Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)

A közérdekű irodalom

AZ IRODALOMTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. 171 Csokonai Vitéz Mihály (1773—1805) debreceni költő. — Pályá­járól: az életét és munkáit tárgyaló részben. — Himfy-méltatása és Dayka-bírálata hivatott kritikusnak mutatják. (Az előbbi Dorottyájának előszavában, az utóbbi Kazinczy Ferenc Levelezésének III. kötetében jelent meg.)­­ Verses munkáihoz fűzött előszavaiban és jegyzeteiben irodalomtörténeti tájékozottságának és esztétikai képzettségének kiváló jeleit adta. (Harsányi István és Gulyás József kiadása: Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Három kötet. Budapest, 1922.) Dessewffy József gróf (1771—1843) felsőtiszavidéki földbirtokos, a M. T. Akadémia tagja. — Pályájáról: a költők között. — Három nevezetes vitája volt: az elsőben megtámadta Széchenyi István Hitelét, a másodikban Bajza Józseffel szemben Döbrentei Gábor védelmére kelt, a harmadikban Toldy Ferenccel került összeütközésbe akkor, amikor arról volt szó, hogy kinek ítéljék oda az 1833-ra szóló nagyjutalmat: Kisfaludy Sándornak-e vagy Vörösmarty Mihálynak? Dessewffy József az idősebb költő mellett emelt szót, Toldy Ferenc az ifjabb költő elsőbbségét vitatta, az Akadémia végül is úgy döntött, hogy a két versenytárs között megosztotta a jutalmat. Ezt az eljárást Kisfaludy Sándor hívei méltánytalannak, Vörösmarty Mihály barátai igazságta­lannak tartották; az utóbbiak annál jobban zúgolódtak, mert Toldy Ferenc szerencsés párhuzamot vont a két költő pályája között, ellenben Dessewffy József nem valami sikerülten mondott bírálatot a régi nem­zedék és az új nemzedék két ünnepelt poétájáról. Döbrentei Gábor (1786—1851) királyi tisztviselő, a M. T. Aka­démia tagja. — Pályájáról, a költők között. — Esztétikai vonatkozású cikkeinek közreadását az Erdélyi Múzeumban kezdte meg (A hexa­meterrel élés kezdete a régi s új nemzetek között, Észrevételek az élet­írás teóriájáról, A kritikákról) s a Tudományos Gyűjteményben és a Felsőmagyarországi Minervában folytatta. Irodalomtörténeti nevezetes­ségű a kolozsvári drámai pályázatról közzétett beszámolója. (Erdélyi Múzeum, 1818.) Katona József erre a pályázatra küldte be Bánk Bánjának első kidolgozását, kéziratáról Döbrentei Gábor bírálati jelentésében semmi megjegyzés sincs, a befejezetlenül maradt beszámoló csak Bolyai Farkas három tragédiájával, Tokody János szomorújátékával (A pártosság tüze) és egy névtelen drámaíró pályaművével (Kun László) foglalkozott. Döbrentei Gábornak általában helyes dramaturgiai

Next