Pesti Napló, 1933. június (84. évfolyam, 123–145. szám)
1933-06-17 / 135. szám
Szombat Levél a kávéházról és a borravalóról Tekintetes Szerkesztőség! Mindenkor a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel olvasom a csillagos cikkeket, melyekben annak írója, társadalmi életünk leírájaként egy-egy aktuális kérdést tesz szóvá és nagy tudásával, kulturált látkörével, objektív tárgyilagossággal ítéletet mond egy-egy társadalmi, gazdasági vagy szociális tünet felett. Ez ítéletet tudomásul vesszük akkor is, ha annak tartalma bennünket közvetlenül érint is. Ilyen ítélet jelent meg a Pesti Napló június 1-i számában »Mi lesz a borravalóval!« című cikkben, melyben a borravalókérdést teszi szóvá, bizonyos egyoldalú információ és általánosító megállapítások mellett. Alulírott, mint több mint három évtizede önálló iparízó, a régi jóhírű Central kávéház tulajdonosa és a Budapesti Kávésok Ipartestületének ezidőszerinti elnöke, iparunknak és magamnak a borravaló kérdésben elfoglalt álláspontját leszögezzem és igyekeztem a nyilvánosságot meggyőzni arról, hogy a budapesti kávésok nem valamennyien a Markó, vagy a Gyűjtő jelöltjei, hanem nehéz küzdelmet folytató iparűzők, alok erejeik végső megfeszítésével igyekeznek megfelelni az állam, a főváros, a közönség és személyzetük iránti kötelezettségüknek. Hogy egyes magukat kávés vezéreknek csináló urak nyilatkoznak és a közönséget »urak és nem urak« osztályára kategorizálják, ez semmiesetre sem iparunk hivatalos álláspontja. Ez ép olyan felelőtlen nyilatkozat, aminő száz meg száz jelenik meg naponta a lapokban. Ezt mi is teljes mértékben elítéljük, mert mi vendég és vendég között nem akarunk disztingválni. Ami a főpincéri állás megszüntetését vagy fentartását illeti, ennek voltaképpen a borravalókérdéshez semmi köze. A főpincér nem más, mint egy iparüzem munkavezetője, akinek feladata nemcsak a fizetendő pénzösszegek behajtása, de gondoskodás arról, hogy a kávéházi vendég minden irányban a legpontosabban szolgáltassák ki és megkapja a kényelem és figyelemnek azt a maximumát, amely őt joggal megilleti. Kétségtelen, a mi álláspontunk is az, hogy az aránytalan és az illető üzlet forgalmával nem indokolható óvadékokat elítéljük. Ipartestületünk maga volt az, amely a kereskedelemügyi minisztériumnál az óvadékok nagyságát megszabó rendeletet kieszközölte, amelyet azonban, sajnos, igen sokan nem tartanak be. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a régi, szolid kávéházak igen nagy része ma sem alkalmaz óvadékos alkalmazottakat, viszont tény az, hogy főleg utóbbi időkben, amint helyesen állapítja meg a cikk, hogy »Budapest üzleti életének rákfenéje az oly üzleti vállalkozások elburiánozása, melyek tőke és szakértelem híján a hitelezők és alkalmazottak jóhiszeműségének kihasználására vannak alapítva«. Ipartestületünk mindent elkövet, hogy az ily cél és szükség nélküli vállalkozások lehetősége korlátoztassék és ez irányban a minisztériumnál, a fővárosnál és egyéb hatóságoknál el is jártunk Sajnos, e helyeken is csak fél intézkedéseket kapunk, amelyek nem állják útját annak, hogy az ily egészségtelen alapon megkezdett vállalkozások meg ne nyíljanak és a régi tisztes iparűzők életfeltételeit megnehezítve, az ipar nívóját lerontsák. őszinte örömmel üdvözöljük az idegenforgalom fellendítését célzó propagandát. Nagyon jól tudjuk ennek értékét, azonban mai formájában iparunk szempontjából alig van jelentősége. A hazánkban megforduló idegenek két kategóriába oszthatók: az egyik a reprezentatív társadalmi mozgalmakban résztvevők (kongresszusok, gyűlések stb.), akik nagyon sokszor a hatóságok jól ellátott vendégei, és akik a kiszámított és szűkre szabott tartózkodási idő alatt csak a legritkábban tévednek be egyegy kávéházba. Nagyjából azonos a helyzet az úgynevezett cserevonatok utasaival is, akik kész marsrutával érkeznek, rövid órák alatt mindent meg akarnak tekinteni és legjobb esetben az utazás rendezőségének jóvoltából pillantanak be egy-egy favorizált kávéházba, kuriózumképpen cigányzenét hallgatni. Nem akarjuk lebecsülni ezeknek az akcióknak jelentőségét, de nekünk arra az ezidőszerint még »láthatatlan vendégre« van szükségünk, aki minden megkötöttség nélkül jár-kel a fővárosban, aki betér oda, ahova jónak látja és fogyaszt kedve és ízlése szerint. Meg kell jegyeznem azt, hogy teljesen téves felfogás, amikor a fővárosba érkező bármilyen kategóriájú idegent olyan naivnak tüntetik fel, hogy abszolúte nem tudná előzetesen, hogy nálunk, mint annyi más európai nagyvárosban, borravalórendszer van. Ez benne áll minden útikönyvben, (Baedecker, Grieben) de megmondja minden utazási iroda a jegy váltásakor. Tehát ez semmi esetre sem lehet indok arra, hogy ezekre a nem létező vagy minimális vendégekre való tekintettel, ha az egyébként nem kívánatos, a mai rendszeren változtassunk. Szándékosan hagytam utoljára a magának a »megalázó« borravalónak a kérdését. Ha végigtekintünk társadalmi és gazdasági életünk egyes mozzanatain, a borravaló a köztudatban él, talán más név alatt. Kezdve az ominózus ingyenrészvényosztogatáson, a magasrangú funkcionáriusok részére biztosított szinekúrákon, sőt az egyes mellékjövedelmekkel járó hivatali állások betöltésén, egészen a legminimálisabb személyes szolgáltatásokig, hogy csak felidézzem a szinte már komikussá vált újévi ajándékosztogatásokat is, borravaló van mindenütt, legfeljebb azt máskép nevezik. Hiszen, ha az a sokszor emlegetett idegen megérkezik a fővárosba, kezdve a poggyászhordártól, taxisofőr, pénz- és levélkézbesítő, borbély és az élet minden fázisában ad borravalót, nem lehet tehát ebből a kávéházakat kiragadni és az ott osztogatott borravalókat diffikultálni. Tény az, hogy minél szélesebb körű a kávéházakban nyújtott személyes szolgáltatások száma (ruhatár, trafik, újságok, cukrász, stb.), annál többen vannak e munkára beállítva és természetesen szolgáltatásaikért díjazást várnak. Elismerem, hogy ez sokszor megdrágítja a kávéház látogatását, de végre a vendégre semmi kényszer nincsen arra nézve, hogy e szolgáltatásokat külön-külön igénybe is vegye. Tudjuk nagyon jól, hogy a borravaló- PESTI NAPLÓ 1933 június 17 17 TALAJ VÍZMENTES MAGYAR-VELENCE, GÁRDONYFÜRED villaga O _ Vasár és ünnepnap délelőtt '/,/), délután 3, telkes ~ -tói csütörtök délután 3-kor inOTTOn diffthnC7 ind'jl a Városi irodától I., Horthy ingyen amoonaz M kiöstöner vb. i. 6 tel. : W4—33 HÓMAN BÁLINT KULTUSZMINISZTER a kormányzó képviseletében ellép a díszszázad előtt Űrnapján a Várban Banditák el akartak rabolni egy katonanövendéket a bécsi Theresianumból Az egyik banditát agyonlőtte egy detektív, a többieket sikerült elfogni Bécs, június 16. Az osztrák fővárosban péntek este amerikai ízű szölktetési kísérletet akartak végrehajtani. A vakmerő kísérlet színhelye a II. kerületben a Favoritenstrassen levő Theresianum katonai nevelőintézet volt. Este fél nyolc órakor négy gyanús férfi, ólálkodott az épület körül. A rendőrséget többen figyelmessé tették, hogy az intézet egyik növendékét el akarják hurcolni. Egy detektív figyelte a négy gyanús férfit, akik azonban észrevették a közeledő detektívet. Az egyik bandita rátámadt a detektívre és tőrrel megsebezte. A detektív erre revolvert rántott és támadójára lőtt, aki holtan esett össze. A három másik bandita menekülni próbált, az elősiető rendőrök azonban lefogták őket. A rendőrségi kihallgatás alkalmával az elfogott banditák beismerték, hogy egy Pollak nevű dúsgazdag földbirtokos fiát meg akarták szöktetni, hogy váltságdíjat csikarjanak ki az apától. Az elfogott banditák megmotozásánál egy nyolcadszor kloroformot találtak, továbbá köteleket, amelyekkel nyilván áldozatukat akarták megkötözni. Találtak azonkívül az egyik bandita zsebében egy levelet is, amely a fiú apjának szólott és amelyben húszezer silling váltságdíjat kérnek a fiú szabadonbocsátásáért. rendszer sem a legideálisabb, de az ennek helyébe javasolt rendszerek egyáltalában nem szolgálják azt a célt, amelyet a cikk és más hírlapi megnyilatkozások szolgálni kívánnak. Nagyon messze vezetne, ha ezekkel a rendszerekkel egyenként foglalkoznánk, elég, ha hivatkozunk Az Est május 31-iki számában megjelent közleményre, amely azt tartalmazza, hogy Csehszlovákia is, amely évek előtt vezette be a százalékos rendszert, most ismét visszatér a borravalórendszerre. Pedig Csehszlovákia kormánya erős szocialista befolyás alatt áll és nem valószínű, hogy olyan intézkedéseket vezetne be, amely a munkásság anyagi vagy erkölcsi érdekeit sértené. Akik külföldön jártak, nagyon jól tudják, hogy nagyon kevés az a külföldi hely, aol a százalékos rendszer mellett a személyzet a borravalót el ne fogadná, sőt azt ki ne presszionálná. Nálunk is megkísérelték a fodrászok a százalékos rendszer bevezetését, ez lassan beleolvadt a fizetésbe és ma épúgy érvényben van a százalék mellett a borravaló, mint azelőtt. Nagyon sokat lehetne erről a kérdésről beszélni, azonban mi, régi iparűzők, úgy látjuk, hogy a mai idők semmiféle kísérletezésre nem alkalmasak. Bármilyen új rendszer azt jelentené, hogy a közönség rosszabbul jár, a figyelmes kiszolgálás, megszűnik, a kávéházak üzemköltségei növekednek, ellensúlyozására esetleg személyzetünket kellene redukálni. A munkanélküliség fokozása pedig igazán nem kívánatos. A főváros polgármestere csakugyan kezébe vette a kérdés rendezését. Ha a polgármester úrnak sikerül fog egy oly megoldást találni, amely elsősorban a közönség érdekeit megvédi és az iparűzők és személyzet érdekeit nem károsítja, mi nem fogunk a végsőkig ellentállni. De önkénytelenül is az a kérdés merül fel előttem, van-e joga a fővárosnak ehez a kérdéshez hozzányúlni akkor, amikor a taxidíjszabások megállapításánál a sofőrök borravalóját is figyelembe veszi, tehát ez esetben nem találja megalázónak és saját fürdőiben, amelynek propagálását a hivatalos jellegű Budapest Fürdőváros mozgalom szolgálja, a megváltott fürdőjegyen felüli kiszolgálási díjakatt állapít meg, amelyeket olyan személyzet kap, amelynek semminemű fizetése nincsen és akik természetesen a hivatalosan elismert díjakon felül elvárják az ő borravalójukat. Pedig az idegenek épúgy, mint a főváros lakói, a taxikat és a fürdőket épúgy igénybe veszik, mint a kávéházak szolgáltatását. Fogadja a tisztelt Szerkesztőség őszinte nagyrabecsülésem kifejezését Budapest, 1933 június 3. Igaz tisztelettel: Mészáros Győző, a Centrál-kávéház tulajdonosa és a Budapesti Kávésok Ipartestületének elnöke. UJ 2 PENGŐS Erdős Renée Hajnali hegedűszó ATHENAEUMJacques Deval A préda A E U Martin Maurice Szerelem örök titok MINDENÜ ÓK