Pesti Napló, 1931. augusztus (82. évfolyam, 173–196. szám)
1931-08-01 / 173. szám
4 . Szombat PESTI NAPLÓ 1931 augusztus 1 yánt, mert elhittem, amit nekem mondtak, hogy a kormányzat állásra tör. Azóta meggyőződtem arról, hogy ez nem igaz. A koncentráció nem jelentene erőgyarapodást a kormánynak, csak osztozkodást a hatalmon. A szanálási javaslatnál a demokraták és Ralsay úgy fogadták a javaslatot, mint fait accomplit, Sándor Pál és Pakote József is elszigetelték magukat a Gömbös Gyula körül csoportosuló ellenzéktől. . . Friedrich István: Bizony, sokat harcoltunk együtt a Gyulával. (Nagy derültség.) Amíg kapitányból tábornok nem lett. Tempora mutantur. Nem is kellett az óceánt átrepülnie. Szilágyi Lajos ezután egy 1924-ben elmondott beszédét ismerteti. • Szeder Ferenc: Akkor mondta a képviselő úr, hogy nem szív Bethlennel egy levegőt? (Derültségi) Szilágyi Lajos: Nem, ezt akkor mondtam, amikor a házelnök az önök soraiból tizennégy képviselőt kivezettetett. Sauerborn Károly: Azóta levegőváltozás történt! (Derültség.) Szilágyi Lajos: Az én utam a frankhamisításkor vált el az ellenzéktől. Külföldi ellenőrzésből többé nem kérünk. Senki sem áll itt a bankok szolgálatában ... Felkiáltások az ellenzéken: Na... Na! Szilágyi Lajos: A Gaal Gaston-párt tagjai tízéves rendszerről beszélnek. Gaal Gaston: Gaal Gaston-párt nincs, csak Független Kisgazdapárt van. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Szilágyi Lajos felmutat egy füzetet. Rá van nyomva: Gaal Gaston és Szijj Bálint vezetése alatt álló párt! Vázsonyi János: A demokratikus blokk is Szilágyi Lajos vezetésealatt áll. Szilágyi Lajos: Nem engedhetjük elhomályosítani ezt a történelmi tényt, hogy Gaal Gaston elnöke volt a kormánypártnak akkor, amikor aföldreformtörvényt és az ingatlanváltságot megszavazták. A képviselő úr elnök utódjának működését haraggá figyeli... Fábián Béla: De Gaal Gaston elnöklése alatt összeszámlálták a szavazatokat és megtartották az ellenpróbát! Mi történt Biharban? Szilágyi Lajos: Sokat vártam Gaal Gaston pártalapításától, s reméltem, hogy az agrártársadalom vezérférfiait fogja a Házba behozni. Ehelyett Bihar megye tisztviselőiről azt mondotta, hogy banditák. Gaal Gaston: Minden esküszegő tisztviselő bandita. (Úgy van! Ugy van! az ellenséléte)-al Szilágyi Lajos: Kire értette ezt? A főispánra," vagy az alispánra?Fábián Béla: Arra értette, akire akarja*,-mi, köze hozteá?- Nesti fog itt' névsorolvasást tartani. (Nagy zaj.) Gaal Gaston: Engem nem fog terrorizálni sem Ön, sem senki ezen a világon. Szilágyi Lajos: Minden képviselőre kötelező, hogy ha ilyen kijelentésttesz, megmondja, kit ért alatta. Biharban rendben ment a választás. — Nem igaz! — kiáltja kórusban az egész ellenzék. Zsilinszky Endre: A legnagyobb terror Biharban volt. Szilágyi Lajos: Én nem láttam sehol terrort Szeder Ferenc: Azt elhiszem! Szilágyi Lajos: Az a határtalan izgatás, amelyet a szociáldemokrata párt évek óta folytatt kismiska ahoz képest, amit Gaal Gastonék csináltak Biharban. A párt egyik kortese kitagadta a saját fiát, mert leventeoktató lett. (óriási zaj.) Zsilinszky Endre: Provokálnak! Idehozzuk adatainkat! Mi nem akartuk. Ön kényszerít rá! Óriási vihar tör ki ezekre a szavakra. Nagy Emil felugrik helyéről, öklével csapkodja a padot és úgy kiált Szilágyi felé: — Szégyelje magát! Kár ezt itt felhozni! A tomboló zajban elnök figyelmezteti Szilágyit, hogy ilyen széles alapon nem lehet a javaslattal foglalkozni. Szilágyi Lajos továbbra is a bihari helyzettel foglalkozik és azt állítja, hogy az ellenzék agitációja következtében Bihar megyében úrgyűlölet kapott lábra. Gaal Gaston kortesei a Magyarországot osztogatták, a Magyarországba kommunista röpiratok voltak begöngyölve. Az előbbinél is nagyobb zaj tör ki a Házban. Felkiáltások a baloldalon: — Nem igaz! Hazugság! Miről van szó, erről tárgyalunk?! Bethlen miniszterelnök (széttárja karjait): Hát tehetek én róla? Elnök figyelmezteti Szilágyit, hogy maradjon a tárgynál. Mojzes János: Felségsértés történt Egy kisgazda fel mert lépni Szilágyi ellen! Szilágyi Lajos: Önök a miniszterelnökhöz fordulnak, hogy hallgattasson el engem. Ő engem nem hallgattathat el. Rassay Károly: Dehogy nem! Szilágyi Lajos: Számítok arra, hogy ha előbb nem, halálom után Ralsay képviselő úr bocsánatot fog tőlem kérni. Ez már így szokása. A képviselő úrnak volt egy barátja, Purjesz Lajos, a Világ főszerkesztője, akit életében nem egyszer, megbántott. Nem köszöni meg a kormány az ilyen védelmet! Friedrich István: (Az elnök felé): Szünetet kérünk! Almásy elnök: A képviselő urak azt kérik, hoggy korlátozzam a képviselő urat beszédében... Fábián Béla, Friedrich István és Pakots József egyszerre ugrik fel: — Nem úgy van! Nem kívánja ezt senki! Almásy elnök: Akkor félreértés történt. Szilágyi Lajos: A kisebbségben maradt pártok mindig keseregnek. Gaal Gaston pártját nem ismerik Biharban A párt egyik jelöltje nem tett mást, mint gyalázta a volt képviselőt. Feltételezem, hogy Gaal Gaston Apponyi Albertnek éppen olyan tisztelője, mint én, mégis megtörtént hogy egyik jelöltje és főkortese gyalázta Apponyit és szóvátette a 250.000 pengős nemzeti ajándékot. Rassay Károly: Ez tiszta elmebaj! Szilágyi Lajos: A képviselő úr odament Purjesz holttestéhez és ráborulva azt mondotta: »Bocsáss meg nekem, Lajos!« Rassay Károly: Elejétől végig hazugság! Tiszta elmebaj! Két rendreutasítás Szilágyi Lajos: Ha nem ad nekem elégtételt a képviselő úr... Rassay Károly: Nem adok elégtételt, mert halott emberre hivatkozva hazudik. Az ilyen ember nem méltó elégtételre. Elnök Rassayt rendreutasítja. Szilágyi Lajos: Ha nem ad elégtételt, akkor átadom a képviselő urat a magyar úritársadalom közmegvetésének. (Óriási zaj, Diuich Ödön Szilágyi felé: Ön sem adott nekem elégtételt!) Szilágyi ezután tíz perc beszédmeghosszabbítást kér, majd kijelenti, hogy nem a szociáldemokraták, hanem Gaal Gaston pártjának agitációja egyengeti a kommunisták útját. Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! (óriási zaj.) Szilágyi Lajos: Én nem játszom kétkulacsos farizeuspolitikát (Gúnyos derültség.), s a javaslatot elfogadom. Elnök a gyorsírói jegyzetekből megállapítja, hogy Szilágyi Rassay Károllyal szemben sértő kifejezést használt, ezért utólag rendreutasította. Tomboló zajjá fajul a szóharc Anyád, gyereked Írta: Bródy Lili Megcsókolom a hajadat és aranyos kisfiús fejedet a szívemre szorítom, valami bement a szemedbe, nem? Engedd csak, majd én... vigyázz, úgy na semmi drágám, már nincs semmi sem. Poros a kabátod, ahogy kell vigyázni rád, szívem! Oly rendetlen vagy s nekem ma rettentően fáj a fejem. Nem, nem, ne haragudj, nem idegesség, csak... A vacsorát kikészítettem az asztalon, fázol? Most küldtem le szénért a lányt... Ó istenem, ne haragudj, de néha kislányod szeretnék lenni, nem az anyád. A béka írta P. Ábrahám Ernő — Egy tizennyolcesztendős leány, amint a lapokban nem régen olvastam, öngyilkos lett. Az ok: Ezelőtt két esztendővel a pincében, hova tüzelőért ment le, a sötétségben fahasáb helyett egy hidegtestű, kövér békát markolt fel s ijedtében szívbajt kapott. Az öngyilkosságot az ijedtség után sűrűn ismétlődő rohamok miatti félelmében követte el. Egy másik eset, az öreg Keszeg Imre esete. Szegedi halászember volt az öreg, jóformán éjjelnappal összenőve a csónakjával. A víz, a Tisza, ez volt az élete. Az mellett a legkiválóbb vízmérő munkások közé tartozott s egy mérnökbarátom szolgálatában dolgozott már tíz év óta. A mérnök a földmivelésügyi miniszter megbízásából mérte a Tiszát. Kora tavasszal felfogadta a munkásokat s kis hajóval kivette magát egy-egy Tisza szakaszra, öreg Keszeg Imre a csónakját is magával hozta a Gaal Gaston állt fel ezután szólásra, a baloldal percekig tartó tüntető tapssal ünnepete. — Nem volt szándékom felszólalni, — mondotta — mert a javaslatról pártom álláspontját ismertette annak egy illusztris tagja. Miután munkára s azon dolgozott. Munka után a csónakot odakötötte a hajó farához. A csónak volt a szállása. Ott evett, ott pihent, a csónakon hált. Nem volt mogorva ember, de szótlan, zárkózot, s ezért hagyták a csónakjával magára. Egyszer azért mégis megtréfálták munkástársai. Éjnek idején, mikor az öreg már mélyen aludt, leoldották csónakját a hajó faráról s a Tisza vitte az öreget a csónakban lefelé. Csak két nap múlva került elő az öreg a csónakjával, fáradtan az evezéstől. De nem szólt senkihez, csak beállott a munkába, mintha az imént hagyta volna abba. Sose tudták meg, hogy az öreg mit gondolt a csónak elszabadulásáról! Tréfának vette-e, vagy véletlennek! Egy szitáló esős napon megint folyt a mérés. Az öreg a mérőszalaggal a kezében a csónakján állott s a munkások a meredek parton igyekezve kötéllel húzták az öreg csónakját, vízfolyás ellen. Hát ahogy ott áll az öreg a csónakban, egyszerre csak a csónak orra alól, ahol addig rejtőzött, hirtelen lomha ugrással a lába elé terpeszkedett egy hatalmas varangyosbéka s két dülledt szemével bámult az öregre. Az öreg egy farkastól, egy medvétől nem ijedt volna meg. De a béka láttára elszederjézett az arca s egész teste megrándult. — Huh, de utálatos, — szaladt ki belőle. A másik pillanatban már dobta el a kormánylapátot s a mérőeszközt s ugrott ki a csónakból, az örvénylő Tiszába. Hogy a partonállók azt hihették, megbolondult, mert az öreg úszni se tudott. —• Gyerünk már, emberek, a vén bolond után! — ugrott a legközelebbi csónakba a mérnök. Egykettőre három csónakon siettek az öreg mentésére. Öreg Keszeg Imre pedig felmerült egyszerkétszer, kapkodott, fuldoklott s azután eltűnt. Mire odaértek, már simán, szelíden folyt a Tisza, itt-ott karikáztatva egy-egy örvényt a párt szakadékai alatt... Az öreg csónakjában pedig ott terpeszkedett lomhán, kövéren, puffadt varangyék testtel a béka s két irdatlan gubó szemével bámult maga elé, értelmetlenül, bután... azonban Szilágyi Lajos aposztrofálta a pártot és engem, kénytelen vagyok emlékezetét kissé felfrissíteni. (Bethlen miniszterelnök kimegy a teremből. Felkiáltások: Kár most kimenni!) Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr éppen most megy ki a teremből. Annakidején az egységes párton foglaltam helyet. A forrongásban nem vettem részt, a belső ellentéteket igyekeztem elsimítani. Amikor Kállay pénzügyminiszter úr beterjesztette adójavaslatát, először vele beszéltem, meg akartam győzni a javaslat helytelenségéről. Azután fordultam a miniszterelnök úrhoz, s hetekig tartó tárgyalások során iarkodtam meggyőzni a kormányt gazdasági terveinek végzetességéről. Amikor ez nem sikerült, levélben megírtam, hogy lemondok a Házelnökségről és kilépek az egységes pártból. Előre megmondtam, mik lesznek a következményei a javaslatoknak és sajnálom, hogy az események százszázalékig igazoltak engem. Őszintén szólva, életem egyik legnagyobb elhatározása volt ez a lemondás, mert nehéz volt kiválni azok közül akikkel annyi éven át dolgoztam, de a felelősséget tovább nem oszthattam. Én úgy mentem el az egységes pártból, hogy emberileg áldozatot hoztam meggyőződésemért. Szilágyi képviselő úr a folyosón nemrég tanuk előtt jelentette ki, hogy a mi pártunkhoz csatlakozott volna, de bekényszerült az egységes pártba, mert a mi pártunk ellenjelöltet állított neki. A kormány új gazdasági politikája az ország jellegének meg nem felelően gyári Magyarországot akart létrehozni és javaslatai kétségtelenné tették agrárellenes irányzatát. A közéleti tisztaság, az összeférhetetlenség és néhány más ilyen probléma lehetetlenné tették ezek mellett, hogy elhatározásomat megmásítsam. Az én magatartásomért nem kell védekezni senki előtt, legkevésbé Szilágyi képviselő úr előtt, aki rövid pályafutása alatt a politikai kaméleon olyan példáját produkálta, hogy száz esztendő alatt se tudnék a nyomába jutni. (Viharos derültség.) Felkiáltások az ellenzéken: Világrekord! Szilágyi blokk alapítása Gaal Gaston: Ott ült a képviselő úr a legszélsőjobboldalon, mint a kisgazdapárt egyik generálstaeblerje. Kemény harcot vívott a másik generál- staeblerrel, nem is maradhatott vele egy csárdában és ezért átjött a baloldalra. A legradikálisabb szárny vezetésére vállalkozott. Blokkot alapított a szociáldemokratákkal, Déresékkel, az oktrobristákkal. Cserjékkel, az összes elégedetlen elemekkel, csak engem és néhány elvbarátomat nem tudott bevinni a blokkba., Storry ott miképpen viselkedett, azt legjobban jellemezte a szociáldemokrata párt egyik képviselője, Farkas István. És a tanúra hivatkozom, nem halottra. (Derültség és taps.) Farkas István azt mondotta, Szilágyi képviselő úr nálunk is radikálisabb volt. A szociáldemokrata párt másokkal is kooperált, de ilyen demagógiát most senki sem csinált. — Különös, hogyamikor a mi pártunk része- A * *•› ›" Gaal Gaston a baloldal ünneplése közben felel Szilágyi Lajosnak