Pesti Napló, 1924. február (75. évfolyam, 27–50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
Péntek » Éljen az egységes tehénpárt!" vagy: Ki cserélt tehénen ökröt ? (Saját munkatársunktól.) Mit- most hogyam igazodjék el ezen aztán ésszül az ember! A nemzetgyűlés tegnapi ülésén közbotrányba fulladt Eőri Szabó Dencs interpelálása az Eskütt-ügyben, az ülést fölkellett függeszteni és az interpelláló képviselő, aki egyébként református pap és egységespártiból fajvédővé vedlett, majd megverték. A nemzetgyűlés mai ülésének végén ugyanez a képviselő, ugyanebben az ügyben szólalt fel és az első pillanattól fogva olyan közderültség hullámzott végig a Házon, hogy alig lehetett a szavát megérteni, végül pedig Horváth Zoltán egy közbeszólásaml olyan elementáris erővel tört ki a kacagás vihara, hogy ezért kellett felfüggeszteni az ülést, Eőri Szabó Dezső tiszteletes úr ma, post festa, védekezett az ellen, mirálása tegnapi rágalmazó gyanúsításaival azonosítaná magát; ő csalk nyilatkozatokat olvasott fel, amelyek miatt, szerinte, senki sajtópert nem indított. Szükségét látta azonkívül, hogy Issega magát is megvédje egy tegnap elemte elhangzott közbeszólással szemben, mely holmi tehenek árát követelte vissza tőle az egységes párt kasszája javára. Notandum beme: — (amint tegnap már megírtuk) — Eőri Szabó Dezső választási költség címén két tehén árát kapta tésztpénzban kifizetve az egységes párttól. Már most hogyan védekezett ez ellen Eőri Szabó Dezső. Levelet olvasott fel Gömbös Gyulától, amelyeit az egységes párt volt választási intézője direkt ez alkalomból írt hozzá s amelyben azt igazolta, hogy ő (Gömbös) értesülvén arról, hogy két tehenébe került a választása EDTI Smbó Dezsőnek, spontán módon fizettette vissza a két tehén árát a pártkasszából Eőri Szabó Dezsőnek. — Éljen az egységes tehénpárt! — kiáltotta el magát a baloldalról Horváth Zoltán. Erre tört ki azután olyan elementáris dühhel a brabaházó kacagás a Ház minden oldalin, aminőre példa még nem volt. Huszár Károly az elnöki emelvényen hiába rázta a csengőt (nem is magia rázta, őt rázta a kacagás és így rázódott a csengő), végre is belátta, hogy a vihar, ha kacagás is a hangja, ép úgy képes tanácsos emaképtelleneséget előidézni, ezért hát fogta magát, felfüggesztette az ülést. Nincs tudomásunk róla, hogy a magyar parlament évkönyvei hasonló esetei eddig följegyeztek volna. Viharzó közderültség miatt valóban, eddig még sohasem kellett ülést fölfüggeszteni. Ma aztán megtörtént ez a csuda is. Az ülés újból való megnyitása után persze se vége, se hossza nem volt a tehénesethez fűződő kabarévicceknek: — Tehénen ökröt cseréltünk! — kiáltották a jobboldalról. — Fizesse vissza a tehenet — valorizálva, vagy természetben! — követelte, mint egységespárti hivatalos szónok Berky Gyula, amikor szót emelt ebben az ügyben, helyesebben, ahogy ő fejezte ki magát, ebben a marhaügyben. Horváth Zoltán volt megint az, aki ismét felfokozta a közderültséget és a »marhaügy« kifejezést harsányhangú közbeszólással így rektifikálta: — Pártügy! Und so jagte ein Witz den anderen, — bizonyságául annak, hogy a nehéz idők honfibújának keserűségében a tisztelt Ház nem vesztette el a jókedvét sem. Ez történt a nemzetgyűlés mai ülésének végén, este nyolctól fél kilencig, olyan zsúfolt karzat keretében, amelyet a mai rossz konjunktúrában méltán irigyelhetnek a színházak, — igaz, hogy ők szegények nehezen konkurrálhatnak a tisztelt Házzal, mert itt beléptidíjat külön nem szednek, a közköltségen megy a mulatság. (cs. h.) Véres parasztlázadás Szibériában és Dél-Oroszországban a szovjet ellen Varsó, január 31. (A Pesti Napló tudósítóitól.) Aloszivai jelentések szerint Omszkban fölfegyverkezett parasztok fölgyújtották a szovjetházat, amikor a népbiztosok ott tanácskozást tartottak. A népbiztosok menekülni akartak az égő épületből, de a tömés utánuk lőtt és huszonkettőt közülök megölt. Vörös katonaság vonult ki és valóságos vérfürdőt rendezett a lábadó parasztok között. Hasonló események játszódtak le Dél-Oroszországnak több községében is. (2.) PESTI NAPLÓ 1924 február 1.3 Csend és mrdé vsti Halyikállasi a leit tesnoj Sor &Sixard Griff, a beit Kássi vesés Szófia, 1923 január végén." (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Az első vihar a háború után akkor tört ki, amikor a mult év júniusában meglepetésszerűen kirobbant a feszültség Stambulisky ellen. A parasztvezér, diktatórikus hatalmi tébolyát, mely a legszélsőbb moszkvai befolyás mellett gőgösen tombolt és uralkodott, az ellenforradalom leverte. Hogy mi történt magával Stambuliskyvel, azt még ma sem tudja senki bizonyosan itt, Bulgária fővárosában sem. Nem is nagyon bánják, nem is nagyon törődnek vele. Hivatalosan megindult ugyan a vizsgálat, hogy kiderítsék, kik ölték meg, de a hivatalos vizsgálatnak máig sincs pozitív eredménye. Bolgár felelőtlen elemek, akik jogtalanul viselték a katonai uniformist — mondják legtöbben, de egyesek tudni vélik, hogy Stambuliskyt Slavoniában leghűségesebb parasztjaival együtt macedón tisztek gyilkolták meg. Mégpedig olyan kegyetlenül, hogy testének egyetlen porcikáját sem hagyták épen. Százezer darabra aprították, úgy szórták szét, apró atomokban a világ négy tája felé. Stambulisky már csak a múlté, de személye legendás alakká nőtt a falvakban és a tanyákon, a messzi hegyeken és a vad erdőrengetegekben — az elégedetlen, örökké lázongó parasztok között. A pártja pedig megmaradt, él és virágzik ma is, sőt harminc képviselőt küldött a parlamentbe. Ez a harminc parasztpárti képviselő a kilenc szocialistával együtt Zankoff ellenzéke. Természetesen a túlzók nincsenek közöttük, egytől-egyig emigráltak az alvezérek is. De nem szűntek meg dolgozni ma sem. Okoff, volt földmívelésügyi miniszter az emigráció vezetője, Prágából dirigálja az itthonlévőket. Belgrádban és Nisben is sokan vannak (a szerbek természetesen támogatják őket), egy kis töredékük pedig Bécsben él. De a moszkvai összeköttetést állandóan fentartják. Egy előkelő bolgár politikus azonban megmagyarázta nekem, hogy az igazi agrárvezér nem Stambidisky volt, s komoly politikai körökben az ő uralma alatt is, s természetesen ma is Draghieff-et tartják a bogár kisgazdák vezérének. Draghieff az itteni Nagyatádi Szabó István, Stambulisky csak a bolgár Nyisztor »elvtárs« volt Draghieff azonban lemondott a pártelnökségről, mert még mindig sok túlzót és baloldalit talál közöttük- Visszavonultan él Stara Zagorában, a neki felajánlott mandátumot sem fogadta el, s egyelőre nem politizál. Hogy meddig? Azt Bulgáriában nagyon bajos meghatározni. Most szélcsend van, s ez a csend már 1923 szeptember vége óta tart! Több mint négy hónap óta! Négy hónap, nagy idő ez Bulgáriában, forradalom nélkül, ellenforradalom nélkül, büszke is erre az egész ország nagyon. Bár a lelkek mélyén állandóan ott él a sejtelem és az aggódás, hogy egyszer csak megint kirobban. Honnan jön? Ki szitja? Ki hozza magával? Mire vezet?... Ezek mind olyan kérdések, melyekre senki sem tud felelni. Annyi bizonyos hogy a titkos, földalatti szervezkedések és agitációk állandósultak, bár Zankoff, a mai miniszterelnök ma nagyon népszerű. Pártja, úgynevezett »egységes-párt«. Körülbelül olyan egységes, mint a magyarországi. A többségük azonban óriási. 217 képviselőt küld a bolgár nép a Szófia sárgára meszelt parlamenti épületbe, s 30 Stambilskypárti 9 kommunista és Radoszlavoff-párti képviselőt leszámítva — minden képviselő a kormány mellett szavaz. Radoszlavoff emberei tulajdonképen nem is komoly ellenzék, a középen állanak, mint liberális párt, de mert csupa háborús politikus —mem szerepelhetnek az ország kormányzásának igazgatásában. Maga Radoszlaivoff Berlinben él, mint emigráns, minisztertársait tudvalevőleg kivégezték, Zsekoff, a geveralisszimus -nedia ma is fogságban van, itt Szófiában. De mert nagyon beteg a bolgár Conrad von Hoetzendorff, megengedték neki, hogy szanatóriumban kezeltesse magát. A szanatóriumban nagyon szépen és rangját, méltóságát megilletően bánnak vele, látogatókat is fogadhat, régi barátait. Zankoff egészen a választásokig csak dekrétumokkal vezette az ország ügyeit. Most még ifjú a parlament, de már rövidesen sor kerül a legsürgősebb gazdasági, jóléti, szociális és kulturális javaslatokra. Egyelőre egész Bulgária a nagy- és kisantant ellenőrzése alatt áll. A külföldi missziók mind itt tanyáznak és mindenbe szabad betekintésük van, ami a jövetellel kapcsolatos. Bulgária ugyanis a jóvátétel kérdésében boldogabb helyzetben van nálunk, vagy Ausztriánál. Ő nem kért kölcsönt, nem is kér, mert nincs szüksége rá. Egyelőre legalább mégsemmilyen forntban, semmilyen helyről nem hangzott el ilyen kívánság. Sőt a jóvátételiszerződésben vállalt kötelezettségeiknek is eleget tesznek. Naptár szerinti pontossággal űzetik a rájuk kirótt terheket szállítják az állatokat, a szenet és a lokomotívokat, ahogy elő van írva. A külügyek vezetése nem is igen ad sok gondot a kormánynak. A belpolitika itt a fontos, a belpolitika az az Achilles sarka, amely körül forogva a bolgár nemzet áll, vagy bukik. A belső politikában nagy szerepet játszanak az emigránsok. Főleg a macedóniaiak. Szófiában állandóan sok pénzt gyűjtenek össze a macedóniai menekültek részére, hogy forradalmukat támogassák. A politikai napilapok szerkesztőségeiben csupa ilyen macedóniai emigráns dolgozik, ők és az összes macedónok föltétlen uruknak és parancsolójuknak állnak rendelkezésére, kinek neve: Theodor Alexandroff. Ő a komitácsi vezér. A felesége itt él, itt lakik Szófiában. Maga Theodor Alexandroff azonban már ősz óta nem volt itt. Hogy hol és merre jár, azt bajos volna megmondani. Egy komitácsi fejedelemnél sohasem lehet, sőt nem is szabad tudni. Lakása nincs. Egyszer itt, egyszer ott bukkan fel. Egy rengeteg erdő közepén, a szénégetők kunyhójában, vagy valamelyik macedóniai városban, egyik alvezérénél. Egész fantasztikus, Rózsa Sándor-szerű dolgokat mesél róla egyik bizalmasa, aki minden hónapban kihallgatáson jelenik meg előtte. — Néptanító volt. Most 38 éves. Erős, szikár ember. Franciául, törökül és bolorul beszél. Mint a scabad pusztázó, úgy portyázik széles Macedóniában. A komitácsi fejedelem fekete informist hord, (a komitácsi közkatonáknak is ez az egyenruhájuk), fekete fett, elől a halálfej alatt két keresztberakott csontkarral, a vállán bő, fekete felleghajtó köpönyeg, kezében Mannlicher, oldalán revolver, kés, tőr, patrontáska ésövében, a dereka körül száz éles Mannlicher-golyó. Mindez komitácsi »Vorschrift«. — Ő a komitácsik pénzügyminisztere, belügyminisztere, külügyminisztere és miniszterelnöke egy személyben, ő a hadügyminiszter is. Embereivel állandóan harcban áll a szerbekkel. Minden nap vannak ütközetek. Ma is, gépfegyverrel, ágyúval, halottakkal, sebesültekkel. Állítólag 150.000 embert tud minden percben mozgósítani. — Az önálló Macedóniáért harcol, s az ütközetekben gyakran részt vesz személyesen is. Manikűrözött körmei vannak. Hivatalos körpecsétje, ezzel a felírással: »Meghalunk, vagy felszabadulunk! A fejére magas jutalmat tűztek ki a szerbek, félmillió dinárt. Sok ezer szerb csendőr, rendőr, katona keresi, mégsem tudják megtalálni. Mindenütt van és nincs sehol . Hívei azonban állandóan ismerik tartózkodási helyeit. Nemrégen kihallgatáson jelent meg nála a »Times« munkatársa. Autót küldött érte Szófiába. Az újságíró az autóból kocsiba szállt, majd gyalogolt egypár órát hegynek fel, aztán lóra ültették és lovagolt pár órát, hegynek le. Újból gyalogolt, kocsizott, végre megérkezett egy faluba. Kérdezte a falu nevét, azt a választ kapta: Nekeresd. He Szóiktól kezdve egészen a parasztviskóig, ahol Theodor Alexandroff fogadta, mindenütt titkos jelszóval adták kézről-kézre. A jelszó ez volt: London— Macedónia, London az újságíró tit'elő 're. — Ezer méternyire egy hegytetőn volt akkor az »öreg«, — mondja informátorom. (»Öreg« a komitácsivezér megszólítása,^ nem nagyságos, méltóságos!) Az angol újságíró kitűnő ebédet kapott, dedikált fényképet is kapott és Theodoriff így búcsúzott el tőle: — Viszontlátásra Szalonikiben! ... Mert a macedóniaiak ezt szeretnék Nagy-Macedónia fővárosának kikiáltani. Isten tudja, plyszer talán ki is kiáltják majd. Ide lenn, a Balkánon minden lehetséges. Léstyán Sándor. Eitéri SefcecSás. Korányi tanár, az országos igazságügyi orvosi tanács néhai elnöke megállapította, hoy a FERESIIC JOXSEF keserűvíz gyors, biztos és enyhe fájdalom nélkül ható természetes hashajtó. minden mellékhelyiséggel ellátott belterületi füftetS® közvetítők kizárásával, lelépéssel átveszek Cima kinilíbR. ti srisisrrelmileg képzett társainak \ Moirea működésre és tőkével rentábilis üzletbe Üzletátvétel is lehetséges. — Ajánlatokat »Rentábilis üzlet 1001« jeligére a kiadóhivatalba kérünk