Pesti Napló, 1930. október (81. évfolyam, 222–248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

5 Szerda ­ Briand: Franciaország határain áthallatszik a gyűlölet és vak düh ordítása Nagy leszerelési vita Genfben — A leszerelési konferencia összehívását nem állapították meg 1931-re Apponyi biztonságot követelt a lefegyverzett államoknak is Genf, szeptember 30. A népszövetségi közgyűlés kedd délutáni­ ülése­­nagy leszerelési vita színhelye volt. A vitában az összes nagy szónokok részt vettek. A legnagyobb szenzációt Briand beszéde keltette, aki majdnem szóról szóra megismételte Tardieu alenconi beszé­dének alapelvét, a döntőbíráskodás, biztonság és leszerelés híressé vált francia elméletét. A délutáni ülés napirendjén a leszerelési bi­zottság jelentése állott, amelyet a Népszövetség többórás vita után megszavazott. A német dele­gáció indítványával ellentétben, amely azt köve­telte, hogy az általános leszerelési világkonferen­ciának még az 1931. év folyamán össze kell ülnie a "Népszövetség legnagyobb feladatának elintézé­sére, a közgyűlés határozata csak arra a megálla­pításra, szorítkozik, hogy az előkészítő leszerelési bizottság novemberre összehívott ülésszaka bizo­nyára lehetővé teszi­­majd az előkészítő munka be­fejezésével az általános leszerelési konferencia­­minél rövidebb időn belül történő összehívását. A határozat ezt a reményt arra alapítja, hogy a londoni flottakonferencia hármas egyezménye megkönnyíti az általános leszerelési megállapodást. Az osztrák delegátus és Curtius német külügy­miniszter a határozati javaslat szövegének felol­vasása után bejelentették, hogy nem szavazzák meg ezt a javaslatot és tartózkodni fognak a sza­vazástól. Curtius újból ragaszkodott ahoz, hogy az álta­lános leszerelési világkonferenciát még feltétlenül 1931-ben össze kell hívni. A leszerelési bizottság eredeti jelentésében az állott, hogy a Népszövet­ség kívánatosnak tartja a leszerelési konferenciá­nak még 1931-ben történő összehívását, a bizott­sági jelentésnek ez a része azonban a közgyűlés határozati javaslatából kimaradt. „Mindenhonnan nyugtalanító hírek érkeznek" Curtius szavai után Briand emelkedett szó­lásra, mondván, hogy rövid nyilatkozatot szeretne tenni. Ebből a rövid nyilatkozatból a végén hosz­szú beszéd lett, amelyben a francia külügyminisz­ter egyaránt kitért Jlenderson leszerelési program­jára, az olaszok magatartására, sőt a németországi belpolitikai eseményekre is, anélkül, hogy nevén nevezte volna ezeket a dolgokat. — A leszerelési kérdést, — mondotta Briand — nem lehet egyszerű elméleti kötelezettségnek te­kinteni. A dolgok megítélésénél számításba kell venni az egyes államok tényleges helyzetét is. Az utóbbi időben mindenféle híreket hallott és külön­böző jelenségeket tapasztalt, amelyekből azt a következtetést kellett levonnia, hogy a népek kö­zött még mindig zavaros a viszony- A felelős ál­lamférfiaknak erre is tekintettel kell lenniök, ha leszerelést hirdetnek hazájukban. A maga részéről melegen óhajtja a leszerelést, de nem hallgathatja el, hogy politikája miatt az utóbbi időkben keserű szemrehányások érték. Kívülről mindenhonnan nyugtalanító hírek érkeztek, Franciaország hatá­rain áthallatszik a gyűlölet és a vak düh ordítása. Szabad-e­ figyelmen kívül hagyni mindezt? Nem kötelessége-e, hogy számoljon ezekkel a zavaros viszonyok­kal, akkor is, amikor a jövő érdekében biztosítani akarja a békét? Briand ezután Curtius külügyminiszterhez és az osztrák delegátushoz fordult. Megérti, — mon­dotta — hogy Ausztria és Németország nem vesz részt a szavazásban, bár egyik delegátus sem adta ennek részletesen magyarázatát. Úgy látszik mindketten érzik, hogy itt olyan dolgokról van szó, amelyeket jobb elhallgatni. Hinni és remélni akarja, hogy a végén valamennyi nemzet szakít az újabban oly divatos túlzások politikájával és megérti, hogy mik az igazi érdekei. Minden nép­nek a döntőbíráskodás, biztonság és leszerelés az igazi érdeke. A világ minden népe tudja, meny­nyire jogosan aggódik Franciaország bizton­ságáért. Ha nem volna ez az aggodalom, akkor mér régen tető alá lehetett volna hozni a nem­zetközi leszerelést. A biztonságot csak úgy lehet megteremteni, ha új rendszert fejlesztenek ki, amelynek alapja a kölcsönös segítség. Ha ez sike­rül, akkor minden további fegyverkezés fölös­legessé válik. Apponyi sürgeti a leszerelést A francia­ külügyminiszter után gróf Apponyi Albert­­emelkedett szólásra. Adják meg a biztonsá­got a lefegyverzett államoknak is — mondotta az ősz magyar politikus. — Ma m­ég mindig különb­séget tesznek győztes és legyőzött államok között. Ennek meg kell szűnnie és most már végre hozzá kell fogni a nagy leszerelési ígéret gyakorlati meg­valósításához. A legyőzött államok teljesítették a vállalt kötelezettséget, teljesítsék most a győztesek is, amint­ Henderson angol külügyminiszter a folyó ülésszakon is megígérte. Ha a győztes álla­mok folyton halogatják leszerelési kötelezettségük teljesítését, akkor a népek hite és bizalma még jobban meg fog rendülni a Népszövetségben. „Az egész világ nyugtalansági hullám lázában él" A nagy vita utolsó szónoka újból Curtius külügyminiszter volt. Az állandó fegyverkezé­sek sokkal inkább fenyegetik a világ békéjét, — mondotta — mint azok a különböző nehézségek, amelyek lehetetlenné teszik a döntőbíráskodás rendszerének kiépítését. Briand hármas jelszava: a döntőbíráskodás, biztonság és a leszerelés, he­lyénvaló ugyan, de fordított sorrendben alkal­mazandó: először jöjjön a leszerelés, azután lesz majd biztonság és lehet döntőbíráskodás is. A legjobb biztonság a mielőbbi leszerelés, erre a leszerelésre pedig szerződések kötelezik a nemze­teket. A francia miniszterelnök nemrégiben azt mondotta, hogy a békét erős és nyugodt nemze­tek biztosíthatják a legjobban. Véleménye sze­rint a gyönge és nyugtalan népeknek — ilyen Németország is — sincs más céljuk, mint hogy békében teljesíthessék hivatásukat. Először a háború okait kell eltüntetni és ha Briand nyug­talanító németországi jelenségekről beszél, arra csak azt válaszolhatja, hogy ez időszerint egész Európa, sőt az egész világ nyugtalansági hullám lázában él. A népszövetségi közgyűlés ezután megsza­vazta a beterjesztett határozati javaslatot. A szavazás egyhangú volt, miután Magyar­ország, Ausztria és Németország delegátusa tar­tózkodott a szavazástól. A közgyűlés ezután elfogadta a fegyverkezési ipar és a fegyverkereskedelem ellenőrzéséről szóló jelentést, amely úgy szól, hogy ennek a két kérdés­nek megvitatását csak a leszerelési vita befejezése után, vagyis az általános leszerelési szerződés meg­kötése után kezdik meg. Nemzeti kiegyezést és nem kisebbségi elnyomást! Genf, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A népszövetségi közgyűlés kedden délelőtt gyors tempóban folytatta a bizottsági jelentések­ letárgyalását. Motta svájci szövetségi tanácsos kisebbségi jelentése, amely a Népszövetség poli­tikai bizottságában oly hosszú és elkeseredett vi­tára adott alkalmat, a közgyűlés plénumában minden nehézség nélkül tető alá került. Motta hosszú jelentésben ismertette a politikai bizottság­ban felmerült különböző álláspontokat, ismételten rámutatott a kisebbségi jogvédelem népszövetségi kötelezettségére és azzal fejezte be beszédét, hogy rövidlátó politika lenne, ha egyes államok a nem­zeti kiegyezés elve helyett korlátozni próbálnák a kisebbségek jogait.. Minden államnak érdekében áll, hogy nemzeti kisebbségei nyugodtan fejleszt­hessék nyelvüket, vallásukat és kultúrájukat. Briand a munícióipar uszításáról Genf, szeptember 30. Briand külügyminiszter több nemzetközi nő­egyesület küldöttségét fogadta. A fogadtatáson a külügyminiszter beszédet mondott a világbékéről és a német-francia viszonyról. A szeptember 14-iki német választások eredményéből indult ki, mond­ván, hogy a német belpolitikában beállott jobbol­dali eltolódás kizárólag Németország tragikus helyzetére vezethető vissza. Németországban az idén télen talán már 4 millió fölé emelkedik a munkanélküliek száma s a súlyos pénzügyi és gazdasági válság már a német birodalom létét fe­ny­egeti. Németországnak nem tanácsokra van szüksége a kétségbeesés küszöbén, hanem pénz­­ügyi segítségre. Kétségtelen, hogy manapság egy kormány sem kívánja a­ háborút. — folytatta Briand — a helyzetet azonban rendkívül megnehezíti az a kö­rülmény, hogy igen sok érdekeltség dolgozik a béke ellen. A nagy munkciógyárak és a fegyver­kezési ipar minden eszközzel azon vannak, hogy ellensúlyozzák a Népszövetség békemunkáját. Ezek pénzelik a háborúra uszító sajtót is. Ma már nem szavak kellenek, hanem hathatós tettek. Fel­szólítja a világ asszonyait, — fejezte be Briand beszédét — hogy működjenek közre a béke felépí­tésében. A francia delegáció cáfol A kedd reggeli genfi lapokban megjelent Briand-interjú a francia delegáció körében kínos szenzációt keltett. Briand a szóbanforgó nyilatko­zatot napokkal ezelőtt tette meg különböző nő­eg­yesü­letek küldöttsége előtt, kijelentéseit azon­­ban nem szánta a nyilvánosságnak. A francia de­legáció most kommünikét adott ki, amely szerint igaz ugyan, hogy Briand tett bizonyos kijelenté­seket a nőegyesületek delegátusai előtt, arra azonban nem adott felhatalmazást, hogy­ interjú vagy nyilatkozat formájában nyilvánosságra hozzák szavait. Az, ami a genfi lapokban megje­lent, teljesen értelmetlen és zavaros visszhangja a külügyminiszter szavainak. PESTI NAPLÓ 1980 ok­tóber 1 leg­megfelelőbb bútorszöveteket, függönykelméket, epinglée és velourokat NEUMANN SIMON RT. szőnyeg - nagyáruházában vásárolhat IV., Irányi ucca 27. A kisebbségek vallását, nyelvét és kultúráját tiszteletben kell tartani. A kisebbségek problé­mája nem múló és átmeneti, hanem állandó jel­legű és éppen ezért közelről érinti a világ békéjét. A rendszeres és erőltetett beolvasztás politikájá­nak tételét elítélte a világ egyetemes lelkiis­­­merete. Tűrhetetlen igazságtalanság lenne, ha az em­­berek nem imádhatnák saját nyelvükön az Istent. A nyelv nem csupán a kifejezés eszköze, mind­egyik nyelvnek megvan a maga gondolati tar­talma és sajátos szellemi lényege. A kultúra mű­vében az élőkön kívül nagy része van a holtak­­nak is,­­ mindazoknak az előző nemzedékeknek, amelyek hozzájárultak a kultúra fejlesztéséhez. A győri Bach-malom­ valamennyi alkalmazottjának le­­mondott „A kormány lehetetlenné tette a helyzetet minden magyar középmalom számára" Győr, szeptember 30. (A Pesti Napló tudósítójának telefon jelentése.) A Bach-malom­, amely a Dunántúl legna­gyobb gőzmalma, kedden valamennyi munkásá­nak és tisztviselőjének felmondott. A tisztvise­lőknek küldött felmondólevél érdekes megállapí­tásokat közöl. Elmondja többek között, hogy a malom teljesen elvesztette fennállási lehetőségét. — Katasztrófa fenyeget mindannyiunkat, — írják a levélben — kivitelünk a dunántúli búza rossz minősége miatt szenvedett. A kormány a búza minőségének feljavítását eredményező in­tézkedéseket mindeddig nem tett, ellenben a ta­letta- és a forgalmiadó-rendelkezésekkel,­­vala­mint a cseretelepeknek a teljes megtiltással egyenlő megadóztatásával a még meglévő üzle­teket is lehetetlenné tette minden magyar közép­malom számára. — Hónapokon át veszteséggel dolgoztunk, készleteink a legnagyobb határt is elérték, tovább már nem mehet a dolog és így kénytelenek va­gyunk az egész hi­vatalnoki­­ karnak, valamint munkásainknak is, nehéz szívvel bár, de felmon­dani. Jól tudjuk, hogy az üzem beszüntetése által csöbörből vödörbe estünk, m­ert az üzembeszünte­­tés éppen úgy veszteséget jelent, mint az üzem veszteséggel való folytatása. Az üzem­ folytatása, azonban egyenesen katasztrofális volna. Minden tisztviselőnknek és munkásunknak megadjuk a­­jogot, hogy betekinthessen a közgyűléshez inté­zett kimerítő évi jelentésünkbe, amelyből megálla­píthatja, hogy malmunk katasztrofális helyzetben van és nem cselekedhetünk másként, minthogy az üzemet beszüntetjük. Ha a viszonyok jobbra for­dulnának, megfontolás tárgyává fogjuk tenni fel­­mondásunk fentartását. A malom igazgatóságának ez az intézkedése több mint száz munkásnak és huszonöt tisztviselő­nek vette el a kenyerét. A LEGJOBBÓl LEGTÖBBET NWTLEDOLCSÓBBAN. ^ EZÉRT KÖZ­KEDV­EL­T ^|^ ^JÉSUj A BUDAI ti­^^MttIPoP

Next