Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)
1930-08-17 / 186. szám
fj Vaa dinap TUDOMÁNY TECHNIKA AZ ORVOSI KUTATÁS MŰHELYÉBŐL MIT LEHET VÁRNI A GYOMORSÜLYLYEDÉS OPERÁLÁSÁTÓL? A hasi sebészet hatalmas fellendülése idején a gyomorsüllyedés műtéte úgyszólván mindennapos beavatkozás volt. Lassanként kiderült, hogy a műtéti eredmények meglehetősen csekélyek, úgyhogy a legtöbb sebész abban is hagyta a kevés kilátást nyújtó operálást. Úgy a sebészek, mint a belgyógyászok körében lassanként az a felfogás alakult ki, hogy a gyomorsüllyedést a legtöbb esetben nem is lehet betegségnek tekinteni. A rendszerint gyenge testalkatú, lesüllyedt gyomrú beteget bőséges, de könnyű diétával meg kell hizlalni, mire a gyomortünetek el szoktak múlni, sőt elmúlnak igen gyakran akkor is, ha a beteg meghízlalása nem sikerül. Ezekben az esetekben — úgy látszik — szuggesztívhatás érvényesül, ami az idegrendszer útján a lesüllyedt gyomor jobb működésképességére vezet. Legújabban Oltenstein német sebész 27 nagyfokú gyomorsüllyedésben szenvedő beteget operált meg, akiknél belgyógyászati kezelés útján érdemleges javulást nem lehetett elérni. Oltenstein állítása szerint a 27 beteg közül 22 teljesen meggyógyult, 4 megjavult és csak egy nő állapota maradt változatlan. A gyógyult, illetőleg javult betegek állapota 3-5 évvel a műtét után is kifogástalan volt, gyomruk kitűnően funkcionált és valamennyien munkaképesek voltak. Ezen feltűnő jó statisztika alapján jöllenstein gyomorsüllyedés esetén a leghatározottabban a műtétet ajánlja. ÍMI OKOZNÁ A NŐK LÁB-, ILLETŐLEG BOKADUZZANATAT A rövid szoknya és a félcipők divatja napvilágra hozta azoknak a gyenge testalkatú nőknek dagadt bokáját, akik ebben a homályos eredetű és nem kis mértékben lúzító anomáliában szenvednek. A bokaduzzanat rendszerint halvány, gyenge, ideges, főfájásban és székrekedésben szenvedő nőknél fordul elő. Ez az egész, amit erről a különös elváltozásról tudtunk. Számtalan megfigyelés igazolta, hogy komoly bajról szó sincs, mert hiszen a nemes szervek rendszerint kifogástalanul funkcionálnak, legfeljebb csak a vérvizsgálat derít ki kisebbfokú vérszegénységet. Most dr. Osman Anglia egyik legelőkelőbb orvosi lapjában bejelenti, hogy vizsgálatai szerint ez az állapot a vér rejtett savanyúságával, és a szervezet nagyobbfokú víztartalmával függ össze. Dr. Osman erre a vizsgálati eredményre építette fel gyógymódját, aminek lényege az, hogy nagymennyiségű alkaliával (soda bicarbona?) lecsökkenti a szervezet savanyúságát, másrészt a felesleges víz kihajtása útján csökkenti a szervezet víztartalmát. Az ily módon elért gyógyeredmények állítólag kitűnőek, úgyhogy Osman dr. szerint a boka-, illetőleg lábduzzanat problémája meg van oldva. T AZ ALKOHOL KIS MENNYISÉGBEN: ^ GYÓGYSZER? Ismeretes, hogy az antialkoholista oncok túlzó része az alkohol gyógyító hatását a leghatározottabban tagadja. Az orvosi kutatás nem törődve elméleti és elvi álmpontokkal hajlandóan és ismételten vizsgálódás tárgyává tette azt a kérdést, hogy a kis mennyiségű alkoholna van-e szervezetünkre gyógyító vagy, káros hatásai Legjobban Kionka egyetemi tanár a Therapie der Gegenwart című orvosi szaklapban számol be érdekes megfigyeléseiről, amelyekből kiderül, hogy J?alk$$S többirányú kedvező hatása van emberi szervezetre. Ezek szerint kevés alkohol a gyomor kiürülését gyorsítja, úgyhogy egy poharka bor vagy konyak élvezete étkezés közben vagy után nemcsak megengedhető, de bizonyos mértékben ajánlatos is. Nagyobb mennyiségű alkohol meglassítja a gyomor kiürülését, s, ily módon gyomorrontáshoz vezethet. Ezt az ősrégi megfigyelést viszont az alkohol leghívebb barátai is el fogják ismerni. Nagyon kis mennyiségű alkohol azidegrendszerre élénkítő hatást gyakorol és az izomzat teljesítőképességét fokozni képes. Ez pont nagyon sokáig heves vita tárgyát képezte, mert a bajor hadseregben szerzett tapasztalatok az alkohol kedvező hatása ellen szolottak. A bajor katonai orvosi kar megállapítása szerit ugyanis az alkohol nem fokozza a katonák teljesítőképességét s ezt az álláspontot az orvosi tudomány annak idején tudomásul is vette. Ez a kérdés úgy a fizikai munkások, mint a katonaság szempontjából eléggé nagyjelentőségű lévén, Kionka tanár Újból vizsgálat alá vette és a vizsgálatok eredménye — mint láttuk — a bajorok tapasztalatával szöges ellentétben áll. Kalóriatartalma következtében cukorbetegeknél és septikus megbetegedéseknél is kitűnő szál gálatot tesz, úgyhogy az orvosi gyakorlat ezen a ponton sem mondhat le az alkohol igénybevételéről. Nagyon természetes, hogy az alkohol ajánlásánál igen nagy óvatosságra van szükség, mert egy megbetegedés kapcsán a betegből semmikép sem szabad alkoholistát nevelnünk. Dr. B. Gy. a A technika háza A technika rohamlépésben halad. Ami tegnap a világot meglepte, az talán már holnap elavul. Új meg új találmányok születnek, új meg új tudományos és technikai módszerek keletkeznek. A technikai tudományok haladása iránt érdeklődőkben már régebben felmerült az a gondolat, hogy a technikusok képzésénél lépést kellene tartani a technikai tudományok rohamos fejlődésével és másrészt a folytonos fejlődést biztosító technikai képzésről kellene gondoskodni. E tekintetben talán senki sem látta a dolgot oly világosan, mint a világhírű göttingeni matematikus, Klein Felix, aki már évtizedekkel ezelőtt hangoztatta a matematikai és a természettudományok technikai irányú művelésének a szükségességét, aki merészen szembehelyezkedett a szokásos technikai képzéssel és azt kívánta, hogy ne csak technikus hadsereget, hanem technikus vezérkart is kell nevelni! Vezérkart, mely a matematikából és természettudományokból sokkal többet tudjon, mint a műegyetemeken a rendes tanmenettel kiképzett technikusok olyan vezérkart, amely magasabb elméleti képzettségével a technikai tudományokat intenzívebben művelheti és fejlesztheti. Klein eszméi sok helyen visszhangra találtak és az elméleti és gyakorlati képzés szervesebb összekapcsolására vezettek. Az érem másik oldala pedig, hogy a működő technikusoknak is alkalom adassék a haladásra, a kor igényeinek megfelelő technikai művelődésre. Most értesülünk arról, hogy Essenben a Rathenau utcában április elején megnyílt a technika háza, mely éppen azt a kettős célt szolgálja, amelyekről előbb szóltunk. Valóságos továbbképző intézet ez a ház, melyben délutánonként és esténként Németország legkiválóbb technikusai tartanak előadásokat a technika minden ágából az építészettől a közlekedési technikáig, a bányászatról, a kohászatról, az elektrotechnikáról, a kémia és fizika technikai alkalmazásairól, a földmérésről, a gépészet minden ágáról, az energiagazdálkodásról, a magasabb technológiáról és ennek a különféle ipari foglalkozásokban alkalmazásáról és a gyári és ipari munkásság gazdasági vonatkozásairól. Ezek mellett a szorosan vett technikai tárgyú tanulmányok mellett nagy gondot fordítanak arra is, hogy akik a matematikában és a természettudományokban akarják magukat tovább képezni különösen a technikai problémák tudományos tárgyalása céljából, ezekben a tudományokban is tökéletesíthessék magukat. Az új háznak kellő számú előadóterme, műhelye, kísérleti helyisége, könyvtára, olvasó, tanulószobái és rajztermei vannak. Főként a Ruhr-vidék technikusainak készült az új ház, de bizonnyal távolabbi vidékekről is felkeresik a mérnökök, hogy egyrészt lépést tarthassanak a technika gyors haladásával, másrészt pedig, hogy bejuthassanak abba a vezérkarba, amely a technikát folyton-folyvást előbbre viszi. Ha az ember e nagyszerű német alkotásra PESTI NAPLÓ 1830 augusztus 17 43 Őskori bronzöntők Dél-Afrikában Transvaalban egyes telepeken régi bronzöntő kemencéket találtak ,melyekben még a bronz maradványait is fellelték. A környezetben talált régiségekből megállapították, hogy ezek az öntödék még a fehér ember letelepedése előtti korból valók. A bronzot kémiai elemzésnek vetették alá, amiből kitűnt, hogy a rézen és ónon kívül körülbelül 3 százalék nikkelt is tartalmaz, tehát Dél-Afrika őslakói nikkelbronzot állítottak elő. Érdekes, hogy Egyiptomban és Mezopotámiában is ugyanilyen összetételű bronzot készítettek az őskorban. Nagyon valószínűnek látszik, hogy ezek az őskori népek egymástól tanulták el a bronzkészítést. Mezopotámia és Egyiptom őslakóinak érintkezése egészen biztosra vehető. Annál csodálatosabb azonban a délafrikai és az északafrikai bronzkészítés megegyezése. Ez másként alig magyarázható, mint hogy az afrikai partvidéken helyről helyre haladt ez a kultúra, amíg ilyen módon évszázadok hosszú során elérkezett a mai Transwaal helyére. Ennek a felfogásnak bizonysága lenne, ha Egyiptomból Transwaalig terjedő területekben a régi bronzöntő telepek egész sorát találnák és mindenütt hasonló összetételű fém nyomára bukkannának. Így lehetne a természettudomány fáklyájával bevilágítani az emberi őskultúra sötét világába! gondol, felmerül az az eszme, hogyha nem is ilyen nagyszabású módon, de legalább olyan mértékben, mint ahogyan a magyar orvosok továbbképzéséről gondoskodnak, a technikusaink továbbképzésével is lehetne foglalkozni! A különféle színek különbözően hatnak az állatokra Magunkon tapasztaljuk, hogy a különféle színeknek különféle hatásuk van ránk. Egyikünk a pirosat, másikunk a kéket kedveli, van olyan is, aki egyes színek iránt valóságos idioszinkráziával viseltetik. Az a régi hit, hogy a bikát a vörös színnel fel lehet dühösíteni, nem állja ugyan meg a természettudományi exakt módszerekkel végzett kísérletek próbáját, akármennyire kultiválják is a bikaviadalon ezt a módszert, de a méheken és egyéb állatokon végzett kísérletekből megállapítható, hogy egyes állatok különféleképpen reagálnak a különböző színekre, sőt talán az ibolyántúli sugarakra is. Újabban a földi gilisztával kísérleteztek. Ennek ugyan valóságos szeme nincsen, de van egy fényérzékeny festékanyagot tartalmazó testrésze, amely a szemet pótolja. Azt tapasztalták, hogy az állat a vörös színre egyáltalában nem reagál, — akár csak a rég szokásos fényképészeti lemezek — de a kék szín olyan nyugtalanságot keltett bennük, mintha fájdalmat okozna nekik. Ha ezek és a hasonló kísérletek a színek különféle hatásait végérvényesen igazolják, akkor talán arra is következtethetünk, hogy az emberek a különbféle színek iránti viselkedése sem puszta esztétikai érzékből ered, hanem a szervezetünk fiziológai adottságainak eredménye. » Felhők — 30.000 méter magasságban Az időjárás kutatása szempontjából nagyon fontos a felhők magasságának a meghatározása. A tudősök azon a véleményen voltak, hogy a földet körülbelül 10 kilométernyi magasságig veszi körül az a levegőréteg, amelyben a felhők képződnek. Ezt a réteget elnevezték troposzférának. Ez volna a mi időjárásunk természeti műhelye, ahol felhővé sűrűsödnek a párák ahol szelekké és viharokká válnak a hőmérsékleti különbségek folytán előálló légáramlások. Ebben a rétegben a hőmérséklet a magassággal csökken. Minél magasabbra emelkedünk, annál hidegesbb. E fölött a troposzféra fölött már egészen más világ van. A levegő összetétele is más. Az oxigén kevesebb, mint a troposzférában, ahol nagyjában még olyan a levegő összetétele, mint itt a földön. A sztratoszférában már nincs olyan hőmérsékleti változás, mint az alsóbb rétegben. A föld egyik helye fölött ugyan más a hőmérséklet, mint a másik fölött, a sarkok fölött valamivel hidegebb, mint az egyenlítő fölött, vagyis a vízszintes irányban lehetnek hőmérsékleti különbségek, de a függélyes irányban a sztratoszféra hőmérséklete majdnem állandó. Úgy hitték, hogy ebben a rétegben fel nem képződhetik. Ez a tudományos felfogás megingott, mikor 1871-ben és később 1892-ben valami különös fajta felhőket észleltek, amelyek állítólag messze a sztratoszféra fölött, majdnem 30 kilométer magasságban voltak Ezek a felhők olyan csillogók, mint a gyöngyház. El is nevezték őket gyöngyházfelhőknek. De még ekkor nem fejlődött ki a felhők magasságának exakt mérése, tehát nem tartották nagyon megbízhatóknak az észleleteket és így nem tartották szükségesnek a felhőképződésről való felfogás megváltoztatását. Azóta azonban Störmer, a híres oslói meteorológus, aki különösen a titokzatos eredetű északi fény kutatása körül szerzett nagy érdemeket, éppen az északi fény magasságának exakt maghatározása céljából olyan eljárást eszelt ki, amellyel a magasságot pontosan meg lehet mérni. Az északi fény 80—100 kilométer magasságban, magasan a sztratoszféra fölött van, ahol már nincs is levegő. Störmer szellemes eljárása abban áll, hogy nagy távolságban (körülbelül 25 kilométeres távolságiján) levő két helyről pontosan ugyanabban a pillanatban fotografálják az északi fényt.. Minthogy a fényképeken a csillagos ég egy része is rajta van, tehát igen egyszerű geometriai módon, amilyenhez hasonlóan a földmérő műszerekkel dolgozó mérnökeink a távolságokat számítják, meg lehet határozni az északi fény magasságát. Ilyen módon természetesen még nagyobb pontossággal lehet az északi fénynél alacsonyabb gyöngyházfelhő magasságát megmérni. A gyöngyházfelhő igen ritka jelenség. A Störmer-féle módszerrel sikerült 1926-ban és 1927-ben és legutóbb 1929-ben egy gyöngyházfelhő magasságát megmérni. Száznál több fotográfiai felvételt készítettek és mindannyiszor igazolódtak az 1871-es és 1892-es régebbi mérések eredményei. Most már nem szenved kétséget, hogy ezek a felhők 22—26 kilométer magasságban, tehát a sztratoszférában vannak.