni azt, hogy az entente komoly ügyelmet szenteljen a magyar ügyeknek s hogy a párisi békekonferencia az angol hadikabinet egyik legtekintélyesebb tagját küldte Budapestre a békés megegyezés érdekében. Kétségtelen, hogy az entente politikai irányváltozása főként Amerika és Anglia befolyására vezethető vissza. A franciák csak kénytelenkelletlen törődtek bele a békés politikába, hiszen a Temps tegnap még azt írta, hogy „a magyarországi forradalom új háború kezdetét jelenti s hozzáfűzte, hogy a budapesti magyar szovjet azok között a katonák között, akik román zászló alatt Erdélyben állnak, a cseh csapatok között a tót vidékeken és a szerb csapatok között, amelyek a Bánát egy részét megszállva tartják, bőségesen fog cinkostársakat találni." Franciaország minden lehetőt elkövetett, hogy az amerikai katonai tényezőket rábírja a magyarországi bolsevizmus ellen való fegyveres fellépésre. Már-már úgy volt, hogy vagy Foch tábornagy, vagy Mangin tábornok utasítást fog kapni, hogy a cseh-szlovák, a szerb és a román fronton, valamint a keleti fronton szövetséges katonai zónát létesítsen a bolsevizmus továbbterjedésének megakadályozására. De a budapesti hírek, amelyek kétségtelenné tették, hogy a Magyar Szovjetköztársaság nem gondol katonai fellépésre egyik szomszédja ellen sem . Vix jelentése, amely szerint a magyar szovjetkormány is állja a novemberi fegyverszüneti szerződést, Párisban — mint már jeleztük — lényeges hangulatváltozást idézett elő. De csak az utóbbi napokban, mert a magyar részről érkezett megnyugtató kijelentések nyilván nem jutottak el Párisig, sőt ellenkezőleg, bizonyos részről úgy rendezték a dolgot, hogy hamis híreket terjesztettek az orosz és a magyar bolsevizmus viszonyáról, mintha az együttesen készülne halomra az entente ellen. Amerika azonban felismerte a megtévesztést és erélyesen szembeszállt minden oly törekvéssel, amely az Egyesült Államokat újabb hadműveletekbe szerette volna belevonni. Mikor Amerika határozott állásfoglalása nyilvánvalóvá vált, a franciák is mindjárt más húrokat kezdtek pengetni. Renaudel nagy beszédet mondott a kamarában, amelyben a hadihitel megtagadását követelte s kifejtette, hogy Franciaországnak nem lehet érdeke a francia nép elvéreztetése és a proletártömegek erőszakos kiirtása. Renaudel beszéde olyan nagy hatást keltett, hogy Abrami államtitkár kénytelen volt felvetni a bizalmi kérdést s beszédében ismételten megígérte, hogy a francia kormány semmiféle oroszországi akcióban sem fog részt venni. Abrami után Chapedelaine képviselő is felszólalt, ismertette az orosz vörös hadsereg erő-