Pesti Napló, 1926. február (77. évfolyam, 26–48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
Kedd vagy Kozma Miklós, különösen az utóbbi, aki a miniszterelnök tudomására hozta még novemberben, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis ezerfrankosok vannak és azokat fel is akarják használni. Vass helyettes miniszterelnököt erről az óriási horderejű és beláthatatlan következményekkel járó ügyről ne informálták volna. Vass helyettes miniszterelnöknek a parlamenti bizottság előtt való megjelenése éppen ezeknél a körülményeknél fogva a politikai felelősség megállapítása tekintetében különösen jelentős lesz. Az ellenzéki politikai körök felfogása szerint Vass Józsefnek a miniszterelnök leveléről annál kevésbé lehetett tudomása, mert ellenkező esetben kizártnak tartják, hogy Vass helyettes miniszterelnök a maga részéről ne indította volna meg a legerélyesebb vizsgálatot a Távirati Iroda vezetőjének, Kozma Miklósnak konkrét és pozitív adatai alapján. Tisztázandónak tartják továbbá az ellenzéken, ugyancsak a politikai felelősség megállapítása céljából azt a problémát, hogy Nádosy Imre országos főkapitány a kapott utasítást milyen formában hajtotta végre, illetve miképpen tett jelentést arról, hogy Kozma Miklós adatai nem helytállók és a Magyar Nemzeti Szövetségben hamis frankokat feltalálni nem lehetett. Tudni akarják azt is, hogy Nádassy Imre tett-e jelentést erről a kérdésről Vass József helyettes miniszterelnöknek és ha igen, hogy hangzott ez a jelentés. Mindezek a kérdések minden valószínűség szerint szóba fognak kerülni a parlamenti bizottság szerdai ülésén, amelyen egyébként foglalkozni fognak a frankhamisítás ügyében kiadott vádirattal, továbbá azokkal az iratokkal, amelyek már a bizottsághoz beérkeztek. a vádirat a s3®siáBg8@9tt®ks`ata portban A vádirat politikai következményeivel élénken foglalkoznak a szociáldemokrata párt körében is. A párt parlamenti frakciójának vezető tagjai nagyrészt vidéken tartózkodnak és ilyen körülmények között a rendszerint minden kedden tartani szokott pártvezetőségi ülést el kellett halasztani. Propper Sándor a szociáldemokrata párt álláspontját a vádirattal szemben, a következőkben ismertette munkatársunk előtt: — Már a vádirat megjelenése előtt az volt a felfogásunk, hogy a kormány felelőssége olyan súlyos, hogy feltétlenül le kell mondania. A szociáldemokrata párt azt az álláspontot képviselte, hogy ezt a bűnügyet, amely mérhetetlen károkat okozott a kormánynak, csak a kormány távozásával és a mai rendszer felszámolásával lehet likvidálni. Az ügyészség vádiratának ismeretében ez a felfogásunk megerősödött, különösen a vádiratnak ama része által, amely arról számol be, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök már genfiutazása, tehát a hamis bankjegyek forgalombahozatala előtt, tudott a bűnös manőverről és a legszigorúbb megtorlás kilátásba helyezésével, elismerte az ügy nagy horderejét. Egy politikus jogi véleménye A vádirat jogi részét illetően Rupert Rezső, A Kossuth-párt elnöke a Pesti Napló munkatársának a következőket mondotta: — A vádirat tartalmát illetőleg egyelőre csak sajtóközlésekre vagyok utalva. Nem akarom elhinni, hogy az ügyészség azokat, akik a bankókat rajzolták, kicsírozták és nyomtatták, sőt a vízjegyes papírt készítették, tehát a pénzutánzást elkövették, csak bűnsegédeknek és nem tetteseknek minősíti. Meglepő, hogy Nádosy Imre országos főkapitány, aki a vádirat szerint is mozgatója, értelmi szerzője és döntő tényezője volt az egész ügynek, csak bűnsegéd, mégpedig nemcsak a pénzhamisításban, hanem ami azzal teljesen azonos bűntett, a hamis pénz forgalombahozásának bűntettében is. Most tehát úgy áll a dolog, hogy például Jankovich és Schweig Tibor, akik néhány darab ezrest forgalomba hoztak, tettesek, és Nádosy Imre, aki hatalmas befolyásával elhatározásra bírta őket, csak az ő szerény kis segédjük. A vádirat szerint Windischgraetz tettes a pénzhamisításban, Nádosy ellenben csak bűnsegéd. A Btk. 203. szakasza szerint a pénzhamisítás bűntettét követi el és a Btk. 201. szakasza szerint 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő nemcsak az, aki valamely ország fém- vagy papírpénzét utánozza, tehát készíti, vagy magában a készítésben részt vesz, hanem az is, aki utánoztatja, tehát megrendeli vagy csináltatja. Maga a vádirat állapítja meg, hogy Windischgraetz több barátjával együtt határozta el a pénzhamisítást, akik közül, ha a többi egyelőre ismeretlen is, mert Windischgraetz nem hajlandó őket megnevezni, egy: Nádosy személye egészen kétségtelen. A vádirat mondja ugyanis, hogy a hamisítás tervébe elsősorban Nádosy PESTI NAPLÓ 1928 február 23 Imrét avatta be, aki az egész akció kezdetének első hónapja után minden lényegesebb eseményről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és beleegyezése nélkül a hamisítványok előállításának előkészítése, tényleges elkészítése, majd forgalomba hozatala körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt. Nádosy tehát szándékban, akaratelhatározásban és cselekvésben a pénzutánzás megrendelésében teljesen egy volt Windischgraetz-cel, sőt amint a vádiratból kitűnik, minderre döntőbb befolyása volt, mint Windischgraetznek, mert Gerő és társai, az eddigiek szerint legfőképpen Nádosy döntő befolyására mentek bele a pénzutánzásba. — A vádirat szerint azonban, — noha a Kúria eddig mindig mindenkit elítélt, mint tettest, aki mással együttesen beszélt meg pénzhamisítást és a pénzhamisítás ennek folytán megtörtént — Nádosy nemcsak nem tettes, vagy még csak felbujtó sem, hanem csak segéd, aki esetleg igen enyhén, büntetendő, talán csak pár hónapi börtönnel. — Hogy a laikus közönségnek fogalma legyen arról, ki a tettes, felemlítek a judikatúrábólígy példát. Tettes például gyilkosságban az is, aki hozzá sem nyúl az áldozathoz, hanem a gyilkossal közös elhatározással csak megjelenik a helyszínen, ezáltal egyrészt bátorítja a gyilkost, hogy ez nincs egyedül, másrészt a jelenlétében rejlő megfélemlítéssel csökkenti az áldozat ellentálló erejét. A vádiratban újabb, végzetes kormányintézkedést látok, mert hiszen ez a vádirat a kormány ellenőrzése alatt készült. Mit fog a pótnyomozás elsősorban tisztázni? (Saját tudósítónktól.) A frankhamisítás ügyében tervbe vett pótnyomozás, amelyről egyes lapok megírták, hogy a hétfői nap folyamán kezdődik meg, áttolódott keddre. A hétfői napon semmiféle olyan intézkedés nem történt az eddigi nyomozás kiegészítésére. De olyan momentumok merültek fel, amelyek azt bizonyítják, hogy az újabb nyomozati eljárás küszöbén állunk. A főkapitányságon már jó ideje nem teljesítettek délután szolgálatot azok a detektív szakcsoportok, amelyek a pénzhamisítási ügyekben és így a Windischgraetz-féle társaság pénzhamisítási ügyében dolgoztak. Hétfőn délután azonban Schnell József detektívfőfelügyelő szakcsoportját berendelték és Schnell József főfelügyelő a detektívfőnök helyettesétől átvette a további eljárásra vonatkozó utasításokat. Ennek alapján már a hétfő esti órákban több detektív ment ki a városba megfigyelésre. Több olyan személy megfigyeléséről van szó, akik az eljárás során kapcsolatba kerülhetnek az üggyel, akár mint tanuk, akár mint gyanúsítottak. A rendőrségről nem szivárgott ki hír arról, hogy ezek a megfigyelések hol történnek és kik a megfigyelt egyének. A nyomozás kiegészítése különben tulajdonképpen adva van egyrészt az ügyészség által elkészített vádirattal, illetve annak hézagaival, másrészt pedig a franciáknak már ismeretes kérdőpontjaival. Az újabb rendőrségi nyomozás, hogy főbb pontokba foglaljuk, elsősorban azt igyekszik megállapítani, hogy kik voltak azok az eddig még ismeretlen tettestársak, akikkel Windischgraetz előzetesen megbeszélte a frankhamisítás tervét Windischgraetz eddigi kihallgatásai során, maga is beismerte, hogy az alapötlet és az ezzel kapcsolatos tervezgetések nem tőle erednek. Ő maga kijelentette, hogy többen beszélték meg az ügyet, társait azonban nem volt hajlandó megnevezni. A nyomozás az ő tagadásával szemben igyekszik most majd esetleg a többi gyanúsítottól erre vonatkozólag megfelelő felvilágosítást képni, vagy pedig egyéb adatok alapján az eddig még ismeretlen főbb tettestársakat megállapítani. Ugyancsak tisztázásra szorul a pótnyomozás során az is, hogy Kölnben kitől vásárolták a pénzhamisításhoz felhasznált génét és honnan szerezték be a papírt. Tisztázandó továbbá, hogy az árát hogyan és ki fizette meg. Végezetül a franciák kívánsága az is, hogy a most meginduló pótnyomozás lehetőleg eloszlassa azt a homályt, amely a titokzatos Schnitzet körülveszi. Mint a Pesti Napló elsőnek jelentette, annak idején a frankhamisítási ügynek kezdeti stádiumában szóba került egy bajor fajvédőnek a neve, akit Schultzének hívnak és aki hosszabb ideig együtt dolgozott a Térképészeti Intézetben Gerővel, azonban bizonyos differenciák miatt eltávozott onnan. Egyes oldalról úgy igyekeztek ezt a titokzatos Schultzét beállítani, mintha galíciai származású lenne, más oldalról pedig olyan híresztelések láttak napvilágot, amelyek arról szóltak, hogy a titokzatos Schultze a cári Oroszországban az ottani állami bankjegynyomdában lett volna vezető tisztviselő. Ezzel szemben azonban legalább is az eddigi nyomozás során csakis olyan elfogadható adatok merültek fel, amelyek szerint ez a titokzatos Schultze horogkeresztes bajor fiatalember. Állítólag ő árulta volna el Windischgraetzéket a franciáknak, mielőtt ők az eddig még ismeretlen társuk útján toborzott fiatalembereket kiküldtek volna a hamisítások értékesítése céljából külföldre. A franciák a számukra biztosított amalógnál fogva, amely szerint a kihallgatásokon jelen lehetnek és a rendőrtisztviselő útján kérdést adhatnak fel, azt kívánják forszírozni, hogy ki volt ez a Schictze, honnan került elő, milyen összeköttetésekkel rendelkezett és hogy általában mi volt a szerepe a frankhamisítás ügyében. A franciák ugyanis azt gyanítják, hogy ő bizonyos összekötőkapocs lett volna. Ezek azok a legfontosabb körülmények, amelyek a pótnyomozás során leginkább tisztázásra szorulnak. A következő napok fogják megmutatni, hogy a pótnyomozás milyen eredménnyel jár és a tisztázandó kérdések körül mit tud tényleg tisztázni. Az ellenzék akciójának londoni visszhangja London, február 1. A Morning Post ezt írja: A magyar ellenzék elhatározta, hogy a frankhamisítási ügyből a parlamentben politikai fegyvert kovácsol és illojális módon feladta előbbi várakozó magatartását, amely a nemzeti érdeknek bizonnyal jobban megfelelt volna. mama és gyermeke a tisztaság üdít£ érzetében, frisseségtől sugározva, ápolva és gondozva. Örömteli egészség nevetve mutatja a ragyogó foggyöngyöket. A Kalodont fogkrém mindennapi használata a legbiztosabb módja, hogy fogaink épségét és szépségét megőrizzük.