Pesti Napló, 1919. december (70. évfolyam, 169–193. szám)
1919-12-03 / 170. szám
r". Lacepdte hozta, hogy a detektívek biztatták, legyen bátor, változtassa meg az eddigi hazug vallomásat, mondja meg az igazat. Kijelentette,, flüttner,, hogy neki nagyon rossz az emlékezőtehetsége. Sokáig volt elmegyógyintézetbe, a háborúban idegsokkot kapott és a legjobb akaratamellett sem tud.Visszaemlékezni az eseményekre. Én felszólítottam a vizsgálóbíró és a többi urak jelenlétében Slüttnert, hogy mondjon meg egész bátran mindent, habozás és kímélet nélkül, amit velem kapcsolatban a Tisza-féle ügyben tiltt. Erre Slüttner így felett. Sohasem állítottam azt, hogy Friedrich Istvánnak tudomása volt a Tisza-féle gyilkosságról, csak annyit mondottam, hogy Friedrich István is ott volt a pártban, amikor Kéri kijelentéseket tett. Ölésről vagy gyilkosságról sohasem hallottam a pártban beszélni. Ezután háromszor vagy négyszer is az ablak elé hívtam Slüttnert, mert ott világosabb volt és felszólítottam, nézzen meg jót. Slüttner állhatatosan azt mondotta: Nem ismer. Erre aztán rárivalltam, hát a múltkor ismert?! Rám nézett és azt mondta, tényleg ismerem, most már megint ismerem és ez az igazság. Ezen jelenet után az államügyész indítványt tett a vizsgálóbíró előtt, hogy szerezze be Hüttner elmeállapotára vonatkozó kórházi okmányokat. Ekkor érkezett a vizsgálóbíróhoz dr. Ulpin Ferenc, a Tisza család képviselője. Kérésemre a vizsgálóbíró elrendelte, hogy ismételjük meg az eddig történt egész eljárást. Újból faggatni kezdtük Hüttnert, hogy mondjon el mindent. Slüttner megismételte korábbi nyilatkozatait, amelynek során erősen hangsúlyozta, hogy azt a kijelentést seholt senki előtt sem tette és jegyzőkönyvre sem adta, hogy Friedrich István tudott volna a Tisza-féle gyilkosságról. Azt sem állította, hogy a katonatanács ülésein és megbeszélésein részt vett volna. Egyszer látott egy dohányzó szobában a Károlyipártkör helyiségeiben és ebben a szobában, úgy rémlik előtte, hogy valamikor a katonatanács tagjai is megfordultak. Végül Slüttner erélyesen tiltakozott az ellen, hogy az én személyemet be akarják vonni ennek az áldatlan ügynek a keretébe. Kijelentette, hogy párszor látott engem a pártkörben, így keletkezett az a hiedelme, hogy nekem tudomásom lehet arról, hogy a katonatanácsban elhatározták a gyilkosságot. Megbeszéléseken vagy tannácskozásokon, a Royal-szállóban vagy a Kovassféle vívóteremben Friedrich — vallotta Hüitner — sohasem volt jelen. Én a jegyzőkönyvbe adtam azt is, hogy egyszer járt nálam ez a stalinir főhadnagy. Azt kérte tőlem, hogy az édesapját, aki úgy tartóm nyugalmazott ezredes, reaktiváljam. A kihallgatás végén kértem és követettem a vizsgálóbírótól, hogy személyesítet.. ebben azügy,ben a legkíméletlenebb szigorulágiga kezeljék. " Ezen ügy számára a legnagyobb nyilvánosságot követelem. Nem tűrök semmiféle eltussolást. És megkértem dr. Ulain Ferencet is, hogy ő is intézzen újra kérdéseket Slüttnerhez, mert végre is tisztázni kell, mik azok a vádak, amikre napok óta burkoltan célozgatnak. A vizsgálóbíró engedélyével Ulain átnézte a felvett jegyzőkönyvet, azt felolvasták, sőt egyes részeit ismételten felolvas t (ták és annyi bizonyos, hogy Hüttner vallomásában , s semmiféle komoly momentum nem találhatóságos szemmel. Olaszország adriai igényei egyáltalán nem palástolnak katonai szándékokat, hanemlegnagyobbrészt gazdasági jellegűek. A külpolitikai viszonyok tisztaságát a legkisebb felhő sem homályosítjael. A szövetséges és baráti államokkal a legszívélyesebb viszony áll fenn. Az ország belsejében a népképviselet segítségével megvan a fegyelem szelleme és a törvényhozás iránti engedelmesség. A legnagyobb figyelmet érdemnli az újonnan szerzett területeik önkormányzata és hagyományainak tisztelete. Az új kikötők kereskedelmi rrtjait nagyszabású módon kell kiépíteni—Vjtczsrszktj mindinkább kötelességenek tekinti, hogy védje a latinságot, amelynek szülőanyja volt. Olaszország nemcsak európai testvérnépeivel, hanem Amerika minden latin népével is a legbensőbb egységben és a legszorosabb közösségben akar együtt dolgozni. Hogy megfelelhessen ez új feladatainak, megvan benne az a szent erő, melyet győzelméből merített. Az olasz király trónbeszéde „Olaszország nem zavarja meg Európa fét" — A szocialisták kivonultak Róma. december 2. Hétfőn nyitotta meg az olasz kamara új ülésszakát Viktor Emánuel hosszabb trónbeszéddel. A kamara megnyitása elé nagy várakozással néztek, mert olyan hírek voltak forgalomban, hogy a szocialisták — akik a választásokon jelentős győzelmet arattak — heves tüntetésre készülnek a király ellen, ki akarják fütyülni és meg akarják akadályozni, hogy trónbeszédét elmondja. Érthetőtehát, hogy a megnyitó ülésen a zsúfolásig megtelt terem közönségének érdeklődése a szocialisták felé fordult. A szocialista képviselők három teljes padsort, töltöttek meg. Valamennyi szocialista vörös szegfűt viselt gomblyukában. Amikor a király kíséretével együtt a polgári pártok éljenzése köziben a terembe lépett, a szocialista képviselők a szocializmust éltetve eltávoztak. A polgári pártok erélyesen tiltakoztak a tüntetés ellen. A király mozdulatlanul nézett a kivonuló szocialisták után. A képviselők eskütétele után a király ülve felolvasta trónbeszédét. Először a háborúról szólott. — Olaszország, — mondta — amely résztvett, se szenvedett a háborúban, eleven erőit a béke biztosítására fogja szentelni. Győzőknek te legye, nőtteknek egyaránt jogaés kötelezsségi a munka. Mértékletesség és emberségesség kell, hogy uralomra jusson minden országban. A háborúval Olaszország megszerezte természetes határait, de nem minden olasz igényt néztek mindenütt igaz PESTI NAPLÓ 1919. december 3. 3 Windischgraetz hozza titkait a volt király lemondatásár 61 udósitónktól.) Néhány nap múlva, valószínűleg még e hét folyamán Budapestre érkezik herceg Windischgraetz Lajos és kétségtelen, hogy akkor igen érdekes momentumok fognak kiderülni arról az országromtó munkáról, amelyet gróf Károlyi Mihály végzett, aki akkor, amikor még mindent jóvá lehetett volna tenni, hazugságokkal ,vezette félre a nemzetet is a királyi és ezzel egy mindent szétromboló forradalomba, majd a bolsevizmus kíspadjára vitte az országot. Károlyi sötét munkájának egyetlen pontja sem marad majd meg vikigitálián, erről gondoskodnii fog herceg Windischgraetz könyve, amely minden valószínűség szerint még karácsonykor megjelenik a könyvpiacon. Hogy hogyan dolgozott Károlyi, erről herceg Windiichgraetz egyik bizalmasa a következő szenzációs részleteket mondotta el nekünk: — Herceg Windischgraetz közvetlenül a forradalmat megelőző napokban utazott fel Bécsbe a külügyminisztérium és a király meghívása alapján, .mert azt a megbízást szánták neki, utazzék Svájcba ,és tárgyaljon az enterbe által akkoriban lanszíro-ozott külön békéről. Ausztriában már akkor forrt minden és az elutazás előtt megjelent Windisch- glixiznél Adler Viktor és Bauer Ottó, akik már akikor republikánus frázisokig hangoztattak és kije- j lentették, hogy a nemzeti mancsok ki akarják mon- dani a monarkia és.H-4iaaszMa szétbomlasztását. A közös külügymárisz.téria a B, amelynek Windischgraetz osztályfőnöke Ivak, a budapesti helyzetről ezekben a percekben nem tudott tájékozódást szelezni, mert a közvetlen telefonvonalakat ekkor már elvágták, de nem volt összeköttetés az Armee Oberkommandóval Sem. "Mh fest a telefonvezetéket is szétrombolták. Windsschigraetz és gróf Andrássy Gyulla akkor a Scheivblumba tartózkodó királyival próbált beszélgetni, de telefonösszeköttetést mem tudtak kapni. Időközben azonban, kora reggel Károlyi Mihály már felhívta a királyt és rettenetes helyzetet festett a budapesti állapotokról. Hazug, fantasztikus, koholt rémhírekkel igekezett a királyra hatni és rábeszélni arra, hogy oldja fel őt miniszterelnök esküje alól. A király kételkedett Károlyi szavaiban, de a farkastorkú gróf újból meg újból hangoztatta, hogy Budapesten már dühöng a forradalom és a vér patakokban folyik. A király nem akarta engedni. Károlyi azonban műtüntetéseket rendeztetett József főherceg palotája előtt és ilyen módon befolyásolta a főherceget, aki szintén felhívta a királyt és kérte, mentse fel az esküje alól Károlyit. A király most már anélkül, hogy minisztereit megkérdezte volna, feloldotta Károlyit az eskü alól. De Károlyi, mintha csak sejtette volna, hogy a király nem hisz hazug szavának, más cselhez is folyamodott és a Magyar Távirati Iroda utján hivatalos értesítést küldetett a külügyminisztériumba arról, hogy Budapesten nagy zavargások vannak, az egész városban rabolnak, fosztogatnak és gyújtogatnak. Dél felé a király értesítést küldött Andrássynak és Windischgraetznek, akiket magához kéretett. Mindketten autón mentek ki, de a tömeggel borított utcákon csak nehezen tudtak keresztülvergődni és este hat óra volt, mire Lehönbriihnba érkeztek. Már ekkor ott is teljes volt a felfordulás, a gárdisták nem voltak helyükön, adjutánst sehol se ik lehetett látni, a kastély temei társa-nyitva állották. Amikor a király szobájába léptek, aki éppen József főherceggel beszélt telefonon és a főherceg kérte, adja meg Károlyinak a felmentést. Károlyi tehát megkapta a felmentést és már egy félóra múlva lemondásra szólította fel a királyt. A beszélgetést meghallotta Andrássy, aki kétségbeesve állt ott, mire Windischgraetz vette át a kagylót és erélyesen rászólt Károlyira. Andrássy a király Szájából hallotta, hogy mit követelt tőle Károlyi. A nagy államférfi magából kikelve csapta össze kezét és igy szólt: — Tehát mégis?! Windischgraetz pedig ennyit mondott: — Az egész dolog csak rhaforradalom. . A király azonban, akkor még nem volt tisztában Károlyi szerepével, fájdalmasan igy szólt: — Nem, nem, Károlyinak feje fölé nőtt a forradalom. Ezekben a pillanatokban Andrássy lelkét kétségbeesés mardosta, mert szégyeltemagát veje miatt, aki elárulta az országot. Andrássy és Windischgraetz kérték a királyt, ne mondjon te, de újból megszólalt a telefon és gróf Batthyány Tivadar, a király személye körüli miniszter szólalt meg. Most Andrássy ment a telefonhoz, és seves szóvita következett — Eszednél vagy? — mondotta Andrássy, —logy követelheted azt, hogy a király lemondjon? Batthyány, aki teljesen az országrontó befolyása alá került, így felelt a telefonba: — Ha el nem megy, elkergetjük, mint egy rossz cselédet. Andrássy hevesen válaszolt, majd letette a kagylót. A schönbrunni kastélyból azután megpróbálták, hogy Pesttel összeköttetést teremtsenek, ha ez nem sikerült. Megkísérelték a belügyminisztériumot szólítani, nem felelt. A főispáni hivatalt hívták, választ nem kaptak. Végül arra gondoltak, hogy talán csak Pesten zárták el előlük a megbízható forrásokat és ekkor Pozsonyt szólították, hogy ott Szmrecsányi Györgygyel beszéljenek. Károlyi azonban gondoskodott arról, hogy ez a vonal se funkcionáljon. Ottültek hárman a király dolgozószobájaibal és Windischgraetz csöndesen mondotta maga elé: Beteljesedett tehát Eszterházy Móric jóslata, amely azt mondotta, hogy jaj, ha Károlyi, Batthyány és társai jutnak uralomra, meg fog történni, hogy telefonon értesítik a királyt lemondatásáról. Andrássy pedig lelkesen magyarázta, hogy a királynak el kell menni Magyarországba, maga köré gyűjteni hű embereit és megnyugtatni a kedélyeket. — Még minden menthető, — mondotta — mert Károlyi hazudott. Valóban. Károlyi hazudott, eladta az országot, h idegvésznél is súlyosabb és nehezebb megpróbáltatást hozva a nemzetre. Herceg Windischgraetz Lajos svájci tartózkodása alatt tudvalevően könyvet írt, melynek valószínűen küzdelmeim lesz a címe. A könyvet a Times kötötte le, úgy, hogy amikor az magyar nyelven megjelenik, az angol újság 24 folytatásban fogja a könyv tartalmát közölni. A Times 24.000 font sterlinget, tehát egy cikkért 1000 font sterlinget űzet a szerzőnek, ami a mai pénzviszonyok között cikkenként 105.000. 24 cikk után pedig 11.100.000 koronának felel meg. A herceg feírja, hogyan akarta •a Károlyi-forradalmat megakadályozni. Feltárja a szerző Tisza és Wekerle szereplését és a főúri klikk káros befolyását a király békepolitiikájára. A könyv legnagyobb szenzációja a Sixtus pármai herceghez intézett levél története lesz.