Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1856-06-11 / 24. szám

Pest, jin­tius 11. 1856. 24. szám. Második évi folyam. meg. A „Politikai újdonságok“ hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek postai utón elküldve a „Vasárnapi újsággal” együtt 6 hónapra 3 f­t, egész évre Előfizetési díj : január-juniusig, azaz 6 hónapra Budapesten házhoz küldve vagy 6 st­ege. A „Politikai újdonságok“ kiadó­hivatala, egyetem-utcza 4. szám. Seregmozgalmak. Konstantinápolyból írják, hogy a szövetségesek lehetőleg sietve vonulnak ki Krimidből, mert méltán félnek attól, hogy a nyári hő­ségben rothadásnak indult sok holttest a levegőt megrontja s dög­halált idézhet elő. A szövetséges csapatokkal, orosz boszutól tartva tömérdek tatár is hagyja el hazáját s mint mondják, e kivándorlók száma a 40,000-et megközelíti. A Krimidből Konstantinápolyba érkező angol franczia csapatok emberei és lovai igen megviselt állapotban vannak s kivált a lovak olly nyomorultak, hogy egyik a másikat vonja. Ama különböző lőrékét, mellyek szerint az angol-franczia had­sereg a török földről hol kivonulhat hónap alatt, hol ismét egy része még továbbra is ott marad, úgy lehet összeegyeztetni, hogy a kivonulás szerződésileg meg van ugyan állapítva, de a nyugati hatalmak kö­vetei mindent elkövetnek a szultánnál, hogy egy hadtestnek ez török birodalomban maradhatását kieszközöljék. Sőt Napóleon császár Ali basának kijelentette volna, hogy ha bizonyos ideig erélyesebben nem látnak a hat­ humánum végrehajtásához, kénytelen lesz ebbe szövet­ségeseivel határozott módon avatkozni. Az ausztriai seregek megkezdték a kivonulást a Dunafejedelem­­ségekből, de hogy mikor végzik azt be, erre még most határnapot kitűzni nem lehet. Ausztria a megszállást végkép megszüntetni nem akarja mindaddig, míg Oláh- és Moldvaország új szervezése bevé­gezve nem lesz; az angol minisztérium pedig azt mondja, hogy a szervezési bizottmány nem kezdhet munkába addig, mig a megszál­lás tart. Az oroszok Besszarábiának Moldvához csatolandó részeiből szorgalmasan szállítják ki a hadszereket; e hó közepe táján Izmail erősség már egészen ki lesz ürítve, azután Rennre kerül a sor. Izmail és Kilia leromboltatásának hire nem valósul. A porta 14,000 ráját ujonczozni s a seregbe osztani készül. H E T 1 K R Ó N I K A. Ausztria. Bécsből írják, hogy az olasz fejedelmi congressus minap emlí­tett eszméjét Francziaország pendítette meg, de Ausztria azt mos­tanra visszautasítá, azonban minden jó szolgálattételre késznek nyi­latkozott, mi a pápai s némelly olasz kormány közötti viszály ki­­egyenlítésére vezethet. A viszály egyébiránt leginkább Ausztria és Piem­ont között látszik határozottabb fokra fejlődni. Franczia lapok írják, hogy gróf Cavour a nyugati hatalmaknál, sőt az orosz kormánynál is panaszt emelt Ausztria magatartása ellen s hogy a gróf személyesen készül Párisba menni és ott kinyilatkoztatni, miszerint a piemonti kormány netaláni felkelés esetére a népek felhívását, követni fogja, annál inkább, mert Anglia megígérte, hogy e felkelés esetére Nápoly­ és Szic­íliában vagy a pápai államban avatkozással lép fel. Továbbá állítólag jó forrásra hivatkozva azt írják Párisba, hogy miután Ausz­tria nem akarja azon lombardi menekültek jószágaira tett zárt fel­oldani, kik Piemontban polgári jogot nyertek, gróf Cavour az országgyűléstől felhatalmazást fog kérni arra, hogy a majlandi érsekséghez vagy más lombardiai vallásos testülethez tartozó pie­monti jószágokat zár alá vehesse. Az e miatt keletkezhető támadó jegyzékekre azután Piemontban nem fognak többé Anglia-­s Fran­­cziaországhoz intézett panaszokkal felelni, hanem átmennek a cse­­lekvények és egyenes összeütközések terére, mellyek igen komoly következményeket vonhatnak maguk után.­­ Ezen kevéssé barát­ságos indulatu hírekkel szemközt Bécsben a múlt hét végével az volt a közbeszéd tárgya, hogy az ausztriai kormány a piemonti ud­varnál lévő ügyviselőjét visszahívni és így minden diplomátiai ösz­szeköttetést megszakítani szándékozik, azon reményben, hogy ezáltal Piemontot eddigi politikájának megváltoztatására fogja bírni. A Dunafejedelemségek szervezésére küldött biztosok működése alkalmasint sok időbe fog kerülni, miután e kérdésben Anglia és Ausztria közt tetemes véleménykülönbség áll fenn és sok akadályt kell elhárítani, míg erre nézve végmegegyezés lesz eszközölhető. Ezen akadályok jellemét lord Palmerston alábbi nyilatkozatában találják fel olvasóink. Gallicziában három vaspályavonal terve készül, mellynek ki­vitelére 36 millió pft. szükséges. Anélkül, hogy összehasonlításokat akarnánk tenni, megjegyzendőnek tartjuk azt, hogy 1-er mind a há­rom vonal Galliczia fővárosából Lembergből indul ki, Przemysl, Brody és Czernowitz felé; 2-er hogy a szükséges tőke félét tevő 18 millió pftot magában Gallicziában írták alá. A kormány azonban fenntartotta magának a minden egyesnek engedett összeg megha­tározását. A bécsi hivatalos újság m­egerősíti a temetkezés tárgyában ki­bocsátott­ érseki rendelet létezését s azt, hogy a kormány nem rég utasításokat bocsátott a hatóságokhoz, mellyeknek lényege az érseki rendelettel teljesen egyértelmű. E kormányutasítás tartalmát a „Wiener Zeitung“ így közli : „A katholikus egyházak harangjainak használatát más vallás­­felekezetn­ek nem igényelhetik. Ha illy igény magánjogc­ímen tá­masztatnék, a barátságos kiegyezés megkísértendő; ha ez nem sike­rül, az ügy eldöntés végett a kormány elé terjesztendő. A temetőket illetőleg a politikai hatóságoknak kötelességükké tétetik, azok közös­ségét nem csak sürgetni, hanem inkább minden adandó alkalommal oda működni, hogy a nemkatholikus községek számára, hol eddig közösen használt temetőre méltányos igény létezik, annak egy része fom­a szerint választassák el, s a nemkatholikus községnek kizáró használatut adassák át. Ha ez osztály barátságosan nem sikerül, akkor az ügy eldöntés végett a kormány elé terjesztessék. Magánjogi természetű igények a polgári bíró számára fenntartvák. Ott, hol a nemkatholikusok számára külön temető nincs, a nemkatholikus ha­lottak eltemetése addig, míg azok számára külön temető nem állít­­tathatik, a katholikus temetőn történjék, de a lelkészség kívánatéra s azzal egyetértőleg egy a szükségletnek megfelelő temetőhely vá­­lasztassék el temetkező helyül a nemkatholikusok számára. Hol egy nemkath. községnek külön temetője van, azon községbeliek hullái csak oda temetendők. Netáni kivételi esetek, péld. ha a község egyes tagja olly nagy távolságra laknék a temetőtől, hogy a holttest átvi­tele lehetetlen, vagy ha a kath. község közepett élő, vagy útközben meghalt egyes nemkatholikusokról van szó, a rendeletben kellő te­kintetbe varnnak véve. Hol a nemkatholikusoknak külön temetőik vannak, vagy az eddig közösen használtnak egy része nekik forma­­szerint átadatott, feltétlenül szabadságukban áll, saját vallási szer­tartásaik szerint temetkezni. De ha ez elosztás nem történt, akkor a nemkath- lelkész, ha a holttestét a kath. temetőre kiséri, a már Jó­zsef császár által kiadott s azóta fenntartott szabályok szerint tar­tozik eljárni s ezek szerint a temetésnek halotti beszéd és ének nél­kül kell történni. Semmi esetre sem lehet katholikus lelkésztől kí­vánni, hogy nem kathol.­holtat, ha mindjárt egyházi hivatala jelei nélkül is, a sírhoz kisérjen. Ezek lényegesen, mint értesültünk, azon szabályok, mellyek szerint a nem kath.­holtak ügye jövőre szabá­lyoztatok.“ Trieszt városa tanácsa elhatározta, hogy gróf Bao­-Schauenstein külügyminiszter urat tiszteletbeli polgársággal ruházza fel. Németország. Az orosz c­ár tiszteletére nagy katonai szemlét tartott Ber­linben május 31-kén porosz király ő felsége. Illy szeml­két leírni már annyiszor volt alkalmunk, hogy az ismétlésektől tartózkodva

Next