Pesti Napló, 1922. június (73. évfolyam, 123–145. szám)
1922-06-24 / 141. szám
, Szombat PESTI NAPLÓ T9ft Junius 341 s itt ellenzéktől, Hogy az indemnitással együtt csak úgy mellesleg törvényesítsük a választójogi rendeletet és a lefolytatott választásokat. Nem lehet ezt azalsem megokolni, hogy 1920-ban is igy jártak el, mert akkor nem az 111 demnitásban, hanem az alkotmányjogi törvényben, az 1920:1. törvénycikk első szakaszában törvényesítették a választójogi rendeletet. Különben is akkor szükség volt a törvényesítésre, mert a választásokat másként nem lehetett, megejteni, mint a Friedrich-féle rendelettel. — Kéri a miniszterelnököt, hagyja ki a javaslatból ezt a szakaszt. Súlyos kifogás alá esik a javaslat 7. is, amely első kikezdésében kimondja a kivételes hatalom megszüntetését, a következő bekezdésben azonban fentartja a kormánynak azt a jogát, hogy a kivételes rendelkezésekből anynyit tarthasson meg, amennyit csak jónak lát. A kormány nem kivárhatja, az ellenzéktől, hogy olyan bizalommal legyen iránta, hogy megadja az ilyen kivételes felhatalmazást. A kivételes rendelkezések ugyanis három kategóriába sorozhatók. Először magánjogiak, (gazdaságiak), másodszor közjogi természetűek (közszabadságok), harmadszor büntetőjogi vonatkozásúak. A magánjogi és gazdasági rendelkezéseknél meg lehet érteni, hogy a mai abnormis gazdasági helyzetben csak lépésről-lépésre történhetik meg a közeledés a normális gazdasági rend felé. .A közszabadságok és a büntetőjog terén azonban nem hajlandó a kormánynak semmiféle kivételes fölhatalmazást adni, mert nemcsak a békekötés, hanem már a békeszerződés ratifikálása óta is több mint egy esztendő múlott el. Ali ez a felfogása — mondotta Vázsonyi — különösen a sajtóra vonatkozólag, ahol világosan látszik, hogy a kormány továbbra is kezében akarja tartani a sajtót, mert igaz ugyan, hogy most cenzúra nincs, de viszont igaz az is, hogy a kormány kivételes hatalom alapján rendeleti úton bármikor életbeléptetheti a cenzúrát. A kormány ezenfelül rendelkezik a betiltás jogával is. É éppúgy teljesen jogosulatlannak tartja, hogy azok a felemelt büntetések, amelyek a háború esetére szóltak, továbbra is fenmaradjanak... Kéri a miniszterelnököt, hogy ezt a szakaszt is hagyják ki az indemnitásból. A miniszterelnök hajlandó elállni a választójogi rendelet törvényesítésétől Vázsonyi felszólalására Bethlen miniszterelnök reflektált! Kijelentette, hogy az indemnitási javaslatból hajlandó kihagyni a 6. szakaszt. Ezt azért vették fel, — mondotta a miniszterelnök — hogy alkalmat adjanak az ellenzéknek, hogy ehez a kérdéshez is hozzászólhasson, ha akar. Nem hajlandó azonban kihagyni a 7. szakaszt. Abba még belemegy, hogy a 7. szakasznál kellő módosításokat léptessenek életbe, amelyek mindkét oldalon megnyugtatólag hatnak, viszont nem hagyhatják el az egész szakaszt mindaddig, míg a kivételes rendeletek le nem járnak. Indokul erre azt hozza föl, hogy ha a kormánynak sürgős intézkedésre van szüksége, a 7. szakasz nélkül nem tudja azt végrehajtani. Szívesen lemondana — mondja a miniszterelnök — a kivételes hatalomról, melyet kényszerűségből tart meg, éppúgy, mint ahogy az összes európai kormányok kényszerűségből tartják fenn a kivételes hatalom legalább egy részét. Konkrét példát is hoz fel erre. Rámutat a lakásrendeletre, amelyet még hosszú ideig nem lehet, megszűntem. A miniszterelnök után Peidl Gyula szociáldemokrata képviselő mondotta el kifogásait a 7. szakasz ellen. Kívánja a kivételes hatalomról szóló szakasz teljes kihagyását. Nagyon széles néprétegekkel áll összeköttetésben, — mondotta — éppen azokkal a néprétegekkel, amelyekkel szemben a kormány érvényesíteni akarja a kivételes hatalmat. A tapasztalatból tudja, hogy a kivételes hatalom gyakorlásának milyen súlyos kihatásai vannak az országon uralkodó állapotok külföldi megítélése szempontjából. Ezek után a felszólalások után barátságos eszmecsere indult meg a bizottság tagjai között. Az értekezlet végén elhatározták, hogy a javaslat általános és részletes vitáját csak a szombat délután tartandó bizottsági ülésen kezdik meg. Selyemlámpaarnyszk -JH állandó nagy raktára, Fieseft Béla, Ferenc körút 16. Tthonjetta 32-801 Áromtatarteár 28-30. kiálltfei hely A polgári szabadság nagy veszedelmét látják az indemnitási javaslatban Mik a hadviselés érdekei ? — Bizottságokat választott a nemzetgyűlés (Saját tudósítónktól.) A mai ülésnapnak jelentőséget az adott, hogy Kállay Tibor pénzügyminiszter benyújtotta az indemnitási törvényjavaslatot. Végre ismeretessé vált a javaslat, mely előzően annyi találgatásra adott okot és viharmagot vetett el, mielőtt bárki is tudta volna, hogy mit hoz. Miután a képviselők megismerkedtek a tartalmával, megállapították, hogy az izgalom, mely megelőzte, nem volt sem korai, sem alaptalan. Nyomban megindult a folyosón a nyilatkozatok özöne, az ellenzékiek konstatálták, hogy a törvényjavaslat még több rejtett tőrt és titkos verrót tartalmaz, mint gondolták. — Sajnálom ezt a Kállayt és Walkót, — — mondta Friedrich István. — Két ily derék, becsületes, szimpatikus ember és nekik kellett arra vállalkozniok, hogy bevezessék velünk Bethlennek ezt a főztjét, miután ő maga erre nem mert vállalkozni. Elsősorban az keltett megütközést, hogy a kormány az indemnitásban igazoltatni akarja a választási rendeletet, azután pedig az a mód, ahogyan a kivételes hatalom gyakorlását állítólag megszüntetik. — Mindaz, — mondották — amit erre vonatkozólag az indemnitási javaslat tartalmaz, megszünteti a kivételes hatalmat azokon a területeken, ahol e hatalom gyakorlásának már úgy sem volna értelme, illenben kibővíti az olyan területeken, ahol a polgári szabadságok legnagyobb veszedelmeknek lehetnek kitéve. — A javaslat új értelmezését adja a hadviselés érdekeinek és pedig olyan tág értelmezését, ami az ellenzéket a legnagyobb aggodalommal töltheti el. — Az idevonatkozó szakasz megfogalmazása feljogosít arra, hogy amíg a kormány ellenkező magyarázattal nem szolgál, föltételezzük azt, hogy a katonai eljárás és bíráskodás ismét a legmélyebben belenyúlhat azágárság életébe. Nincs az az engedmény és nincs az a szempont, aminek kedvéért ebbe az ellenzék beleegyénék. s Kállay pénzügyminiszter pedig ugyancsaki lelkesen fáradozik azon, hogy az ellenzéket meggyőzze. Egy óra hosszat magyarázott a folyosón Rakovszky Istvánnak, ennek utána pedig az egész keresztény ellenzék bevonult a kupolacsarnokba tanácskozni. De készül nagyban a kormánypárt is és sürgős értekezletre hívták össze a Házban a tatarendező bizottságot. Ezenközben az ülésteremben osztályokat sorsoltak ki és választottak két ellenzéki, jegyzőt is, Csík Józsefet és Hébert Edét. Ezután következett a bizottságok megválasztása Ez a művelet természetesen a kormánypárt kívánságának megfelelően történt, de nem anélkül, hogy magában a többségi pártban is sok keserűséget és panaszt ne idézett volna föl. Megtörtént az ülésen az első sürgős interpelláció is, amit Köttevényi Szabó István mondott el a veszettség elleni védekezésről, végezetül pedig elhatározták, hogy holnap délelőtt tíz órakor is ülés lesz. A délelőtt folyamán megalakultak a bizotttságok és erről jelentést tettek a Háznak. Ezek a bizottsági listák pedig, mint a folyosókon megállapították, tanulságos adatokban bővelkednek. A legnagyobb vonzóerőt természetesen a pénzügyi bizottság gyakorolja, éppen ezért bankemberek, szakemberek kihagyásával, bevették oda Wolff Károlyt, sokorópátkai Szabó Istvánt, aki közismert pénzügyi tekintély és elnöknek gróf Ráday Gedeont. Nem látszik a dolgok helytelen megítélésének az, hogy Hegyeshalmy Lajost kihagyták a közgazdasági bizottságból, ehelyett azonban betették az igazságügyibe, nagy méltányosságra és bölcseségre vall az, hogy a munkásügyi bizottságból kimaradt a szocialista Rothenstein Mór, aki ennek a kérdésnek kitűnő szakértője, ellenben vigasztalásul belerakták a naplóbíráló bizottságba. Se szeri, se száma a torz elhelyezkedés példáinak, ellenben nem tagadható, hogy a kormánypárt néhány kiemelkedő tagjával szemben elég bőkezűen viselkedett és nekik juttatta a legkívánatosabb bizottságokat. Wolff Károly benne van az igazságügyi, a közjogi, a külügyi és a pénzügyi bizottságban. Neki tehát négy kiváló bizottsági hely jutott. Gömbös Gyula szerényebb, ő csak három helyet kapott, és pedig a közjogi bizottságban, a külügyi bizottságban és — ami legtemészeteebb — a pénzügyi bizottságban. Ugyancsak gyors karriert csinált kormánypárti népszerűség dolgában Zsilinszky Endre, akit nyomban elhelyeztek a külügyi, a mentelmi és a véderő bizottságba. Az egyes bizottságokban kiemelkedő nevek, a földmivelésügyiben benn vannak a kormány- pártnak közismert agráriusai. Az igazságügyiben ügyvédek, jogászok vannak, köztük Rupert Rezső, Vázsonyi Vilmos, Viczián István. Giesswein Sándor természetesen ismét a csöndes könyvtári bizottság nyugalmát élvezi, bár ott van mellette társnak Rakovszky István is. A közgazdasági bizottság szakemberei között van Bíró Pál, Bugyi Antal, Dréhl Imre, Erődi-Harrach Béla, itt jut szóhoz Friedrich István, Görgei István, Heinrich Ferenc, Herrmarnn, Miksa, Horánszky Dezső, Lers Vilmos, Paupera Vilmos. A közigazgatási bizottságban, amelyre most nagy feladat vár, a szocialistákat Farkas István és Rothenstein Mór képviseli. A közjogi bizottság névsorát Andrássy és Apponyi vezetik be, az említett neveken kívül ott szerepel őrgróf Palavicini György, Raksay Károly, Ugrián Gábor és Vázsonyi is. A közlekedésügyi és közoktatásügyi bizottságokat főképpen szakemberek alkotják, megkapó, hogy a külügyi bizottságból nem hagyták ki "Andrássyt, Apponyit, benne van azután Friedrich István, gróf Szlay és Vássonyi Vilmos is. A mentelmi bizzottságba egyetlen szocialistát engedtek be» még pedig Györki Imrét. A munkásügyi bizottság úgy fest, hogy a mezőgazdasági munkát kérdéshez talán értő szakértőkből alakították!» A pénzügyi bizottság tagjai közül még megemlítjük Friedrichet, Horánszky Dezsőt, gróf Hoyos Miksát, Kenés Bélát, báró Korányi Frigyest, báró Lers Vilmost, Panpeta Ferencet, Ugrón Gábort és van bent három szocialista.. Atöbbi bizottságok tagsági helyei megteltekk, ugy ahogy. Az igazságügyi bizottságnak Nagy Emil lett az elnöke,a közigazgatási mik Putnoki Móric, a közjoginak Kenéz Béla, a külügyinek gróf Teleki Pál, a mentelminek Fáy Gyula, a pénzügyinek gróf Ráday Gedeon, a pédfi eöőr bizottságnak Karaffiáth Jenő. Ezzel a nagy osztogatás véget ért ! Az indemnitásban akarja a kormány jóváhagyatni a választási rendeletet Mi tartozik a hadviselés érdekei köréba (Saját tudósítónktól.) Az új indemnitási törvényjavaslat hat hónapja két felhatalmazási és harminchárom szakaszból áll. Érdekesebb szakasza az amely utólag kiván szankcionáltatni 805 millió kiadási túllépést a honvédség fölszerelése céljaira. A 6. szakasz így szól? — Jóváhagyatnak a kormány ama rendelkezései, amelynek alapján a nemzetgyűlés összeült. A 7. szakasz azzal a bíztató kijelentéssel kezdődik, hogy a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján hozott rendeletek e törvény életbeléptetésével megszűnnek, azonban rögtön hozzáteszi, hogy a kormány élhet azokkal a rendeletekkel tovább is, amelyek még szükségesek a közszabadságokra, valamint a gazdasági élet szabaddá tételére nézve. Szeparáció erejével hat a következő kitétel: — Ahol pedig a hadviselés érdekéről van szó, ezzel az ország belső rendjének és közbiztonságának, valamint külső politikájának ér-dekei is egy tekintet alá esnek. Az indemnitást a tisztviselőkés egyéb alkalmazottak kedvezményes ellátását jövő évi, június végéig meghosszabbítja, az államsegélyt élvező tanszemélyzet segélyét ez év december 31-ig. Az őrlési forgalmi adóról szóló rendelkezések érvényben maradnak. Egy lajabb szakasz szerint az állami házadó alapjául vett haszonértés hatvan százaléka fizetendő kincstári haszonrészesedés fejében és minden házisír, tartzzik lefizetni minden új házbéremelés húsz százalékát. Néhány szakasz az építkezés előmozdításáról szól, a 25. szakasz a birtokrendezést gyorsítja, a 31. az országos levéltárat átsegélyezi a kultuszminiszter hatáskörébe.