Pesti Napló, 1926. február (77. évfolyam, 26–48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

Kedd vagy Kozma Miklós, különösen az utóbbi, aki a miniszterelnök tudomására hozta még novemberben, hogy a Nemzeti Szövet­ség helyiségében hamis ezerfrankosok van­nak és azokat fel is akarják használni. Vass helyettes miniszterelnököt erről az óriási horderejű és beláthatatlan következ­ményekkel járó ügyről ne informálták volna. Vass helyettes miniszterelnöknek a parla­menti bizottság előtt való megjelenése éppen ezeknél a körülményeknél fogva a politikai fe­lelősség megállapítása tekintetében különösen jelentős lesz. Az ellenzéki politikai körök fel­fogása szerint Vass Józsefnek a miniszterelnök leveléről annál kevésbé lehetett tudomása, mert ellenkező esetben kizártnak tartják, hogy Vass helyettes miniszterelnök a maga részéről ne indította volna meg a legerélyesebb vizsgá­latot a Távirati Iroda vezetőjének, Kozma Miklósnak konkrét és pozitív adatai alapján. Tisztázandónak tartják továbbá az ellen­zéken, ugyancsak a politikai felelősség meg­állapítása céljából azt a problémát, hogy Nádosy Imre országos főkapitány a ka­pott utasítást milyen formában hajtotta végre, illetve miképpen tett jelentést arról, hogy Kozma Miklós adatai nem helytállók és a Magyar Nemzeti Szövetségben hamis frankokat feltalálni nem lehetett. Tudni akarják azt is, hogy Nádassy Imre tett-e jelentést erről a kérdésről Vass József helyet­tes miniszterelnöknek és ha igen, hogy hang­zott ez a jelentés. Mindezek a kérdések minden valószínűség szerint szóba fognak kerülni a parlamenti bi­zottság szerdai ülésén, amelyen egyébként fog­lalkozni fognak a frankhamisítás ügyében kiadott vádirattal, továbbá azokkal az iratok­kal, amelyek már a bizottsághoz beérkeztek. a vádirat a s3®siáBg8@9tt®ks`ata portban A vádirat politikai következményeivel élénken foglalkoznak a szociáldemokrata párt körében is. A párt parlamenti frakciójának vezető tagjai nagyrészt vidéken tartózkodnak és ilyen körülmények között a rendszerint minden kedden tartani szokott pártvezetőségi ülést el kellett halasztani. Propper Sándor­ ­ a szociáldemokrata párt álláspontját a vád­irattal szemben, a következőkben ismertette munkatársunk előtt: — Már a vádirat megjelenése előtt az volt a fel­fogásunk, hogy a kormány felelőssége olyan súlyos, hogy feltétlenül le kell mondania. A szociáldemokrata párt­ azt az álláspontot képviselte, hogy ezt a bűnügyet, amely mérhetetlen károkat okozott a kormánynak, csak a kormány távozásával és a mai rendszer fel­számolásával lehet likvidálni.­­ Az ügyészség vádiratának ismeretében ez a felfogásunk megerősödött, különösen a vádiratnak ama része által, amely arról számol be, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök már genfi­­utazása, te­hát a hamis bankjegyek forgalombahozatala előtt, tu­dott a bűnös manőverről és a legszigorúbb megtor­lás kilátásba helyezésével, elismerte az ü­gy nagy horderejét. Egy politikus jogi véleménye A vádirat jogi részét illetően Rupert Rezső, A Kossuth-párt elnöke a Pesti Napló munka­társának a következőket mondotta: — A vádirat tartalmát illetőleg egyelőre csak sajtóközlésekre vagyok utalva. Nem akarom elhinni, hogy az ügyészség azokat, akik a bankókat rajzolták, kicsírozták és nyomtatták, sőt a vízjegyes papírt ké­szítették, tehát a pénzutánzást elkövették, csak bűn­segédeknek és nem tetteseknek minősíti. Meglepő, hogy Nádosy Imre országos főkapitány, aki a vád­irat szerint is mozgatója, értelmi szerzője és döntő tényezője volt az egész ügynek, csak bűnsegéd, még­pedig nemcsak a pénzhamisításban, hanem ami azzal teljesen azonos bűntett, a hamis pénz forgalombahozá­sának bűntettében is. Most tehát úgy áll a dolog, hogy például Jankovich és Schweig Tibor, akik né­hány darab ezrest forgalomba hoztak, tettesek, és Nádosy Imre, aki hatalmas befolyásával elhatározásra bírta őket, csak az ő szerény kis segédjük. A vádirat szerint Windischgraetz tettes a pén­zhamisításban, Nádosy ellenben csak bűnsegéd. A Btk. 203. szakasza szerint a pénzhamisítás bűntettét követi el és a Btk. 201. szakasza szerint 5 évtől 10 évig terjedhető fegy­házzal büntetendő nemcsak az, aki valamely ország fém- vagy papírpénzét utánozza, tehát készíti, vagy magában a készítésben részt vesz, hanem az is, aki­­ utánoztatja, tehát megrendeli vagy csináltatja. Maga a vádirat állapítja meg, hogy Windischgraetz több barátjával együtt határozta el a pénzhamisítást, akik közül, ha a többi egyelőre ismeretlen is, mert Win­dischgraetz nem hajlandó őket megnevezni, egy: Ná­dosy személye egészen kétségtelen. A vádirat mondja ugyanis, hogy a hamisítás tervébe elsősorban Nádosy PESTI NAPLÓ 1928 február 2­3 Imrét avatta be, aki az egész akció kezdetének első hónapja után minden lényegesebb eseményről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és beleegyezése nélkül a hamisítványok előállításának előkészítése, tényleges elkészítése, majd forgalomba hozatala körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt. Nádosy tehát szándékban, akaratelhatározásban és cselekvésben a pénzutánzás megrendelésében teljesen egy volt Windischgraetz-cel, sőt amint a vádiratból kitűnik, minderre döntőbb befolyása volt, mint Windischgraetznek, mert Gerő és tár­sai, az eddigiek szerint legfőképpen Nádosy döntő befolyására mentek bele a pénzutánzásba. — A vádirat szerint azonban, — noha a Kúria eddig mindig mindenkit elítélt, mint tettest, aki mással együttesen beszélt meg pénzhamisítást és a pénzhamisítás ennek folytán megtörtént — Nádosy nemcsak nem tettes, vagy még csak felbujtó sem, hanem csak segéd, aki esetleg igen enyhén, bünte­tendő, talán csak pár hónapi börtönnel. — Hogy a laikus közönségnek fogalma legyen arról, ki a tettes, felemlítek a judikatúrából­­így pél­dát. Tettes például gyilkosságban az is, aki hozzá sem nyúl az áldozathoz, hanem a gyilkossal közös elhatározással csak megjelenik a helyszínen, ezáltal egyrészt bátorítja a gyilkost, hogy ez nincs egyedül, másrészt a jelenlétében rejlő megfélemlítéssel csök­kenti az áldozat ellentálló erejét. A vádiratban újabb, végzetes kormányintézkedést látok, mert hiszen ez a vádirat a kormány ellenőrzése alatt készült. Mit fog a pótnyomozás elsősorban tisztázni? (Saját tudósítónktól.) A frankhamisítás ügyében tervbe vett pótnyomozás, amelyről egyes lapok megírták, hogy a hétfői nap folya­mán kezdődik meg, áttolódott keddre. A hétfői napon semmiféle olyan intézkedés nem történt az eddigi nyomozás kiegészítésére. De olyan momentumok merültek fel, amelyek azt bizo­nyítják, hogy az újabb nyomozati eljárás kü­szöbén állunk. A főkapitányságon már jó ideje nem telje­sítettek délután szolgálatot azok a detektív szakcsoportok, amelyek a pénzhamisítási ügyekben és így a Windischgraetz-féle társa­ság pénzhamisítási ügyében dolgoztak. Hétfőn délután azonban Schnell József detektívfőfel­ügyelő szakcsoportját berendelték és Schnell József főfelügyelő a detektívfőnök helyettesé­től átvette a további eljárásra vonatkozó uta­sításokat. Ennek alapján már a hétfő esti órákban több detektív ment ki a városba megfigyelésre. Több olyan személy megfigyeléséről van szó, akik az eljárás során kapcsolatba kerülhetnek az üggyel, akár mint tanuk, akár mint gyanú­sítottak. A rendőrségről nem szivárgott ki hír arról, hogy ezek a megfigyelések hol történnek és kik a megfigyelt egyének. A nyomozás kiegészítése különben tulaj­donképpen adva van egyrészt az ügyészség által elkészített vádirattal, illetve annak héza­gaival, másrészt pedig a franciáknak már is­meretes kérdőpontjaival. Az újabb rendőrségi nyomozás, hogy főbb pontokba foglaljuk, első­sorban azt igyekszik megállapítani, hogy kik voltak azok az eddig még ismeretlen tettestársak, akikkel Windischgraetz elő­zetesen megbeszélte a frankhamisítás tervét Windischgraetz eddigi kihallgatásai során, maga is beismerte, hogy az alapötlet és az ez­zel kapcsolatos tervezgetések nem tőle erednek. Ő maga kijelentette, hogy többen beszélték meg az ügyet, társait azonban nem volt hajlandó megnevezni. A nyomozás az ő tagadásával szemben igyekszik most majd esetleg a többi gyanúsítottól erre vonatkozólag megfelelő fel­világosítást képni, vagy pedig egyéb adatok alapján az eddig még ismeretlen főbb tettes­társakat megállapítani. Ugyancsak tisztázásra szorul a pótnyomo­zás során az is, hogy Kölnben kitől vásárolták a pénzhamisítás­hoz felhasznált génét és honnan szerezték be a papírt. Tisztázandó továbbá, hogy az árát hogyan és ki fizette meg. Végezetül a franciák kívánsága az is, hogy a most meginduló pótnyomozás lehetőleg el­oszlassa azt a homályt, amely a titokzatos Schnitzet körülveszi. Mint a Pesti Napló első­nek jelentette, annak idején a frankhamisítási ügynek kezdeti stádiumában szóba került egy bajor fajvédőnek a neve, akit Schultzének hív­nak és aki hosszabb ideig együtt dolgozott a Térképészeti Intézetben Gerővel, azonban bizo­nyos differenciák miatt eltávozott onnan. Egyes oldalról úgy igyekeztek ezt a titokzatos Schultzét beállítani, mintha galíciai szárma­zású lenne, más oldalról pedig olyan híreszte­lések láttak napvilágot, amelyek arról szóltak, hogy a titokzatos Schultze a cári Oroszország­ban az ottani állami bankjegynyomdában lett volna vezető tisztviselő. Ezzel szemben azon­ban legalább is az eddigi nyomozás során csakis olyan elfogadható adatok merültek fel, amelyek szerint ez a titokzatos Schultze horogkeresztes bajor fiatalember. Állítólag ő árulta volna el Windischgraetzéket a fran­ciáknak, mielőtt ők az eddig még ismeretlen társuk útján toborzott­ fiatalembereket kiküld­tek volna a hamisítások értékesítése céljából külföldre. A franciák a számukra biztosított ama­­lógnál fogva, amely szerint a kihallgatásokon jelen lehetnek és a rendőrtisztviselő útján kérdést adhatnak fel, azt kívánják forszírozni, hogy ki volt ez a Schictze, honnan került elő, milyen összeköttetésekkel rendelkezett és hogy általában mi volt a szerepe a frankhami­sítás ügyében. A franciák ugyanis azt gyanít­ják, hogy ő bizonyos összekötőkapocs lett volna. Ezek azok a legfontosabb körülmények, amelyek a pótnyomozás során leginkább tisztá­zásra szorulnak. A következő napok fogják megmutatni, hogy a pótnyomozás milyen ered­ménnyel jár és a tisztázandó kérdések körül mit tud tényleg tisztázni. Az ellenzék akciójának londoni visszhangja London, február 1. A Morning Post ezt írja: A magyar ellen­zék elhatározta, hogy a frankhamisítási ügy­ből a parlamentben politikai fegyvert kovácsol és illojális módon feladta előbbi várakozó magatartását, amely a nemzeti érdeknek bi­zonnyal jobban megfelelt volna. mama és gyermeke a tisztaság üdít£ érzetében, frisseségtől sugározva, ápolva és gondozva. Örömteli egészség ne­­vetve mutatja a ragyogó foggyöngyöket. A Kalodont fogkrém mindennapi hasz­nálata a legbiztosabb módja, hogy fogaink épségét és szépségét megőrizzük.

Next