Pesti Napló, 1930. október (81. évfolyam, 222–248. szám)
1930-10-01 / 222. szám
5 Szerda Briand: Franciaország határain áthallatszik a gyűlölet és vak düh ordítása Nagy leszerelési vita Genfben — A leszerelési konferencia összehívását nem állapították meg 1931-re Apponyi biztonságot követelt a lefegyverzett államoknak is Genf, szeptember 30. A népszövetségi közgyűlés kedd délutáni ülésenagy leszerelési vita színhelye volt. A vitában az összes nagy szónokok részt vettek. A legnagyobb szenzációt Briand beszéde keltette, aki majdnem szóról szóra megismételte Tardieu alenconi beszédének alapelvét, a döntőbíráskodás, biztonság és leszerelés híressé vált francia elméletét. A délutáni ülés napirendjén a leszerelési bizottság jelentése állott, amelyet a Népszövetség többórás vita után megszavazott. A német delegáció indítványával ellentétben, amely azt követelte, hogy az általános leszerelési világkonferenciának még az 1931. év folyamán össze kell ülnie a "Népszövetség legnagyobb feladatának elintézésére, a közgyűlés határozata csak arra a megállapításra, szorítkozik, hogy az előkészítő leszerelési bizottság novemberre összehívott ülésszaka bizonyára lehetővé teszimajd az előkészítő munka befejezésével az általános leszerelési konferenciaminél rövidebb időn belül történő összehívását. A határozat ezt a reményt arra alapítja, hogy a londoni flottakonferencia hármas egyezménye megkönnyíti az általános leszerelési megállapodást. Az osztrák delegátus és Curtius német külügyminiszter a határozati javaslat szövegének felolvasása után bejelentették, hogy nem szavazzák meg ezt a javaslatot és tartózkodni fognak a szavazástól. Curtius újból ragaszkodott ahoz, hogy az általános leszerelési világkonferenciát még feltétlenül 1931-ben össze kell hívni. A leszerelési bizottság eredeti jelentésében az állott, hogy a Népszövetség kívánatosnak tartja a leszerelési konferenciának még 1931-ben történő összehívását, a bizottsági jelentésnek ez a része azonban a közgyűlés határozati javaslatából kimaradt. „Mindenhonnan nyugtalanító hírek érkeznek" Curtius szavai után Briand emelkedett szólásra, mondván, hogy rövid nyilatkozatot szeretne tenni. Ebből a rövid nyilatkozatból a végén hoszszú beszéd lett, amelyben a francia külügyminiszter egyaránt kitért Jlenderson leszerelési programjára, az olaszok magatartására, sőt a németországi belpolitikai eseményekre is, anélkül, hogy nevén nevezte volna ezeket a dolgokat. — A leszerelési kérdést, — mondotta Briand — nem lehet egyszerű elméleti kötelezettségnek tekinteni. A dolgok megítélésénél számításba kell venni az egyes államok tényleges helyzetét is. Az utóbbi időben mindenféle híreket hallott és különböző jelenségeket tapasztalt, amelyekből azt a következtetést kellett levonnia, hogy a népek között még mindig zavaros a viszony- A felelős államférfiaknak erre is tekintettel kell lenniök, ha leszerelést hirdetnek hazájukban. A maga részéről melegen óhajtja a leszerelést, de nem hallgathatja el, hogy politikája miatt az utóbbi időkben keserű szemrehányások érték. Kívülről mindenhonnan nyugtalanító hírek érkeztek, Franciaország határain áthallatszik a gyűlölet és a vak düh ordítása. Szabad-e figyelmen kívül hagyni mindezt? Nem kötelessége-e, hogy számoljon ezekkel a zavaros viszonyokkal, akkor is, amikor a jövő érdekében biztosítani akarja a békét? Briand ezután Curtius külügyminiszterhez és az osztrák delegátushoz fordult. Megérti, — mondotta — hogy Ausztria és Németország nem vesz részt a szavazásban, bár egyik delegátus sem adta ennek részletesen magyarázatát. Úgy látszik mindketten érzik, hogy itt olyan dolgokról van szó, amelyeket jobb elhallgatni. Hinni és remélni akarja, hogy a végén valamennyi nemzet szakít az újabban oly divatos túlzások politikájával és megérti, hogy mik az igazi érdekei. Minden népnek a döntőbíráskodás, biztonság és leszerelés az igazi érdeke. A világ minden népe tudja, menynyire jogosan aggódik Franciaország biztonságáért. Ha nem volna ez az aggodalom, akkor mér régen tető alá lehetett volna hozni a nemzetközi leszerelést. A biztonságot csak úgy lehet megteremteni, ha új rendszert fejlesztenek ki, amelynek alapja a kölcsönös segítség. Ha ez sikerül, akkor minden további fegyverkezés fölöslegessé válik. Apponyi sürgeti a leszerelést A francia külügyminiszter után gróf Apponyi Albertemelkedett szólásra. Adják meg a biztonságot a lefegyverzett államoknak is — mondotta az ősz magyar politikus. — Ma még mindig különbséget tesznek győztes és legyőzött államok között. Ennek meg kell szűnnie és most már végre hozzá kell fogni a nagy leszerelési ígéret gyakorlati megvalósításához. A legyőzött államok teljesítették a vállalt kötelezettséget, teljesítsék most a győztesek is, amint Henderson angol külügyminiszter a folyó ülésszakon is megígérte. Ha a győztes államok folyton halogatják leszerelési kötelezettségük teljesítését, akkor a népek hite és bizalma még jobban meg fog rendülni a Népszövetségben. „Az egész világ nyugtalansági hullám lázában él" A nagy vita utolsó szónoka újból Curtius külügyminiszter volt. Az állandó fegyverkezések sokkal inkább fenyegetik a világ békéjét, — mondotta — mint azok a különböző nehézségek, amelyek lehetetlenné teszik a döntőbíráskodás rendszerének kiépítését. Briand hármas jelszava: a döntőbíráskodás, biztonság és a leszerelés, helyénvaló ugyan, de fordított sorrendben alkalmazandó: először jöjjön a leszerelés, azután lesz majd biztonság és lehet döntőbíráskodás is. A legjobb biztonság a mielőbbi leszerelés, erre a leszerelésre pedig szerződések kötelezik a nemzeteket. A francia miniszterelnök nemrégiben azt mondotta, hogy a békét erős és nyugodt nemzetek biztosíthatják a legjobban. Véleménye szerint a gyönge és nyugtalan népeknek — ilyen Németország is — sincs más céljuk, mint hogy békében teljesíthessék hivatásukat. Először a háború okait kell eltüntetni és ha Briand nyugtalanító németországi jelenségekről beszél, arra csak azt válaszolhatja, hogy ez időszerint egész Európa, sőt az egész világ nyugtalansági hullám lázában él. A népszövetségi közgyűlés ezután megszavazta a beterjesztett határozati javaslatot. A szavazás egyhangú volt, miután Magyarország, Ausztria és Németország delegátusa tartózkodott a szavazástól. A közgyűlés ezután elfogadta a fegyverkezési ipar és a fegyverkereskedelem ellenőrzéséről szóló jelentést, amely úgy szól, hogy ennek a két kérdésnek megvitatását csak a leszerelési vita befejezése után, vagyis az általános leszerelési szerződés megkötése után kezdik meg. Nemzeti kiegyezést és nem kisebbségi elnyomást! Genf, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A népszövetségi közgyűlés kedden délelőtt gyors tempóban folytatta a bizottsági jelentések letárgyalását. Motta svájci szövetségi tanácsos kisebbségi jelentése, amely a Népszövetség politikai bizottságában oly hosszú és elkeseredett vitára adott alkalmat, a közgyűlés plénumában minden nehézség nélkül tető alá került. Motta hosszú jelentésben ismertette a politikai bizottságban felmerült különböző álláspontokat, ismételten rámutatott a kisebbségi jogvédelem népszövetségi kötelezettségére és azzal fejezte be beszédét, hogy rövidlátó politika lenne, ha egyes államok a nemzeti kiegyezés elve helyett korlátozni próbálnák a kisebbségek jogait.. Minden államnak érdekében áll, hogy nemzeti kisebbségei nyugodtan fejleszthessék nyelvüket, vallásukat és kultúrájukat. Briand a munícióipar uszításáról Genf, szeptember 30. Briand külügyminiszter több nemzetközi nőegyesület küldöttségét fogadta. A fogadtatáson a külügyminiszter beszédet mondott a világbékéről és a német-francia viszonyról. A szeptember 14-iki német választások eredményéből indult ki, mondván, hogy a német belpolitikában beállott jobboldali eltolódás kizárólag Németország tragikus helyzetére vezethető vissza. Németországban az idén télen talán már 4 millió fölé emelkedik a munkanélküliek száma s a súlyos pénzügyi és gazdasági válság már a német birodalom létét fenyegeti. Németországnak nem tanácsokra van szüksége a kétségbeesés küszöbén, hanem pénzügyi segítségre. Kétségtelen, hogy manapság egy kormány sem kívánja a háborút. — folytatta Briand — a helyzetet azonban rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy igen sok érdekeltség dolgozik a béke ellen. A nagy munkciógyárak és a fegyverkezési ipar minden eszközzel azon vannak, hogy ellensúlyozzák a Népszövetség békemunkáját. Ezek pénzelik a háborúra uszító sajtót is. Ma már nem szavak kellenek, hanem hathatós tettek. Felszólítja a világ asszonyait, — fejezte be Briand beszédét — hogy működjenek közre a béke felépítésében. A francia delegáció cáfol A kedd reggeli genfi lapokban megjelent Briand-interjú a francia delegáció körében kínos szenzációt keltett. Briand a szóbanforgó nyilatkozatot napokkal ezelőtt tette meg különböző nőegyesületek küldöttsége előtt, kijelentéseit azonban nem szánta a nyilvánosságnak. A francia delegáció most kommünikét adott ki, amely szerint igaz ugyan, hogy Briand tett bizonyos kijelentéseket a nőegyesületek delegátusai előtt, arra azonban nem adott felhatalmazást, hogy interjú vagy nyilatkozat formájában nyilvánosságra hozzák szavait. Az, ami a genfi lapokban megjelent, teljesen értelmetlen és zavaros visszhangja a külügyminiszter szavainak. PESTI NAPLÓ 1980 október 1 legmegfelelőbb bútorszöveteket, függönykelméket, epinglée és velourokat NEUMANN SIMON RT. szőnyeg - nagyáruházában vásárolhat IV., Irányi ucca 27. A kisebbségek vallását, nyelvét és kultúráját tiszteletben kell tartani. A kisebbségek problémája nem múló és átmeneti, hanem állandó jellegű és éppen ezért közelről érinti a világ békéjét. A rendszeres és erőltetett beolvasztás politikájának tételét elítélte a világ egyetemes lelkiismerete. Tűrhetetlen igazságtalanság lenne, ha az emberek nem imádhatnák saját nyelvükön az Istent. A nyelv nem csupán a kifejezés eszköze, mindegyik nyelvnek megvan a maga gondolati tartalma és sajátos szellemi lényege. A kultúra művében az élőkön kívül nagy része van a holtaknak is, mindazoknak az előző nemzedékeknek, amelyek hozzájárultak a kultúra fejlesztéséhez. A győri Bach-malom valamennyi alkalmazottjának lemondott „A kormány lehetetlenné tette a helyzetet minden magyar középmalom számára" Győr, szeptember 30. (A Pesti Napló tudósítójának telefon jelentése.) A Bach-malom, amely a Dunántúl legnagyobb gőzmalma, kedden valamennyi munkásának és tisztviselőjének felmondott. A tisztviselőknek küldött felmondólevél érdekes megállapításokat közöl. Elmondja többek között, hogy a malom teljesen elvesztette fennállási lehetőségét. — Katasztrófa fenyeget mindannyiunkat, — írják a levélben — kivitelünk a dunántúli búza rossz minősége miatt szenvedett. A kormány a búza minőségének feljavítását eredményező intézkedéseket mindeddig nem tett, ellenben a taletta- és a forgalmiadó-rendelkezésekkel,valamint a cseretelepeknek a teljes megtiltással egyenlő megadóztatásával a még meglévő üzleteket is lehetetlenné tette minden magyar középmalom számára. — Hónapokon át veszteséggel dolgoztunk, készleteink a legnagyobb határt is elérték, tovább már nem mehet a dolog és így kénytelenek vagyunk az egész hivatalnoki karnak, valamint munkásainknak is, nehéz szívvel bár, de felmondani. Jól tudjuk, hogy az üzem beszüntetése által csöbörből vödörbe estünk, mert az üzembeszüntetés éppen úgy veszteséget jelent, mint az üzem veszteséggel való folytatása. Az üzem folytatása, azonban egyenesen katasztrofális volna. Minden tisztviselőnknek és munkásunknak megadjuk ajogot, hogy betekinthessen a közgyűléshez intézett kimerítő évi jelentésünkbe, amelyből megállapíthatja, hogy malmunk katasztrofális helyzetben van és nem cselekedhetünk másként, minthogy az üzemet beszüntetjük. Ha a viszonyok jobbra fordulnának, megfontolás tárgyává fogjuk tenni felmondásunk fentartását. A malom igazgatóságának ez az intézkedése több mint száz munkásnak és huszonöt tisztviselőnek vette el a kenyerét. A LEGJOBBÓl LEGTÖBBET NWTLEDOLCSÓBBAN. ^ EZÉRT KÖZKEDVELT ^|^ ^JÉSUj A BUDAI ti^^MttIPoP