Pesti Napló, 1922. június (73. évfolyam, 123–145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

, Szombat PESTI NAPLÓ T9ft Junius 341 s itt ellenzéktől, Hogy az indemnitással együtt csak úgy mellesleg törvényesítsük a választó­jogi rendeletet és a lefolytatott választásokat. Nem lehet ezt az­­al­­sem megokolni, hogy 1920-ban is igy jártak el, mert­ akkor nem az 111­ demnitásban, hanem az alkotmányjogi tör­vényben, az 1920:1. törvénycikk első szakaszá­ban törvényesítették a választójogi rendele­tet. Különben is akkor szükség volt a törvé­nyesítésre, mert a választásokat másként nem lehetett, megejteni, mint a Friedrich-féle ren­delettel. — Kéri a miniszterelnököt, hagyja ki a javaslatból ezt a szakaszt. Súlyos kifogás alá esik a javaslat 7. is, amely első kikezdésében kimondja a kivételes hatalom megszüntetését, a következő bekez­désben azonban fentartja a kormánynak azt a jogát, hogy a kivételes rendelkezésekből any­nyit tarthasson meg, amennyit csak jónak lát. A kormány nem kivárhatja, az ellenzéktől, hogy olyan bizalommal legyen iránta, hogy megadja az ilyen kivételes felhatalmazást. A kivételes rendelkezések ugyanis három kate­góriába sorozhatók. Először magánjogiak, (gazdaságiak), másodszor közjogi természetűek (közszabadságok), harmadszor büntetőjogi vo­natkozásúak. A magánjogi és gazdasági rendelkezé­seknél meg lehet érteni, hogy a mai ab­normis gazdasági helyzetben csak lépés­ről-lépésre történhetik meg a közeledés a normális gazdasági rend felé. .A köz­szabadságok és a büntetőjog terén azon­ban nem hajlandó a kormánynak sem­miféle kivételes fölhatalmazást adni, mert nemcsak a békekötés, hanem már a béke­szerződés ratifikálása óta is több mint egy esztendő múlott el. Ali ez a felfogá­sa — mon­dotta Vázsonyi — különösen a sajtóra vonat­kozólag, ahol világosan látszik, hogy a kormány továbbra is kezében akarja tartani a sajtót, mert igaz ugyan, hogy most cenzúra nincs, de viszont igaz az is, hogy a kormány kivételes hatalom alapján rendeleti úton bármikor életbe­léptetheti a cenzúrát. A kormány ezen­felül rendelkezik a betiltás jogával is. É éppúgy teljesen jogosulatlannak tartja, hogy azok a felemelt büntetések, amelyek a háború esetére szóltak, továbbra is fenm­aradjanak... Kéri a miniszterelnököt, hogy ezt a szak­aszt is hagyják ki az indemnitásból. A miniszterelnök hajlandó elállni a választójogi rendelet törvényesítésétől Vázsonyi felszólalására Bethlen miniszter­elnök reflektált! Kijelentette, hogy az indemnitási javaslatból hajlandó ki­hagyni a 6. szakaszt. Ezt azért vették fel, — mondotta a miniszter­elnök — hogy alkalmat adjanak az ellenzék­nek, hogy ehez a kérdéshez is hozzászólhasson, ha akar. Nem hajlandó azonban kihagyni a 7. szakaszt. Abba még belemegy, hogy a 7. sza­kasznál kellő módosításokat léptessenek életbe, amelyek mindkét oldalon megnyugtatólag hat­nak, viszont nem hagyhatják el az egész sza­kaszt mindaddig, míg a kivételes rendeletek le nem járnak. Indokul erre azt hozza föl, hogy ha­ a kormánynak sürgős intézkedésre van szüksége, a 7. szakasz nélkül nem tudja azt végrehajtani. Szívesen lemondana — mondja a miniszterelnök — a kivételes hatalomról, me­lyet kényszerűségből tart meg, éppúgy, mint ahogy az összes európai kormányok kénysze­rűségből tartják fenn a kivételes hatalom leg­alább egy részét. Konkrét példát is hoz fel erre. Rámutat a lakásrendeletre, amelyet még hosszú ideig nem lehet, megszűntem. A miniszterelnök után Peidl Gyula szociál­demokrata képviselő mondotta el kifogásait a 7. szakasz ellen. Kívánja a kivételes hatalom­ról szóló szakasz teljes kihagyását. Nagyon széles néprétegekkel áll összeköttetésben, — mondotta — éppen azokkal a néprétegekkel, amelyekkel szemben a kormány érvényesíteni akarja a kivételes hatalmat. A tapasztalatból tudja, hogy a kivételes hatalom gyakorlásának milyen súlyos kihatásai vannak az országon uralkodó állapotok külföldi megítélése szem­pontjából. Ezek ut­án a felszólalások után barátságos eszmecsere indult meg a bizottság tagjai kö­zött. Az értekezlet végén elhatározták, hogy a javaslat általános és részletes vitáját csak a szombat délután tartandó bizottsági ülésen kezdik meg. Selyemlámpaarnyszk -JH állandó nagy raktára, Fieseft Béla, Ferenc­ körút 16. Tthonjetta 32-801 Áromtatarteár 28-30. kiálltfei hely A polgári szabadság nagy veszedelmét látják az indemnitási javaslatban Mik a hadviselés érdekei ? — Bizottságokat választott a nemzetgyűlés (Saját tudósítónktól.) A mai ülésnapnak je­lentőséget az adott, hogy Kállay Tibor pénz­ügyminiszter benyújtotta az indemnitási tör­vényjavaslatot. Végre ismeretessé vált a ja­vaslat, mely előzően annyi találgatásra adott okot és viharmagot vetett el, mielőtt bárki is tudta volna, hogy mit hoz. Miután a képvise­lők megismerkedtek a tartalmával, megállapí­tották, hogy az izgalom, mely megelőzte, nem volt sem korai, sem alaptalan. Nyomban meg­indult a folyosón a nyilatkozatok özöne, az el­lenzékiek konstatálták, hogy a törvényjavaslat még több­ rejtett tőrt és titkos ver­rót tartal­maz, mint gondolták. — Sajnálom ezt a Kállayt és Walkót, — — mondta Friedrich István. — Két ily derék, becsületes, szimpatikus ember és nekik kellett arra vállalkozniok, hogy beveze­ssék velünk Bethlennek ezt a főztjét, miután ő maga erre nem mert vállalkozni. Elsősorban az keltett megütközést, hogy a kormány az indemnitásban igazoltatni akarja a választási rendeletet, azután pedig az a mód, ahogyan a kivételes hatalom gyakorlását állí­tólag megszüntetik. — Mindaz, — mondották — amit erre vo­natkozólag az indemnitási javaslat tartalmaz, megszünteti a kivételes hatalmat azokon a te­rületeken, ahol e hatalom gyakorlásának már úgy sem volna értelme, illenben kibővíti az olyan területeken, ahol a polgári szabadságok legnagyobb veszedelmeknek lehetnek kitéve. — A javaslat új értelmezését adja a hadviselés érdekeinek és pedig olyan tág értelmezését, ami az ellenzéket a legnagyobb aggodalommal töltheti el. — Az idevonatkozó szakasz megfogalmazása feljogosít arra, hogy amíg a kormány ellen­kező magyarázattal nem szolgál, föltételezzük azt, hogy a katonai eljárás és bíráskodás is­mét a legmélyebben belenyúlhat a­zágárság életébe. Nincs az az engedmény és nincs az a szempont, aminek kedvéért ebbe az ellenzék beleegyénék. s Kállay pénzügyminiszter pedig ugyancsak­­i lelkesen fáradozik azon,­­ hogy­ az ellenzéket meggyőzze. Egy óra hosszat magyarázott a fo­lyosón Rakovszky Istvánnak, ennek utána pe­dig az egész keresztény ellenzék bevonult a ku­polacsarnokba tanácskozni. De készül nagyban a kormánypárt is és sürgős értekezletre hívták össze a Házban a tatarendező bizottságot. Ezenközben az ülésteremben osztályokat sorsoltak ki és választottak két ellenzéki, jegy­zőt is, Csík Józsefet és Hébert Edét. Ezután kö­vetkezett a bizottságok megválasztása­ Ez a művelet természetesen a kormánypárt kí­vánságának megfelelően történt, de nem anél­kül, hogy magában a többségi pártban is sok keserűséget és panaszt ne idézett volna föl. Megtörtént az ü­lésen az első sürgős interpelláció is, amit Köttevényi Szabó István­ mondott el a veszettség elleni védekezésről, végezetül pedig elhatározták, hogy holnap délelőtt tíz órakor is ülés lesz. A délelőtt folyamán megalakultak a bizottt­s­ágok és erről jelentést tettek a­ Háznak. Ezek a bizottsági listák pedig, mint a folyosókon megállapították, ta­nulságos adatokban bővelkednek. A legna­gyobb vonzóerőt természetesen a pénzügyi bi­zottság gyakorolja, éppen ezért bankemberek, szakemberek kihagyásával, bevették oda Wolff Károlyt, sokorópátkai Szabó Istvánt, aki köz­ismert pénzügyi tekintély és elnöknek gróf Ráday Gedeont. Nem látszik a dolgok helytelen megítélésé­nek az, hogy Hegyeshalmy Lajost kihagyták a közgazdasági bizottságból, ehelyett azonban betették az igazságügyibe, nagy méltányosságra és bölcseségre vall az, hogy a munkásügyi bi­zottságból kimaradt a szocialista Rothenstein Mór, aki ennek a kérdésnek kitűnő szakértője, ellenben vigasztalásul belerakták a naplóbíráló bizottságba. Se szeri, se száma a torz elhelyez­kedés példáinak, ellenben nem tagadható, hogy a kormánypárt néhány kiemelkedő tagjával szemben elég bőkezűen viselkedett és nekik jut­tatta a legkívánatosabb bizottságokat. Wolff Károly benne van az igazságügyi, a közjogi, a külügyi és a pénzügyi bizottságban. Neki tehát négy kiváló bizottsági hely jutott. Gömbös Gyula szerényebb, ő csak három helyet kapott, és pedig a közjogi bizottságban, a külügyi bi­zottságban és — ami legtem­észet­eebb — a pénzügyi bizottságban. Ugyancsak gyors kar­riert csinált kormánypárti népszerűség dolgá­ban Zsilinszky Endre, akit nyomban elhelyez­tek a külügyi, a mentelmi és a véderő bizott­ságba.­­ Az egyes bizottságokban kiemelkedő nevek, a földmivelésügyiben benn vannak a kormány-­ pártnak közismert agráriusai. Az igazságügyi­ben ügyvédek, jogászok vannak, köztük Rupert Rezső, Vázsonyi Vilmos, Viczián István. Giess­wein Sándor természetesen ismét a csöndes könyvtári bizottság nyugalmát élvezi, bár ott van mellette társnak Rakovszky István is. A közgazdasági bizottság szakemberei között van Bíró Pál, Bugyi Antal, Dréhl Imre, Erődi-Harrach Béla, itt jut szóhoz Friedrich István, Görgei István, Heinrich Ferenc, Herrmarnn, Miksa, Horánszky Dezső, Lers Vilmos, Paupera Vilmos. A közigazgatási bizottságban, amelyre most nagy feladat vár, a szocialistákat Farkas István és Rothenstein Mór képviseli. A közjogi bizottság névsorát Andrássy és Apponyi veze­tik be, az említett neveken kívül ott szerepel őrgróf Palavicini György, Raksay Kár­oly, Ugrián Gábor és Vázsonyi is. A közlekedésügyi­ és közoktatásügyi bizottságokat főképpen szak­emberek alkotják, megkapó, hogy a külügyi bizottságból nem hagyták ki "Andrássyt, Appo­nyit, benne van azután Friedrich István, gróf Sz­­lay és Vásson­yi Vilmos is. A mentelmi biz­zottságba egyetlen szocialistát engedtek be» még pedig Györki Imrét. A munkásügyi bizott­­­ság úgy fest, hogy a mezőgazdasági munkát kérdéshez talán értő szakértőkből alakították!» A pénzügyi bizottság tagjai közül még meg­említjük Friedrichet, Horánszky Dezsőt, gróf­ Hoyos Miksát, Kenés Bélát, báró Korányi Fri­gyest, báró Lers Vilmost, Panpeta Ferencet, Ugrón Gábort és van bent három szocialista.. A­­többi bizottságok tagsági helyei megteltekk, ugy ahogy. Az igazságügyi bizottságnak Nagy Emil lett az elnöke,­­a­­ közigazgatási mik Putnoki Móric, a közjoginak Kenéz Béla, a külügyinek­ gróf Teleki Pál, a mentelminek Fáy Gyula, a pénzügyinek gróf Ráday Gedeon, a pédfi eöőr bizottságnak Karaffiáth Jenő. Ezzel a nagy osztogatás véget ért ! Az indemnitásban akarja a kormány jóváhagyatni a választási rendeletet Mi tartozik a hadviselés érdekei köréba (Saját tudósítónktól.) Az új indemnitási törvényjavaslat hat­ hónapj­a két felhatalmazási és harminchárom szakaszból áll. Érdekesebb­ szakasza az amely utólag kiván szankcionál­tatni 805 millió kiadási túllépést a honvédség fölszerelése céljaira. A 6. szakasz így szól? — Jóváhagyatnak a kormány ama rendel­kezései, amelynek alapján a nemzetgyűlés összeült. A 7. szakasz azzal a bíztató kijelentéssel kezdődik, hogy a háború esetére szóló kivéte­­les hatalom alapján hozott rendeletek e tör­­vény életbeléptetésével megszűnnek, azonban­ rögtön hozzáteszi, hogy a kormány élhet azok­kal a rendeletekkel tovább is, amelyek még szükségesek a közszabadságokra, valamint a­ gazdasági élet szabaddá tételére nézve. Szepa­ráció erejével hat a következő kitétel: — Ahol pedig a hadviselés érdekéről van szó, ezzel­ az ország belső rendjének és közbiz­tonságának, valamint külső politikájának ér­-­­dekei is egy tekintet alá esnek. Az indemnitást a tisztviselők­­és egyéb al­kalmazottak kedvezményes ellátását jövő évi,­ június végéig meghosszabbítja, az államse­­gélyt élvező tanszemélyzet segélyét ez év de­­cember 31-ig. Az őrlési forgalmi adóról szóló rendelke­zések érvényben maradnak. Egy lajabb szakasz szerint az állami házadó alapjául vett haszon­értés­ hatvan százaléka fizetendő kincstári ha­­szonrészesedés fejében és minden házisír, tart­z­zik lefizetni minden új házbéremelés húsz szá­zalékát. Néhány szakasz az építkezés előmoz­dításáról szól, a 25. szakasz a birtokrendezést gyorsítja, a 31. az országos levéltárat átsegé­lyezi a kultuszminiszter hatáskörébe.

Next