Állami gimnázium, Petrozsény, 1917
A legelső postavonatok egyikével is csak november 14-én juthattam feldúlt otthonunkba. Siralmas kép tárult elém: az épület külseje alig mutatta az invázió nyomait, de annál szomorúbban festett a belseje. A szoba-, szekrényajtók felfeszítve, tartalmuk össze-vissza hányva, tépve-törve, az intézet bútorzata (már ami az épületben maradt) az udvarba kidobva, a szertárakban elhelyezett taneszközök jórészt összezúzva a padlón, szóval rombolás-pusztítás mindenfelé! Az intézeti épületet ép akkor rendeztette be a német állomásparancsnokság „Kranken-Transport- Sammelstellerbeteggyűjtő állomásinak. A tágas tornacsarnokot és a földszint két osztálytermét istállónak használták. Ez alkalommal is, de még inkább a főigazgató úrral 1917. január havában megejtett helyszíni szemle alkamával (amikor az intézet lehetőleg még szomorúbban festett) már le kellett tennünk a reményről, hogy működésünket újra felvehessük. Az intézet épületén esett károk bizottsági megállapítása 1917. március hó 1-jén történt; ennek alapján a dévai m. kir. államépítészeti hivatal által készített előméret-költségvetés szerint 17546.99 kor.-t kértünk a tatarozási, tisztogatási munkálatok foganatosítására. A bútorzaton és felszerelési tárgyakon ejtett károk leltár szerinti felvételét március hó 27.—30. napjain eszközöltem a szertárőrök támogatása mellett. Ezen kárbecslés szerint az intézet felszereléséből eltűnt ill. hasznavehetetlenné vált 3469 drb. 15955.61 kor. értékben. Megrongált, de kijavítható állapotban találtunk 396 drb. 16436.05 kor. értékű tárgyat, ezeknek javítási költségét 9492.40 kor.-ra becsültük. Az intézet működésének újrafelvételéhez szükséges és azért pótlandó tárgyak beszerzési árát 11849.50 kor.-ban állapítottuk meg. Javítási célokra és új beszerzésekre szánt költség címén 21841.90 kor.-t kértünk a magas kormánytól. Június hó elején kaptam a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendeletét, hogy állomáshelyemre visszatérve, lássak hozzá az intézet rekonstruálásához s a szerződések megkötése után június hó második felében meg is kezdtük a nagy munkát. Örömmel vállaltam a nehéz feladatot, hiszen egy új otthon alapításáról volt szó, azok otthonáról, akik csaknem egy évig voltunk kénytelenek azt nélkülözni! Harmadfél havi lázas munka után a Salgótarjáni Kőzsénbánya Részvénytársaság helybeli igazgatóságának, valóban önzetlen támogatása mellett — enélkül ma sem lehetne is-