Pesti Napló, 1921. február (72. évfolyam, 25–47. szám)

1921-02-27 / 47. szám

Vasárnap Csökken az országban a belső fogyasztó­­•­ Fenyő Miksa a gyáripar pangásáról — A nagyipar fokozatosan eladó­sodik — A munkások termelése kielégítő (Saját tudósítónktól.) Politikusok és gazda­sági bölcsek jelszónak is elkoptatták, hogy csak a munka mentheti meg az országot, ezzel szemben a munkanélküliség csak nem csökken s az igazi gyáripari tenytelés sehogy sem tud megindulni. Nyersanyaghiány, szénkérdés bizonyára legszo­morúbb tényezői ennek a pangásnak, a nemzet­közi kereskedelemtől való elzártságunk szintén hozzájárul a munkalehetőségek fojtogatásá­hoz, de ezen túl is az okok egész sorozata nehezedik a munka problémájára. Ezekről a nehézségekről kaptuk Fenyő Miksának, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatójának érdekes nyilat­kozatát, mely belemarkol a legvéresebb aktualitá­sokba s rávilágít azokra a tényekre, melyek kül­gazdasági körülményeken kívül, a belső körülmé­nyek folytán teszik tartóssá a gyáripar szomorú pangását Fenyő Miksa a gyáripar neh­éz problémájáról a­ következőkben nyilatkozott a Pesti Napló mun­katársa előtt: — Komoly veszedelem fenyegeti az ipari ter­melést a belső fogyasztásnak nap-nap után ta­pasztalható állandó csökkenése folytán. Sajnos, Hegedűs loránt terve, hogy mesterséges pénzszű­két fog csinálni, nagyon korán és az óhajtottnál nagyobb mértékben szükségszerűen bekövetkezett. A fogyasztás rendkívüli módon tartózkodó, egy­részt­­hiányoznak az anyagi eszközök, másr­észt bí­zik az árak csökkenésében, ez természetesen visszahat a termelésre, a gyárak nem merik kész­leteiket szaporítani és lassan-lassan csökkentik produkcióikat. Félő, hogy ebből hova-tovább nagy bajok lesznek.­­ A gyáraknál a funociális problémák is nap­nap után súlyosabakká lesznek. A háború alatt úgy állott a dolog, hogy az iparvállalatok teljesen függetlenítették magukat a bankoktól; ma teljesen megfordult a helyzet, még a legszolidabb, legtőke­erősebb iparvállalataink is a mai nyersanyagárak, a mai üzemi költségek mellett rászorulnak a ban­kokra és az iparnak mind fokozottabb eladósodása következett be. (Ezt persze a vagyonváltság tel­jessé fogja tenni.) Emellett pénzszűke lévén, a pénz nem olcsó, 20%-os kamat jó vállalatoknál sem tartozik ma már a ritkaságok közé. És még csak azzal sem vádolhatjuk a bankokat, hogy ki­használják helyzetüket, mert kénytelenek a min­den oldalról jövő gazdasági nyomás ellen megfe­lelően védekezni. Ilyen nehéz pénzügyi viszonyok mellett az ipari termelés nem dicsekedik azzal, hogy az állam különösen a kedvét keresné. Az ál­lam a haddkövetelésekk­el is meglehetősen hátralék­ban van, a szovjet követelések dolgában a legmél­tánytalanabb, gazdaságilag legoktalanabb álláspon­tot foglalja el, a román károk megtérítéséről még csak hír sem hallatszik, úgy, hogy úgy fest a do­log, hogy az ipari termelésnek a jövőben alig lesz egyéb joga, mint berendezkedni adófizetésre.­­ Még a legörvendetesebbek a munkásviszo­nyok. A munkások termelése kielégítő és ha ész­lelhető is munkásmozgalom és hellyel-közzel sztrájk, ennek politikai jelentősége nincs és a bér­mozgalom kereteit nem haladja túl. Feltehető, hogy a munkásszakszervezetekben felülkerekedett az a meggyőződés, hogy, termelés nélkül ebben az országban semmiféle o­lak exisztenciája nem lehet és nem fogják k­í­nálni ma már erősödő pozíciójaikat meddő erőpr­óbáikra. A demokraták akciójn a­­foglyok hazahozd traektjel A magyar foglyoknak csak csekély része csatlakozott a bolsevikokhoz s Saját tudósítónktól­ Dr. Fábián Béla tör­vényhatósági bizottsági tag a demokrata párt negy­ven városi bizottsági tagja által támogatott indít­ványt adott át a főváros polgármest­rének. Az in­­dítványban azt­­kéri, hogy az Oroszországban lévő magyar foglyokat minden áldozat kímélése nélkül a legsürgősebben hozassák haza. S ha pedig a szov­jet kormány nem akarná őket elbocsátani, akkor forduljon kormányunk segítségért a világ kultúr­népeihez. Fábián Béla, ki indítványát a főváros szerdai­­közgyűlésein fogja megindokolni, előterjesztésének motívumairól a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — Kevés embern­ek nőtt erősebben a szívéhez valamely akció, mint nekem a hadifoglyok ügye. Szegény fiúk, kikkel hosszú esztendőket nyomo­rogtunk a végtelen szibériai éjszakában és resz­ketve vártuk a híreket, — visznek-e már minket hazafelé? — még mindig hiába várják a szabadító •vonatot. • — Sohasem fogom elfelejteni a pillanatot. Egy sötét februári reggel kiszöktem a tábor ka­puján és az embertelen hómezőkön repült velem a szán. A nagy távolokból még egy pillantást ve­tettem a tünedező őrtornyokra és megfogadtam, ha az Isten hazasegít, minden erőmmel segíteni törekszem ottmaradt bajtársaimon. Gyönge volt az erőm, hiába volta­k maiden cikkeim, csak az „Amerikai Magyar Népszavá"-ban közzétett felhí­vásomnak mutatkozott némi eredménye. Szakad­jon már vége egyszer a hadifoglyok hatéves nyo­morúságának és azoknak az embertelen szenvedé­sein­ek, melyek lassú, de biztos munkával őrlik meg hozzátartozóik e­gész valóját. — Városházi indítványomhoz Brandström kis­asszonynak a Magyar­ország­ban közreadott levele adta a közvetlen impulzust. Brandström kisasz­szonyt, az egykori prétervári svéd követ leányát, még a krasznaje­ rjecskai büntetőtáborban ismer­tem meg, később Pétervárott is tárgyaltam vele hadifogolyügyekk­el. Jótétemé­­nyei áldottá teszik emlékét minden hadifogoly előtt. Brandström kisasszony védi a foglyokat azon vád ellen, hogy a vörös hadsereghez csatlakoztak. Fölszólalásom­ban ki fogom mutatni, hogy a magyar halifoglyok aránytalanul csekély része csatlakozott a bolsevi­kokhoz és ezeket is a terror eszközeivel kénysze­rítették be a vörös hadseregbe. — Egy bizonyos: Brober, akinek szíve van, gesztr­oéxissa tovább tétlenül a hadifoglyoknak és hozzátartozóiknak kínlódását. És már csak a ma­gyarok vannak ott. — Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben nem lesz nézeteléé­rés közöttünk és a közgyűlés kereszténypárti többsége között. Ez már az emberiesség kérdése, nem pártkérdés, de még nem is kizárólag magyar kérdés. WVWVWVWWWVWt - PESTI NAPLÓ 1921. február 27. 5­ 4 -wwwwwww Rosszul mennek az aukciók Lezuhantak az árak — Képek és műtárgyak körforgalma (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben — fő­ként a készpénzhiány miatt — a budapesti aukciók forgalma erősen megcsappant. Ezek az aukciók ti­pikusan pesti szellemben alakultak ki. Az aukciók vásárló- és vevőközönsége, anélkül, hogy ezt a nagyközönség tudta volna, rendesen maguk a mű­kereskedők voltak, akik különféle ravaszságokkal kormányozták felfelé az áraikat. Az aukción kiállí­tott képeiknek és műtárgyaknak ugyanis van egy úgynevezett kikiáltási ára és van egy limitje. A szabályok értelmében a tárgy tulajdonosának csak abban az esetben kell az au­kció rendezőjének szá­zalékot fizetni, ha a vételár akár egy koronával túlhaladta a limitet. Ha a limitet a vételár nem haladta túl vagy pedig a megjelölt limit alatt ma­radt, akkor a vételárból a tulajdonosnak nem kel­lett semmit sem leadnia. A műkereskedők tehát a következő fogással éltek: Egy képet, amelynek ki­kiáltási ára húszezer, limitje negyvenezer korona, e két határ között saját megbízottjaikkal árverez­tettek egészen negyvenezer koronáig s mikor ehez a ponthoz eljutottak, várták az igazi vevőt. Ha jött vevő, akkor rendben volt a dolog ha nem jött, akkor a kép — minden anyagi kockázat n­él­kül — megmaradt a műkereskedő tulajdonában. És a kép, amelyet csak pár nappal ezelőtt „adtak el", legközelebb már egy másik aukción volt egy ugyanilyen manővernek tárgya. Megtörtént, hogy értékes Mednyánszkyak­­10.000 koronáért cseréltek gazdát, ami azon­ban csak látszat volt, mert a kép a régi tulajdo­nos birtokában maradt. Ilyen módszerrel a képek­nek és műtárgyaknak egész kör forr­ál­ma, tánco­lása indult meg, amelyek fonalába aztán ÍtK.is gyakran belekerültek az igazi vevők. A n­agv forgalom azonban a legutóbbi na­pokban iszezoinelláthatólag erősen megcsappant. Nincs pénz és így például megtörtént az, hogy egy csésze, amely nemrégiben hetvenezer koro­náért cserélt gazdát, hosszú útjában ma már ti­zenkétezer koronáért kelt el. Az aukciók árai kö­zött teljes bizonytalanság uralkodik, a szakembe­reknek azonban az a véleményük, hogy a termé­szetellenesen felhajtott árak az egész vonalon esni fognak. Ferdinándy védekezése a lőügyben való támadások ellen Megoldják a tavasszal a házhelyek és kis­bérletek kérdését (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés mai ülésén, amelyen Rakovsz­ky István elnökölt, folytatták és befejezték a kormány expozéja fölött megindult vitát. Szabó József volt az első fölszólaló. A népjó­léti miniszter kijelentette, hogy ő utódja a szociál­demokrata munkásokat. Felelős miniszter ilyet nem­ mondhat. Munkásvédelmi törvényjavaslatokat vár. A városi nép kukoricalisztet eszik, ezzel szem­ben falun a disznó eszik búzát és lisztet. Ma osz­tályuralom van. Szabó József beszéde után az elnök a kor­mányprogramul feletti vitát befejezettnek nyilvá­nította és kijelentette, hogy áttérnek az állami ital­mérési illetékről szóló javaslat tárgyalására. Előbb azonban Ferdinándy Gyula személyes kérdésben kér szót, mert őrgróf Pallavicini György múltkori beszédében azt állította róla, hogy lovat kötött. Hosszasan ismerteti hogyan lett ő kisgazda. Harmincegy holdas birtokon gazdálkodott, hogy életviszonyait javítsa. A b­elü­gy­min­iszterségtő­l azért vált meg, mert hatásköri differencia támadt közte és a katonai hatóságok között. Másik oka az volt lemondásának, hogy bizonyos katonai kö­rök lehetetlenné tették az ő intézkedéseinek meg­valósítását. A bíróság elé megy Ferdinánd. Ezután áttér arra a bizonyos lóügyre. 1919-ben tőle a csehek elraboltak egy lovat. Augusztus­ban visszakapott egy lovat, amelyet januárig hasz­nált. A képviselőválasztások kellős közepén egy katonai detektív jelent meg nála és lovat keresett. Ambrus Pál kisgazda nyilatkozatát olvassa fel az­után. Ez azonos azzal a kisgazdával, aki Ferdi­nándynál a lovát kereste. Ebben a nyilatkozatban az áll, hogy a kisgazda szerint a ló 14—15 éves. Megvizsgálták a lovat és kiderült, hogy hat-hét éves. Azután az történt, hogy Göncpusztán elen­gedték a lovat, amely előbb a patak felé ment, majd bement Ambrus istállójába és megállt a régi helyén. Ő nem igen törődhetett tovább az üggyel, a dolog ne­m is olyan fontos. Csak az történt, ah­ogy védte a magáét, de mikor kiderült, hogy a ló nem az övé, rögtön visszaadta. Itt tehát nem történt 16-kupeckedés, lókötés. Kijelenti, hogy mindazok ellen, akik az üggyel kapcsolatban megrágalmaz­ták, megindította a pert, hogy a független magyar bíróság döntse el, jóhiszeműen járt-e el vagy sem. Az ülés további folyamán őrgróf Pallavicini György személyes megtámadtatás címén tiltakozik az ellen, hogy ő Ferdinándyt nyésv szerint vádolta volna. A Ferdinándy-családnak két tiszteletreméltó tagja van és ezért nagyon sajnálja, hogy nevével szerepel a volt belügyminiszter. Helyesnek tartja, hogy Ferdinándy kényes ügyét a bíróság elé viszi. Ferdinándyval szemben soha adatokat nem gyűj­tött. Amikor Kassán katona volt, látta, hogy a kassai barakk-kórház élelmezési viszonyai rette­netesek s ezért kérte Sándor Jánost, rendelje el a vizsgálatot. Ferdinándy Gyula ugyancsak személyes kér­désiben szólal fel. A kassai kórház ügyében egy Landler nevű hadnagy panaszára rendelték el a vizsgálatot. Pallavicini hangoztatta a Házban, hogy a Ferdinándy-család tisztességes. Sajnálja, hogy nem ezt a felfogást vallotta már öt hét előtt, mi­kor a kaszinóban a család tisztességtelenség­éről nyilatkozott és három nappal ezelőtt, mikor ellene, a Ferdinándy-család egyik tagja ellen ilyen kife­jezéseket használt. Sem neki, sem családjának­ nincs szüks­ége arra, hogy Pallavicini őket meg­védje. Interpellációk A nemzetgyűlés szombat délutáni ülésén Hegedűs György képviselő a földmivelésügyi mi­niszterhez is interpellációt intézett. Kérdezte, haj­landó-e nagyatádi Szabó a házhelyek és kisbér­letek kihasítsa dolgában a legerélyesebben intéz­kedni és hajlandó-e a letenyei gróf Andrássy Sán­dor-uradalom gazdálkodását a közélelmezés szem­pontjából megvizsgáltatni Nagyatádi Szabó István nyomban felelt az interpellációra. Amióta a törvény elkészült és a rendelet kiment, 101 ezer katasztrális hold földet osztottak szét. Ahhoz, hogy a magyar nép megerő­södjék, a különböző társadalmi rétegek összetar­tására van szükség. A legközelebbi jövőben vagy külön meghatalmazást fogok kérni a nemzetgyű­léstől, vagy a birtokrendező bíróságokat állítjuk be oly módon, hogy a házhelyek és kisbérletek kérdését még a tavasszal megoldjuk. A kormány­­nak elemi kötelessége, hogy érvényt szerezzen a nemzetgyűlés akaratának. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette, Rassay Károly és Weisz Konrád interpellá­ciója után az ülés öt órakor véget ért.

Next