Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)
Csokonai Vitéz Mihály
360 CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY, szép és kényes gusztusés tudósainknak sem kell a szépségekért idegen nyelvek között keresgélni. Őneki felséges esze van, amely egyszersmind szép, kies és magához vonzó». (1794. évi április havi Toldalék.) — Domby Márton ügyvéd egész könyvet szentelt elhunyt barátja emlékének, magasztalta benne a halhatatlan költőt. (Csokonai Vitéz Mihály élete s némely még eddig ki nem adott munkái. Pest, 1817.) A népies-magyaros ízlésű olvasók gyönyörűséggel olvasták a Csokonaihagyatékot, a németes irányú írók sok gáncsolni valót találtak benne. Kazinczy Ferenc nagyra tartotta tehetségét, bár a vele hadilábon álló debreceni írók azt híresztelték róla, hogy kicsinyléssel tekint a korán elhúnyt költőre. «Én bizonyos vagyok benne — válaszolt a vádra a széphalmi mester — hogyha megdicsőült barátom az árnyékok országából hozzánk feltekinthetne, kedvesebben fogadná azt az áldozatot, melyet sírján neki én nyújtottam, mint azokat a nyavalyás magasztalásokat, melyek által némely barátja nem ötét tisztelte, hanem magát tette nevetségessé.» Kazinczy Ferenc úgy nyilatkozott, hogy Csokonai Vitéz Mihály egyik-másik munkáját a magyar irodalom fejlettségének bármekkora fokán is csodálattal olvassa az utókor; de azt sem habozott kimondani, hogy némelyik Csokonai-költeményben sok a darabosság és mázolás. Még öregkorában is méltatlankodva utasította vissza azt a vádat, hogy Csokonai Vitéz Mihály babérait meg akarta tépdesni. Egyik epigrammájával kissé megvesszőzte, de erre nézve felhozta Boileaut, ki még Corneille ellen is írt epigrammát. (Nyilatkozatai Kazinczy Ferenc levelezésének akadémiai kiadásában.) — Kölcsey Ferenc nem volt igazságos a költővel szemben. Szerinte Csokonai Vitéz Mihály fejletlen ízlésű író, zabolátlan és cinikus poéta, keresi az alacsony elmélkedést és közönséges kifejezéseket. Komikus eposzában s néhány népies versében vannak «geniális szökdelések», de Bürger szertelen utánzása és a popularitás mániája sohasem engedte őt azon útra lépni, melyen a nála jóval különb Dayka Gábor koszorút szedett. (Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetések. Tudományos Gyűjtemény, 1817. évf.) — Toldy Ferenc több ízben szót emelt a félreismert és rosszul értékelt költő védelmére. «Csokonai kitűnő rangot foglal el a magyar költők között, akár alkotó és szerkesztő erejét tekintsük, akár ragyogó képzelmét, gondolatgazdagságát, szelleme terjedtségét, mely a fenségestől az érzékenyig, a humortól az alsó furcsáig a szépészeti