Pesti Napló, 1939. március (90. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

6 Szerda Több magyart a hazának! * Békés a múlt évben megelőzte a többi megyéket azzal, hogy szabályrendeletet alkotott a házasulandók kötelező orvosi megvizsgálásáról. Nemcsak társadalmi, hanem orvosi körökben is történtek ez ellen igen ko­moly felszólalások. Én sem könnyen tudnék megbarát­kozni ezzel a reformmal, bár igen súlyos érveket lehet felhozni mellette. Nekem furcsa, hogy a legradikálisabb (amerikai) államok vonakodtak ily nagy mértékben beleavatkozni az egyéni életbe, ellenben nálunk, hol mindent, ami progresszív, szinte nemzetellenes bűnnek tüntetnek fel a politika elvakultjai, a törvényhozás helyett, egy municipális szabályrendelettel intézkedtek ilyen fontos dologban. Azonban ismétlem, hogy idegen­kedésem nem zárja ki azt, hogy a kérdés alapos tanul­mányozása után esetleg helyeselném ezt a reformot, mert nemcsak ellene, hanem mellette is súlyos érveket lehet felhozni. Most Békés vármegye egy nagy lépéssel tovább ment ezen a téren, ami azt a gondolatot ébreszti fel bennem, hogy ezek a reformtervek talán nem is Békésben szü­lette­k, hanem ez a megye az a terület, amelyen kísérle­teznek a reformmal, mely ha itt beválik, országszerte meg fog valósulni. Békés vármegye új szabályrendelete minden nőt, aki »örvendetes állapotba« jut, arra kötelez, hogy legkésőb­ben állapotának ötödik hónapjában orvosnál jelentkez­zék, aki őt az örvendetes esemény bekövetkezéséig gon­dozni fogja, elsősorban abból a célból, hogy élő és élet­képes gyermek jöjjön a világra. A megokolás népegész­ségügyi. De e mellett arra is lehet gondolni, hogy tíz­ezer újszülött közül ötezer leány, ötezer fiú és ötezer újszülött fiú közül a statisztika szerint kétezerötszáz el­éri a húszéves kort. Az, hogy minél több felnőtt férfi álljon készen a haza szolgálatára, olyan gondolat, melyet minden ma­gyar csak helyeselhet. Aki ezt a célt nem helyeselné, annak magyarsága én előttem is gyanússá válnék. Nem arról beszélek tehát, hogy a cél helyes-e vagy sem, hanem arról, hogy az eszköz alkalmas-e a cél elérésé­nek elősegítésére vagy sem? Népesedési politika nálunk még eddig nem volt, sőt ma sincsen. A háború előtt ha egy év alatt száz­ezer ember kivándorolt, ezt az állam nem kifogásolta, szt elősegítette. (Lásd a Fiuméban épített állami ki­vándorló kaszárnyákat.) Ma is szabad bárkinek kiván­­­­dorolni, kivéve a hadköteleseket. A csecsemőgondozás- 1 -nak és az állami gyermekvédelemnek nem népesedési politikai, hanem emberbaráti jellege van. Erőteljes és céltudatos népesedési politika csak Olasz- és Németországban van. Németországnak a nép szaporodását célzó régebbi (de a Il. Birodalom idejé­ből való) intézkedései közül most csak azt az egyet említem, hogy az úgynevezett törvénytelen gyermeket egyenlőjogúvá tették az úgynevezett törvényes szárma­zású gyermekkel. Ellenben figyelemreméltók az új adótörvény népesedéspolitikai rendelkezései. A nőtlenek, hajadonok, özvegyeik, elváltak és gyer­mektelen házaspárok adóját tizenkét és fél százalékkal felemelték. Ha egy »agglegénynek« négyezer márka jövedelme volt, a pártadón, stbin kívül állami adó gya­nánt fizetett hatszáznagyven márkát, — ezután fizetni fog hétszázhúsz márkát. A házasság a III. Birodalomban állampolgári köte­lesség, tehát a huszonnégyéves fiú is »agglegény«, ha nem nősül meg és a húszéves hajadon is fizeti az »agglegényadót«, ha van jövedelme. Azonban a haja­don, az elvált nő és az özvegy nő mentes az agglegény­­adó alól, ha gyermeke van. Az új házaspároknak öt évet engednek annak bebizonyítására, hogy népesedési politika szempontjából beválnak; ha öt év alatt sem születik gyermekük, a gyermektelen házaspárok külön adóját fizetik, mely a jövedelem negyvenöt százalékáig terjedhet. (Az agglegényadó nagy jövedelem esetén az összes jövedelem ötvenöt százalékáig emelkedhetik.) Ezzel szemben minden gyermek születésekor csökkentik a szülők adóját és akiknek hat gyermekük van, azok már semmi adót sem­­fizetnek. A német adópolitikát is a népesedési politika szol­gálatába állították most, februárban, pedig már az ed­digi intézkedések is, melyek sok régi felfogással szakí­tottak, eredményesek voltak, mert 1933-tól 1937 végéig a III. Birodalomban a születések száma 31,3 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt Ausztriában a születé­sek száma 10,6 százalékkal csökkent. A legnagyobb ér­deklődéssel várom, hogy azok az intézkedések, melyek­kel a III. Birodalomban nagy eredményt értek el, be fognak-e válni Ausztriában is. Lehet, hogy nem. Ugyanis ez a természettudományi értelemben vett faj és a népjellem kérdése. Mi azonban nemcsak faj és népjellem tekintetében vagyunk egészen mások, hanem­ gazdasági tekintetben is: munkanélküliektől és százezrektől (vagy millióktól), kiknek jövedelme a törvényben megállapított létmini­mumon alul van, agglegényadóval nem lehetne a népe­sedésre számbavehető befolyást gyakorolni. Ma még kérdésesnek tartom, hogy Békés megye legújabb szabályrendeletének meglesz-e az az ered­ménye, melyet tőle várnak. A közvetlen cél a termé­szetes vagy mesterséges, elvetélések megakadályozása. Nem tudom remélni, hogy ezt a célt el fogják érni. Miután a bejelentés a terhesség ötödik hónapjának elmúlta előtt teljesítendő, a­hol van az az orvos, aki elég tudós annak a megállapítására, hogy valamely elvetélés az ötödik hónap eltelte előtt vagy eltelte után történt-e! Mit szólnak a jogászok egy olyan jogszabály megállapításához, mely a bűncselekményt oly naptári időponttól teszi függővé, de ez az időpont megbízhatóan sohasem állapítható meg! Attól tartok, hogy aki nem akarja magát az új szabályrendeletnek alávetni, gondoskodni fog róla, hogy megszabaduljon magzatától az ötödik hónap befe­jezte előtt. Az elvetélések kilencven százaléka eddig is a terhesség első szakaszára esett, melyre a békési sza­bályrendelet nem terjed ki. Bár nem várok tőle közvetlen eredményt, a békési reform mégsem felesleges, mert ha nem tud is meg­oldani egy nagyon fontos kérdést, felhívja rá a köz­­figyelmet. Sőt haladást is látok benne, mert egy bűn­­cselekmény ügyében, melyben az állam eddig csak a megtorlást alkalmazta, áttér a megelőzés útján való védekezésre. Hiba talán csak abban lesz, hogy a helyes cél érdekében választott helyes úton egyedül egészség­­ügyi intézkedést tesznek, holott ez a probléma csak harmadrészben egészségügyi, ellenben harmadrészben társadalmi (erkölcsi), harmadrészben pedig gazdasági kérdés. TESTI NAPLÓ 1939 március 1 Túlságosan vérmes embereknél, kiváltkért akiknél az igen nagy nedvdússág mindenféle kellemetlen tünete, mint gyors elfáradás, elbágya­­dás, a teltség érzete, gyakran jelentkezik, kitűnő hatással szokott járni, ha néhány hétig naponta reggel, éhgyomorra egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvizet isznak. Kérdezze meg orvosát. A Frontharcosszövetség elnöksége felhatalmazást kapott egyes csoportok feloszlatására (Saját tudósítónktól.) Az Országos Fronthar­cos Szövetség országos intézőbizottsága gróf Ta­­kách-Tolvay József elnöklete alatt ülést tartott. Gróf T­akách-T­olvay elnöki megnyitójában beszá­molt a miniszterelnökkel és hivatalos tényezőkkel folytatott tárgyalásokról. Ezután Kertész Elemér országos alelnök előterjesztésében letárgyalta a szövetség időszerű kérdéseit és folyó ügyeit. Az ülés egyhangúan tudomásul vette, hogy a Szövetség országos elnöksége gróf Teleki Pál miniszterelnökhöz küldöttségileg eljuttatta a zsidótörvénnyel kapcsolatos és annak idején visszautasított úgynevezett I. számú javaslatát. Eszerint a javaslat szerint a Frontharcos Szövet­ség azt indítványozza, hogy a II. zsidótörvény szi­gorító rendelkezései alól vétessenek ki azok a frontharcosok is, akik a tűzharcostörvény kihir­detése előtt — tehát 1938 január 9. — a Károly­­csapatkereszt igazolványnak már birtokában voltak. Az értekezlet megnyugvással vette tudomásul, hogy az országos elnökség a Szövetség belső fegyelmének biztosítása végett egyes kerületi vezetők ellen fegyelmi eljárást indított. Egyben vitéz Martsekényi Imre, dr. Juhász Ödön, lovag Kempsky Lénárd, vitéz Komárnoky Gyula és Tóth Zsigmond felszólalásai és javaslatai után az értekezlet felhatalmazást adott, hogy az olyan frontharcoscsoportoknál, ahol túlzó, egyoldalú próbálkozások és törekvések valósággal gátolják a keresztény frontharcosok irányító és harmo­nikus működési lehetőségét, továbbá állandó hír­lapi vitatkozásaikkal szinte provokálják a jobb­oldali közvéleményt,­­ a szövetség elnöksége a legjobb belátása szerint tegye meg az illető cso­portok feloszlatására és teljes újjászervezésére vonatkozó szükséges intézkedéseket. Az intézőbizottság örömmel vette tudomásul, hogy az országos elnökség a budapesti III. kerü­leti főcsoport vezető tisztjévé dr. vitéz Pólya An­tal min. tanácsos, e. e. századost, a IX. kerületi főcsoport vezetőtisztjévé pedig dr. Litteczky La­jos központi osztályvezető ny. századost ne­vezte ki. A külpolitika új útjai Praznovszky Iván előadása (Saját tudósítónktól.) Nagy és előkelő hallgatóság előtt tartotta meg tegnap este Praznovszky Iván ny. rk. követ és meghatalmazott miniszter „A külpolitika új út­jai« címmel előadását a Cobden Szövetségben. Az illuszt­ris előadót Halasi-Fischer Ödön, a szövetség elnöke üd­vözölte. Az előadó kifejtette, hogy egy-egy korszak külpoli­tikája rendszerint egy-két nagy problémára vezethető vissza. Nagy események, változások, háború, békeszerző­dések ezeket a problémákat elintézik, vagy maguktól megszűnnek és egészen új, a változott helyzetnek meg­felelően megváltozott külpolitikai törekvések kerülnek napirendre. A mai külpolitika új útjainak kiindulópont­ját a totális államok keletkezésében, illetőleg abban ta­lálhatjuk meg, mikor azok külpolitikai törekvésekben egymás mellé állottak, szóval a Róma—Berlin tengely jelenti a külpolitika új útjait. Az új problémákkal megváltozott a technika is. A komplikált diplomáciai jegyzékváltások és sok személy bekapcsolásával folytatott közvetett tárgyalások helyett az új gyakorlat a közvetlen érintkezést helyezte, nagyon helyesen, előtérbe. Chamberlain müncheni repülőút­ja a világháború előtt elképzelhetetlen lett volna, pedig valószínűleg egy hasonló közvetlen tárgya­lás az utolsó órában talán a világháborút is megakadá­lyozhatta volna. A totális államok népies politikájának megfelelően a külpolitikában az úgynevezett népakarat és nemzeti ideálok is jobban érvényesülnek, noha ez inkább csak külsőség, a lényeg ma is a tömegek által neheze­n érthető politikai és gazdasági kérdések mikénti rendezése. Praznovszky azután kifejtette két totális állam, Németország és Olaszország belső átalakulását és megmagyarázta, hogy az ellenfelek hibáiból hogyan talált egymásra az azelőtt ellentétes külpolitikát foly­tató Róma és Berlin. Az abesszin kérdésben Anglia és Franciaország saját érdekei ellen cselekedett a szank­ciókkal. Mondhatjuk, hogy az Anschluss zavartalan létrejötte Abesszíniában dőlt már el. Németország gaz­dasági helyzetéből folyóan expanzív gazdasági politi­kát folytat Európában a szomszédos agrárországokkal kapcsolatban, aminek politikai vonatkozásai is van­nak. Viszont a koloniális kérdések felvetése, beleértve Tuniszt, mint olasz követelést is, egyrészt összefor­rasztja Angliát tengerentúli­ domíniumaival és gyar­mataival, másrészt megteremtette a francia belpoliti­kában a nemzeti egységet. Az európai egyensúly poli­tikája van most kialakulóban. A spanyol kérdés, Len­gyelország, Románia és Jugoszlávia magatartása fogja eldönteni az egyensúly problémáját. — Ami Magyarország sorsát illeti, — fejezte be elő­adását Praznovszky — a revízió legalább részbeni meg­valósítása, geográfiai fekvésünk, gazdasági helyzetünk és sok más tényező kifejezetten a Hama-Berlin tengely­hez fűzte országunk külpolitikáját. Rendkívül nagy poli­tikai bölcseségre, fegyelmezett belső egységre van szük­ség, hogy a most kialakulóban lévő európai egyensúly létrejöttében érdekeinket megóvhassuk. Agyonlőtte magát egy vendéglőben Csibi Ferenc gazdasági tisztviselő (Saját tudósítónktól.) Különös körülmények között lőtte magát agyon kedden délb­en a Kere­pesi út 24. számú házban Kormány János ven­déglőjében Csibi Ferenc gazdasági tisztviselő. Délelőtt 9 órakor egy férfi lépett a vendéglőbe és a söntésben barackpálinkát ivott. Gyors egy­másutánban több poharat lehajtott, félóra alatt négy deci pálinkát megivott. Ezután megkérte a vendéglősnél hogy levelet írhasson, rendelt még egy félliter pálinkát, leült az egyik belső szobába, levelet írt és ivott. Később megrendelte a tizedik decit is, azt is megitta. Kormánynénak gyanús volt a vendég viselkedése: a lakásból kihívta urát, aki bement a vendéghez. Neki is azt mondta az ismeretlen, hogy utazni készül. Féltizenegy óra tájban fizetett és tovább írta a leveleket. Tizen­egy órakor bement hozzá egy pincér, ezt kiküldte a Kerepesi útra, nézze meg, van-e taxi. A pincér alig ért a söntésbe, revolverdörrenést hallott a belső szobából. Beszaladt és legnagyobb megdöbbenésére véres fejjel­, az asztalra borulva találta a vendéget. A kihívott mentők már nem tudtak rajta segíteni, meghalt. Pisztolyával halán­tékon lőtte magát. Az asztalon két megcímezett búcsúlevelet találtak, az egyiket Somfay Gézának, a­ másikat egy hozzátartozójának címezte. Egy pa­pírszeleten a rendőrséget kérte, hogy hívjanak fel telefonon egy trafikot és adjanak értesítést az ön­­gyilkosságról. A XIV. kerületi rendőrkapitányságról kiszál­lott rendőri bizottság­­egállapította, hogy az ön­gyilkos Csibi Ferenc 11 éves gazdasági tisztviselő.

Next