Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1856-09-17 / 38. szám
326 beli kárpótlást nem fogad el érte s annak idején kiszabadítja majd a köztársasági cserepcsikból a Poroszországért verő sziveket, melylyekre az 1848-as mozgalom a köztársasági köntöst kényszerité. Ezekből tehát az tűnnék ki, hogy a porosz kormány ez alkalmat fel akarja használni Neuschâtel iránti jogai követelésére s nem épen valószínűtlen a hir, hogy Poroszország ezen ügyet a frankfurti német szövetséggyűlés elé akarja terjeszteni olly kéréssel, engedtetnék meg neki a porosz és svájczi terület közötti német államokon át hadcsapatokat szállítani,mellyek a neuswichteli fölkelés után elfogott királypártiakat a svájczi szövetség törvénykezése alól fegyverhatalommal ragadják ki. Ezen elfogottak közül a főbbek tiz évi börtönnel fenyitetnek a szövetségi törvény értelmében. Másrészt ismét beszélik, hogy azon svájczi kantonok, mellyeken a Neuschâtel felé nyomuló porosz csapatoknak át kellene menniök, elhatározták az erőt erővel verni vissza. A bádeni nagyherczeg Lajos az uralkodó herczeg Frigyes javára a kormányt letette, kinek most a hadsereg hűségi esküt esküszik. Francziaország, Ő felségeik csak October 6 án térnek vissza Párisba; az udvar három hétig fog a compiègnei kastélyban mulatni, hol mindenféle ünnepélyekre, minők : vadászat, tánczvrgalom, szini előadás, lovagjáték stb. tesznek készületeket. A császár és császárné f. hó 9-én harmincz meghívott vendég kíséretében egy sétahajón Biaritzból a spanyol partra San Sebastian városába rándultak, hol — bár jövetelük nem volt előre jelentve — megérkezésük után azonnal roppant néptömeg tódult össze s ő felségeiket nagy lelkesedéssel üdvözölte. Nem sokára a harangok zúgni s a vár ágyúi dörögni kezdettek, szóval a fogadtatás ollyszerű volt, mintha a nép saját királyát üdvözölte volna. Ez megerősíti azon törekvésekről régebben keringő híreket, mellyek szerint a spanyol nép egy része a mostani Bourbon uralkodó házat újabb dynasztiával felváltani óhajtaná. Néhány órai mutatás s a nevezetesebb épületek és az erőd megtekintése után ő felségeik visszahajóztak Biaritzba, a párisi lapoknak pedig megtiltatott e kirándulásról írni. A kis trónörökös September 10-én szemlét tartott a biaritzi helyőrség fölött —atyja karjain, ki őt bemutatta a katonáknak ; ezek erősen „éljeneztek" a kisfiú pedig rémültében nagyokat sikoltott.Ezután Malakoff bevétele jön megünnepelve; a közlegények pezsgőztek, három emberre jutván egy palack, a tisztek pedig a császári asztalnál ebédeltek. A császár O’Donell tábornagyot a becsületlégiórend nagy keresztjével diszíté fel. Napóleon herczeg folyó hó 12-én Stockholmba érkezett. Spanyolország Biszkája tartománya a franczia trónörököst polgársági oklevéllel tisztelte meg, de a császár ezt nem fogadta el, mert a kinevezés a spanyol kormány beegyezése nélkül történt. Szebasztopol bevételének évnapját September 7-én nagy lakomával ünnepelték meg Párisban, mellyen Pelissier tábornagy elnökölt. Az északi vaspályatársulat pénztárnoka megszökött s 5747 darab részvényt vitt magával. A kár magában 1,800,000 frankot tesz. Gyanítják, hogy Angliába s innen Liverpoolból Amerikába ment a postahajón, a társulat azonban egy gyors gőzöst bérelt, melly a postahajót megelőzve hamarább érjen Új-Yorkba a szökevény elfogatása végett. Báró Hübner távollétében az ausztriai ügyvivő gróf Walevszky külügyminisztert felkérte, tiltaná el azon aláírást, mellyet Manin Párisban a Piemont számára szerzendő 100 ágyúra nyitott s melly Ausztria elleni ellenséges indulatot tanúsít. A külügyminiszter azt felelte, hogy a rendőrség ezen aláírást már e felszólítás előtt betiltotta. Hire járt, hogy az öreg Czartoriszky herczeg nemrég Berlinben az ottani orosz követtel Lengyelországba visszatérhetése iránt értekezett. Egy párisi lap e hírt megcáfolja, mondván, hogy az öreg Czartomiszky Ádám Párisból több hónap óta ki sem mozdult s kijelenté, hogy Lengyelországba addig, mig az orosz uralom áll, vissza nem tér. Berlinen minap a fiatal Czartomszky László utazott át, de csak 12 órát töltött a porosz fővárosban. Napóleon császár a svájczi szövetséggyűlési hír szerint kimélet és engedékenységre hívta fel a neuswichteli királypártiak irányában s a jogkérdést a párisi congressuson, ha ennek tagjai ismét összegyűlnének, tárgyalni kívánná. Anglia. A figyelmes olvasónak rég feltűnhetett az, hogy Anglia és Francziaország közt a párisi béke megkötése óta nem uralkodik többé a háború alatt tanúsított egyetértés. Vegyünk néhány esetet a sok közül. Anglia a Dunafejedelemségeket egyesíteni kívánja, Francziaország az egyesítés ellen van. Anglia a besszarábiai határszabályozásnál Belgrádot Moldovának követeli, Francziaország azt ■az orosznak ítéli. Anglia, hogy az orosz kormányt a békepontok teljesítésére sürgesse, a Feketetengerre hajóhadat küldött, Francziaország e lépéshez nem csak nem csatlakozott, sőt rászalta azt. Anglia a spanyol államcsint megrótta s kárhoztatta, a franczia császár az államcsin főeszközét O’Donellt a becsületrend keresztjével jutalmazta stb. E körülmények összevetőire nézve tehát nem lesz meglepő azt hallani, hogy a nyugati két hatalom közötti szövetség napról napra lazábbá válik. E sejtést különösen megerősítő Palmerston lapjának a „Postának egy minapi czikke, melly állítólag a legkitűnőbb angol államférfiak egyikének tollából folyt s mellynek lényege az, hogy Anglia ezentúl saját politikát fog követni s kénytelen lesz gyakran cselekedni ott, hol más népek nem bírnak vagy nem akarnak cselekedni. Ha — igy végződik a czikk — ezen eljárásnál más hatalmak közreműködéssel segítenek, annál jobb! ha nem, kötelességünk a régi marad s mi kötelességünket teljesíteni fogjuk. — Francziaországban e czikk nagy izgalmat szült, sokan ezt a szövetség felmondásának tekintik; Angliában pedig azt hiszik, hogy lord Palmerston ismét szabadelvűbb politikát akar követni. A kormány a szárazföldi hadsereg létszámát leszállító, a csökkentés azonban olly csekély, hogy az inkább csak névlegesnek, mint valóságosnak mondható. A térdszalagrend vitézei egygyel szaporodtak s ez a török szultán, kit először ér a megtiszteltetés, hogy e rend nem keresztyént vett fel vitézei sorába. Sheffield város lakói még a múlt évben nyitottak aláírást olly czélból, hogy régi képviselőjük az öreg Roebuck iránti tiszteletüket becses emlék adásával tanúsíthassák. Az aláírás eredménye 1400 ft. sz., melly összeg fele Roebuck arczképének lefestésére van szentelve, aásik felét pedig készpénzben adták át neki egy minap tartott meetingen, mellyen ő maga is iszónokolt. Olaszország. A nápolyi kormány a nyugati hatalmak minap említett sürgető jegyzékére már válaszolt s e válasza sokkal szelidebb hangon van írva, mint az első, mellynek rövid értelme az, hogy idegen államnak más állam belügyeihez semmi köze sincsen. Engedményekről azonban e második válaszban sincs szó, azt tartván ő felsége, hogy önmegalázás volna más hatalmak kívánságára tenni változtatást a belkormányzatban. Illy körülmények közt újra felmerül a hír,hogy Ferdinánd király, idősebb fia a kalábriai herczeg javára, a trónról lemondani készül, ki azután megtehetné a kívánt módosításokat a nélkül, hogy önmegalázással vagy megfélemléssel vádolhatná magát. Engedékenyebb politika előjeléül tekintik már azt is, hogy a kormány Antonini párisi követ helyébe, ki a franczia udvarnál nem igen kedves egyén, más követet fog küldeni. A fenyegetésnek, hogy a nyugatiak néhány hadihajót küldenek Nápoly elé, hír szerint leginkább az volt a czélja, hogy Ausztria mindent elkövessen a nápolyi eddigi politika megváltoztatására. Azt is beszélik, hogy a nyugatiak e czélból a bécsi kabinetet együttleges fellépésre szólták fel, jól tudván, hogy Ausztria e felszólításnak engedni nem fog s a harczias közbenjárás meggátlása végett inkább a békés kiegyenlítést kisérti meg erélyesebben. A nyugati hatalmak sürgetésein kívül Nápolyban most a Muratféle mozgalmak is okoznak aggodalmat. Murat herczeget, Szavójában mulatása alatt, Olaszország minden részéből jött szabadelvűek s piemonti országgyűlési követek is látogatták. Ez idő óta Nápolyban ismét megújult a Murat-részre való izgatás s állítólag e pártnak a nápolyi hadseregben is sok hive van. E körülmény, a fölebbivel egyesülve, fejtheti meg a hirt, hogy az országban mindenütt nagy védelmi készületek léteznek. Capri szigetet (a nápolyi öblön) majdnem bevehetlennek mondják. Gaetába (tengerparti erősség s a király kedvencz tartózkodási helye) újra 32 nehéz ágyú, Calabria felé pedig több üteg szállítatott. Báró Hübner Ausztria párisi követének Nápolyba érkezéséről csak akkor értesültünk, midőn a hír egyszersmind visszatéréséről is