Pesti Napló, 1925. október (76. évfolyam, 220–246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

s Csütörtök fiscTn­ ivarXIO 1925 októb­er 30 3 Hátha Magyarország is csatlakozik Németországhoz?" A Journal de Genéve egyik legutóbbi számá­ban érdekes cikk jelent meg a fenti címmel. A cikkíró a kisantant figyelmét felhívja arra a veszélyre, hogy a megcsonkított szomszédaitól agyonzaklatott Magyarország egy esetleges osztrák csatlakozás után nagy elszigeteltségé­ből szabadulni akarván, esetleg egyszerűen kö­vetni fogja Ausztria példáját és Németország­hoz csatlakozik. Felesleges megjegyezni, hogy ilyen gondolat Magyarországon fel sem merült, érdekes azonban, hogy éppen Svájcban s éppen Genfben a népszövetségi közgyűlés után, ahol tudvalevően sok szó esett a magyarságról, akadt sajtóorgánum, amely vitathatatlan igazaink tá­mogatására kissé kalandos, de konklúzióiban határozottan érdekes s a kisantant részéről meg­szívlelendő beállítást talált. A cikket — amely a lap budapesti levele­zőjének tollából származik — minden további kommentár nélkül itt adjuk: »Az osztrájk­ probléma kétségkívül a nemzetközi politika egyik legérdekesebb problémája. Lehetetlen a népek sokat hangoztatott önrendelkezési jogát meg­tagadni, nem szabad egy népnek megtiltani, hogy odacsatlakozzék, ahová akar, és mégsem szabad, hogy a csatlak­ozásra sor kerüljön, mert ez a német— a francia viszony újabb elmérgesedéséhez, sőt háború­hoz vezetne. Íme, így függ a kis Ausztriától a világ­­sorsa, így nőtt az osztrák probléma világproblémává. A volt Habsburg-monarchia másik államában érdek­lődéssel szemlélik azt az izgalmat, mellyel a hatalmak a volt testvérállam sorsáról tanácskoznak, de seho­gyan sem értik azt a közönyt, melyet a világ a magyar problémával szemben tanúsít. Pedig az oszt­já­­ probléma magyar probléma is, és ezenfelüli is van magyar probléma, mely Európa békéje szem­­­­pontjából fontosabb, min­t az osztrák. Meg kell egyszer mondani, hogy Ausztria csat­lakozása Németországhoz nagyon könnyen Magyar­ország csatlakozását is jelentené. Nem egyszerű beolvadást, de szoros szövetséget, közös külpolitikát, katonai konvenciót háború esetére és vámaniót. "A csatlakozás tehát nemcsak hatmillió osztrákot szállítana a német birodalomnak, hanem esetleg nyolcmillió magyart is. Ez a nyolcmillió magyar túlnyomó részben ké­st,és lelkesedéssel venne részt ebben a szövetségben. Faji, nyelvi, vérmérsékleti­ különbségek szólnak e szövetség ellen s gazdasági egymásrautaltság­ról sem feltétlenül leh­etne szó. J­e nem látta ennek a szövetségnek a múltban­­sem sok hasznát a magyarság. Igaz ugyan, hogy a népek nem szoktak a mult tapasztalatain okulni s érde­keiket is gyakran félreismerik, de még a két régi összekötő kapocs is hiányzik: a Habsburg- és Hohen­zollern-ház. És mégis belehajtaná ebbe a szövetségbe Magyarországot a kényszerűség. Az ellene alakult kisantant és a vele szomszédos német-osztrák biro­dalom között nem maradhatna sokáig magára, szö­vetséges után kellene néznie s az — ha a kisantant n­em változtat politikáján — nem lehetne más, mint az a két állam, mellyel közös volt a sorsa, közösek voltak szenvedései s amely mindig hangoztatja régi barátságát, így válik az »Anschluss« osztrák, illetve német­francia problémából osztrák-magyar, illetve német­francia-kisantant problémává. Ezt tudomásul kell venniük a nyugati hatalmak­nak épúgy, mint a kisantantnak. És tisztában kell lenniök azzal is, hogy ez a lehetőség más keretek közt, más formában, formális Anschluss nélkül is, bekövetkezhetik, mert a Magyarországot körülvevő államok szövetsége előbb-utóbb ellenszövetség létesítéséhez kell, hogy vezessen. Ennek a kisantantra és közvetve Franciaországra kétségkívül kellemetlen eshetőség elkerülésének egyetlen módja: békejobbot nyújtani Magyaror­szágnak. Ah­oz, hogy a kisantant összes vagy egyes álla­mai és Magyarország között őszinte jó­ viszony fej­lődjék ki, három dolog szükséges: 1. Megbarátkozás a trianoni békeszerződés reví- -Siójának gondolatával; 2. feltétlenül korrekt tényleges és jogi bánásmód a magyar kisebbségekkel; 3. előzékenység Magyarország iránt a kereske­delmi szerződések kötésénél." Első látszatra a békeszerződés revíziójának gon­dolatával való megbaratkozás — hiú remény. Hisz k" kisantant ép a békeszerződések rendelkezéseinek ép­­ségben való fentartása céljából létesült. És mégsem lehet elzárkózni ez elől g­ gondolat elől, mert ez a jövő békéjének kulcsa. Egy revízióért, mely be nem ékelt, színmagyar la­kosságú területek visszabocsátásától nem riadna vissza, igen nagy ellenértéket kapnának Magyar­ország szomszédai: békét, mely egyúttal a világ nyu­galmát is biztosítaná és egy német—magyar, sőt, esetleg orosz—magyar (?) szövetség lehetőségének kikapcsolását . A nem magyarajkú lakosság között elszórt vagy egy tömbben beékelt magyar kisebbségekkel szemben pedig érvényesülnie kellene a kisebbségek védelmét célzó szerződések rendelkezéseinek és föltétlenül meg kellene, reformálni a kisebbségi eljárást. Gróf Apponyi Albert idevonatkozó javaslatainak a Népszövetség assemblée-ja által való elvetése igen rossz vért szült Magyarországon. Oly országban, mely területének kétharmad részét elvesztette, érthető, hogy a lakosság aggódva figyeli elszakított testvéreinek sorsát s csak akkor nyugodnék meg, ha a Népszövetség tanácsa a fölött kontradiktórius eljárással, az audiatur et altera pars elvének elismerése mellett döntene, szó­val, ha a Tanács előtt fölszólalhatna a panaszt tevő kisebbség is és ha a jogi kérdések lehetőleg a hágai állandó nemzetközi törvényszék elé kerülnének. Az Asseuiblée nem­ tudta, hogy amikor gróf Apponyi javaslatait elvetette, egy száz sebből vérző nemzet szívében forgatta meg újból a tőrt .A gazdasági kapcsok létesítése legfo­bb és olyan érdeke a Magyarországot körülvevői országoknak, mint Magyarországnak. Csehország iparcikkei, Ro­mánia és Jugoszlávia nyersterményei számára Ma­gyarország kitűnő piac. Itt tehát a közeledés igazán­ nem áldvaatot, hanem előnyt jelent ! A kisantantnak vannak kiváló államférfiai, akik bizonyára jól látják, hogy­­ a világbéke egyik jelentékeny biztosítéka a Magyarországgá való végleges megegyezés és ennek előfeltétele: revízió, kisebbségvédelem és gazdasági kapcsolatok. Ha lesz bennük bátorság meg­állapításaik konzekvenciáinak levonására, óriási szol­gálatot tesznek nemcsak hazájuknak, hanem az egész világnak. Franciaország pedig, melynek a fentiek szerint Magyarország és szomszédai egymáshoz való viszonya már a német kérdés szempontjából sem le­het közömbös s melynek szava a kisantant előtt döntő súllyal bír, hivatva volna, hogy előkészítse azt az egyességet, mely presztízsét is jelentékenyen örege­bítené. Genfben sok szó esett regionális szerződésekről. Apponyi e kérdésben is hű tolmácsa volt a magyar álláspontnak. Ha azonban mégis létrejönnek regioná­lis szerződések Magyarország kihagyásával, azok nem nyújtanak biztonságot. Ha pedig Magyarország­gal is szerződni kívánnak,­ ennek megvan­­az ára és ezt az árat előbb, vagy utóbb, dse meg kell fizetni.« * } A főváros kereskedői a silkirendszer mellett Sérelmek az adókivetés, a tanonciskoláztatás és a Kirakatadó körül . A mai nagygyűlésre kitűzött kérdések tárgyalását jövő szerdára halasztották (Saját tudósítónktól.) Az áldatlan gazda­sági viszonyoktól rendkívül sújtott fővárosi kereskedők g­az­dasági helyzetük javítása érde­kében szerdán délután hét órakor a Saskör­bei­ nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen báró Szterényi József elnökölt s az előadói tisztet dr. Krémer József főtitkár töltötte be. Bár er­e­­detileg­­így volt, hogy a gyűlésen a kereskedő­világot legsúlyosabban érintő aktuális problé­mákat fogják tárgyalni, így többek között a záróra meghosszabbítását, a bolt- és lakásbé­rek további­­részletfizetési kedvezményének kérdését és a boltbérek májusi felszabadításá­nak elhalasztását, azonban ezek a kérdések vár­­atlanul lekerültek a napirendről. Ugyanis báró Szterényi József elnök a gyűlés megnyi­tása után azt a kijelentést tette, hogy a keres­­kedők igen tekintélyes része a mai hatórás zár­óra mellett foglal állást és a Kereskedelmi Al­kalmazottak Országos Egyesületének elnöksége is kérte e térdév tárgyalásának elhalasztását. Báró­ Szterényi ezután azt javasolta, hogy ezt a kérdést­­vegyék­ le a napirendről, éppen úgy, mint a tárgysorozaton lévő záróra kitolásának, a boltbérek részletfizetési kedvezményének megadása és az üzletek jövő évi májusi sza­bad felmondásának kérdését is, s ezeket a jövő szerdán tartandó újabb nagygyűlésen vitassák meg.­­ Az elnök e kijelentése után hozájárultak ah­oz, hogy ezeket a problémákat csak a jövő szerdán, ugyancsak a Saskörben fogják letár­gyalni s ezután a nagygyűlés résztvevői más fontos kérdések megvitatására tértek át. Mindenekelőtt foglalkoztak a valorizációval. Dr. Schmiedl Sándor, a Fővárosi Kereskedőegyesü­let ügyésze, az osztrák sillingrendszert — a 10.000 koronás szorzószámot — ajánlotta ideigle­nesen a kereskedőknek. Több ellenvélemény és hosszabb vita után a nagygyűlés résztvevői el­határozták, hogy a főváros kereskedőtársadal­ma az osztrák sik­ing mellett foglal állást. Megvitatásra került a tanonciskoláztatás mai lehetetlen formája is. Éles kifakadások hangzottak, hogy a régi törvénnyel ellentétben, hetenként háromszor kell a tanoncoknak isko­lába menni. Emiatt a tanonc egyáltalában nem tanulhatja ki az üzleti szakmát, mert nincs ideje segédkezni az üzletben. Kérni fogják a főváros­tól, hogy a tanonc csak kétszer menjen heten­ként iskolába s ha többen vannak, felváltva menjenek. Szóvá tették ezután, hogy sok kereskedőnek az adókivetése körül bizonyos differenciák me­rültek fel. Megtörtént, hogy az adóhivatal egy kereskedőre kétszer vetett ki adót, s mindkét­szer más és más összeget. Ha az egyik összegre nézve kereskedő törlés iránti kérelmet gyúj­tott be az adóhivatalban, azt csak hosszú hóna­pok után intézték el. Krémer József előadó meg­nyugtatta­ a gyűlés résztvevőit, hogy a pénzügy­­­­miniszter most kézbesített az adóhivatalokhoz egy leiratot, amelyben utasítja őket, hogy a ke­reskedők törlés iránti kérelmét azonnal intéz­zék el. Óriási felzúdulással tárgyalták, hogy a köz­munkák tanácsa óriási díjakban szabja meg az egyes kirakatok járdafoglalási díját. Ezt a kirakatadót a legtöbb kereskedő meg sem tudja­ fizetni, mert nagyobb összegre rúg, mint az ösz­szes adót együttvéve. ]Ezt az ügyet megfelelői formában — mint interpellációt — a főváros közgyűlése elé fogják vinni. Az interpellációban azt is meg fogják kérdeztetni, hogy mire for­dítja a közmunkák tanácsa a kirakatadóból be­szedett többmilliárdos összeget. ww­MMAA/wwwwwbnywvvvvvwuut/uuwui Nem sztrájk, csak passzív rezisztencia Ramek kancellár az osztrák köztisztviselők fizetésjavítási mozgalmáról Bécs, szeptember 30. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Dr. Ramek szövetségi kancellár a nemzet­gyűlés pénzügyi bizottságában, a közalkalma­zottak sztrájkmozgalmával kapcsolatban a kö­vetkező kijelentéseket tette: — Az osztrák köztisztviselők október 3-ikán, egy esetleges sztrájk ügyében fognak szavazni. A kor­mány tisztában van a köztisztviselők súlyos helyze­tével s minden igyekezete oda irányul, hogy h­ely­­zetükön könnyíteni tudjon. Ebben az igyekezetében azonban a közgazdasági helyzet kritikus volta áll útjában és ennek a problémának nehézségeit nem lehet egykönnyen megoldani. A kormány elvben nem utasítja vissza azt a gondolatot, hogy a köztisztvise­lők szövetségének 25-ös bizottságával tárgyalásokat folytasson. A kormány különben is reméli, hogy még abban az esetben is, ha a szavazatok többsége a sztrájk mellett döntene, nem fog a sztrájkra sor ke­rülni. A köztisztviselők ebben az esetben valószínű­leg csupán passzig rezisztenciába fogna­k lépni. ­ A cukorbajos Csicserin Wiesbadenbe vonul gyógy­kezelésre Berlin, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Csicserin külügyi népbiztos ma délelőtt érkezett meg Berlinbe, a s­zilézi­ai pályaudvaron. Az orosz követség teljes számban megjelent a pályudvaron. A német külügyminisztérium képviseletében Schu­bert államtitkár és Dirksen követ jelent meg a jo­gaiditatásival. Csicserin az esti cm­kben rövid, látoga­tást tesz Luther kancellárnál és Strescwych külügy­miniszternél. Berlini tartózkodása egyéikkémt csak néhány napra terjed. A külügyi n-épbiztd® cukor­baját fogja egyik híres berlini specialistával meg­vizsgál­tatni és még a hét végén Wiesbadenbe utazik gyógykezelésre.

Next