Pesti Napló, 1925. október (76. évfolyam, 220–246. szám)
1925-10-01 / 220. szám
s Csütörtök fiscTn ivarXIO 1925 október 30 3 Hátha Magyarország is csatlakozik Németországhoz?" A Journal de Genéve egyik legutóbbi számában érdekes cikk jelent meg a fenti címmel. A cikkíró a kisantant figyelmét felhívja arra a veszélyre, hogy a megcsonkított szomszédaitól agyonzaklatott Magyarország egy esetleges osztrák csatlakozás után nagy elszigeteltségéből szabadulni akarván, esetleg egyszerűen követni fogja Ausztria példáját és Németországhoz csatlakozik. Felesleges megjegyezni, hogy ilyen gondolat Magyarországon fel sem merült, érdekes azonban, hogy éppen Svájcban s éppen Genfben a népszövetségi közgyűlés után, ahol tudvalevően sok szó esett a magyarságról, akadt sajtóorgánum, amely vitathatatlan igazaink támogatására kissé kalandos, de konklúzióiban határozottan érdekes s a kisantant részéről megszívlelendő beállítást talált. A cikket — amely a lap budapesti levelezőjének tollából származik — minden további kommentár nélkül itt adjuk: »Az osztrájk probléma kétségkívül a nemzetközi politika egyik legérdekesebb problémája. Lehetetlen a népek sokat hangoztatott önrendelkezési jogát megtagadni, nem szabad egy népnek megtiltani, hogy odacsatlakozzék, ahová akar, és mégsem szabad, hogy a csatlakozásra sor kerüljön, mert ez a német— a francia viszony újabb elmérgesedéséhez, sőt háborúhoz vezetne. Íme, így függ a kis Ausztriától a világsorsa, így nőtt az osztrák probléma világproblémává. A volt Habsburg-monarchia másik államában érdeklődéssel szemlélik azt az izgalmat, mellyel a hatalmak a volt testvérállam sorsáról tanácskoznak, de sehogyan sem értik azt a közönyt, melyet a világ a magyar problémával szemben tanúsít. Pedig az osztjá probléma magyar probléma is, és ezenfelüli is van magyar probléma, mely Európa békéje szempontjából fontosabb, mint az osztrák. Meg kell egyszer mondani, hogy Ausztria csatlakozása Németországhoz nagyon könnyen Magyarország csatlakozását is jelentené. Nem egyszerű beolvadást, de szoros szövetséget, közös külpolitikát, katonai konvenciót háború esetére és vámaniót. "A csatlakozás tehát nemcsak hatmillió osztrákot szállítana a német birodalomnak, hanem esetleg nyolcmillió magyart is. Ez a nyolcmillió magyar túlnyomó részben kést,és lelkesedéssel venne részt ebben a szövetségben. Faji, nyelvi, vérmérsékleti különbségek szólnak e szövetség ellen s gazdasági egymásrautaltságról sem feltétlenül lehetne szó. Je nem látta ennek a szövetségnek a múltbansem sok hasznát a magyarság. Igaz ugyan, hogy a népek nem szoktak a mult tapasztalatain okulni s érdekeiket is gyakran félreismerik, de még a két régi összekötő kapocs is hiányzik: a Habsburg- és Hohenzollern-ház. És mégis belehajtaná ebbe a szövetségbe Magyarországot a kényszerűség. Az ellene alakult kisantant és a vele szomszédos német-osztrák birodalom között nem maradhatna sokáig magára, szövetséges után kellene néznie s az — ha a kisantant nem változtat politikáján — nem lehetne más, mint az a két állam, mellyel közös volt a sorsa, közösek voltak szenvedései s amely mindig hangoztatja régi barátságát, így válik az »Anschluss« osztrák, illetve németfrancia problémából osztrák-magyar, illetve németfrancia-kisantant problémává. Ezt tudomásul kell venniük a nyugati hatalmaknak épúgy, mint a kisantantnak. És tisztában kell lenniök azzal is, hogy ez a lehetőség más keretek közt, más formában, formális Anschluss nélkül is, bekövetkezhetik, mert a Magyarországot körülvevő államok szövetsége előbb-utóbb ellenszövetség létesítéséhez kell, hogy vezessen. Ennek a kisantantra és közvetve Franciaországra kétségkívül kellemetlen eshetőség elkerülésének egyetlen módja: békejobbot nyújtani Magyarországnak. Ahoz, hogy a kisantant összes vagy egyes államai és Magyarország között őszinte jó viszony fejlődjék ki, három dolog szükséges: 1. Megbarátkozás a trianoni békeszerződés reví- -Siójának gondolatával; 2. feltétlenül korrekt tényleges és jogi bánásmód a magyar kisebbségekkel; 3. előzékenység Magyarország iránt a kereskedelmi szerződések kötésénél." Első látszatra a békeszerződés revíziójának gondolatával való megbaratkozás — hiú remény. Hisz k" kisantant ép a békeszerződések rendelkezéseinek épségben való fentartása céljából létesült. És mégsem lehet elzárkózni ez elől g gondolat elől, mert ez a jövő békéjének kulcsa. Egy revízióért, mely be nem ékelt, színmagyar lakosságú területek visszabocsátásától nem riadna vissza, igen nagy ellenértéket kapnának Magyarország szomszédai: békét, mely egyúttal a világ nyugalmát is biztosítaná és egy német—magyar, sőt, esetleg orosz—magyar (?) szövetség lehetőségének kikapcsolását . A nem magyarajkú lakosság között elszórt vagy egy tömbben beékelt magyar kisebbségekkel szemben pedig érvényesülnie kellene a kisebbségek védelmét célzó szerződések rendelkezéseinek és föltétlenül meg kellene, reformálni a kisebbségi eljárást. Gróf Apponyi Albert idevonatkozó javaslatainak a Népszövetség assemblée-ja által való elvetése igen rossz vért szült Magyarországon. Oly országban, mely területének kétharmad részét elvesztette, érthető, hogy a lakosság aggódva figyeli elszakított testvéreinek sorsát s csak akkor nyugodnék meg, ha a Népszövetség tanácsa a fölött kontradiktórius eljárással, az audiatur et altera pars elvének elismerése mellett döntene, szóval, ha a Tanács előtt fölszólalhatna a panaszt tevő kisebbség is és ha a jogi kérdések lehetőleg a hágai állandó nemzetközi törvényszék elé kerülnének. Az Asseuiblée nem tudta, hogy amikor gróf Apponyi javaslatait elvetette, egy száz sebből vérző nemzet szívében forgatta meg újból a tőrt .A gazdasági kapcsok létesítése legfobb és olyan érdeke a Magyarországot körülvevői országoknak, mint Magyarországnak. Csehország iparcikkei, Románia és Jugoszlávia nyersterményei számára Magyarország kitűnő piac. Itt tehát a közeledés igazán nem áldvaatot, hanem előnyt jelent ! A kisantantnak vannak kiváló államférfiai, akik bizonyára jól látják, hogy a világbéke egyik jelentékeny biztosítéka a Magyarországgá való végleges megegyezés és ennek előfeltétele: revízió, kisebbségvédelem és gazdasági kapcsolatok. Ha lesz bennük bátorság megállapításaik konzekvenciáinak levonására, óriási szolgálatot tesznek nemcsak hazájuknak, hanem az egész világnak. Franciaország pedig, melynek a fentiek szerint Magyarország és szomszédai egymáshoz való viszonya már a német kérdés szempontjából sem lehet közömbös s melynek szava a kisantant előtt döntő súllyal bír, hivatva volna, hogy előkészítse azt az egyességet, mely presztízsét is jelentékenyen öregebítené. Genfben sok szó esett regionális szerződésekről. Apponyi e kérdésben is hű tolmácsa volt a magyar álláspontnak. Ha azonban mégis létrejönnek regionális szerződések Magyarország kihagyásával, azok nem nyújtanak biztonságot. Ha pedig Magyarországgal is szerződni kívánnak, ennek megvanaz ára és ezt az árat előbb, vagy utóbb, dse meg kell fizetni.« * } A főváros kereskedői a silkirendszer mellett Sérelmek az adókivetés, a tanonciskoláztatás és a Kirakatadó körül . A mai nagygyűlésre kitűzött kérdések tárgyalását jövő szerdára halasztották (Saját tudósítónktól.) Az áldatlan gazdasági viszonyoktól rendkívül sújtott fővárosi kereskedők gazdasági helyzetük javítása érdekében szerdán délután hét órakor a Saskörbei nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen báró Szterényi József elnökölt s az előadói tisztet dr. Krémer József főtitkár töltötte be. Bár eredetilegígy volt, hogy a gyűlésen a kereskedővilágot legsúlyosabban érintő aktuális problémákat fogják tárgyalni, így többek között a záróra meghosszabbítását, a bolt- és lakásbérek továbbirészletfizetési kedvezményének kérdését és a boltbérek májusi felszabadításának elhalasztását, azonban ezek a kérdések váratlanul lekerültek a napirendről. Ugyanis báró Szterényi József elnök a gyűlés megnyitása után azt a kijelentést tette, hogy a kereskedők igen tekintélyes része a mai hatórás záróra mellett foglal állást és a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületének elnöksége is kérte e térdév tárgyalásának elhalasztását. Báró Szterényi ezután azt javasolta, hogy ezt a kérdéstvegyék le a napirendről, éppen úgy, mint a tárgysorozaton lévő záróra kitolásának, a boltbérek részletfizetési kedvezményének megadása és az üzletek jövő évi májusi szabad felmondásának kérdését is, s ezeket a jövő szerdán tartandó újabb nagygyűlésen vitassák meg. Az elnök e kijelentése után hozájárultak ahoz, hogy ezeket a problémákat csak a jövő szerdán, ugyancsak a Saskörben fogják letárgyalni s ezután a nagygyűlés résztvevői más fontos kérdések megvitatására tértek át. Mindenekelőtt foglalkoztak a valorizációval. Dr. Schmiedl Sándor, a Fővárosi Kereskedőegyesület ügyésze, az osztrák sillingrendszert — a 10.000 koronás szorzószámot — ajánlotta ideiglenesen a kereskedőknek. Több ellenvélemény és hosszabb vita után a nagygyűlés résztvevői elhatározták, hogy a főváros kereskedőtársadalma az osztrák siking mellett foglal állást. Megvitatásra került a tanonciskoláztatás mai lehetetlen formája is. Éles kifakadások hangzottak, hogy a régi törvénnyel ellentétben, hetenként háromszor kell a tanoncoknak iskolába menni. Emiatt a tanonc egyáltalában nem tanulhatja ki az üzleti szakmát, mert nincs ideje segédkezni az üzletben. Kérni fogják a fővárostól, hogy a tanonc csak kétszer menjen hetenként iskolába s ha többen vannak, felváltva menjenek. Szóvá tették ezután, hogy sok kereskedőnek az adókivetése körül bizonyos differenciák merültek fel. Megtörtént, hogy az adóhivatal egy kereskedőre kétszer vetett ki adót, s mindkétszer más és más összeget. Ha az egyik összegre nézve kereskedő törlés iránti kérelmet gyújtott be az adóhivatalban, azt csak hosszú hónapok után intézték el. Krémer József előadó megnyugtatta a gyűlés résztvevőit, hogy a pénzügyminiszter most kézbesített az adóhivatalokhoz egy leiratot, amelyben utasítja őket, hogy a kereskedők törlés iránti kérelmét azonnal intézzék el. Óriási felzúdulással tárgyalták, hogy a közmunkák tanácsa óriási díjakban szabja meg az egyes kirakatok járdafoglalási díját. Ezt a kirakatadót a legtöbb kereskedő meg sem tudja fizetni, mert nagyobb összegre rúg, mint az öszszes adót együttvéve. ]Ezt az ügyet megfelelői formában — mint interpellációt — a főváros közgyűlése elé fogják vinni. Az interpellációban azt is meg fogják kérdeztetni, hogy mire fordítja a közmunkák tanácsa a kirakatadóból beszedett többmilliárdos összeget. wwMMAA/wwwwwbnywvvvvvwuut/uuwui Nem sztrájk, csak passzív rezisztencia Ramek kancellár az osztrák köztisztviselők fizetésjavítási mozgalmáról Bécs, szeptember 30. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Dr. Ramek szövetségi kancellár a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában, a közalkalmazottak sztrájkmozgalmával kapcsolatban a következő kijelentéseket tette: — Az osztrák köztisztviselők október 3-ikán, egy esetleges sztrájk ügyében fognak szavazni. A kormány tisztában van a köztisztviselők súlyos helyzetével s minden igyekezete oda irányul, hogy helyzetükön könnyíteni tudjon. Ebben az igyekezetében azonban a közgazdasági helyzet kritikus volta áll útjában és ennek a problémának nehézségeit nem lehet egykönnyen megoldani. A kormány elvben nem utasítja vissza azt a gondolatot, hogy a köztisztviselők szövetségének 25-ös bizottságával tárgyalásokat folytasson. A kormány különben is reméli, hogy még abban az esetben is, ha a szavazatok többsége a sztrájk mellett döntene, nem fog a sztrájkra sor kerülni. A köztisztviselők ebben az esetben valószínűleg csupán passzig rezisztenciába fognak lépni. A cukorbajos Csicserin Wiesbadenbe vonul gyógykezelésre Berlin, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Csicserin külügyi népbiztos ma délelőtt érkezett meg Berlinbe, a sziléziai pályaudvaron. Az orosz követség teljes számban megjelent a pályudvaron. A német külügyminisztérium képviseletében Schubert államtitkár és Dirksen követ jelent meg a jogaiditatásival. Csicserin az esti cmkben rövid, látogatást tesz Luther kancellárnál és Strescwych külügyminiszternél. Berlini tartózkodása egyéikkémt csak néhány napra terjed. A külügyi n-épbiztd® cukorbaját fogja egyik híres berlini specialistával megvizsgáltatni és még a hét végén Wiesbadenbe utazik gyógykezelésre.