Pesti Napló, 1938. szeptember (89. évfolyam, 174–198. szám)
1938-09-01 / 174. szám
Budapest, 1938 ifrrrmw iád & so. é TTi \ \ évfolyam 174. szám sütörtök, szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..— pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap ..... .32 fillér FESTI NAPLÓ Levél Mikszáth Kálmánhoz IRTA: SZONTAGH JENŐ Tátra, 1938 augusztus végén. Kedves Barátom! Élvezettel és nagy érdeklődéssel olvastam az ennek a lapnak hasábjain megjelent cikksorozatodat. Nem szoktam szembe dicsérni. Ha találkozhatnánk és szóban adhatnám elő a megjegyzéseimet és észrevételeimet témádhoz, bizonyosan nem tenném; de így, hogy ezek a sorok a nyilvánosság elé jutnak, meg kell mondanom: kiterjedt tudásoddal, széleskörű műveltségeddel, lelkiismeretes előzetes tanulmányok után, biztos ítélőképességgel a lényegeset meglátva és kiemelve, a demagógia célzatosságát és a laikus közönség félrevezetését pontról pontra világosan kimutatva írtad meg azt. És hogy az írásod lényegét külön kiemeljem: elfogultság nélkül kerested az igazságot és lehetőségeket, a múlt és a hagyományok tiszteletében kitártad szívedet, hogy a nagy magyar problémákat az új korszak változott körülményei szerint befogadhasd. Elveidet és célkitűzéseidet mindenben osztom, nem is beszélve támadásodról a demagógia ellen, ahol egy emberöltő óta küzdő társad vagyok és amely harcomat, ha néha úgy is érzem, hogy az bizony csak szélmalomharc, amíg élek, abba nem hagyom. Általánosságban és nagyjában minden lényegesselegyetértek amit írtál, sőt a részletek túlnyomó részére sincs megjegyzésem. — Mégis — hogy az apróbbnál kezdjem— szóvá kell tenni az egyik cikkedben a gazdasági cselédek és törpebirtokosok keresetét feltüntető számot. Ezt magánlevelezésben egymás között már tisztáztuk, számításod kifogástalan és száz százalékig neked van igazad. De mert mégis megtévesztő lehet, talán nem árt, ha a nyilvánosság előtt térek vissza rá. Matolcsy statisztikája alapján dolgozol, hiszen vele van vitád és őt akarod cáfolni. Matolcsy egy komplikált számítás, de helytálló statisztikai adatok alapján, egy gazdasági cseléd évi keresetét 202 pengőben állapítja meg . Te ezt írásodban is így közlöd. Már most száz újságolvasó közül legalább kilencven, ha nem többnek ez a szám marad emlékezetében, nem nézi a levezetést, hogy miből alakult ez ki, de úgy értelmezi, sőt ha nem felejtette el, úgy is adja tovább, hogy a gazdasági cseléd évi átlagos keresete 2020. Hogy ez így van és így ragad meg az agyakban, arra felhozhatom, hogy Matolcsy könyvének megjelenése óta beszédben és írásban minduntalan ezt a számot idézik, sőt olvastam olyan összehasonlítást, ahol ezt a 2020-t a gyári és ipari munkás 1100 évi átlagkeresetével állították szembe. Valószínűleg, hogy a szörnyűködés ismét nagyobb legyen! Holott óriási tévedés! Matolcsy ezt a számot úgy hozza ki, hogy a jövedelemstatisztikából kiírja azt az összeget, ami a gazdasági cselédekre esik, ehhez hozzácsap egy jelentéktelen summát, amit a baromfitartás jövedelmez és az egészet elosztja a népességi, illetve foglalkozási statisztika rovatában szereplő gazdasági cselédek számával, amiben azonban már a családtagok is benne vannak. Nem a gazdasági cseléd keresete tehát a 2020, de ennyi esik reá is az általa eltartottakra, tehát még az apró gyerekekre, sőt csecsszopókra is évi átlagban. Egy teljes konvenciós gazdasági cseléd évi illetménye az erősen depressziós 1930/31. évben is, Matolcsy összeállítása idején, majdnem háromszorosa volt a feltüntetett összegnek, az azóta beállott áremelkedés és az illetményföld magasabb hozama, folytán pedig megközelíti, egyes nagy gazdaságokban ,pedig, ahol a cselédet jobban fizetik és különféle pótlékokat adnak, meg is haladja a négyszerest. Ami pedig a cseléd és ipari munkás keresetének összehasonlítását illeti, ez nemcsak azért alapjában hamis, mert a családtagokra eső jövedelemmel az egyéni keresetet állítja szembe, de mert figyelmen kívül hagyja azt, hogy a béres keresetének összeállításában a természetbeni szolgáltatások helyi termelői árban vannak beállítva, amit a gyári munkásnak városi fogyasztási áron kell beszerezni. A gazdasági cselédnél lakás értékeként számított évi 40—50 pengőért az az ipari munkás nem kap szoba-konyhát kamrával, 26 f-ért sem egy mázsa lisztet, 12 fillérért egy liter tejet, 30—40 P-ért egész évre való tüzelőt. Ha ezeknek az elkerülhetetlen primérszükségleteknek többletárát levonjuk a keresetéből, a két öszszeg különbsége ezzel is csökken. Ismétlem: számításod helyességéhez nem férhet szó, Matolcsy rendszerét fogadod el , ennek alapján is meg tudod cáfolni. Nem is veled vitatkozom, csak azt találtam, nem felesleges munka a közönséget felvilágosítani, amely talán ezt a számot félreértette, aminthogy a futólagos olvasásnál magam is helytelenül értelmeztem. A második megjegyzésemért előre is elnézésedet kérem és azt ne vedd rossz néven. De Te, ha öröklött birtokodban ülsz is, csak elméletben, nálam bizonyosan több tanulás és alaposabb tanulmányozással, de mégis csak nem a magad zsebének kárán ismered a gazdálkodás tudományát. Én egy életen át magam küszködtem a rögön és röggel; igazi magyar gazda módján szomorúan néztem az égre, ha egy, sokszor két hónapig is csak a napsütést láttam, mosolyogtam, ha beborult a láthatár és az Istenáldotta eső sűrűn verdeste a kiszikkadt földet és a magam inkább keserves, mint örömmel teli tapasztalatából mondhatom, hogy egyetlen termelési ágban sem esik — nem mindig, de mégis elégszer — az elmélet olyan messze a gyakorlat és valóságtól, mint a gazdálkodásnál. A Te új intéződ esete, amelyet egyébként magad is csak hallottál, lehet, hogy megtörtént. Deja megtörtént, csak a háború előtt, vagy a húszas évek első felének konjunktúrája idején történhetett meg és olyan talajon, amely annyira Isten igazában volt elhanyagolva, hogy birkát legeltettek olyan földön, amelyen egyébként a cukorrépa is nagy termést ad. Ezen az időn túl, amint a mezőgazdaság konjunktúrájának alkonya beköszöntött, hiába töröm a fejemet és megyek végig mindenfajta növény termelésén, a cukorrépán kívül, amelynek ára körülbelül stabil maradt, de amelynek termelése kontingentálva volt, egyetlenegyet se találok, ahol olyan sok és pláne magasabb napszám fizetése, amitől mingjárt falvak jóléte emelkedett volna, kifizette volna magát. Legfeljebb akadhatott valami exotiikum, vagy pillanatnyilag elhanyagolt különlegesség, amire az intézőt rávetette magát és ami véletlenül — de feltétlen csak 1—2 évig — egy esetleges konjunktúra folytán kifizette magát, de ez már nem a gazdálkodás, hanem a spekuláció körébe vág, egyszer hatot, de utána négyszer vakot vet akockázónak. Abban, hogy a környékbeli nagyobb birtokosok tiltakoztak volna a sok napszámodfoglalkoztatás ellen és az intenzív, több munkáskezet igénylő művelés eltiltását kérték volna a tulajdonostól, engedd meg, ha Te, a magad ténybeli meggyőződésed után mondod, elhiszem, de ha csak hallottad mondani — Tamás vagyok benne. A mai gazda nem olyan maradt és ha a szomszédok azt látták volna, hogy az új intéző kerületében nemcsak a napszám-költségek szöktek a magasba, de ennek arányában emelkedett a tiszta jövedelem is, hidd el, hogy ezek a birtokosok — feltéve, hogy gazdaságuk talaja nem rosszabb, mint az uradalmi —a tiltakozás helyett maguk is utánozták volna a példát. Ritka ma már a Pató Pál, aki mindent a jó Istentől vár; ellenkezőleg, igen sok gazda súlyos adósságainak eredetét ott keresheted, amikor hallgatott a különféle jelszavakra és próbálkozott mindenféle új dologgal, amitől a gazdaság jövedelemezőségének fokozását remélte. Elméleti tanítás és gyakorlati tapasztalat nem mindig fedik egymást, és ha igaz is, hogy befektetéssel, intenzívebb műveléssel, nagyobb rezsivel lehet csak a terméseredményeket fokozni, a nagyobb termés nem mindig jelent nagyobb jövedelmet, sőt ellenkezőleg, éppen a közelmúlt jó néhány esztendejében csak nagyobb veszteséget és ráfizetést. Jó néhány év előtt, amikor olyan valaki került magas és felelősségteljes állásba, akinek minden elsőrendű tudása és nagy kvalitásai ellenére a mezőgazdaság meglehetősen is ismeretlen terrénum volt, egy beszélgetés alkalmával azt szegezte szembe velem: nézd a tőlünk nyugatra eső országok terméseredményeit és be kell ismerned, a magyar gazda rosszul gazdálkodik. Példával feleltem rá. Az egyik oldalon elsőnek felhoztam egy dúsgazdag nagyiparost, akinek kedve kerekedett felesleges millióival a gazdálkodásban is próbálkozni. Tanácsadónak szerződtette Közép-Európa egyik első gazdasági kapacitását, tízezer holdas bérleteket vett ki és elkezdett rajta olyan mintagazdálkodást, aminőt csak a tankönyvekben tanítanak. Öt esztendeig folytatta így, öt esztendeig mindig várta, hogy legalább a befektetett tőkék kamatai térüljenek meg. Amikor hiába várta, sőt minden év végi zárlat után csak növekedett és már milliókra ment a veszteség, a józan üzletember gyors elhatározásával egyszerre vetett véget az egész vállalkozásnak. A tanácsadót végkielégítette, a bérletek visszaadásáért fizette a súlyos kártérítéseket, a felszerelést, a világhíres tehenészetet, az akkor legnagyobb fejési átlagrekorddal, eladta. Éppen idejében, mert ez a kiruccanás tőle idegen berkekbe még az ő, dollárokban milliós vagyonát is kezdte megingatni. Csak úgy mellékesen hoztam fel, hogy amikor előzőleg szakértővel vizsgáltatta a könyveket, kitűnt, hogy a rekordfejésű tehenészetéből 17 fillérért eladott tej a gazdaságnak 20 fillérbe került, minél többet fejtek tehát, annál nagyobb volt a ráfizetés. A másik példa ugyanezen az oldalon egy tízezer holdas ismerősünk, aki ezt az uradalmat szüleitől egy krajcár adósság nélkül, átlagosan jó felszereléssel örökölte. A maga személyére olyan igénytelen, hogy barátai mindig takarékossága miatt csipkedték, ő is, — akár a Te példád — ha nem is »új intézőt«, de új jószágigazgatót szerződtetett, az országban akkor elsőrendű szakembernek elismert valakit. Nem múlt el csak pár év és ebből az uradalomból is mintagazdaság lett, ahol 9 öntözőberendezés permetezte a kapásokat és takarmánynövényeket és ahol külön csatornákat ástak, hogy az öntözhető területet szaporítsák. Az igásáltatókat eladták, még a szekereket is traktorok húzták, de a kiállításba beillő istállók és szállásokban százával isízlalták a tinókat, ezrével a sertéseket. Gaz/ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL» VI. ker., Rákóczi út 54. Telefon: •145-559,»146-419 Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztály* VII., Erzsébet körút 18-20