Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1856-06-11 / 24. szám
Pest, jintius 11. 1856. 24. szám. Második évi folyam. meg. A „Politikai újdonságok“ hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek postai utón elküldve a „Vasárnapi újsággal” együtt 6 hónapra 3 ft, egész évre Előfizetési díj : január-juniusig, azaz 6 hónapra Budapesten házhoz küldve vagy 6 stege. A „Politikai újdonságok“ kiadóhivatala, egyetem-utcza 4. szám. Seregmozgalmak. Konstantinápolyból írják, hogy a szövetségesek lehetőleg sietve vonulnak ki Krimidből, mert méltán félnek attól, hogy a nyári hőségben rothadásnak indult sok holttest a levegőt megrontja s döghalált idézhet elő. A szövetséges csapatokkal, orosz boszutól tartva tömérdek tatár is hagyja el hazáját s mint mondják, e kivándorlók száma a 40,000-et megközelíti. A Krimidből Konstantinápolyba érkező angol franczia csapatok emberei és lovai igen megviselt állapotban vannak s kivált a lovak olly nyomorultak, hogy egyik a másikat vonja. Ama különböző lőrékét, mellyek szerint az angol-franczia hadsereg a török földről hol kivonulhat hónap alatt, hol ismét egy része még továbbra is ott marad, úgy lehet összeegyeztetni, hogy a kivonulás szerződésileg meg van ugyan állapítva, de a nyugati hatalmak követei mindent elkövetnek a szultánnál, hogy egy hadtestnek ez török birodalomban maradhatását kieszközöljék. Sőt Napóleon császár Ali basának kijelentette volna, hogy ha bizonyos ideig erélyesebben nem látnak a hat humánum végrehajtásához, kénytelen lesz ebbe szövetségeseivel határozott módon avatkozni. Az ausztriai seregek megkezdték a kivonulást a Dunafejedelemségekből, de hogy mikor végzik azt be, erre még most határnapot kitűzni nem lehet. Ausztria a megszállást végkép megszüntetni nem akarja mindaddig, míg Oláh- és Moldvaország új szervezése bevégezve nem lesz; az angol minisztérium pedig azt mondja, hogy a szervezési bizottmány nem kezdhet munkába addig, mig a megszállás tart. Az oroszok Besszarábiának Moldvához csatolandó részeiből szorgalmasan szállítják ki a hadszereket; e hó közepe táján Izmail erősség már egészen ki lesz ürítve, azután Rennre kerül a sor. Izmail és Kilia leromboltatásának hire nem valósul. A porta 14,000 ráját ujonczozni s a seregbe osztani készül. H E T 1 K R Ó N I K A. Ausztria. Bécsből írják, hogy az olasz fejedelmi congressus minap említett eszméjét Francziaország pendítette meg, de Ausztria azt mostanra visszautasítá, azonban minden jó szolgálattételre késznek nyilatkozott, mi a pápai s némelly olasz kormány közötti viszály kiegyenlítésére vezethet. A viszály egyébiránt leginkább Ausztria és Piemont között látszik határozottabb fokra fejlődni. Franczia lapok írják, hogy gróf Cavour a nyugati hatalmaknál, sőt az orosz kormánynál is panaszt emelt Ausztria magatartása ellen s hogy a gróf személyesen készül Párisba menni és ott kinyilatkoztatni, miszerint a piemonti kormány netaláni felkelés esetére a népek felhívását, követni fogja, annál inkább, mert Anglia megígérte, hogy e felkelés esetére Nápoly és Szicíliában vagy a pápai államban avatkozással lép fel. Továbbá állítólag jó forrásra hivatkozva azt írják Párisba, hogy miután Ausztria nem akarja azon lombardi menekültek jószágaira tett zárt feloldani, kik Piemontban polgári jogot nyertek, gróf Cavour az országgyűléstől felhatalmazást fog kérni arra, hogy a majlandi érsekséghez vagy más lombardiai vallásos testülethez tartozó piemonti jószágokat zár alá vehesse. Az e miatt keletkezhető támadó jegyzékekre azután Piemontban nem fognak többé Anglia-s Francziaországhoz intézett panaszokkal felelni, hanem átmennek a cselekvények és egyenes összeütközések terére, mellyek igen komoly következményeket vonhatnak maguk után. Ezen kevéssé barátságos indulatu hírekkel szemközt Bécsben a múlt hét végével az volt a közbeszéd tárgya, hogy az ausztriai kormány a piemonti udvarnál lévő ügyviselőjét visszahívni és így minden diplomátiai öszszeköttetést megszakítani szándékozik, azon reményben, hogy ezáltal Piemontot eddigi politikájának megváltoztatására fogja bírni. A Dunafejedelemségek szervezésére küldött biztosok működése alkalmasint sok időbe fog kerülni, miután e kérdésben Anglia és Ausztria közt tetemes véleménykülönbség áll fenn és sok akadályt kell elhárítani, míg erre nézve végmegegyezés lesz eszközölhető. Ezen akadályok jellemét lord Palmerston alábbi nyilatkozatában találják fel olvasóink. Gallicziában három vaspályavonal terve készül, mellynek kivitelére 36 millió pft. szükséges. Anélkül, hogy összehasonlításokat akarnánk tenni, megjegyzendőnek tartjuk azt, hogy 1-er mind a három vonal Galliczia fővárosából Lembergből indul ki, Przemysl, Brody és Czernowitz felé; 2-er hogy a szükséges tőke félét tevő 18 millió pftot magában Gallicziában írták alá. A kormány azonban fenntartotta magának a minden egyesnek engedett összeg meghatározását. A bécsi hivatalos újság megerősíti a temetkezés tárgyában kibocsátott érseki rendelet létezését s azt, hogy a kormány nem rég utasításokat bocsátott a hatóságokhoz, mellyeknek lényege az érseki rendelettel teljesen egyértelmű. E kormányutasítás tartalmát a „Wiener Zeitung“ így közli : „A katholikus egyházak harangjainak használatát más vallásfelekezetnek nem igényelhetik. Ha illy igény magánjogcímen támasztatnék, a barátságos kiegyezés megkísértendő; ha ez nem sikerül, az ügy eldöntés végett a kormány elé terjesztendő. A temetőket illetőleg a politikai hatóságoknak kötelességükké tétetik, azok közösségét nem csak sürgetni, hanem inkább minden adandó alkalommal oda működni, hogy a nemkatholikus községek számára, hol eddig közösen használt temetőre méltányos igény létezik, annak egy része foma szerint választassák el, s a nemkatholikus községnek kizáró használatut adassák át. Ha ez osztály barátságosan nem sikerül, akkor az ügy eldöntés végett a kormány elé terjesztessék. Magánjogi természetű igények a polgári bíró számára fenntartvák. Ott, hol a nemkatholikusok számára külön temető nincs, a nemkatholikus halottak eltemetése addig, míg azok számára külön temető nem állíttathatik, a katholikus temetőn történjék, de a lelkészség kívánatéra s azzal egyetértőleg egy a szükségletnek megfelelő temetőhely választassék el temetkező helyül a nemkatholikusok számára. Hol egy nemkath. községnek külön temetője van, azon községbeliek hullái csak oda temetendők. Netáni kivételi esetek, péld. ha a község egyes tagja olly nagy távolságra laknék a temetőtől, hogy a holttest átvitele lehetetlen, vagy ha a kath. község közepett élő, vagy útközben meghalt egyes nemkatholikusokról van szó, a rendeletben kellő tekintetbe varnnak véve. Hol a nemkatholikusoknak külön temetőik vannak, vagy az eddig közösen használtnak egy része nekik formaszerint átadatott, feltétlenül szabadságukban áll, saját vallási szertartásaik szerint temetkezni. De ha ez elosztás nem történt, akkor a nemkath- lelkész, ha a holttestét a kath. temetőre kiséri, a már József császár által kiadott s azóta fenntartott szabályok szerint tartozik eljárni s ezek szerint a temetésnek halotti beszéd és ének nélkül kell történni. Semmi esetre sem lehet katholikus lelkésztől kívánni, hogy nem kathol.holtat, ha mindjárt egyházi hivatala jelei nélkül is, a sírhoz kisérjen. Ezek lényegesen, mint értesültünk, azon szabályok, mellyek szerint a nem kath.holtak ügye jövőre szabályoztatok.“ Trieszt városa tanácsa elhatározta, hogy gróf Bao-Schauenstein külügyminiszter urat tiszteletbeli polgársággal ruházza fel. Németország. Az orosz cár tiszteletére nagy katonai szemlét tartott Berlinben május 31-kén porosz király ő felsége. Illy szemlkét leírni már annyiszor volt alkalmunk, hogy az ismétlésektől tartózkodva