Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
25 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1934 április X zúdította ránk, még csak nem is a részét. Az ember a sírásó. Venite, eradamus eum, jöjjetek, irtsuk ki őt, ezt ember mondta akkor, ma is ember találja ki, ember ordítja. »Fiakat neveltem s ők megvetettek engem«, ez Isten panasza. A világundor már az Olajfák kertjében terjengett s azóta is megkeseríti minden érdemes lélek életét. Az ember az oka a válságnak. A kapitalista, a kommunista, a nacionalista és internacionalista, az individualista és kollektív, a technokrata, az aranyalapos és pénzhigító, a fajoskodó és fajtalan ember, az ember az ok!. Az ember öl, az ember lop, az ember kapzsi és mohó, az ember üzen háborút és békét, az ember dönti válságba a világot, az ember találja ki a pénzt és dugja el a pénzt, az ember ver aranyat és rejtegeti páncélkamrákba, az ember termel kávét és búzát s önti a tengerbe. Az ember teremt gazdagságot és szegénységet, az ember sanyargatja testvérét és önmagát. Az emberé a Föld, ő is teszi tönkre. Az emberé a válság, ő oldhatja meg. Úgy, hogy önmagát oldja meg. Dedicit ex iisnoae passus est, mondja az Írás. Tanult abból, amit szenvedett Az Úr, aki isteni békéből és fényességből lépett a Földre, nem ismerte eddig a szenvedést. Felöltötte a szolga alakját, letermedett az élet törésföldjére, az emberi élet szürke szántására, hogy megismerje az emberi sorsot. A megismerés szenvedés. A szenvedés az ember keresztje, de jó csak akkor fakad belőle, ha szenvedéseinket nem embernek, hanem Istennek ajánljuk. Ha a mélyére nézünk és tanulunk belőle, ha a könnyben, mely szemünkből csurog, megérezzük a tenszert, meglátjuk az eget. Ha a kínjaink mögött megpillantjuk az embert, aki gyötör. Ha a kereszten, melyen a megváltást sóbfittozzük, nem feledkezünk meg az ácsról, aki állította: az emberről. Ne különböztessük meg egymást, emberek! Egyformák vagyunk mind, szazdagok és szegények, tehetségesek és tehetségtelenek Moszkvától és Tokiótól Newyorkig, Roosevelttől Stalinig. Emberek vagyunk. .Tökéletlenek, fejletlenek, rosszak. A lármának, a hatalomnak, a pénznek, az uralkodásnak, az erőszaknak elterelt rabjai. A válság, az egész emberi sors erkölcsi probléma, a lélek kérdése. Csöndre, alantra, lemondásra, az élet igazi szeretetére, Isten modern felfedezésére, van szükség. Az invictussol, a győzelmes nap, a poenitentiae sacramentumon, a bűnbocsánat szentségén át virrad reánk. Újból idézem a hatalmas székesfehérvári püspököt: »Népem, csak erkölcsi megújhodás segíthet rajtad; ha találsz magadban erőt a hitre, szigorú erkölcsi életre, lemondásra, takarékosságra, áldozatra, akkor föltámadsz, különben hazád csak sírgödör, címered csak függetlenségednek alkotmányos álarca, mely mögött mások élvezik nemzeti munkádnak gyümölcseit: zászlód egy átlyukasztott szemfödő,melynek hasadékain át résztvevő lelkek tehetetlenül nézik vonaglásodat.« Prohászka halhatatlan szavainak ma messze kell zúgniok erről a meggyötört földről. Hirdetik a feltámadás egyetlen útjának igazságát Prága felé épúgy, mint Párizs felé. Roosevelt épúgy meghajolhat előttük, mint Stalin, az egyén épúgy, mint a tömeg, Hitler épúgy, mint Doumergue... az egész világnak rá kell térnie a lelki megújhodás, az erkölcsi újjászületés útjára, különben napról napra sokasodnak a keresztek, a golgoták, a sírok s csakhamar minden kapzsiságunkkal és ostobaságunkkal elnyelnek a pokol ködös kapui. Nem régi és rossz szerződéseket kell kötnünk, hanem meg kell teremteni magunkból az új embert. Ne mondjuk, hogy nehéz, ne mondjuk, hogy lehetetlen! Persze, gyönge az ember, persze, önmaga ellen kell fordulni, persze, a szívéről kell letépni a kígyót, a lelkével összenőtt bilincseket kell széttörni. Fáj. Súlyos. Kegyetlen feladat. Vigyorognak a hatalom lehetőségei, könnyebbnek látszik az ökölrázás és fogvicsorítás, csábító a sok materiális pillangó. De mikor lesz végül a munka nemcsak rabság és kenyér, de szellem is? Meddig diadalmaskodnak még a keresztrefeszítők, mikor győznek már a megfeszítettek? Mikor lesz végül az ember méltó önmagához, az álmaihoz, Istenhez? Higyjünk benne, hogy ma, higyjünk benne, hogy holnap. Higyjünk abban, hogy az Úr nem hiába sanyargott itt szolgaruhában, hogy a húsvéti sír nem hiába teremtett csodát, hogy nem hiába győzött ott aMegfeszített a megfeszítőkön. Az embert meg lehet váltani. Megtanítottak rá, hogyan. Az ember váltsa meg önmagát. Ne kételkedjünk, higgyünk! Hallgassunk a Feltámadottra: »Mert bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda, és elmenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek«. Egy ilyen hegyet kell megmozgatnunk. Az ember hegyét. Magunkat. A hitünkkel. A lélek csodálatos, minden rádiumnál rádiumosabb, minden erőnél erősebb, mennyei teremtő energiáival. Azt az első húsvétot már alig tudjuk elképzelni. De ezt a második, ezt az új húsvétot, az ember feltámadásának húsvétját, ezt minden reményükkel és erőnkkel várnunk kell. Az ember megváltását. Az ember győzelmét önmagán. Az ember feltámadását. Jégszekrények csobban Wiesel A. JÉLSZEXRÉMGYÁR, Budapest, V. Vilmos császár út 52. Tel. 189-86 • * „Magyarország vissza fogja kapni régi határait, hogy így megnyerjék Németország részére" A bécsi Reichspost feltűnést keltő cikke Németország keleti politikájáról Bécs, március 81. A Reichspost a német-délszláv közeledési kísérletekkel foglalkozik és rámutat a németországi nemzeti szocialista vezetők bizalmas nyilatkozataira Németország keleti politikájára vonatkozóan. A hivatalos német keleti politika, amelyet Hitler hirdet, elutasít minden imperialista célkitűzést, de a vezető nemzeti szociaisták úgyszóván belső használatra más programról tárgyalnak-Ennek a programnak a körvonalai a következők: A lét és nemlét kérdéséről van szó. Németország célja keleten van, Németországnak befolyása alá kell hozni az egész Duna-vidéket. Erre Hitler állapítja meg az időpontot, de már közeledik az a helyzet, amelyet semmiféle diplomáciai formulákkal nem lehet többé áthidalni. Keleten vár a föld a német munkanélküliek millióira. Mindenekelőtt Ausztriát kell belülről felőrölni. Ausztria lebírása után Csehszlovákia érett gyümölcsként hullik a nemzeti szocializmus ölébe. Magyarország vissza fogja kapni régi határait, hogy ezzel meg lehessen nyerni Németország részére. Románia semmi komoly ellenállást nem fejthet ki: a román területek és mindenekelőtt Besszarábia rendeltetése, hogy német településiterületek legyenek. Bulgáriát Macedóniáva és az Égei tengerhez való ki- járattal elégítik ki, hogy Németország oldalára álljon. A Reichspost kijelenti, hogy értesüléseit teljesen hiteles forrásból vette, úgyhogy azokat minden esetleges cáfolattal szemben fenntartja. Vajda-Vojvoda: Vádlottnak kellene lennem a Duca-perben" A volt román miniszterelnök a Vasgárda mellett Bukarest, március 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A szinajai merénylet ügyében pénteken Vajda-Vojvoda Sándor volt miniszterelnököt hallgatta ki a hadbíróság. Tanúvallomásában valóságos hitvallást tett a Vasgárda mellett. Kijelentette, hogy a Vasgárda keresztapjának tekinti magát, s rámutatott, hogy a Vasgárda egy szép nap Románia vezetője lehet még. A Vasgárda célkitűzéseivel részben egyetértett, s nagy hibának tartja feloszlatását. — Mélyen fájlalom Duca halálát, de a nemzetközi kapitalizmussal s a kommunizmussal szemben, igenis, szükség van egy szélsőjobboldali irányzatra, — mondotta Vajda. — Nem is tanuktént,de vz állonkértt kellene itt állnom. Szomorú a helyzet, amelybe jutottunk tábornok uraim, smost itt állok, rendelkezzenek velem. Vajdát távozásakor a terem közönsége felállással üdvözölte. i