Pesti Napló, 1925. november (76. évfolyam, 247–271. szám)
1925-11-20 / 263. szám
iEIPip í w - JL m-A JL Ml ká kJ • i , Budapest, 1925 76. évfolyam 265. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . ... . 50 000 K ljegyedére . . 135.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 2000 K Vasárnap 4000 K Egyes szám Ausztriában hétköznap 40 garas (3000 o. KI vasárnap 40 garas (4000 o. K) PESTI NAPLÓ Juha 2010 korona Péntek, november 20 SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sí. TELEFON: József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsben. I., Kohlmarkt 7. / Ottó királyfi Angliába megy Bécs, november 19. (Jr Pesti Naple bécsi szerkesztőségétől.) A császárhű népként Ottó királyfi születésnapja alkalmából díszvacsorát rendezett, amelyen az ünnepi beszédet gróf Sam és Wolff ezredes mondták. Wolff hangsúlyozta, hogy Ottó királyfi immár betöltötte a 14-ik évét és tanulmányai kibővítése céljából Angliába megy, a mi számunkra — így végezte beszédét Wolff — Ottó marad a császár. apponyi. Ha a mai Magyarország királyt választ, törvénybe iktatja Trianont „Nem lehet struccmadárként fejünket a homokba duigni, amikor egyes mozgolódások más irányú kísérletek lehetőségét és szándékát rajzolják elénk" - „Nagytekintélyű férfiak átlátszó evangéliumi rejtélyekkel példálóznak anélkül, hogy a várva várt nyílt és férfias szóval eloszlatnák a homályt" Legitimista vacsora 350 résztvevővel (mélt tudósítónktól.) A legitimista Magyarország fényes tüntetésre gyűlt egybe Ottó-nap előestéjén a Hungária-szálló termeiben. Az elmúlt napok eseményei különös súlyt adtak ennek a3 ünnepi vacsorának, amelyet a Nemzeti Összetartás Köre rendezett Ottó királyfi végnapja alkalmából. Az érdeklődés a vacsora iránt a TESz keddi gyűlése után óráról-órára fokozódott és olyan hatalmas tömeg jelentette be részvételét a vacsorán, hogy a Hungária-szálló nagy fehértermén kívül a magasföldszint másik nagyterme is színültig megtelt a régi boldog Magyarország számottevő kitűnőségeivel. Este nyolc órára hirdették a vacsora kezdetét és a kitűzött órában úgyszólván mozogni se lehetett a Hungária szalonjaiban. Frakkos főurak csillogó rendjelekkel, a közelmúlt magas funkcionáriusai és a hadsereg összes fegyvernemének tündöklő egyenruhái festőies csoportokat alkottak. Gróf Zichy Aladár, a Nemzeti Összetartás Körének elnöke társaságában szokásához híven percnyi pontossággal érkezett gróf Apponyi Albert, az est egyetlen ünnepi szónoka. (Érkezése előtt bizonyos nyugtalanság volt érezhető a tömegben, mert attól tartottak, hogy Apponyi, aki fiának, György grófnak szurdokpüspöki birtokán tartózkodott, talárt nem tud pontosan Budapestre jönni.) Apponyi az arany gyapjas-rendet viselte gallérján, alatta pedig a Lipót-rend fejtészszegélyű, széles vörös szalagját, mellén a csillaggal. A megjelentek éljenzése közepette a lágy szalonba ment és ott beszélgetett a politikusokkal, akiknek sorában ott voltak gróf Zichy János, őrgróf Pallavicini György, frakkión egyetlen rendjel, a Károly-csapatkereszt miniatűr jelvénye, gróf Cziráky József, gróf Cziráky György, gróf Sigray Antal, gróf Károlyi József aki tegnapelőtt érkezett haza Lequeitióból, báró Szterényi József, Bárczy István volt főpolgármester, báró Bottlik István, Palupyay Móric a rendjelek tömegével ékesítve, köztük a Lipót-rend középkeresztje és a porosz Johaniita-rendjel Strausz István pápai rendjelét, a Szent Gergely-rend középkeresztjét viselte. A kurzus politikusai sem hiányoztak: Voller István volt kultuszminiszter élénken sürgött-forgott az előkelő környezetben, Simrecsányi György hatalmas alakja hol itt, hol ott tűnt fel a kormánytámogató képviselők közül pedig Homonnay Tivadar kormányfőtanácsos és Vargha Gábor képviselő vettek részt a vacsorán. A kurzus exminiszterei sorából a legitimista érzelmeiről mindenkor híres Ferdinándy Gyula volt belügyminiszter és Lchnetzer Ferenc tibor^ok. vxiU VajlistyxQudsztt'] jelent meg. A kurzus egykor hangos szócsövei, Csermis Mihály plébános és Kóródy Katona János is életjelt adtak magukról. A főúri legitimisták tekintélyes számmal jelentek meg. Ott láttuk soraikban gróf Hunyadi József főudvarmestert, gróf Szécsen Miklós volt párizsi nagykövetet, gróf Batthyány Lajost, gróf Edelsheim Gyulay Lipótot, gróf Csekonics Ivánt, gróf Hunyady Ferencet, őrgróf Pallavicini Károlyt, több Zichy grófot, báró Kray Istvánt, Apponyi fiát, gróf Apponyi Györgyöt és másokat. A főpapi világból gróf Mikes János szombathelyi püspök hosszú piros talárral jött el, ott volt Nemes Antal címzetes püspök és hogy az egyházi rendek se hiányozzanak, Strommer Viktor pannonhalmai perjel és Baranyai Jusztin egyetemi tanár. Feltűnően sok katonatiszt vett részt az estélyen. Báró Lukachieff Géza, Kirchner Hermann, Riedl Lajos, gróf Bissinger Nándor és Wosznla altábornagyok, Schnitcer József, Horváth László és Péchy tábornokok, báró Lipthay Gyula, Keresztes Artúr, Sándor Árpád és Freiberger ezredesek, valamennyien a régi hadsereg tiszti egyenruháiban. Több fiatal tiszt a nemzeti hadsereg egyenruháját viselte. Gróf Marenzy Frigyes tábornok, Budapest egykori városparancsnoka frakkban jelent meg, mellén a Lipót-rend széles szalagjával. A tengerészet sem hiányzott: báró Thierry sorhajókapitány aranyepülettel* diszkabátja kitűnt az egyenruhák sokaságában. A hírlapírást legkitűnőbb nagyságai képviselték: Rákosi Jenő és Vészi József. A szalonokban kisebb-nagyobb csoportok beszélgettek és * gyakran lehetett német szót is hallani. A rendezőség élén Marsovszky Ivor, Patek Felvéci és Árvay Lajos serénykedtek a hatalmas vendégkoszorú elhelyezése körül. Valóságos haditervet készítettek és itt a főszempont az udvari etikett érvényesülése volt. Az első helyre gróf Hunyady Józsefet, a legmagasabbra ugró vendéget, IV. Károly filmdvarmesterét kellett volna ültetni, de tekintettel arra, hogy gróf Apponyi Albert volt az ünnepi szónok, ő foglalta el a főhelyet és ezért tőle jobbra ült gróf Hunyady József. A főasztalnál a valóságos belső titkos tanácsosok foglaltak helyet, még pedig a kinevezési ranglista szerint, Apponyitól jobbra és balra. A titkos tanácsosok után, az udvari etikett szerint, a kamarások következtek volna, ettől azonban eltekintettek és helyükre a volt mi- Egy fölösleges kérdés Nem tudjuk, hány egyesület van Magyarországon, de olvasatlanul is bizonyosra vehetjük, hogy több, sokkal több annál, mint amennyire valóban szüksége van az országnak. Nálunk mindig kedvelték azokat a társadalmi tömörüléseket, amelyek tulajdonképpen apró részekre való tagozódást, szétbontást jelentenek és amelyek leginkább egyéni hiúságok kielégítését szolgálják elnöki, alelnöki, titkári, ellenőri és egyéb hasonló, kiemelést, megkülönböztetést jelölő tisztségeikkel. Ilyesfajta egyesületeknek nálunk se szert sem zárna, éppen ezért feltehetően tekintélyes taglétszám húzódhat meg a TESz néven ismert eva mögött, amely tudvalevően a Társadalmi EgyesületekSzövetségét jelenti. Ez a szövetség most egy királyi herceget választott kormányzó elnökévé, aminek önmagában véve semmi különösebb jelentősége sem lenne, ha a szóbanforgó választást a TESz vezetői és elvbarátai, szóban és írásban, fól nem használták volna egy fölöttébb veszedelmes, zavart és nyugtalanságot keltő, szóval igazán fölösleges kérdés felvetésére és kiélezésére. Ez a kérdés: a királykérdés. Nehéz és kényes s e pillanatban igazán nem aktuális probléma ez, tenger hajunk és gondunk között. De most már, hogya TESz idedobta a közvélemény asztalára, akarvaakaratlan foglalkoznunk kell vele, ha nem is szívesen tesszük. S hogy mi egjárt végére is járjunk: egyenesen, nyíltan kimondjuk, hogy ennek a kérdésnek mai felélesítése, propagálása és kiélezése országos veszedelmet jelent.. Nagyon rossz szolgálatot tesznek a nemzet ügyének azok, akik most újra fel akarják vetni ezt az éppen nem aktuális kérdést, amely jelenlegi viszonyaink között csupán arra alkalmas, hogy az ország zavaros helyzetét súlyosbítsa, a nemzet amúgy is szétszórt erőit gyengítse. A legerényesebben tiltakoznunk kell tehát az ország nyugalma, fejlődésének és boldogulásának biztosítása érdekében a királykérdés bármilyen formában való s bármilyen helyről jövő évó felkavarása ellen. Magyarországon a megzavart nyugalom egyensúlya még korántsem állott helyre. Gazdasági, politikai és társadalmi téren egyaránt kóros elváltozások megszüntetésével, gyógyításával és eltüntetésével kell küzdenünk. Életünk: máról-holnapra való élet, megterhelve anyagi gonddal, felekezeti szétvonással, pártgyűlölködéssel. Csak a lelkiismeretlenség és oktalanság tetézheti ilyen körülmények között bajainkat azzal, hogy a királykérdést — ezt a nem időszerű és fölösleges kérdést — erőszakkal a közérdeklődés homlokterébe igyekezzék állítani. Mai életünk még egyáltalán nem áll a konszolidációnak azon a fokán, hogy ilyen súlyos és nehéz probléma megoldásával foglalkozhassunk. S ha a TESz nem tud jobbat, okosabbat, az országra nézve hasznosabbat produkálni, mint hogy a királykérdéssel turbálja fel a közvélemény már-már megcsendesülő nyugalmát, te hát inkább szüntesse be áldatlan működését. De sürgősen. Hagyják pihenni békén a királykérdés problémáját, amelyet, majd arra alkalmasabb idők elkövetkezése magától meg fog oldani, a nemzet egyetemes megelégedésére. Magyarország ma elsősorban gazdasági megerősödést, erkölcsi anyagi felépülést akar és egyáltalában nem kíváncsi az ilyen fölösleges kérdésekre.