Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 K Negyedévre . . . 1700 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon ..... 30 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában IVs dinár [4. évfolyam 67. sz ÁTVETTE. Péntek, március 23 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7. Az igazoltató ifjú Igaz részvétünk repdes a körül a fehér kórházi ágy körül, amelyen súlyos haslövéssel, halálsápadtan fekszik egy főiskolai ifjú. Ki tudja, talán szüleinek egyetlen reménysége, ő maga forró életkedvvel indult neki az életnek, tanulópályájának koszorúja már nem messze lebegett tőle, s íme, egyszerre összecsuklik, rendőrök és mentők szedik össze az éjszaka a fővárosi ucca kövezetén és viszik elaléltan a kórházba. A világ minden kincséért sem szabad e boldogtalan fiatalember véres mellének azt a kérdést szegezni, miért állott ki hát az uccára járókelőket igazoltatni, ha nem molesztálta volna a békességgel haladó embereket, nem szakad rá ez a szerencsétlenség. Ez az éjjeli igazoltatás nem az ő bűne, nem az ő vétke, az erkölcsi felelősségrevonás vesszejével nem lehet sem rajta, sem félrevezetett társain végigvágni, hiszen ott van előttük átüthetetlen mentőpajzsuk , ifjúságuk és tapasztalatlanságuk. A vétkeseket nem közöttük és nem az áldozatok között kell keresni. Az igazi bűnösök nem igazoltatnak, nem tüntetnek, nem verekednek, egyszóval becses bőrüket semmiféle formában nem kockáztatják. Ezek csak jól védett helyről másokat uszítanak törvénytelenségre és mások lelkületét mételyezik meg. Ezeknek a cirkulusaiba vág bele az igazoltatási eljárás is. Mi az igazoltatás? A hatósági személyeknek az a törvényes joga, hogy az előttük gyanús egyének kilétét kikutatják. Azoknak, akiknek cirkulusaiba a törvények tisztelete és a hatóságok jogkörének megóvása,bele nem illik, a maguk és híveik számára bitorolják ezt a jogot, azzal a jól bevált számítással, hogy a zavarok, összeütközések és kihágások áradatát szabadítják rá az amúgy is nem túlságosan nyugodt közvéleményre. Jól tudják ők, hogy az igazoltatás voltaképpen a konszolidáció merész tagadása. Míg a konszolidáció lényege annyit tesz, hogy mindenki illetékes és törvényes hatósága elé kerül, az igazoltatás félretolja e hatóságokat s bíróul, gyakran hóhérul tolja fel magát az ország törvényei szerint megállapított ügyekbe. Ne higyjék, hogy csak egy-két csattanós arculütésről van szó, amelyen esetleg lehet sajnálkozni, de belőle nagy hűhót csapni nem érdemes. Az igazoltatás és arculütések mögött az a nyughatatlan törekvés húzódik meg, hogy a törvényekbe, rendbe és konszolidációba belenyugodni nem kell, s a bele nem nyugvásért büntetés nem jár. Az a gyanús csapat leselkedik mögötte, amelynek a törvényes rend halálos méreg, de a felfordulás nagyszerű konjunktúra. Ezért nem lehet mosolyogva nézni az igazoltatásokat, még ha nem is végződnek mindig tragikusan. Valamennyi ilyen incidens voltaképpen éles fütty, mely azt jelzi, hogy a konszolidációval szembenálló erők még potensek. Mindenkinek tehát, akinek érdeke a törvényes rend, és kinek nem az, néhány száz embert leszámítva? — követelnie kell a hatósági jogkörbe való e begázolás erélyes megszüntetését. Hogy ki mehet az egyetemre, ezt a törvények állapítják meg és nem az igazoltatók; ki járhat éjjel az utcán, ezt is a törvények határozzák meg, és nem az igazoltatók. Úgy lehet, hogy a politika égboltozatán az igazoltatás problémája most alig huszadrangú pislákoló csillagzat. Más, ragyogó napok kigyúrásáról fecseg a fáma és ragyogó napok kialvásáról kárognak a hollók. Mindegy. A fehér párnák között vergődő ifjú sápadtsága oly ijesztő, hogy ma nem lehet róla a tekintetet levenni. S ugyancsak nem lehet azoknak a sötét lelkületéről levenni a tekintetet, akik ezt a viruló életet kórházi ágyba döntötték. ^ 1.923 MÁR. 2. ^ ) Fegyveres államcsínyt terveztek a német jobboldali szélsőségesek Összeesküvést szőttek diktatúra felállítása és a weimari alkotmány eltörlése céljából Berlin, március 22. A porosz államkormány messzeágazó összeesküvésnek jött a nyomára, amelyet a jobboldali szélsőséges pártok és a hozzájuk közelálló titkos szervezetek terveztek. A nyomozás kiindulási pontját Hosbach szolgálaton kívüli főhadnagy hétfőn történt letartóztatása szolgálatta. A Bosbach lakásán foganatosított házkutatás az összeesküvés egyéb részeseinek nyomára vezetett. A politikai rendőrség a mai napon a németnemzeti párt irodáinak beható megvizsgálását hajtotta végre és ennél olyan terjedelmes bizonyító anyagnak került a birtokába, hogy hazaárulás és titkos szervezkedésben való részvétel címén megindíthatta az eljárást, amelynek mindjárt az elején huszonhat személyt letartóztatott. Az államcsínyre irányuló tervezet rendkívül veszélyesnek bizonyult. A terv kieszelői meg akarták ismételni a Kapp-féle puccsot, de munkájuk azért látszott sikeresebbnek, mert a mostani tervek sokkal biztosabb keresztülvitelt garantáltak volna, mint amilyen a két év előtti volt. Az összeesküvők rövid időn belül meg akarták valósítani a felforgatás tervét, amelynek az a lényege, hogy a német birodalmi és a porosz államkormányt eltávolítják, a szocialista minisztereket merényletekkel elpusztítják, a birodalmi gyűlést és a porosz országgyűlést szétkergetik, a weimari alkotmányt hatályon kívül helyezik és helyébe a német-nemzetiek és a nemzeti szocialisták diktatúráját állítják föl. A vezérek már mozgósították az egész német-nemzeti és nemzeti szocialista tábort, kidolgozták a Berlin elleni felvonulás tervét. A porosz kormány egyelőre még titokban tartja az összeesküvés tervének részleteit, de a már nyilvánosságra került részletek is eléggé nyugtalanítók voltak arra, hogy a német közvéleményben a legnagyobb izgalmat és nyugtalanságot keltsék. A birodalmi kormány megtette a legmesa- . ** szebbmenő óvóintézkedéseket arra nézve, hogy a felforgatók szándékait meghiúsítsa, és minden állam. (...,,~ csínyre irányuló törekvést a legerélyesebb eszközökkel elfojtson. A francia kormány is fontos értesüléseket szerzett a kampóskeresztes felforgatók erőszakos terveiről és tájékozott német körökben azt tartják, hogy a franciák az államcsíny megkísérlése esetén megvalósítják a Berlinbe való bevonulás régen kidolgozott tervét. (II.) t is . 4 i Az ellenzék zárt ülésen vagy pártközi értekezleten felvilágosításokat fog kérni a kormánytól Gróf Bethlen István kihallgatáson volt a kormányzónál (Saját tudósítónktól.) A politikában a március 15-iki tüntetések óta állandó feszültség tapasztalható, minden oldalon idegesség, nyugtalanság vibrál, amelyet eddig minden nap ifjabb eseménnyel növelt. A tüntetés óta az egyetemen lefolyt verekedések, botrányok, a Gömbös-ésFord-frakció éjjeltár-gya-lásai, amelyekbe ,gyakran az ifjúság vezetőit is bevonták, a legutóbbi verekedések és igazoltatások az egyetemen, szerdán éjszaka egy igazoltató diák hasbalövése , csupa olyan momentum, amely az izgatottságot fokozta. A Ház folyosóján csütörtökön a képviselők nagy idegességgel tárgyalták ezeket a jelenségeket s úgy volt, hogy meginterpellálják ezekről a miniszterelnököt, aki azonban nem tartózkodott Budapesten s így az interpelláció elmaradt. T a kormánypárt fel akarja vetni a bizalmi kérdést Bethlen mellett Az ideges hangulatban különféle hírek keltek szárnyra a miniszterelnök hollétéről, hasonlóképpen messzemenő kombinációkat fűztek a szerdán éjjel a Pálrs-klubban lefolyt tanácskozásokról. A miniszterelnök csütörtökön délelőtt Gödöllőn felkereste a kormányzót, akinek az összes aktuális kérdésről behatóan referált. Gróf Bethlen István Gödöllőről csak a késő esti órákban tért haza. A miniszterelnök távolléte miatt elmaradt az egységes pártnak csütörtök estére tervezett értekezlete is, amelyen fel akarták vetni a kormány iránti bizalom kérdését. Ezt az értekezletet valószínűen pénteken este tartják meg, annál is inkább, mert kormánypárti körökben a miniszterelnök csütörtöki audienciájának nagy jelentőséget tulajdonítanak s meg vannak győződve, hogy ez a kihallgatás azzal van összefüggésben, hogy gróf Bethlen a legrövidebb időn belül vasszigorral akar rendet és nyugalmat teremteni. Ez a törekvés, az egységes párt jelentéktelen töredékétől eltekintve, mindenki támogatására számíthat és ezért akarják most tisztázni a bizalom kérdésének felvetésével Gömböséit és Eckhardték szerepét véglegesen. Wolff Károly két követelése Nemcsak ellenzéki körökben, de az egységes pártban is ideges érdeklődéssel kísérik azokat a tárgyalásokat, amelyeket Wolff, Gömbös, Zsilinszky Endre és Eckhardt Tibor vezetnek és éppen kormánypárti részről egyre ingerültebb kifakadások hallatszanak a tanácskozások tendenciája miatt. Hír szerint arról van szó, hogy Wolff és elvbarátai utat keresnek politikájuk érvényesítésére. Úgy látszik, Wolffék a híresztelést elsietettnek vélték, mert csütörtökön maga Wolff Károly kereste fel Rakovszky Iván belügyminisztert a parlamentben levő szobájában, — hír szerint — azzal indokolva ezt, hogy a legutóbbi napok eseményei következtében szükségét érezte ennek a bizalmas beszélgetésnek. Ezután kijelentette Wolff, hogy nekik kormánybuktató szándékaik nincsenek és gróf Bethlen Istvánt tartják az egyetlen posszibilis politikusnak. De hogy közöttük és a kormány között semi differencia ne legyen, — fűzte tovább okfejtések Wölfl — két konkrét kívánságot terjeszt a kormány elé, bizalmasan arról értesültünk, hogy a két kívánság egyike a „nemzetromboló" szélsőséges sajtó megszüntetése, — szemben gróf Bethlen István miniszterelnöknek is izgató sajtó ellen való erőteljes fellépésével — a másik pedig a tőzsde beszüntetése. Ezt a két kívánságot jelölte meg Wolff, mint olyant, amelynek segítségével a keresztény tömegek izgalmát le tudná vezetni. Zárt Ülés, vagy pártközi értekezlet Mindez, a kulisszák mögött és a nyílt színen lezajló sok esemény pénteken valószínűen nemzetgyűlési keretet kap. Az ellenzéki képviselők a pénteki ülés előtt rögtönzött értekezleten állapodnak meg a kérdések elintézésének módjairól. Szó van arról, hogy zárt ülést kérnek, ahol a jelenségeket teljesen feltárják a kormány előtt, vagy pedig a miniszterelnököt arra kérik meg, hogy rögtönzött pártközi értekezlet előtt adjon felvilágosításokat. Ha bármelyik megoldás kivitele elé nehézségek gördülnének, akkor Rassay Károly nyílt ülésen sürgős interpelláció keretében teszi szóvá az eseményeket. a Pénzügyi Tanács a deflációs pénzügyi politikáról A politikai és társadalmi jelenségeken kívül aggodalommal tölti el a politikai közvéleményt a súlyos közgazdasági helyzet, amelynek a mindennapi életben annyi jelét látják. A 0.10-es zürichi koronakurzust, a drágaság ijesztő arányú növekedését a önánc-politikusok objektív megállapítása szerint is minden eszközzel el kell hárítanunk. Képviselők értesülése szerint a Pénzügyi Tanács csütörtökön ezt az álláspontot tette magáévá. A Pénzügyi Tanács csütörtökön este tartott értekezletén az állam pénzügyi és közgazdasági helyzetével foglalkozott és hír szerint azt állapította meg, hogy a deflációs politika csődöt mondott és ennek minden következménye előttünk áll Politikai körökben úgy gondolják, hogy a Pénzügyi Tanács csütörtöki állásfoglalása az inflációs politika inaugurálását vonhatja maga után. Egyébként azokat a súlyos problémákat, amelyekkel a Pénzügyi Tanács foglalkozott, az ellenzék a Házban is szóvá akarja tenni s nincs kizárva, hogy erre már pénteken sor kerül Zichy Jánosék erélyes kormányintézkedést sürgetnek a forradalmi jelenségek ellen Csütörtökön este a Nemzeti összetartás Társaskörében gróf Zichy János a klub tagjaival beható eszmecserét folytatott a legaktuálisabb politikai kérdésekről, melynek során az utóbbi időkben egyre gyakoribb tüntetésekkel szemben a klub a kormány energikus állásfoglalását sürgeti és eredeti programjához híven elítéli a szélsőséges törekvéseket, bármely oldalról jöjjenek azok. A klub elnöke által annak idején körvonalazott alaptétel: az arany középúton való haladást már csak azért is kívánatosnak tartanák, mert valutánk leromlása szükségeképpen szoros összefüggésben van a belső politikában mutatkozó nyugtalanságokkal. Éppen valutánk rohamos romlása gondolkodóba ejti a klub tagjait és többen úgy vélekedtek, hogy a szabadforgalomról átmenetien nem ártana talán visszatérni a kötött forgalomhoz és a kivitelnek is korlátokat kellene szabni, vagy ez utóbbit egészen meg kellene szüntetni. A