Pesti Napló, 1933. november (84. évfolyam, 249–272. szám)

1933-11-05 / 251. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1933 november 5 90 A bánkúti magyar búzás nemzetközi zsűri a Manitoba I-gyel egyenértékűnek minősítette Sok bajjal küszködő búzatermő országunkra örvendetes hír érkezik Kanada búzatermő köz­pontjából. Tudvalevőleg ott most nemzetközi búza­kiállítás volt, a­melyen a világ legkiválóbb szak­értői az egyes búzafajok felett mondtak ítéletet. A winnipegi magyar konzulnak a földművelés­ügyi minisztériumhoz intézett hivatalos jelentése szerint ez a nemzetközi világzsűri döntésében a bánkúti 1201-es magyar búzát a Manitoba I-gyel tel­jesen egyenértékűnek jelentette ki, sőt kijelentette, hogy ez a fajta bizonyos vonatkozásokban még nehezebb, mint a Manitoba I és sikértartalma, sütőképességge és vízfelvevőképessége teljesen olyan, mint a Manitoba I-é. Ez a nemzetközi elismerés különösen jókor jön, mert ellenségeink a világ gabonaközpontjai­ban egymás után helyeznek el bazánkra nem ked­vező »szakvéleményeket«. 1­2 millió gazda közül csak 101*642 nem fizet pontosan A gazdaadósságok rendezését a mezőgazdaság megsegítésére szánták. Magyarországon kerek­számban 1,2 millió földbirtokos van. Azonban ezek közül félmillió gazdára ez a rendelet nem vonat­kozik. Abból a rengeteg millióból tehát, amit a közönség megterhelésével a mezőgazdaság meg­segítésére szántak, erre a fémillió gazdára egy fillér sem jut. Ezek egyszerűen nem adósok. Aki pedig nem csinált adóssággot, az nem is kap segítséget. Első pillanatban látnivaló tehát, hogy ez a rendelet, amelyért majdnem három esztendőn keresztül a gazdák minden gyűlésén és érdekképviseleteik minden tanácskozásán mint egyedüli gazdamentő akcióról beszéltek, nem minden gazda megsegíté­sét jelenti. Azt a kormányintézkedést, amely min­den gazda megsegítését fogja hozni, majd csak ezután kell megalkotni. Ebből a szempontból nézve az adósságrendező­ ren­delet tulajdonképpen csak részleges intézkedésnek te­kinthető. Azonkívül nem szabad elfelejteni, hogy azért, mert valakinek adóssága van, még nem szórni megsegí­tésre. És ha van is 800.000 magyar gazda, aki banknak, vagy kereskedőnek tartozik, az még a legjobban szi­tuált emberek közé tartozhatik. Ha a statisztikát vesz­szük elő, nyomban szembetűnő lesz, tulajdonképpen mi­lyen kis köre a gazdatársadalomnak van ezzel a ren­delettel érintve. Két ilyen statisztikai összeállítás forog közkézen. Az egyiket a Statisztikai Hivatal már több mint egy év­vel ezelőtt adta közzé, a másikat a PK gazdaság­statisztikai osztálya készítette. A Statisztikai Hivatal a telekkönyvben eredetileg bekebelezett tartozások sta­tisztkáját állította össze az időközi törlesztések levo­nása nélkül és a rendezendő tartozások közé vette azt a közel negyedmillió törpebirtokost is, aki a földreform során apró házhelyhez vagy kisbirtokhoz jutott, amit azonban tulajdonképpen gazdaadósságnak nem lehet te­kinteni. E tekintetben a PK sokkal helyesebb elgondo­lásból indult ki és egyedül a tagintézetei által folyó­sított kölcsönök tényleg fennálló összegéről adott kimu­tatást. Ebből a kimutatásból az látszik, hogy 819.387 gazda­adós közül 806.325 a száz holdon alul gazdálkodó kisbir­tokos, ezek közt is 685.788 olyan, aki 20 holdon aluli birtokos és fejenként átlag még 800 pengővel sem tar­tozik. Rászorult-e valamennyi az állami hozzájáruláshoz való adósságrendezésre? Erre egyetlen számadat felel, az, hogy az összes gazdaadósok között csak 101.612 olyan van, aki hátralékban van, míg kerek számban 700.000 gazda pontosan fizet, hátraléka nincs, állami segítségre nem is szorul. A nagy adósságrendezés tehát kereken 100.000 gazda érdekében történik, akik közül 74.093 gazda 20 holdon alul, 14.303 gazda 20—100 holddal rendelkezik. Hogy a hátralékosok között mennyi van peresítve, mennyi áll végrehajtás alatt, azt nem tudjuk, így tehát egyedül azt a tényt kell leszögezni, hogy Magyarország közel 1,2 millió gazdája közül mindössze 101.642 van hátralék­ban, ami körülbelül 9%-a a magyar gazdatársadalomnak. Egyszóval tehát: a gazdatársadalom 92%-a nem szo­rult adósságainak rendezésére és a nagy áldozattal járó reform esate 9%-nak válik javára! Ebből a szemszögből ítélve meg a helyzetet, joggal lehet kérdezni, ez-e az a nagy gazdasegítség, amelyet a magyar gazdatársadalom évek óta sürget. A gazdasegítő akciók eddigi hibájában szen­ved ez az adósságrendezés is, csak egyeseken segít, az egész gazdatársadalmon, magán az össz­termelésen nem. Ennyi pénzzel, a mezőgazdaságtól távol álló lakosság ekkora megterhelésével olyan akciót is meg lehetett volna valósítani, amely nem­csak ezen a 100.000, hanem minden magyar gazdán segíthetett volna. Megint hiba történt a búza áralakulása körül Mindenki emlékszik még a 30 pengő körüli búzaárakra és arra a szerencsétlen felsőbb üze­netre, amely azt tanácsolta a gazdáknak, hogy ne elégedjenek meg a 30 pengős búzaárakkal, kapnak majd búzájukért magasabb árakat is. Tudjuk, hogy ennek a tanácsnak milyen katasztrofális következménye volt. Nem 30, de még 20 pengőt sem kaptak később a gazdák. Az idén megint valami hasonló hiba történ­hetett. Mikor az első búzatételek Németországba kerültek, az eladásokat lebonyolító szervezet kö­zel 13 pengőt kapott métermázsánként. Akkor va­lahonnan megint beavatkoztak és kezdték lassí­tani az eladások ütemét. Nem kell elkótyavetyélni az idei remek magyar búzát. Majd kapunk ma­gasabb árakat is érte. És valóban, kezdték lassí­tani az eladás tempóját. Addig lassították, míg az­tán a búza ára Rotterdamban 5 hollandi forintról lement éppen a felére, 2.50—2.60 hollandi forintra. A Fut­ura az első tételekért 5, a későbbiekért már csak 3 hollandi forintot kapott Ha siettek volna.... Ez a szerencsétlen taktika, sajnos, lesújtó ha­tással volt minden exportbúzánkra. A németek, akik semmit sem fizettek ezekért a búzákért, hi­szen befagyasztott követeléseiket vették át, egy­helyütt és nagy tömegben dobták piacra és ezzel elő is segítették a búzaárak nemzetközi hanyatlá­sát. Bárhova jutott el a m­agyar búzaajánlat, min­denütt a németek erőszakolt olcsó ajánlatába üt­között. A búza ára nagyrészt ezért is csúszott le 7 és 6 pengőre, és kérdés, lehet-e még ezen a közel­jövőben változtatni. Ki felel ezért a szerencsétlen árt­aktikáért? ? A kertészek a községi faiskolák ellen. Az Okleveles Kertészek Egyesülete a községi faiskolák működését az ország gyümölcstermesztésére károsnak tartja és ezek helyett inkább nagy körzeti állami faiskolák megszerve­zését kívánja. Ezek élére szakember teendő, kinek veze­téke mellett a községi faiskolák hibái kiküszöbölhetők. Az idei német búza minősége A németek nemcsak mennyiségileg akarják magu­kat búzával ellátni, hanem minőségi búza termesztésére is berendezkednek. A hallei növénytermelési és nemesí­tési intézet, amely tudvalevőleg a világhírű Boemer ta­nár vezetése alatt áll, az idén 3003 különböző vidékről való búzát vetett minőségi vizsgálat alá és megállapí­totta, hogy az idei német búzák 46.3 százaléka 22.5 szá­zalék nedves sikért tartalmaz, míg 1932-ben ez a meny­nyiség 21.1 és 1931-ben 35.3 százalék volt. Az intézet jelentésében hangsúlyozza, hogy foly­tatja a minőség javítására irányuló akcióját és úgy hi­szi, hogy a német búzacsata négy év múlva teljes diadal­lal fog véget érni és nemcsak mennyiségileg, de minősé­gileg is teljesen önálló lesz Németország. A külföldi piacot búzában is teljesen nélkülözheti. Egy okkal több, hogy a magyar minőségi búza ter­melésére az eddiginél is nagyobb súlyt helyezzünk. Mennyi állatot vittünk Ausztriába az első fél­évben? A bécsi vásári hatóság összeállítása sze­rint az idei első félévben a bécsi vásárra hajtot­tak külföldről 9264 marhát. Ebből Magyarország 4372 darabot szállított körülbelül 1100 darabbal töb­bet, mint az előző félévben. Hússertést felhajtot­tak 46.240 darabot ebből Magyarország 1750 da­rabot. Zsírsertést 113.272 darabot, ebből Magyaror­szág 37.022 darabot. Érdekes, hogy Dánia is bevi­hetett Bécsbe 329 darabot. Elveszítjük az angol bacon-piacot? Anglia a dán, a lengyel és a magyar bacon legnagyobb vásárlója. Tavaly óta azonban az angol és a gyarmatok tenyésztői egyre nagyobb mennyiségeket küldenek Londonba, az angol szükséglet fedezésére azonban a belföldi áru nem volt elegendő. A külföld nem volt nélkülözhető. Az idén azonban az angol tenyésztők nagy mennyiséget jelen­tettek be, úgyhogy külföldi árut az idén csak kisebb kontingensekben fognak beengedni Angliába. Dánia már védekezik ez ellen és tudatta, hogyha a dán bevi­telt csökkentik, úgy Dánia iparcikkeit nem Angliából, hanem Németországból fogja beszerezni. Az OMGE kifakadása szakoktatásunk elmaradottsága miatt Gyakran írtunk ezeken a hasábokon a mezőgazda­sági szakoktatásról és többször rámutattunk arra, hogy ezen a téren milyen hátrányban van az agrárius jel­legű Magyarország a többi, nem agrár­országgal szem­ben. Most az OMGE döngeti ugyanazokat a kapukat. Gróf Somssich László elnök, Buday Barna és dr. Mutschenbacher Emil igazgatók aláírásával ellátott, terjedelmes emlékiratot intézett az egyesület a kor­mány és törvényhozás tagjaihoz, amelyben statisztikai adatokkal alátámasztva mutatja ki mezőgazdasági szak­oktatásunk szinte kétségbeejtően szomorú képét. Magyarországon 3400 négyzetkilométerre és 150.006 agrárlakosra jut egy gazdasági szakiskola,­­ ugyanak­kor Csehszlovákiában 743 négyzetkilométerre és 29.000 agrárlakosra, Belgiumban 288 négyzetkilométerre és 15.000 lakosra, Svájcban 1200 négyzetkilométerre és 4800 lakosra. Az agrár Magyarország legutolsó helyen, van ebben a szomorú statisztikában. A közép- és alsó­fokú iskolákban mindössze 83 gazdasági tanár műkö­dik,­­ ezzel szemben például gyógypedagógiai intéze­teinkben 191, zeneiskoláinkban 114 rendes tanár van. »Ezekből az adatokból aligha vehető ki az, hogy Ma­gyarország elsősorban mégis csak földművelésből él«, — állapítja meg az emlékirat, kétségkívül nem alapta­lanul. Legalább a gazdasági tanárok számának nyolcvan­százzal való szaporítását kéri az OMGE, a vándortaní­tási intézmény bevezetése mellett, ami, számításai sze­rint, 250—300­ 000 pengő költséget igényelne. Kívánatos, hogy illetékes helyen kellő visszhangra találjon a gondosan kidolgozott emlékirat, mert bizo­nyos, hogy a mezőgazdaság átszervezéséről, többte­rme­lésről, észszerű gazdálkodásról beszélni sem lehet addig, míg agrárlakosságunkat az ezekhez szükséges szellemi fegyverekkel fel nem ruházzuk.­­ Ausztriában többé nem lesz szabadipar a sertéshizlalás. Ausztriában rendelet készül a ser­téshizlalás szabályozásáról. A hizlalóüz­emeket en­gedélyhez kötik. Csak olyan telep kap engedélyt, amely legalább 100 sertést állít be hizlalásra. Ki­vételt csak olyan kisgazdasággal tesznek, amely saját takarmányával két-három darab hizlalását végzi. Ez a rendelet az ipari vállalatok ellen irá­nyul, amelyek az utóbbi időben kompenzációs ala­pon zsírterm­elésre adták magukat.­­ A sárgabarackfák koronáját ritkítani kell. Ezt írja Krézsek István a Kertészeti Szemlében. Szerinte az utóbbi években gyakran fordult elő, hogy jól termő sárga­barackfáink egyszerre nem hoztak jó gyümölcsöt. Ennek oka a monilia pusztítása. Védekezni ez ellen úgy lehet a legsikeresebben, ha permetezünk és a permetezés előtt a sűrű koronát ritkítjuk. Ha hat-hét ágnál több van a fán, akkor a többit el kell távolítani. A fölös ágakat az ág­gyűrűknél simán lefűrészeljük, a sebeket éles késsel le­simítjuk és főzött fakátránnyal bekenjük. El kell azon­ban távolítani a beteg vagy már elpusztult termőhajtá­sokat és gallyakat is, mert a monilia itt kezdi pusztító munkáját.­­ Anglia konzervált tojást keres. Kisebb baromfi­farmjainkat fogjja érdekelni, hogy Angliában a nagy konzerv- és süteménygyárak héjából kifejtett konzervált tojást keresnek és vásárolnak jó áron. Aki ezzel foglal­kozni kíván, felvilágosítást kaphat a Külkereskedelmi Hivatalban.­­ A lengyel rozs versenye a magyarral —* Amerikában. Nemrég közölte Az Est, hogy sike­rült nagyobb rozsmennyiségeket Amerikában elhelyezni az ottani pálinkagyárakban — whisky­gyártás céljaira. A lengyel gabonakereskedők, akik eddig is a legnagyobb rozs­zállítói voltak az amerikai gyáraknak, meglepő olcsó árakon kínál­tak rozsot,­­ sikerrel. Örömmel kell azonban meg­állapítani, hogy a lengyel ajánlatok ellenére továbbra is sikerült magyar rozsot eladni. Raj­tunk kívül még Argentína tudott nagyobb téte­leket elhelyezni. • Mennyi tengerit exportálhat az idén Románia? A román földművelési minisztérium kimutatása szerint Románia idei kukoricatermése 470—500 000 vágón. Ebből körülbelül 150.000 vágón marad a kivitel számára. C.) : Hová vittük az idén a legtöbb gyümölcsöt? Októ­ber végéig a határállomások feljegyzései szerint kivit­tünk Ausztriába 145.000, Svájcba 42.000 Csehszlovákiába 23.000, Lengyelországba 27.000, Németországba 60 000 és egyéb országokba közel 10.000 métermázsa gyümölcsöt. Főzelék és idény cikkekből kivittünk közel 60.000 méter­mázsát Ausztriába, 56.000 métermázsa körül Németor­szágba, 33.580 métermázsát Olaszországba, nem egész 6000 métermázsát Csehszlovákiába és közel 4000 métere mázsát egyéb országokba.

Next