Pesti Napló, 1933. november (84. évfolyam, 249–272. szám)
1933-11-05 / 251. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1933 november 5 90 A bánkúti magyar búzás nemzetközi zsűri a Manitoba I-gyel egyenértékűnek minősítette Sok bajjal küszködő búzatermő országunkra örvendetes hír érkezik Kanada búzatermő központjából. Tudvalevőleg ott most nemzetközi búzakiállítás volt, amelyen a világ legkiválóbb szakértői az egyes búzafajok felett mondtak ítéletet. A winnipegi magyar konzulnak a földművelésügyi minisztériumhoz intézett hivatalos jelentése szerint ez a nemzetközi világzsűri döntésében a bánkúti 1201-es magyar búzát a Manitoba I-gyel teljesen egyenértékűnek jelentette ki, sőt kijelentette, hogy ez a fajta bizonyos vonatkozásokban még nehezebb, mint a Manitoba I és sikértartalma, sütőképességge és vízfelvevőképessége teljesen olyan, mint a Manitoba I-é. Ez a nemzetközi elismerés különösen jókor jön, mert ellenségeink a világ gabonaközpontjaiban egymás után helyeznek el bazánkra nem kedvező »szakvéleményeket«. 12 millió gazda közül csak 101*642 nem fizet pontosan A gazdaadósságok rendezését a mezőgazdaság megsegítésére szánták. Magyarországon kerekszámban 1,2 millió földbirtokos van. Azonban ezek közül félmillió gazdára ez a rendelet nem vonatkozik. Abból a rengeteg millióból tehát, amit a közönség megterhelésével a mezőgazdaság megsegítésére szántak, erre a fémillió gazdára egy fillér sem jut. Ezek egyszerűen nem adósok. Aki pedig nem csinált adóssággot, az nem is kap segítséget. Első pillanatban látnivaló tehát, hogy ez a rendelet, amelyért majdnem három esztendőn keresztül a gazdák minden gyűlésén és érdekképviseleteik minden tanácskozásán mint egyedüli gazdamentő akcióról beszéltek, nem minden gazda megsegítését jelenti. Azt a kormányintézkedést, amely minden gazda megsegítését fogja hozni, majd csak ezután kell megalkotni. Ebből a szempontból nézve az adósságrendező rendelet tulajdonképpen csak részleges intézkedésnek tekinthető. Azonkívül nem szabad elfelejteni, hogy azért, mert valakinek adóssága van, még nem szórni megsegítésre. És ha van is 800.000 magyar gazda, aki banknak, vagy kereskedőnek tartozik, az még a legjobban szituált emberek közé tartozhatik. Ha a statisztikát veszszük elő, nyomban szembetűnő lesz, tulajdonképpen milyen kis köre a gazdatársadalomnak van ezzel a rendelettel érintve. Két ilyen statisztikai összeállítás forog közkézen. Az egyiket a Statisztikai Hivatal már több mint egy évvel ezelőtt adta közzé, a másikat a PK gazdaságstatisztikai osztálya készítette. A Statisztikai Hivatal a telekkönyvben eredetileg bekebelezett tartozások statisztkáját állította össze az időközi törlesztések levonása nélkül és a rendezendő tartozások közé vette azt a közel negyedmillió törpebirtokost is, aki a földreform során apró házhelyhez vagy kisbirtokhoz jutott, amit azonban tulajdonképpen gazdaadósságnak nem lehet tekinteni. E tekintetben a PK sokkal helyesebb elgondolásból indult ki és egyedül a tagintézetei által folyósított kölcsönök tényleg fennálló összegéről adott kimutatást. Ebből a kimutatásból az látszik, hogy 819.387 gazdaadós közül 806.325 a száz holdon alul gazdálkodó kisbirtokos, ezek közt is 685.788 olyan, aki 20 holdon aluli birtokos és fejenként átlag még 800 pengővel sem tartozik. Rászorult-e valamennyi az állami hozzájáruláshoz való adósságrendezésre? Erre egyetlen számadat felel, az, hogy az összes gazdaadósok között csak 101.612 olyan van, aki hátralékban van, míg kerek számban 700.000 gazda pontosan fizet, hátraléka nincs, állami segítségre nem is szorul. A nagy adósságrendezés tehát kereken 100.000 gazda érdekében történik, akik közül 74.093 gazda 20 holdon alul, 14.303 gazda 20—100 holddal rendelkezik. Hogy a hátralékosok között mennyi van peresítve, mennyi áll végrehajtás alatt, azt nem tudjuk, így tehát egyedül azt a tényt kell leszögezni, hogy Magyarország közel 1,2 millió gazdája közül mindössze 101.642 van hátralékban, ami körülbelül 9%-a a magyar gazdatársadalomnak. Egyszóval tehát: a gazdatársadalom 92%-a nem szorult adósságainak rendezésére és a nagy áldozattal járó reform esate 9%-nak válik javára! Ebből a szemszögből ítélve meg a helyzetet, joggal lehet kérdezni, ez-e az a nagy gazdasegítség, amelyet a magyar gazdatársadalom évek óta sürget. A gazdasegítő akciók eddigi hibájában szenved ez az adósságrendezés is, csak egyeseken segít, az egész gazdatársadalmon, magán az össztermelésen nem. Ennyi pénzzel, a mezőgazdaságtól távol álló lakosság ekkora megterhelésével olyan akciót is meg lehetett volna valósítani, amely nemcsak ezen a 100.000, hanem minden magyar gazdán segíthetett volna. Megint hiba történt a búza áralakulása körül Mindenki emlékszik még a 30 pengő körüli búzaárakra és arra a szerencsétlen felsőbb üzenetre, amely azt tanácsolta a gazdáknak, hogy ne elégedjenek meg a 30 pengős búzaárakkal, kapnak majd búzájukért magasabb árakat is. Tudjuk, hogy ennek a tanácsnak milyen katasztrofális következménye volt. Nem 30, de még 20 pengőt sem kaptak később a gazdák. Az idén megint valami hasonló hiba történhetett. Mikor az első búzatételek Németországba kerültek, az eladásokat lebonyolító szervezet közel 13 pengőt kapott métermázsánként. Akkor valahonnan megint beavatkoztak és kezdték lassítani az eladások ütemét. Nem kell elkótyavetyélni az idei remek magyar búzát. Majd kapunk magasabb árakat is érte. És valóban, kezdték lassítani az eladás tempóját. Addig lassították, míg aztán a búza ára Rotterdamban 5 hollandi forintról lement éppen a felére, 2.50—2.60 hollandi forintra. A Futura az első tételekért 5, a későbbiekért már csak 3 hollandi forintot kapott Ha siettek volna.... Ez a szerencsétlen taktika, sajnos, lesújtó hatással volt minden exportbúzánkra. A németek, akik semmit sem fizettek ezekért a búzákért, hiszen befagyasztott követeléseiket vették át, egyhelyütt és nagy tömegben dobták piacra és ezzel elő is segítették a búzaárak nemzetközi hanyatlását. Bárhova jutott el a magyar búzaajánlat, mindenütt a németek erőszakolt olcsó ajánlatába ütközött. A búza ára nagyrészt ezért is csúszott le 7 és 6 pengőre, és kérdés, lehet-e még ezen a közeljövőben változtatni. Ki felel ezért a szerencsétlen ártaktikáért? ? A kertészek a községi faiskolák ellen. Az Okleveles Kertészek Egyesülete a községi faiskolák működését az ország gyümölcstermesztésére károsnak tartja és ezek helyett inkább nagy körzeti állami faiskolák megszervezését kívánja. Ezek élére szakember teendő, kinek vezetéke mellett a községi faiskolák hibái kiküszöbölhetők. Az idei német búza minősége A németek nemcsak mennyiségileg akarják magukat búzával ellátni, hanem minőségi búza termesztésére is berendezkednek. A hallei növénytermelési és nemesítési intézet, amely tudvalevőleg a világhírű Boemer tanár vezetése alatt áll, az idén 3003 különböző vidékről való búzát vetett minőségi vizsgálat alá és megállapította, hogy az idei német búzák 46.3 százaléka 22.5 százalék nedves sikért tartalmaz, míg 1932-ben ez a menynyiség 21.1 és 1931-ben 35.3 százalék volt. Az intézet jelentésében hangsúlyozza, hogy folytatja a minőség javítására irányuló akcióját és úgy hiszi, hogy a német búzacsata négy év múlva teljes diadallal fog véget érni és nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is teljesen önálló lesz Németország. A külföldi piacot búzában is teljesen nélkülözheti. Egy okkal több, hogy a magyar minőségi búza termelésére az eddiginél is nagyobb súlyt helyezzünk. Mennyi állatot vittünk Ausztriába az első félévben? A bécsi vásári hatóság összeállítása szerint az idei első félévben a bécsi vásárra hajtottak külföldről 9264 marhát. Ebből Magyarország 4372 darabot szállított körülbelül 1100 darabbal többet, mint az előző félévben. Hússertést felhajtottak 46.240 darabot ebből Magyarország 1750 darabot. Zsírsertést 113.272 darabot, ebből Magyarország 37.022 darabot. Érdekes, hogy Dánia is bevihetett Bécsbe 329 darabot. Elveszítjük az angol bacon-piacot? Anglia a dán, a lengyel és a magyar bacon legnagyobb vásárlója. Tavaly óta azonban az angol és a gyarmatok tenyésztői egyre nagyobb mennyiségeket küldenek Londonba, az angol szükséglet fedezésére azonban a belföldi áru nem volt elegendő. A külföld nem volt nélkülözhető. Az idén azonban az angol tenyésztők nagy mennyiséget jelentettek be, úgyhogy külföldi árut az idén csak kisebb kontingensekben fognak beengedni Angliába. Dánia már védekezik ez ellen és tudatta, hogyha a dán bevitelt csökkentik, úgy Dánia iparcikkeit nem Angliából, hanem Németországból fogja beszerezni. Az OMGE kifakadása szakoktatásunk elmaradottsága miatt Gyakran írtunk ezeken a hasábokon a mezőgazdasági szakoktatásról és többször rámutattunk arra, hogy ezen a téren milyen hátrányban van az agrárius jellegű Magyarország a többi, nem agrárországgal szemben. Most az OMGE döngeti ugyanazokat a kapukat. Gróf Somssich László elnök, Buday Barna és dr. Mutschenbacher Emil igazgatók aláírásával ellátott, terjedelmes emlékiratot intézett az egyesület a kormány és törvényhozás tagjaihoz, amelyben statisztikai adatokkal alátámasztva mutatja ki mezőgazdasági szakoktatásunk szinte kétségbeejtően szomorú képét. Magyarországon 3400 négyzetkilométerre és 150.006 agrárlakosra jut egy gazdasági szakiskola, ugyanakkor Csehszlovákiában 743 négyzetkilométerre és 29.000 agrárlakosra, Belgiumban 288 négyzetkilométerre és 15.000 lakosra, Svájcban 1200 négyzetkilométerre és 4800 lakosra. Az agrár Magyarország legutolsó helyen, van ebben a szomorú statisztikában. A közép- és alsófokú iskolákban mindössze 83 gazdasági tanár működik, ezzel szemben például gyógypedagógiai intézeteinkben 191, zeneiskoláinkban 114 rendes tanár van. »Ezekből az adatokból aligha vehető ki az, hogy Magyarország elsősorban mégis csak földművelésből él«, — állapítja meg az emlékirat, kétségkívül nem alaptalanul. Legalább a gazdasági tanárok számának nyolcvanszázzal való szaporítását kéri az OMGE, a vándortanítási intézmény bevezetése mellett, ami, számításai szerint, 250—300 000 pengő költséget igényelne. Kívánatos, hogy illetékes helyen kellő visszhangra találjon a gondosan kidolgozott emlékirat, mert bizonyos, hogy a mezőgazdaság átszervezéséről, többtermelésről, észszerű gazdálkodásról beszélni sem lehet addig, míg agrárlakosságunkat az ezekhez szükséges szellemi fegyverekkel fel nem ruházzuk. Ausztriában többé nem lesz szabadipar a sertéshizlalás. Ausztriában rendelet készül a sertéshizlalás szabályozásáról. A hizlalóüzemeket engedélyhez kötik. Csak olyan telep kap engedélyt, amely legalább 100 sertést állít be hizlalásra. Kivételt csak olyan kisgazdasággal tesznek, amely saját takarmányával két-három darab hizlalását végzi. Ez a rendelet az ipari vállalatok ellen irányul, amelyek az utóbbi időben kompenzációs alapon zsírtermelésre adták magukat. A sárgabarackfák koronáját ritkítani kell. Ezt írja Krézsek István a Kertészeti Szemlében. Szerinte az utóbbi években gyakran fordult elő, hogy jól termő sárgabarackfáink egyszerre nem hoztak jó gyümölcsöt. Ennek oka a monilia pusztítása. Védekezni ez ellen úgy lehet a legsikeresebben, ha permetezünk és a permetezés előtt a sűrű koronát ritkítjuk. Ha hat-hét ágnál több van a fán, akkor a többit el kell távolítani. A fölös ágakat az ággyűrűknél simán lefűrészeljük, a sebeket éles késsel lesimítjuk és főzött fakátránnyal bekenjük. El kell azonban távolítani a beteg vagy már elpusztult termőhajtásokat és gallyakat is, mert a monilia itt kezdi pusztító munkáját. Anglia konzervált tojást keres. Kisebb baromfifarmjainkat fogjja érdekelni, hogy Angliában a nagy konzerv- és süteménygyárak héjából kifejtett konzervált tojást keresnek és vásárolnak jó áron. Aki ezzel foglalkozni kíván, felvilágosítást kaphat a Külkereskedelmi Hivatalban. A lengyel rozs versenye a magyarral —* Amerikában. Nemrég közölte Az Est, hogy sikerült nagyobb rozsmennyiségeket Amerikában elhelyezni az ottani pálinkagyárakban — whiskygyártás céljaira. A lengyel gabonakereskedők, akik eddig is a legnagyobb rozszállítói voltak az amerikai gyáraknak, meglepő olcsó árakon kínáltak rozsot, sikerrel. Örömmel kell azonban megállapítani, hogy a lengyel ajánlatok ellenére továbbra is sikerült magyar rozsot eladni. Rajtunk kívül még Argentína tudott nagyobb tételeket elhelyezni. • Mennyi tengerit exportálhat az idén Románia? A román földművelési minisztérium kimutatása szerint Románia idei kukoricatermése 470—500 000 vágón. Ebből körülbelül 150.000 vágón marad a kivitel számára. C.) : Hová vittük az idén a legtöbb gyümölcsöt? Október végéig a határállomások feljegyzései szerint kivittünk Ausztriába 145.000, Svájcba 42.000 Csehszlovákiába 23.000, Lengyelországba 27.000, Németországba 60 000 és egyéb országokba közel 10.000 métermázsa gyümölcsöt. Főzelék és idény cikkekből kivittünk közel 60.000 métermázsát Ausztriába, 56.000 métermázsa körül Németországba, 33.580 métermázsát Olaszországba, nem egész 6000 métermázsát Csehszlovákiába és közel 4000 métere mázsát egyéb országokba.