Pesti Napló, 1924. február (75. évfolyam, 27–50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

Péntek » Éljen az egységes tehénpárt!" vagy: Ki cserélt tehénen ökröt ? (Saját munkatársunktól.) Mit- most hogy­am iga­zodjék el ezen aztán ésszül az ember! A nemzetgyű­lés tegnapi ülésén közbotrányba fulladt Eőri Szabó Dencs interpelálása az Eskütt-ü­gybe­n, az ülést föl­­kellett függeszteni és az interpelláló képviselő, aki egyébként református pap és egységespártiból faj­védővé vedlett, majd megverték. A nemzetgyűlés mai ülésének végén ugyanez a képviselő, ugyaneb­ben az ügyben szólalt fel és az első pillanattól fogva olyan közderültség hullámzott végig a Há­zon, hogy alig lehetett a szavát megérteni, végül pedig Horváth Zoltán egy közbeszólásaml olyan ele­mentáris erővel tört ki a kacagás vihara, hogy­­ ezért kellett felfüggeszteni az ülést, Eőri Szabó Dezső tiszteletes úr ma, post festa, védekezett az ellen, mirálása tegnapi rágalmazó gya­núsításaival azonosítaná magát; ő csalk nyilatkoza­tokat olvasott fel, amelyek miatt, szerinte, senki saj­tópert ne­m indított. Szü­kségét látta azonkívül, hogy Issega magát is megvédje egy tegnap e­lemte elhang­zott közbeszólással szemben, mely holmi tehenek árát követelte vissza tőle az egységes párt kass­zája javára. Notandum beme: — (amint tegnap már meg­írtuk) — Eőri Szabó Dezső választási költség címén két teh­én árát kapta tésztpénzban kifiz­etve az egysé­ges párttól. Már m­ost hogyan védekezett ez ellen Eőri Szabó Dezső. Levelet olvasott fel Gömbös Gyulától, ame­lyeit az egységes párt volt választási intézője direkt ez alkalomból írt hoz­zá s amelyben azt igazolta, hogy ő (Gömbös) értesülvén arról, hogy két tehe­nébe került a választása EDTI Smbó Dezsőne­k, spontán módon fizettette vissza a két teh­én árát a pártkasszából Eőri Szabó Dezsőnek. — Éljen az egységes tehénpárt! — kiáltotta el magát a baloldalról Horváth Zoltán. Erre tört ki azután olyan elementáris dühhel a brabaházó kacagás a Ház minden oldalin, aminőre példa még nem­ volt. Huszár Károly az elnöki emel­vényen hiába rázta a csengőt (nem is magia rázta, őt rázta a kacagás és így rázódott a csengő), végre is belátta, hogy a vihar, ha kacagás is a hangja, ép úgy képes tanácsos emaképtelleneséget előidézni, ezért hát fogta magát, felfüggesztette az ülést. Nincs tudomásunk róla, hogy a magyar parla­ment évkönyvei hasonló esetei eddig följegyeztek volna. Viharzó közderültség miatt valóban, eddig még sohasem kellett ülést fölfüggeszteni. Ma aztán megtörtént ez a csuda is. Az ülés újból való megnyitása után persze se vége, se hossza nem volt a tehén­esethez fűződő ka­barévicceknek: — Tehénen ökröt cseréltünk! — kiáltották a jobb­oldalról. — Fizesse vissza a tehenet — valorizálva, vagy természetben! — követelte, mint egységespárti hiva­talos szónok Berky Gyula, amikor szót emelt ebben az ügyben, helyesebben, ahogy ő fejezte ki magát, ebben a marhaügyben. Horváth Zoltán volt megint az, aki ismét felfo­kozta a közderültséget és a »marhaügy« kifejezést harsányhangú közbeszólással így re­ktifikálta: — Pártügy! Und so jagte ein Witz den anderen, — bizonysá­gául annak, hogy a nehéz idők honfibújának keserű­ségében a tisztelt Ház nem vesztette el a jókedvét sem. Ez történt a nemzetgyűlés mai ülésének végén, este n­yolctól fél kilencig, olyan zsúfolt karzat kereté­ben, amelyet a mai rossz konjunktúrában méltán irigyelhetnek a színházak, — igaz, hogy ők szegé­nyek nehezen konkurrálhatnak a tisztelt Házzal, mert itt beléptidíjat külön nem szednek, a közkölt­ségen megy a mulatság. (cs. h.) Véres paraszt­lázadás Szibériában és Dél-Oroszországban a szovjet ellen Varsó, január 31. (A Pesti Napló tudósítói­tól.) Aloszivai jelentések szerint Omszkban föl­fegyverkezett parasztok fölgyújtották a szovjet­házat, amikor a népbiztosok ott tanácskozást­­ tartottak. A népbiztosok menekülni akartak az­­ égő épületből, de a tömés utánuk lőtt és hu­szonkettőt közü­lök megölt. Vörös katonaság vonult ki és valóságos vérfürdőt rendezett a lá­badó parasztok között. Hasonló események ját­szódtak le Dél-Oroszországnak több községében is. (2.) PESTI NAPLÓ 1924 február 1.­3 Csend és mrdé vsti Halyik­állasi a leit tesnoj Sor &Sixar­d Griff, a beit Kássi vesés­ Szófia, 1923 január végén." (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Az első vihar a háború után akkor tört ki, amikor a mult év júniusában meglepetéssze­rűen kirobbant a feszültség Stambulisky el­len. A paraszt­vezér, diktatórikus hatalmi té­bolyát, mely a legszélsőbb moszkvai befolyás mellett gőgösen tombolt és uralkodott, az el­lenforradalom leverte. Hogy mi történt magá­val Stambulisky­vel, azt még ma sem tudja senki bizonyosan itt, Bulgária fővárosában sem. Nem is nagyon bánják, nem is nagyon törődnek vele. Hivatalosan megindult ugyan a vizsgálat, hogy kiderítsék, kik ölték meg, de a hivatalos vizsgálatnak máig sincs pozitív eredménye. Bolgár felelőtlen elemek, akik jog­talanul viselték a katonai uniformist — mond­ják legtöbben, de egyesek tudni vélik, hogy Stambuliskyt Slavoniában leghűségesebb pa­rasztjaival együtt macedón tisztek gyilkolták meg. Még­pedig olyan kegyetlenül, hogy testé­nek egyetlen porcikáját sem hagyták épen. Százezer darabra aprították, úgy szórták szét, apró atomokban a világ négy tája felé. Stambulisky már csak a múlté, de sze­mélye legendás alakká nőtt a falvakban és a tanyákon, a messzi hegyeken és a vad erdőren­getegekb­en — az elégedetlen, örökké lázongó pa­rasztok között. A pártja pedig megmaradt, él és virágzik ma is, sőt harminc képviselőt kül­dött a parlamentbe. Ez a harminc parasztpárti képviselő a kilenc szocialistával együtt Zan­koff ellenzéke. Természetesen a túlzók nin­csenek közöttük, egytől-egyig emigráltak az alvezérek is. De nem szűntek meg dolgozni ma sem. Okoff, volt földmívelésügyi miniszter az emigráció vezetője, Prágából dirigálja az itt­honlévőket. Belgrádban és Nisben is sokan vannak (a szerbek természetesen támogatják őket), egy kis töredékük pedig Bécsben él. De a moszkvai összeköttetést állandóan fentart­ják. Egy előkelő bolgár politikus azonban meg­magyarázta nekem, hogy az igazi agrár­vezér nem Stambidisky volt­, s komoly politikai kö­rökben az ő uralma alatt is, s természetesen ma is Draghieff-et tartják a bogár kisgazdák vezérének. Draghieff az itteni Nagyatádi Szabó István, Stambulisky csak a bolgár Nyisztor »elvtárs« volt Draghieff azonban lemondott a párt­elnökségről, mert még mindig sok túlzót és baloldalit talál közöttük- Visszavonultan él Stara­ Zagorában, a neki felajánlott mandá­tumot sem fogadta el, s egyelőre nem politizál. Hogy meddig? Azt Bulgáriában nagyon bajos meghatározni. Most szélcsend van, s ez a csend már 1923 szeptember vége óta tart! Több mint négy hónap óta! Négy hónap, nagy idő ez Bulgáriában, forradalom nélkül, ellen­forradalom nélkül, büszke is erre az egész or­szág nagyon. Bár a lelkek mélyén állandóan ott él a sejtelem és az aggódás, hogy egyszer csak megint kirobban. Honnan jön? Ki szitja? Ki hozza magával? Mire vezet?... Ezek mind olyan kérdések, melyekre senki sem tud fe­lelni. Annyi bizonyos hogy a titkos, földalatti szervezkedések és agitációk állandósultak, bár Zankoff, a m­ai miniszterelnök ma nagyon népszerű. Pártja, úgynevezett »egységes-párt«. Kö­rülbelül olyan egységes, mint a magyaror­szági. A többségük azonban óriási. 217 képvi­selőt küld a bolgár nép a Szófia sárgára me­szelt parlamenti épületbe, s 30 Stamb­il­sky­párti 9 kommunista és­­ Radoszlavoff-párti képviselőt leszámítva — minden képviselő a kormány mellett szavaz. Radoszlavoff em­berei tulajdonképen nem is komoly ellenzék, a középen állanak, mint liberális párt, de mert csupa háborús politikus —­mem szerepelhet­nek az ország kormányzásának igazgatásában. Maga Radoszlaivoff Berlinben él, mint emig­ráns, minisztertársait tudvalevőleg kivégezték, Zsekoff, a geveralisszimus -nedia ma is fogság­ban van, itt Szófiában. De mert nagyon beteg a bolgár Conrad von Hoetzendorff, megenged­ték neki, hogy szanatóriumban kezeltesse ma­gát. A szanatóriumban nagyon szépen és rang­ját, méltóságát megilletően bánnak vele, lá­togatókat is fogadhat, régi barátait. Zankoff egészen a választásokig csak dek­rétumokkal vezette az ország ügyeit. Most még ifjú a parlament, de már rövidesen sor kerül a legsürgősebb gazdasági, jóléti, szo­ciális és kulturális javaslatokra. Egyelőre egész Bulgária a nagy- és kisan­tant ellenőrzése alatt áll. A külföldi missziók mind itt tanyáznak és mindenbe szabad bete­kintésük van, ami a jövetellel kapcsolatos­. Bulgária ugyanis a jóvátétel kérdésében bol­dogabb helyzetben van nálunk, vagy Ausztriá­nál. Ő nem kért kölcsönt, nem is kér, mert nincs szüksége rá. Egyelőre legalább még­­semmilyen forntban, semmilyen helyről nem hangzott el ilyen kívánság. Sőt a jóváté­teli­szerződésben vállalt kötelezettségeiknek is ele­get tesznek. Naptár szerinti pontossággal űze­tik a rájuk kirótt terheket szállítják az álla­tokat, a szenet és a­ lokomotívokat, ahogy elő van írva. A külügyek vezetése nem is igen ad sok gondot a kormánynak. A belpolitika itt a fon­tos, a belpolitika az az Achilles sarka, amely körül forogva a bolgár nemzet áll, vagy bukik. A belső politikában nagy szerepet játsza­nak az emigránsok. Főleg a macedóniaiak. Szófiában állandóan sok pénzt gyűjtenek össze a macedóniai menekültek részére, hogy forra­dalmukat támogassák. A politikai napilapok szerkesztőségeiben csupa ilyen macedóniai emigráns dolgozik, ők és az összes macedónok föltétlen uruknak és parancsolójuknak állnak rendelkezésére, kinek neve: Theodor Alexand­roff. Ő a komitácsi vezér. A felesége itt él, itt lakik Szófiában. Maga Theodor Alexandroff azonban már ősz óta nem volt itt. Hogy hol és merre jár, azt bajos volna megmondani. Egy komitácsi­ fejedelemnél sohasem lehet, sőt nem is szabad tudni. Lakása nincs. Egyszer itt, egyszer ott buk­kan fel. Egy rengeteg erdő közepén, a szén­égetők kunyhójában, vagy valamelyik mace­dóniai városban, egyik alvezérénél. Egész fan­tasztikus, Rózsa Sándor-szerű dolgokat mesél róla egyik bizalmasa, aki minden hónapban kihallgatáson jelenik meg előtte. — Néptanító volt. Most 38 éves. Erős, s­zi­kár ember. Franciául, törökül és bolorul be­szél. Mint a scabad pusztázó, úgy portyázik széles Macedóniában. A komitácsi fejedelem fekete informist hord, (a komitácsi közkato­náknak is ez az egyenruhájuk), fekete fett, elől a halálfej alatt két keresztberakott csont­kar­ral, a vállán bő, fekete felleghajtó köpönyeg, kezében Mannlicher, oldalán revolver, kés, tőr, patrontáska és­övében, a dereka körül száz éles Mannlicher-golyó. Mindez komitácsi »Vor­schrift«. — Ő a komitácsik pénzügyminisztere, bel­ügyminisztere, külügyminisztere és miniszter­elnöke egy személyben, ő a hadügyminiszter is. Embereivel állandóan harcban áll a szer­bekkel. Minden nap vannak ütközetek. Ma is, gépfegyverrel, ágyúval, halottakkal, sebesül­tekkel. Állítólag 150.000 embert tud minden percben mozgósítani. — Az önálló Macedóniáért harcol, s az üt­közetekben gyakran részt vesz személyesen is. Manikűrözött­ körmei vannak. Hivatalos kör­pecsétje, ezzel a felírással: »Meghalunk, vagy felszabadulunk!­­ A fejére magas jutalmat tűz­tek ki a szerbek, félmillió dinárt. Sok ezer szerb csendőr, rendőr, katona keresi, még­sem tudják megtalálni. Mindenütt van és nincs se­hol . Hívei azonban állandóan ismerik tartóz­kodási helyeit. Nemrégen kihallgatáson jelent meg nála a »Times« munkatársa. Autót küldött érte Szófiá­ba. Az újságíró az autóból kocsiba szállt, majd gyalogolt egypár órát hegynek fel, aztán lóra ültették és lovagolt pár órát, hegynek le. Újból gyalogolt, kocsiz­­ott, végre megérkezett egy faluba. Kérdezte a falu nevét, azt a választ kapta: Nekeresd. He Szóiktól kezdve egészen a parasztviskóig, ahol Theodor Alexandroff fogadta, mindenütt titkos jelszóval adták kézről-kézre. A jelszó ez volt: London— Macedónia, London az újságíró tit'elő 're. — Ezer méternyire egy hegytetőn volt ak­kor az »öreg«, — mondja informátorom. (»Öreg« a komitácsivezér megszólítása,^ nem nagyságos, méltóságos!) Az angol újságíró ki­tűnő ebédet kapott, dedikált fényképet is ka­pott és Theodoriff így búcsúzott el tőle: — Viszontlátásra Szalonikiben! ... Mert a macedóniaiak ezt szeretnék Nagy-Macedónia fővárosának kikiáltani. Isten tudja, plyszer talán ki is kiáltják majd. Ide lenn, a Balkánon minden lehetséges. Léstyán Sándor. Eitéri S­efcecSás. Korányi tanár, az országos igazság­ügyi orvosi tanács néhai elnöke megállapította, ho­­y a FERESIIC JOXSEF keserűvíz gyors, biztos és enyhe fájdalom nélkül ható természetes hashajtó. minden mellékhelyiséggel ellátott belterületi füftet­S® közvetítők kizárásával, lelépéssel átveszek Cim­a kinilíbR. ti srisisrrelm­ileg képzett társaina­k \ Moirea műk­ödésre és tőkével rentábilis üzletbe Üzletátvétel is lehetséges. — Ajánlatokat »Rentá­bilis üzlet 1001« jeligére a kiadóhivatalba kérünk

Next