Pesti Napló, 1938. február (89. évfolyam, 25–47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

4 Kedd PESTI NAPLÓ 1938 február 11 VESE-, HOLTAG- természetes t^fktii1* w*i£fJ ' jg gyógyszere gyógyvize « «. _ . . „m­^hfrír könnyű, vasmentes, EPEBáJOK * ló,2a­mi* mm m* M « w m Kérdezze meg orvosát! A nagy víz körül * Nem­ titkolják tovább a japániak, hog­y nem csupán az ázsiai kontinensen akarnak terjeszkedni, hanem az egész Csendes óceánról ki akarják szorítani minden más hatalomnak a befolyását. Évtizedek óta hirdetem, hogy Amerika felfedezése után az első nagy világtörté­nelmi probléma annak eldöntése, hogy ki legyen az úr a Csendes óceánon? Az első nagy történeti esemény a Földközi tenger partjainak benépesítése volt, ami né­hány évezredig tartott. A második nagy esemény: a népvándorlás, mely lebonyolódott a törökök átjövetelé­vel a Balkánra, tehát körülbelül ezer év alatt. Amerika birtokbavételéhez már csak négyszáz év kellett. Lehet, hogy a Csendes óceán problémájának megoldása még ke­vesebb ideig fog tartani. Egy kitűnő angol újságíró, Archibald SI. Colquhoun, aki Burma, majd Mashonaland kormányzója volt és végül a londoni Times távolkeleti levelezője lett, már harmincnégy évvel ezelőtt írt egy nagy könyvet The mastery of the Pacific (»Ki lesz az úr a Csendes óceánon?«) címmel, amelyben azt jósolta, hogy Anglia, az amerikai Unió és Japán élethalál­harcot fog vívni a Csendes óceán birtokaiért. A Csendes Óceán a földrajzi kézikönyveknek nagyon a végén van; a tanár és a gyermek rendszerint akkor foglalkozik vele az iskolában, amikor már mind a ket­ten meglehetősen ki vannak fáradva és a Távol-Keleten nincs is nekünk semmiféle érdekünk. Nem csoda, ha a Távol-Keletről keveset tudunk, hiszen helyes földrajzi képzeteink nem is lehetnek, ha a gömbalakú Földről csak síkalakú térképek szoktak a szemünk elé kerülni. Az Egyenlítő hossza negyvenezer kilométer, a Csen­des óceán szélessége húszezer kilométer, azaz az Egyen­lítőnél a Föld felületének felét ez a nagy óceán borít­ja, mely északtól délre, a Bering-szorostól a Wilkes-földig szintén húszezer kilométer. A Csendes óceán területe körülbelül százmillió négyzetkilométer,­ jóval nagyobb, mint az öt világrész és a világ összes szigetei együtt­véve. A Föld felületének valamivel több mint harmadát a Csendes óceán borítja. Földrajzi szempontból is na­gyon érdekes terület ez, mert­ a nagy óceán fenekén olyan óriási hegyláncok vannak, amelyekhez képest a Himalája aránylag igen jelentéktelen hegyvonulat. Mik­ronézia, Melanézia és Polinézia húszezer szigetének csak­nem mindegyike vulkáni eredetű; időnként eltűnik egy­egy sziget és új szigetek merülnek fel az óceánból. Lehet, hogy a Hawai­i szigetcsoportnak ezer esztendő múlva már a helyét sem fogják találni. Miért izgatja ez az óriási óceán a nagyhatalmakat? Mi értéke van a víznek? Mindenkinek szabad hajózni és halászni a tengeren, s a halászat úgysem fizetődik ki, ha­ messze kell menni a zsákmányért... Ha évezredekig nem volt csendesóceáni probléma, miért veszekednek miatta ma a nemzetek? Mi, akik olyan messze vagyunk onnan, hogy értsük ezt? A magyarázat egyszerű: a világforgalom súlypontja vándorol. A 16. századig a világkereskedelem nagy részét a Földközi tengeren bonyolították le. Azután átterelő­dött a világkereskedelem az Atlanti óceánra. És ma már semmi kétség aziránt, hogy a világkereskedelem nagy részét, a közeljövőben, a Csendes óceánon fogják le­bonyolítani. Honnan lehet ezt tudni? Onnan, hogy a világnak már ma is azok a legnagyobb termelő területei, melyek a Csendes óceán körül vannak. Kanada és az Egyesült Államok nyugati része, Brit-Kolumbia, Mexikó, Közép-és Dél-Amerika legnagyobb része, Ausztrália, Kína és Japán a Csendes óceánra néz, ezeknek az anyagkész­lete kimeríthetetlen és már ma is ezek a világ legna­gyobb termelő területei és egyben a világ legnagyobb fogyasztói is. Mivel ipari termelésük ma még jelenték­telen, ipari szempontból felbecsülhetetlen értékű pia­cok az Egyesült Államok keleti fele és Európa számára és a jövő nagyipari állama, Japán számára. Hogy csak egy igen jelentéktelen tételt említsek: ma Kínában több amerikai cigarettát fogyasztanak, mint az Egye­sült Államokban. Azonban el fog jönni az az idő, ami­kor a Csendes óceán környéke fogja ellátni ipari ter­mékekkel a világ többi részét is. De kik fogják a termelés hasznát élvezni? Kik fog­nak ott dolgozni? Azok, akik ott uralkodni fognak. Arra a kérdésre pedig, hogy kik fognak ott uralkodni, Ame­rika, Japán és a Brit Birodalom egyöntetűen azt feleli: »Majd csak én, magam!« Colquhoun, aki évtizedekig a helyszínen tanulmá­nyozta a csendesóceáni problémát, 34 évvel ezelőtt, ami­kor könyvét kiadta, nem mindenben látta tisztán a jö­vendőt, de megfigyeléseinek nagy része ma is helytálló. Úgy látta, hogy Amerikáé a jövő, de abban, amire ezt a véleményét alapította, tévedett. Nevezetesen 34 évvel ezelőtt azt lehetett gondolni, hogy az amerikai beván­dorlás rohamosan növekedni fog és ezen az alapon Colquhoun azt hitte, hogy népességének növekedése terjeszkedésre fogja kényszeríteni Amerikát. A helyzet már az 1807-iki nagy válság után, de méginkább a világ­háború után, egészen másként alakult. Japán jövőjének megítélésében is tévedett Colqu­houn, ez azonban nem csoda. 1904 óta ugyanannyi idő telt el, amennyi idő óta Japán modernizálódott Colquhoun idejében; ő »félidőben« látta a játékot,­­ olyankor, amikor az eredményt még nem lehet meg­jósolni. Azóta csak mégegyszer annyi idő telt el, de ez alatt Japán ipari termelése nem kétszeresre, hanem kétszázszorosra növekedett. Azt azonban helyesen figyelte meg Colquhoun is, hogy Japánnak hadi tekin­tetben olyan nagy előnyei vannak, melyeket aligha lehet kivédeni. Ennek jelentőségét nem vette észre a békekon­ferencia, mikor a Csendes óceán 623 kis szigetét Japán­nak adta. A Marianna, Marshall és a Karolina szige­tek magukban véve nem sokat érnek, de mint tengeré­szeti támaszpontok, megbecsülhetetlenek. A Brit Birodalomnak életérdeke, hogy a sárga faj Ausztráliába és Újzélandba be ne tehesse a lábát, de nagy kérdés, hogy ezt meddig bírják megakadályozni! A század elején az angolok Afrikában látták birodal­muk jövőjét, azonban ma már nyilvánvaló, hogy az Afrikához fűzött reményeknek csak csekély törecéke válik be. A fehér faj nem bír az afrikai klímával. A Csendes óceán klímája azonban még az Egyenlítő alatt is megfelel a fehér fajnak és már a második nemzedék aklimatizálódása tökéletes. Miután a Csendes óceánon az angolok többet veszít­hetnek, mint Amerika, fantasztikusan nagy haditenge­részeti készülődésük korántsem távolkeleti hódításokra irányul; szerényen be fogják érni annak megtartásával, ami ma a kezükben van, de mivel az angolok egészben véve okos emberek, nagy készülődésüknek, azt hiszem, inkább a nemzeti önérzet az alapja, és nem a siker biztos reménye. Minden külön értesítés helyett. Mély fájdalommal, Isten végső akaratában megnyugodva jelentjük, hogy szeretett Atyánk, Nagyatyánk, Fivérünk és jóságos Rokonunk Gerber Benjámin vezérigazgató január 28-án, pénteken délután rövid betegség után, élete 74-ik évében csendesen el­szenderült.­­ A megboldogultat (határozott kívánságára) a legszűkebb családi rész­vét mellett január hó 30-án örök nyugovóra helyeztük. Holty Károly Róbert és neje szül. Gerber Erzsébet veje és leánya­­ özv. Perlberg Simonná szül. Gerber Lina Gerber Aloert Gerber Jakab testvérei Részvétlátogatások mellet­ség Kérjük. Budapest, 1938 január 30. Antonia unokája Gerber Albertné sógornője Kálmán Sándor és neje szül. Perlberg Hanna dr Balázs Ernő és neje szül. Gerber Edith unokaöccsei és unokahúgai Nyugodjék békében ! Vitézi avatás lesz májusban a székesfehérvári ásatások színhelyén Székesfehérvár, január 31. Az 1938. évi vitézi avatást május 22-én rendezik Székesfehérvárott az ásatások színhelyén. A kormányzó 1300 vitézt és vitézi várományost avat ezen a napon. Ugyanekkor a 2. számú vitézi törzs, amelyhez Fejér, Veszprém, Győr, Moson, Esztergom és Komárom megye vitézei tartoznak, vitéz törzsnapot tart. A Műemlékek Országos Bizottságának képviseleté­ben Gerevich Tibor és Lux Kálmán megtekintette az ásatások területét és megállapította, hogy a rendezési munkálatok május elsejére befejezést nyernek. Székes­fehérvár műszaki hivatala pedig már elkészítette a hatezer nézőt befogadó emelvények tervrajzát. Jávai ültetvényesek budapesti kalandja (Saját tudósítónktól.) Néhány hónappal ezelőtt euró­pai körútja során húgával együtt Budapestre érkezett Nhuabuy dúsgazdag jávai ültetvényes s egy penzióban szállt m­e­g. A földbirtokos és húga sok exotikus ékszert hoztak magukkal, amelyeket pénzükkel együtt e£y tás­kában őriztek. Egy nap a penzióból eltűnt a táska, de az ültetvényes följelentésére néhány nap múlva Óbudán elfogták a tetteseket: Kürti József napszámost és Ma­gyar Eleket, a penzió háziszolgáját. A vitéz Litvay­ Sándor törvényszéki bíró előtt megtar­tott tárgyaláson Kürti tagadta h­íncsség­ét, míg Manyar Elek beismerő vallomást tett. Rajtuk kívül a vádlottak padjára került Nagy Tibor és Me­csán Ignác, akiket orgazdasággal vádoltak. Mindketten jóhiszeműségükkel védekeztek. Tanuként kihallgatták Nhuabuy Nanavét, a földbirtokos húgát, aki Madu ruhában, de eu­okai bundában jelent meg a bíróság előtt. Angol tol­­nács segítségével tett valloatást, amelyben elmondta, hogy körülbelül 7000 pengő értékű ékszert lopnak el tőle. A nagy kárösszegre való tekintettel a törvényszék az ira­tokat a büntetőtanácshoz tette át és a tárgyalást elnapolta. T . M­eghalt­huránszky Luciá­n etek­ti­vf ő£e­­ügyel­ő (Saját tudósítónktól.) Nagy gyásza van a rendőrségnek, elsősorban a főkapitányság dbetek­tívtestületének: vasárnap meghalt az egyik leg­kiválóbb detektív, Thuránszky Lucián főfelüg­yelő. Thuránszky a század elején színész volt és an­nak idején a legtehetségesebb fiatal művészek kö­zött emlegették. Huszonhat évvel ezelőtt lépett a rendőrség szolgálatába. Fellebbvalói azonnal fel­figyeltek rá. Egész sereg bonyoult ügyet nyomo­zott­ ki már karrierje elején. A háború után az árdogítók ellen harcolt, majd amikor életbe léptet­ték a devizakorlátozó intézkedéseket, Thurárs­kyt bízták meg a valutasikerek ellen nyomozó deak­tívcsoport vezetésével. Később a hatóságok külön valutaügyészséget szerveztek. Thurárszky ekkor csoportjával együtt átvonult a Szent István körúti helyiségbe és ott dolgozott tovább. Később a valutaügyészségről a főkapitányság bűnügyi osztályára került, rette­gett üldözője volt az óvedéksik­kasztó­nak. I­­ni­ránszky szombaton lakásán rosszul lett, beállí­tották a Poliklinikára, ahol megállapították, hogy menthetetlen­ rákja volt. A tragikus ,sorsig kiváló detektív eszméletlen állapotban került a klin­kai ágyra és vasárnnp, anélkül, hoggy magához tért volna, meghalt. Ötvenhat év­es volt. Kedd délután félháromkor temetik a farkasréti temető fealottas házából. Ösztreicher Dezsőné szül. Herzfelder Sarolta családja nevéban is megtört lélekkel tudatja, hogy imádott férje, a legjobb apa, nagyapa, testvér ée rokon Ösztreicher Dezső földbirtokos, Heves vármegye v. kisgyűlési és évtizedeken át törvényhatósági bizottsági tagja, Gyöngyös város képviselőtestületének tagja stb. hosszú, fájdalmas betegség után, áldásdús és embertársainak szentelt élete 71-ik, boldog házas­ságának 46-ik évében csendesen elhunyt. Drága halottunkat február hó 1-én délután 2 órakor a gyöngyösi gyászházból temetjük. Ösztreicher Kornél, Martos Zolánné szül. Ösztreicher Anna, dr. Frankl Gézáné szül. Ösztreicher Erzsébet gyermekei, Láng Sándorné szül. Ösztreicher Fanny nővére, ösztreicher Elemér, ösztreicher István, Frankl György unokái, Duschnitz Bertholdné szül. Székely Gyön­gyike, ösztreicher Kornélné szül. Wiener Magda menyei, Martos Zoltán, dr. Frankl Géza vői, to­vábbá sógorai, sógornői, a nagyszámú rokonság és barátai.

Next