Pesti Napló, 1926. november (77. évfolyam, 249–272. szám)

1926-11-28 / 271. szám

10 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1926 november 28 uccában, egyet Kőbányán, egyet a központi vá­rosházán, a negyedik pedig a már ismertetett Frangepán uccai Warhanek-féle betörés volt. A tökéletes rablótechnika Feltehető, hogy a bevallott bűncselekmé­nyen kívül még több betörést is elkövetek, amit a rendőrség most igyekszik tisztázni. Be­ismerésük szerint, a betörőtársaság vezére Vo­záry Károly volt, letartóztatása miatt bekövet­kezett akadályoztatása óta pedig Ludányi lé­pett örökébe. Azt állítják, hogy rendszerint ál­kulcs segítségével hatoltak be a helyiségbe, amelyeknek a felnyitását Vozáry vagy Lu­dányi eszközölte. Olyan kézügyességre tettek szert, hogy az utóbbi időben már oly könnyen nyitották föl az ajtókat, mintha saját kulcs­csal rendelletek volna. A kasszafúrást Vozáry végezte, szintén nagyon ügyesen. Letartózta­tása után, Ludányi és Koncz fölváltva dolgoz­tak. Az országos bűnügyi nyilvántartó hivatal adatai alapján megállapították azt, hogy a be­törőtársaság tagjai büntetlen előéletűek voltak, illetve Ludányi Károly lopás kísérlete miatt három hónapra volt büntetve. Rozgonyi Ferenc építési rajzoló pedig rágalmazásért volt elítélve. A betörőtá­rsaság különben elsőrendűen volt felszerelve a modern technika e téren felhasz­nálható minden vívmányával. A szerszámokat egy angyalföldi műhelyben készíttették s aztán ők maguk tökéletesítették. Mint, jól megszerve­zett társaságnak, az volt az ü­zlei elvük, hogy csak készpénz vagy értékpapírt visznek maguk­kal, ruhanemű vagy más olyan holmi, aminek értékesítésével külön kellett volna bajlódni, nem­­érdekelte őket. A készpénzt felosztották maguk között és azt gyorsan ki is adták. Mind­egyikük ugyanis nagylábon élt, szmokingjuk volt odahaza, mint ezt, a házkutatás során meg­állapították és mulatóhelyeken pezsgőztek. Az értékpapírt külföldön értékesítették, ami köny­nyűszerrel­ történt azért, mert mindegyikük marhakereskedői iparigazolvánnyal rendelkez­vén, azt felmutatva, az esetleges gyanút is el­terelte magáról. Értékpapírok az akácfa alatt Különben olyan jól ment nekik, hogy na­gyobb értéket tartalékoltak is maguknak, szá­mítva arra, hogy esetleg később rosszul mehet soruk. A Nagykátai Hitelszövetkezettől elvitt ötvenmillió korona értékpapírt a Felső-Má­tyásföldtől három kilométernyire, a Rákoshegy felé vezető dűlőút mellett egy akácfa tövébe elásták, amit a detektívek szombat délután meg is találtak. Ludányi vallotta be ezt a rej­tekhelyet, ő maga vezette oda a detektíveket, akik rövid ásás után rá is akadtak egy kis vaskazettára, amelyben az értékpapírok meg­voltak. Bevallották, hogy szombaton éjfél után két órakor, amikorra is a találkozó megbe­szélve volt, újabb betörésre készültek. Meg­tudták ugyanis, hogy egy nagy vállalat hét­főn nagyobb munkát kezd meg, amelyhez négy­milliárd korona készpénzt szereztek s ezt a pénzt a Wertheim-kasszában elzárták. Ezt akarták megszerezni. A betörőtársaság tagjait a rendőrség le­tartóztatta, a nyomozást pedig tovább foly­tatja, annak a megállapítására, hogy az utóbbi időkben elkövetett többi betörésből, melyik terheli meg ezt a társaságot. T. Gy. (Vajda M. Pál felvétele) Szemere Árpád mint Almaviva gróf a zsigaro há­zasságai előadásában Az új török követ Budapesten Numan bej nyilatkozik a Pesti Naplónak (Saját tudósítónktól.) Mint ismeretes, Huszrev bej budapesti török követ utódjául az angorai kor­mány Numan bejt, az athéni követség eddigi veze­tőjét nevezte ki, aki ügyvivői minőségben került a budapesti diplomáciai képviselet élére. A tá­vozó Huszrev bej el­mondotta a Pesti Napló­nak, hogy milyen gon­dolatok támadtak benne az elutazás pillanatában, utódjától pedig azt kér­deztük meg, hogy mily érzésekkel érkezett új állomáshelyére. Numan bejt, ki főiskolai tanul­mányait Svájcban vé­gezte és egy ideig a bé­csi török követségen is működött, a török diplo­máciai kar egyik leg­kiválóbb tagjának tart­ják. Kérdésünkre a kö- Numan ke­­vetkezőket válaszolta: — Nagy örömmel jöttem Magyarországba, mert nincs kellemesebb feladat egy diplomata számára, mint egy baráti és testvérnép körében képviselni hazáját. Megyőződéses turáni érzésű török ember va­gyok és így természetes, hogy különösen ked­ves nekem egy a török néppel közös eredetű nemzetet megismerni. Csak néhány napja va­gyok itt, de már is láthatom azt a kitartó mun­kát, mellyel a magyarság a múltban szenve­dett károkat igyekszik helyrehozni, csakúgy, mint a testvérnép Törökországban. A török újjáépítés munkáját Angolából irányítják és a török diplomatának felemelő érzése támad az ott folyó lázas tevékenység láttára. Ebből merítünk mi erőt és bizalmat a jövő iránt. Idejövetelem előtt, sajnos, csak rövid ideig tartózkodhattam a török fővárosban. — Az a fogadtatás, melyben engem a ma­gyar hivatalos helyeken részesítettek, olyan volt, mint ahogyan reméltem. Már az első érintkezésnél is tapasztalhattam a két nép kö­zött valóban létező barátságot. Mert az bizo­nyos, hogy úgy itt, mint Törökországban a köztudatba ment át ez a kölcsönös baráti érzés. Amint törökországi barátaim örömüket nyil­vánították előttem, hogy egy testvérnép köré­ben fogok élni, úgy tapasztalom is mindenütt azt a szívélyességet, amely nekem, a török em­bernek szól. — Ami a két nemzet közötti viszonyt illeti, — folytatta nyilatkozatát az ügyvivő úr — az semmiben sem szenvedett változást. Mára a diplomáciai képviselet is változatlan. A buda­pesti követség teljes személyzetével a helyén marad és csupán költségvetési okokból került élére ügyvivő. A két állam közötti kapcsola­tok a jövőben bizonyára csak szilárdabbak lesznek és fő feladatomat képezi azt, amennyire csak lehet, előmozdítani. Nagy megnyugvá­somra szolgál Walko külügyminiszter úr őnagyméltóságának biztatása, miszerint a ma­gyar királyi kormány mindenben támogatni igyekszik e munkámat. A magyar—török gazdasági szerződésre vonatkozólag kérdezősködtünk ezután. — Angolából való elutazásom előtt — fe­lelte az ügyvivő úr — a letelepülési szerződés tárgyalásai befejezés előtt állottak. Eddig csu­pán ideiglenesen volt rendezve e kérdés, vala­mint a kereskedelmi kapcsolatok szabályozása is, amennyiben ennek alapja eddig a »legtöbb kedvezményes« záradék volt. Most már formá­lis kereskedelmi szerződés fog ennek helyébe lépni, amennyiben a tárgyalások már folya­matban is vannak. Értesülésem szerint a mi­nap utazott egy magyar szakférfiú Angolába, hogy a tárgyalásokon részt vegyen és a szer­ződés aláírása valószínűleg már csak rövid idő kérdése. Törökország külpolitikájáról Numan bej ügyvivő ezeket mondotta: — Utalok mindenekelőtt Kemál pasának az angolai parlamentben elhangzott minapi nagy beszédére, mely híven tükrözi vissza a török külpolitika irányelvét. Eszerint mi a béke fentartására törekszünk elsősorban szom­szédainkkal de egyben az egész Európával is. A magyar részről kezdeményezett törökországi tanulmányútról beszélt ezután az ügyvivő, ki örömének adott kifeje­zést afölött, hogy azon a magyar politikai élet több képviselője résztvenni óhajt. — Mi nagyon örvendetesnek tartjuk, — úgymond — ha a helyszínen akarja megismerni hazánkat a külföld, mely még mindig a régi szemmel nézi a mai Törökországot és így hely­telen képet nyer róla. A radikális változáson átment államrendszer merőben eltér a régitől és a megújhodott ország maga mögött hagyta a múltat, hogy rohamosan haladjon előre-Tevfik Rusdi bej külügyminiszter szavait idé­zem, ki ideutazásom előestéjén a következő kijelentést tette: »Törökország egyre hedad. Ha megállana, nagy baj volna, mert céljaink van­nak és azokat el akarjuk érni. De Törökország nem áll meg a haladás útján...« — A külföldi sajtó sokszor úgy állítja be a törökországi eseményeket, hogy azok néha valóban érthetetleneknek, sőt furcsáknak lát­szanak. De ismerni kell az ottani viszonyokat, hogy azokat megérthessük. Itt van például a fézviselés eltiltása- Nyomban érthetővé válik ez intézkedés, ha tudjuk, hogy vele a fanatizmus egyik végvára dűlt össze. A lakosság többsége bár örömmel cserélte fel kalappal a fezt, mégis megtörtén­hetett volna, hogy annak egy kis része fanatiz­musból megmarad a régi viseletnél, ami eset­leg egyenetlenséget szíthatott volna a lakos­ság között. Ezért kellett a radikális tilalmi intézkedés. Végül Kemál pasára tereltük a szót és megkérdeztük, vájjon tényleg, csupán az ő korlátlan akarata érvényesülhet-e ma Törökországban. — Ez nagy tévedés, — volt a válasz — Kemál pasa alkotmányos államfő, kinek szel­leme azonban áthatja úgy a kormányt, mint az egész népet, mely tudja jól, a köztársaság elnökének minden cselekedete a nemzet érde­kében történik. Éppen ezért népszerűsége szinte példátlan a történelemben. Benne a nép nemcsak a haza megmentőjét látja, ki az el­lenségtől megtisztította az országot, de egy­úttal a tetterős államférfit is, ki hadat üzenve a tradíciók mögé bújt maradi szellemnek, le­döntötte a társadalmi tunyaság­ kínai falát is. Amit mások a múltban hiába kíséreltek meg: az egész országot modern alapra helyezni és a retrográd befolyás alól kivonni, azt Kemál pasa ragyogó sikerrel vívta ki. A mai Török­országban egyedül az állam törvényei érvé­nyesülhetnek. Ezzel elbúcsúztunk Numan bej ügyvivőtől, ki ezúttal nyilatkozott első írtjen a magyar sajtó számára. Csupay Antónia magyar mannequin, akit sok pályatársnője közül kiválasztottak, hogy Berlinben képviselje a magyar próbakisasszony­okat

Next