Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-12 / 35. szám
Kedd A Szentszék és Olaszország aláírták a „római béke" okmányát Ma teszik közzé a szerződés szövegét Róma, február 11. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Vatikán a következő közleményt tette közzé: Hétfőn déli 12 órakor az apostoli lateráni palota pápai termében a Szentszék és Olaszország között szerződést írtak alá, amellyel a római kérdés elintézést nyert és konkordátum jött létre Olaszországban vallási és egyházi ügyekben. A szerződéssel egyidejűleg pénzügyi egyezményt is írtak alá. Meghatalmazottak voltak Gasparri bíborosállamtitkár és Mussolini miniszterelnök. Az aláírt serződések három egyezményből állnak, amelyek közül az első politikai szerződés, a második a konkordátum, amellyel az egyház és az állam viszonyát szabályozza, a harmadik pedig pénzügyi kedvezmény, amely a Szentszék és az olasz királyság közötti pénzioyi kérdéseket tisztázza. Az egyházi állam a mostani megoldás szerint magába fogladja a katolikus világ legjelentősebb templomait és székesegyházait, amelyek idáig nem tartoztak a pápa fenhatósága alá eső területekre. Tiszteletben tartva a Szentszéknek azt a szokását, hogy nemzetközi egyezményeket nem publikál amíg azok megvitatás céljából a törvényhozótestület elé nem kerülnek, a Szentszék és az olasz kormány között létrejött egyezmények szövegét nem hozzák nyilvánosságra, a holnapi nap Gasparri bíboros Mussolini folyamán azonban bőséges és szabatos kivonatban ismertetik. Az Osservatore Romano a római kérdésről és megoldásáról Róma, február 11. A ma délben 12 órakor megjelenő Osservatore Romano hosszabb közleményben ismerteti a római kérdés történetét, amelyet XliI. Leo pápa 1887 június 12-én Rampolla bihornokhoz intézett levelében vallási ügynek nyilvánított. Megemlékezik a cikk arról, hogy XI Pius pápa megválasztása napján megjelent a Szent Péter-templom külső loggiáján. Ez már bizonyos reményekre adott alkalmat s amellett az egyház megtámadhatatlan jogai érdekében egyidejűleg kiadott tiltakozó okmányok lehetetlenné tették, hogy ennek az aktusnak nagy jelentőségét félreismerjék. idővel később, 1922 december 23-án a pápa egy enciklikájába ő utalt is erre. Mussolini kezdeményezése két évvel ezelőtt — írja a lap — Mussolini kifejezésre juttatta a pápa előtt, hogy élénken kívánja a római kérdés rendezését. A pápa egyenként meghallgatott minden bíborost, akik egyhangúlag helyeselték a tervet. Ilyenformán a pápa válaszában fölhatalmazta Mussolinit, hogy magánjellegű és bizalmas megbeszéléseket kezdjen. Körülbelül 200 ilyen megbeszélés vált szükségessé s valamennyit az őszinte jószándék vezérelte. A pápa kezdettől fogva ragaszkodott ahoz, hogy a tárgyalásokkal és a megállapodás esetleges megkötésével együtt konkordátumot készítsenek elő és állapítsanak meg az egyház és az állam között, úgyhogy e konkordátum elfogadása a Szentszék és az állam között mint szükséges pótlás egyszersmind magával hozza a vallási és egyházi viszonyok azonnali rendezését Olaszország részéről. A megoldás a következő alapon történt: Az olasz állam aláír egy szerződést, amely megszünteti a garanciatörvényt, elismeri a pápa szuverén jurisdikeiójának elvét és annak tényleges és teljes hatalmát a szuverén jurisdikeióra egy meghatározott területen, amelyet Citta del Vaticano- nak (a Vatikán városa) neveznek. Olaszország kifizet bizoyos összeget, mint a voltpápai tartományokért és az egyházi intézmények elvesztett javaiért járó kártérítést, továbbá konkordátumot köt az egyház és az olasz állam közötti viszony ügyében. A Szentszék egyidejűleg véglegesen elintézettnek nyilvánítja, a római kérdést és elismeri az olasz királyságot is mostani alakjában és alkotmányával. Egy pápa nagylelkűsége és egy király bölcsessége A történelem örökre meg f'og'a őrizni az ein!'két .innak a baké 'ek, amely létrejött két olyan licta! in !;örreött, amely k korfikusa gen veszélyes a vallásra és a civdizációira. És Umeret fogja egy pápa bölcs nagylelkűségét, és egy király bölcsességét, valamint két meghatalmaazottjuk termékeny és nevezetes munkáját. Pápai territórium és szuverenitás Az Osservatore Romariu magyarázza az egyeztetés' IV-k tartalmát és mindenekelőtt megjegyzi, hogy a pápai territórium asanas a Vatikán városával. Ez a város azonban magában foglalja mindazt, ami a legnagyobb, a legjelentősebb, a legértékesebb abból, amit a művészet, a tudomány és a történelem felajánlottak örök adományként Szent Péter sírjára és utódainak trónjára, magába foglalja azt, amit a Szentatya szigorúan szükségesnek tartott ahoz, hogy neki, mint, a világegyház fejének meglegyen a szabadsága és függetlensége és amit igazi és látható szuverenitásának jeléül tulajdonának ismertekel. Nagyobb, bár még mindig parányi területről beszéltek, ez azonban nem tehette volna kétségtelenebbé a gápa szuverénitestét. És a szuverén jog, amelyet Olaszország is elismer, proklamál és törvénybe iktat, olyan jogi és erkölcsi erőt ölt amelynél hatályosabban és békésebben azt semmiféle területnagyobbodás nem biztosíthatta volna. Ebben a kis szent városban a pápa polgári szuverenitása egybelolvad a vallási szuverenitással és állama annyira azonos magával a pápai szék bázisával, hogy a méltányosság és civilizáció szempontjából sohasem lehetne ezek szétválasztását jóváhagyni. Az a felelősség, amellyel egy ilyen é veismerő lépés járna, szükségképpen a legtermészetesebb és legérthetetlenebb biztosíték. Ez adja meg a megy'.d 'shak olyan stabilitását, amelyet semmiféle határ és semmiféle hadsereg nem tudna minden eshetőség ellen megvédeni, míg ezzel szemben felesleges gondot és súlyos áldozatokat jelentene. A tengerhez vezető korridor nem volt szükséges sem a szuverenitás lényegéhez sem annak gyakorlásához. Hiszen Svájcnak, Csehszlovákiának, Luxemburgnak Lichtensteinnek- San Marinonak, Andorrának, Afganisztánnak, Abesszíniának, Bolíviának sincs szabad kijárata a tengerhez. A pénzügyi megállapodás Az Osservatore Romano azt mondja végül, hogy a pénzügyi megállapodás kárpótlást tartalmaz, amely azonban alatta marad annak a reális értéknek, amelyet a Szentszék az egyházi tulajdon alakjában és a volt tartományok alakjában elvesztett, s amelyek jövedelméből a pápa az egyházi szükségleteket elégítette ki. Amidőn Olaszország magáévá tette a Szentszéknek ezirányban kifejezett kívánságát, az igazságosság és a méltányosság szellemében járt el. Ilyenformán a garanciatörvény alapján folyósított évi hozzájárulások tőkésítet, összegének kiszámításához jutottak. A Szentatya atyai érzésével, amelyet az olasz állam is teljesen méltányolt, még ezt az összeget is a legszigorúbban szükséges illértékre csökkentette. Az Ok.Pivatore Rimano végül hivatkozik a konkordiumra st azt fejezi be fejtegetéseit, hogy XI Pius pápa a neki felajánlott kibékülésre , az igazsá PESTI NAPLÓ 1929 február 12 . gos elbánásra, amelyet vele szemben tanúsítottak, arra a nagy jótéteményre, amelyet az egyház és a kereszténység függetlenségük és szabadságuk alakjában élvezni fognak, válaszul a konkordátum főpásztori ajándékát adta a kibékült Olaszországnak, amely csalhatatlan záloga legjobb boldogulásának. Hogyan történt a kibékülés?" Róma, február 11. A Vatikán és a Kvirinál kibékülésének eseménye ma esős időben folyt le anélkül, hogy a város lakossága, melynek nagyobb része milyent tudott az eseményről, részt vett volna az ünnepségen. Csak mintegy 500—700 főnyi közönség gyülekezett össze a Lateran előtti téren, hogy az eső ellenére részt vegyen a látványosságon. Ezek a idézők is azonban nagyobbrészt a római szemináriumok klerikusai és más lelkészi intézmények tagjai voltak. Újságírók, fényképészek és filmfényképészek szintén nagy tömegben jelentek meg. Délelőtt 11 órakor elsőnek Gasparri bíboros államtitkár jelent meg. Utána csakhamar megérkezett egynegyed 13 óra tájban Mussolini miniszterelnök is. Az előkelőségek kíséretükkel együtt autókon a lateráni palotába mentek, ahol az úgynevezett zsinati teremben megtörtént a három szerződés aláírása, Franciaország üdvözli a pápát Róma, február 11. Az első külföldi kormány, amely a pápának az Olaszországgal történt kiegyezése alkalmából szerencsekívánatait kifejezte, a francia kormány volt. Dínamitos merénylet a mexikói elnök vonata ellen Mexikó, február 11. Gil elnök vonata ellen dinamitos merényletet követtek el. Az elnöknek és hozzátartozóinak, akik szintén vele utaztak, semmi bajuk nem történt. A mozdonyvezető életét vesztette. Robbanás a mexikói kereskedelmi attasénál Newyork, február 11. New Jerseyben Delojez mexikói kereskedelmi attasé házában egy bomba felrobbant. A házban tűz ütött ki, amely úgy az attasé házát mint, hét szomszédos házat teljesen elpusztított, Delojez és családja idejében elmenekült. A rendőrség azt hiszi, hogy merényletről van szó, amely Torai kivégzésével kapcsolatos. Bomba a kormányzó Irodájában Newyork, február 11-Mexikóból jelentik, hogy Nuevalejen kormányzó irodájában bombát fedeztek fel, amelynek gyújtózsinórja már égett. Súlyos villamosbaleset Rómában 63 sebesülttel Róma, február 11. A belső városrészben, a Via 4. Novembre-n vasárnap este súlyos villamosszerencsétlenség történt. Egy két kocsiból álló villamos az út meredek lejtőjén fékhibát kapott és óriási sebességgel száguldott tova, hogy azután a legközelebbi kanyarodónál kiugrojék a sínekből. Mindkét kocsi izzó,porrá törött, 63 utas könnyebb, súlyosabb sérüléseket szenvedett. . ^mmmm. mmntfMimmm. n.um & & sarmimmmmm