Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1857-04-08 / 14. szám

Olaszország. A nyugati két hatalom közbenjáró lépéseket tett a piemonti kormánynál az iránt, hogy az Ausztriával kezdett vitát kiegyenlítse s bár e lépéseket Turinban hír szerint szívesen fogadták, a hadügyminisztérium mindamellett Alessandriában 20,000 emberből álló tábort öszpontosít. Az e hírt közlő miniszteri lap siet megjegyezni, hogy ezen intézkedésben semmi kihívás sincs, mert hiszen illy öszpontosítás évenként szokott történni tábori hadgyakorlatok végett; azt azonban nem említi meg e lap, hogy a piemonti kormány a francziától Allessandria erődítésének azon tervét kéri, melly még Napóleon idejében készült s a franczia hadi levéltárban van letéve. Viktor Emánuel király az özvegy orosz czárné látogatására ápril 1-én Nizzába utazott, miután a múlt hó végén Károly porosz herczeg látogatását fogadta, kinek Turinba jövetele igen feltűnt akkor, midőn az Ausztria és Piemont közötti diplomatiai viszonyok megszakadtak. Beszélik, bár mások ismét tagadják, hogy a minisztertanács elhatározta az országgyűlésnek azonnali feloszlatását, mihelyt a költségvetés megzavarva lesz, mi jun. közepéig megtörténhetik. Az egyházi államokban az orgyilkosságok sűrűn fordulnak elő. Minap Ravennában egy hivatalnokot 54 törsziírással meggyilkolva találtak s a testben hagyott tőrre ez volt vésve. „Ravenna boszúja Milánóért!“ Anconában pedig m. hó 31-én egy csendőrtisztet lőttek le. Dunafejedelemségek. Ha a franczia, belgiumi és porosz lapok közléseinek hitelt lehetne adni, akkor nagyon valószínű volna az, hogy Anglia végkép letett a fejedelemségek egyesítésének ellenzéséről, sőt hogy az an-gol szervezési biztos Bulwer Henrik nyíltan ki is mondá, miszerint az egyesítést pártolja. Hitelt érdemlő ausztriai tudósítások azonban az ellenkezőt vallják, azt t. i. hogy Anglia ép úgy ellene van az egyesítésnek, melly csak Oroszország hatalmát növelné, mint ellene van! Ausztria és Törökország, melly hajszálnyit sem tágít eddigi nézeteitől s a szultán legújabban Vogoridesz moldován kaimakámhoz egy fírmánt bocsátott, mellyben úgy ír hozzá, mint ideiglenes kormányzóhoz, kit a fejedelemségek régi kiváltságainak fenntartására int Törökország. A párisi utócongressus határozatához képest mart. 30-án volt a határnap, mellyen az idegen hadcsapatoknak a török területről és tengerről végkép el kellett vonulniok. Az angol hajóhad intézkedései mart. 27-én, az e napról érkezett utolsó tudósítás szerint, úgy állottak, hogy a flotta 29-én Konstantinápolyi, 30-án pedig a Dardanellákat hagyja el. Riza beg rendkívüli követül Péter várba megy. Naib cserkesz emir egy oroszkozák csapattal összecsapva, győzelmet vívott ki. Az oroszok Stavropol, Anapa és Jekateriodar környékén nagy haderőt gyűjtenek s a tavasz kinyiltával támadó háborút kezdenek a cserkeszek ellen. Ezt írják Konstantinápolyból. Ferhad és Izmail elfogott basák ellen foly a vizsgálat a cserkeszeknek küldött segély miatt. Az utóbbit még azzal is vádolják, hogy ál-medsid rendeket csináltatott s küldött jutalmul és biztatásul a cserkeszföldre. Ez ügyben gróf Zamoiszkyt is kihallgatták. Szalonikiban ismét 150 ház és 300 fasátor égett le s 600 család, többnyire zsidó, maradt hajlék nélkül. Az egyiptomi alkirály az eddigi önkényes kormányformát megváltoztatta, pénz-, bel- és hadügyi minisztériumot szervezett s miniszterekül három rokonát nevezte ki, Montenegro belvillongások küszöbén áll. Két párt küzd egymással; az egyik, Danilo vladika pártja, az egyházi hatalmat a világitól elszakítván, ezáltal Oroszország pártfogását és segélyezését elvesztette; a másik, melly azt kívánja, hogy a vladika — mint ezelőtt volt — úgy most is papi hivatalt is viseljen, Oroszországhoz szót s az orosz konzullal esküszik össze. A vladika emberei az oroszpártiakat üldözik, felgyújtják, Petrovics Györgyöt, Mazant és Vukot senátusi határozattal száműzték, Czettinjei házuk lerombolását elrendelték s fejekre 100 techino dijt tűztek ki. TÁR Vidéki közlemények. Mező-Sz.-György. (A községi könyvtár állása.) Férfiútól, ki az igazság és méltányosság barátjának tartja magát, csak igaz, s a méltánytalanság vagy pletyka külszinezetét távolról sem mutató dolgok közlését várnék hírlapokban.Bár ezt tartotta volna szeme előtt J.ur is, ki a „Pol. usd.“ 11-ik számában M.-Sz.-Györgyről irt! Szükség hogy néhány pontot fölvilágosítsunk. Hogy a községi könyvtárra nem tánczoltunk, annak egyik oka az, mert zsidó kocsmán kívül nálunk nincs hely hol tánczvigalmat rendezni lehetne, de még ha volna is, azon néhány miveit család, melly helységünkben lakik, egy rendes tánczvigalom költségeit csak önmegszoritásával fedezhetné, nem remélhetvén, hogy illy kisszerű vigalmakban vidékiek is részt vegyenek. De ha nem tánczoltunk is a könyvtárra, hibásan állitá, hogy könyvtárunknak alaptőkéje nincs, mert 1. Fodor László úr kötelezvényekben adott 46 prtja mint tőke áll és kezeltetik, ezenkívül a részvényes tagok élő tőkealapul tekintendők, s ha ezeknek száma most 48- folytonosan megmarad, évenkint 24 pftot vehetünk be, mely összegnek nagyobb részét,nem felejtve a könyvek köttetését is, könyvek hozatására lehet fordítani. De hogy a közönséget teljesen felvilágosítsuk a könyvtár állásáról , közöljük azok neveit, kik annak alapításához nagylelkű ajándékaikkal járultak, hogy ebből kitűnjek, miszerint, nem egyedül Szabó és Körösi urak, kik azonban teljes elismerést érdemelnek, állították, vagy alapították a könyvtárt. Fodor László úr adott 46 pftot, egy jóltevő Szilas-Balhásról 10 pftot, Szabó úr 22 db. könyvet, Kenesei József ur 10 db., Kovács Antal ur 30 db., Pósa Károly ur 5 db., Zámbó József ur 5 db., Körösi Imre ur 31. Katona Borbála kisasszony 6 db. Kelemen Boldizsárné 11 db., lelkész és tanító 17 db. könyvet, ezenkívül a részvényesektől bejött összegből 22—30 pft. áru könyvet hozattunk, néhány darabot itthon is vettünk, úgy hogy most van könyvtárunkban összesen 210 db. könyv, pénztárunkban készpénzben mintegy 12 pft, mellyből 33 db. könyv kötéséért, s a „Vas. könyvt.“ és „Falusi Gazda“ meghozataláért fizetendőnk legközelebb, tőkénk van 46 pft. és a részvényes tagok. Hogy a tagok szorgalmasan olvasnak, mi jobban tudjuk, mert kezünk között van a jegyzőkönyv, mellybe az olvasók neveit feljegyezni szoktuk, s épen e pillanatban is 40 db. könyv van kinn a tagok között, s hogy ezen olvasók közt nők is számosan lehetnek, azt tökéletesen hiszszük.Nem szép dolgot cselekszik tehát az, aki illy zsenge intézetet mint könyvtárunk, már kezdetében gyanusít, rágalmaz, ahelyett hogy segítené, emelné, s felőle jó véleményt terjesztene. De csak tessék, ha úgy tetszik, mi, kik azt alapítottuk, a gungsza 'C . A vak között is Isten segedelmével fentartandjuk. (Ezt kívánja is, hiszi is velünk együtt mindenki. — Szerk.) Szűrte (Ung), mart. 19. (Takarékpénztár. Időjárás. Az ungi folyók s árvizek.) Ungváron takarékpénztárt kívánnak létre hozni; az e részbeni felszólitás, az aláirásra nézve, a megyei cs. kir. főnök ur által megyeszerte köröztetve van. — Ha valahol, kisebb városaink környéke leginkább igényli, e közönségesen jónak ismert intézkedést, hogy a kéz alatti nagy uzsorák minél inkább gyérüljenek. — Időjárásunk épen Gergely napján, egy újabb téli időszakot idézett elő, mert azon felül,hogy nálunk újra kemény hideg idő állott be, egyszersmind nagyobb mennyiségű hó lepte el a földet, úgy hogy a már pihenésre tett szánkóinkat is néhány napra elővettük. — Most már attól tarthatunk , hogy a hirtelen hóolvadás, vidékünkön nagyobb árvizet okoz, ami itten főkép egy pár év óta olly gyakori csapás , hogy a legközelebb múlt évvégén épen a karácsonyi ünnep alatt, midőn még az árvizek idejének be sem kellett volna következni, a hegyek közül lefolyó Ung vize, több helyen, még pedig szokatlanul, annyira kiöntött , hogy nemcsak némelly helység szántóföldjét s rétjét elbobtá, de a csendes lakosokat, néhol házaikból is kiszokitá, úgy hogy némelly helyen a faluból kimenni egy ideig nem lehetett. — Az Ung folyamnak rendkivüli kiömlései, régibb időkben is előfordulhattak; mert a mint tudva van, azon folyónak régi menése, Ungvár városán alól, mint mondatik : Darócznak s Baranyának stb. lefelé, déli irányban jött le, egyenesen a Latorcza és Tiszához; most pedig az Ung vize, mintegy nyugotnak foly be, a Zemplénmegyével határos Laborcz folyamába, s ezzel egyesülten megy be Szürnyegnél a Kis-Bodrogba, a melylyel csak lejebb vegyül össze, ennyi sokféle kalandozás után, a Latorcza. Mindezek ekként Zemplén városa alatt egybeolvadva, képezik aztán az ismeretes Bodrog folyamot, mellynek kiáradásait, részszerint az úgynevezett Bodrogköz, részszerint más vidék olly gyakorta sink. — Az Ung vizének Ungvár városátóli mostani lefolyását s medrét, még a hatalmas Drugeth idejéből való készült műnek tartják, a midőn a vizszabályozási munkák országszerte öszpontositva nem igen lehettek, hanem tán a pénz és erő, akarat és kivitel leginkább határozott. Mert ha az ember,magát ezen Ung vize folyását is szemléletre veszi, egyszerre láthatja , hogy a Laborcz, mellybe az sebesen befolyik, a legkisebb áradás idején sem képes, annyi vizet magába befogadni, hogy főkép, a sokkal sebesebb folyású Ung vizének egyesülése által, a lanyhább természetű Laborcz, annál inkább fel ne duzzadjon, s ki ne öntsön, a mennyiben a mellett a Laborcz viz medre, nem is igen szélesebb, az Ung medrénél. Innen jöhet az, hogy az Ung vize alól tág menést nem nyerhetvén, a keresztül metsző Ungmegye addig is, mig a jövő szervezeti szabályzat értelmében az uj vajda elválasztva és kinevezve lesz. A középosztályok az egyesítés mellett izgatnak, a vajdaságra vágyó nagybojárok azonban szóval és tettel tiltakoznak ezen — Orosz- és Francziaország pártolta izgatás ellen.