Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1858-02-04 / 5. szám
Paris jelen állapotja. A „Kereskedelmi és Börzei hírlap“ levelezője következőleg festi a párisi társadalmi időjárást : „A 14-diki merénylet óta a nyugtalanság ütött tanyát Párisban. Aggódnak olly rémképeken, mellyek messze jövőben vannak, látnak bonyolodásokat, mellyekre semmi ok nem létezik, gyötrik magukat , másokat. A véteknek, ennek minden nyomainak és kapcsolatainak kutatása olly rendszabályokat tesz elkerülhetetlenekké, mellyek az ártatlanokat is rémitik bár akaratlanul. Mindennap uj fogdosás, mindennap ujabb-ujabb felszólításai a külföldi hatóságoknak, kettőztgetett ébersége a rendőrségnek Párisban s a környéken Minden hatóság jelszavának agyanú látszik lenni, és az idegennek, ki eddigelé minden válságok és forradalmak alatt nyugodtan élhetett halhatott Párisban, most ugyancsak össze kell szedni magát, hogy bajba ne jöjön. Egy idegennek 24 órát kelle a rendőrségi fogdában tölteni, mivel azt találá nyilvános helyen kiszalasztani a száján, hogy neki úgy tetszik, mintha ismerné Pierrit vagy Orsinit korábbi időkből. Szabadságát visszakapta, s azóta nem is volt többé semmi bántása. — Az elővizsgálat, bármit beszéljenek a lapok, még korán sincsen bevégezve. Nincs vége hossza a tanuk kihallgatásának, szintolly kevéssé hagytak már fel a fogdosással. Különben Pierri mindent nyiltan bevallott, ami öt magát compromittálhatja, de a complot részeseit nem akarja megnevezni. Képtelenül hangzik, de makacsul megmarad annál, hogy a vele elfogottak közöl senkit sem ismer, sem senkivel öszsze nem beszélt a gyilkosság terve végrehajtása végett. Egyike a legfeltűnőbb személyiségeknek a foglyok közül az úgynevezett da Sylva. Igazi neve Radio s állítása szerint de Radio gróf. Jókora ideig lakott Angliában, egy párisi csipkegyárnak való ügynöke s felesége egy csudaszépségű, még huszadik évét nem ért angol nő. Ez szenvedélyesen ragaszkodik férjéhez, kit sokáig kellő élelemmel tartani. Elfogása hírére legott Párisba akart sietni, de leverték róla, megértetvén vele, hogy saját szabadságát is elveszti s mégsem fog férje fogságában osztozhatni. Úgy látszik tehát, hogy inasi helyzete Orsininál csak a rendőrség reászedésére számított csel volt. Egyébiránt, azt beszélik, hogy a szárd kormány győző bizonyítékokat szolgáltatott át az iránt, hogy Mazzininak semmi köze nem lehet ezen merénylettel, ha meg leend állapítva, hogy Orsini és Pierri a vétkesek, minthogy mindkettejüket Mazzini megátalkodott elleneinek ismerik, kik inkább semmivé tennék, mintsem segítnék terveit.“ A lapoknak meg van hagyva, hogy a merényletről ne szóljanak ezúttal többet, mert csak a nyomozást zavarják, így kél és fekszik Páris bizonytalanságban, aggodalomban, kétségben és félelemben. Ami az eseményeket illeti, majd tartozunk valamit francziaországi rovatunkban. Hanem ez alkalommal elbeszéljük, hogy a merénylet napján a Szász-Coburg-Gothai herczeg vala épen látogatóban a „Tuilleriák“-ban sőt a császári hintóban kell vala ő herczegségének a császári párral együtt az operába mennie. Miért, miért nem ? elkésett s azután ment utánuk külön szekérben. Itthan meghallja az első roppanást, sebesebben hajtat s épen jókor érkezik, hogy kisegitse a császárt a szekérből. Mindezt a herczeg maga beszélé Londonban az egybekelési ünnepély alkalmával a magas nászvendégeknek. Még akkor, azt mondja, nem volt látható a később mutatkozó nyugodtság ő felsége arczán, sőt igen mogorván mondá ismételve a herczegnek : „Nekem a legroszabb rendőrségem van a világon.“ Negyedik évi folyam. Pest, február 4-én 1858. A Politikai Újdonságok hetenként egyszer egy és fél nagy tömött íven jelennek , vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 6 hónapra 4 forint pengő meg. — Előfizetési díj : január —unpfudg, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, egyetem-utcza 4. szám. HETI KRÓNIKA. Ausztria. ( cs. k. Apostoli Felsége a cs. k kiváltságos ausztriai államvaspálya társulat, s a cs. k. kiváltságos tiszai vaspálya-társulat közt 1857. ápr. 4-én kötött egyezséget, mellynélfogva a czegléd-szolnoki államvaspálya-szakasz az 1855 jan. 1-től kelt engedélyezési okmányból az előbb nevezett vaspálya-társulatra nézve eredő jogokkal s kötelezettségekkel a kiváltságos tiszai vaspálya-társulatra megy át, továbbá azon határozatot, miszerint az ausztriai államvaspálya-társulatnak 1855. 1-től kelt engedélyzési okmánya 13. czikkében említett, s a felvállalt állambiztositék alapjául szolgáló 77 millió ftnyi (200 millió ft.) maximál összeg azon öszszeggel, mit az ausztriai állam-vaspálya-társulat a czeglédi szolnoki szakaszért kap (3,800,000 frt.) keveslesztessék, s ezen vételi összeg arányában az államigazgatás által a tiszai vaspálya társulatnak adott biztosíték magasabb értékre emeltessék, 1858. jan. 11-kétől kelt legfelsőbb határozatánál fogva helybenhagyni s egyszersmind legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a tiszai vaspálya-társulat számára, az annak engedélyzett pályavonalakat illetőleg legfelsőbbleg helybenhagyott díjtarifa a személyi áruszállításra nézve a czegléd-szolnoki szakaszt illetőleg is alkalmazásba vétessék. — (Kiss Ernő javai). Temesvárról jan. 24-kéről írják az Augsburgi Újságnak : „Épen most érkezik le hozzánk a pénzügyi minisztériumtól, egyetértésben az igazságügyi miniszterrel a végleges ítélet az 1849. katonai törvényszék által elitélt Kiss Ernő lefoglalt javai tárgyában. A perfolyamat 8 évig tartott, a törvényhatóságok a jogos örökösök részére döntöttek. A kérdéses birtokok együtt akkora tért foglalnak, melly nem egy német herczegségével ér fel; Elemér (Torontálban) egyedül 12000 holdat. A fiscus már értésére ada az ítéletet Piret bárónak az eleméri mostani bérlőnek. (Napoleonféle nevezetesség.) A neumarkthi kastélyban, Krainban, melly a 20-as években az elhunyt Radetzky tábornagy sajátja volt, több más nevezetességek közt egy olly szobát is mutogattak, mellyben ama terem összes bútorzata volt látható, mellyben Napoleon császár 1814-ben, Fontainebleauban a trónról lemondásakor lakott, s mit a tábornagy, ki akkor a fősereg főszállásmestere volt, a szövetséges fejedelmektől, szolgálatainak jutalmául ajándékban kapott. (Nemzeti képcsarnok Olaszhonban.) A lombard-velenczei királyság műszerelő kormányzója Ferdinánd Miksa főherczeg a milánói székelő kastélyt nemzeti képcsarnokkal díszíti. Már munkába is van véve, és az ábrázolandó személyek különbségéhez képest fele.