Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1859-05-05 / 18. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél nagy tömött íven jelennek meg vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 4 pft. vagy 4 ft. 20 kr. nj eg. — Előfizetési dij január—júniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve új pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, egyetem-utcza 4-ik szám alatt k.y Császári nyilatkozat. A múlt hét legnagyobb eseménye azon császári legmagasabb nyilatkozat, mellynek közbejöttével a helyzet új és határozott alakot nyert. A fárasztó diplomatikai alkudozások befejeztettek az ausztriai birodalom népeinek s egész Európának tudtul adatik, hogy a háború kitört. Ám a nyilatkozvány szövege : Népeimhez! Parancsot adtam hű és vitéz seregemnek, hogy koronám kétségbevonhatlan jogainak és az Isten által rombizott birodalom sértetlen fönnállásának a szomszéd Szardiniától évek sora óta származó, legújabb időben tetőpontra jutott megtámadásainak határt vessen. Ezzel súlyos, de elkerülhetlen uralkodói kötelességet teljesítek. Lelkismeretemben megnyugodva tekinthetek föl a Mindenhatóhoz, s vethetem alája Magamat az ő ítéletének. Elhatározásomat bizton bocsátom a jelen- és utókor részrehajlatlan bírálata alá, ha népeim beleegyezéséről bizonyos vagyok. Midőn több mint tíz év előtt ugyanazon ellenség, minden népjog és hadi szokás megsértésével, anélkül hogy neki valami ok adatott volna, csupán azon szándékból, hogy a Lombard-velenczei királyságot magához ragadja, annak területére hadsereggel berontott, midőn seregem által dicső csata után kétszer tökéletesen megverettetve a győző hatalmába jutott, egyedül nagylelkűséget gyakorlék, és engesztelődésre nyújtom kezemet. Országából egy hüvelyknyit sem sajátítottam el; egy jogához sem nyúltam, melly Szardinia koronáját az európai népcsalád körében megilleti; semmi biztosítékot sem kötöttem ki Magamnak hasonló események ismétlődése ellen; — azt hivem, hogy csupán a kibékülő kézben, mellyet őszintén nyujték s melly elfogadtatott, föltalálom azt. A békének áldozatul hozám azon vért, mellyet hadseregem Ausztria becsülete és jogáért ontott. A felelet ezen a történelemben bizonyára páratlanul álló kíméletre az ellenségeskedés haladéktalan folytatása jön, egy évről évre növekedő, a hűtlenség minden eszközeivel fegyverkezett izgatás lombardvelenczei királyságom nyugalma és jólléte ellen. Jól tudván, mivel tartozom népeim és Európa békéje nagybecsű javának ez uj megtámadásoknak is türelmet szegeztem ellenükbe. Az nem fogyott el, midőn azon kimerítő rendszabályok, mellyeket legújabb időben, a minden mértéket haladó fondor izgatás miatt Olaszország határainál s azokon belül, azok biztonsága végett alkalmazni kényszerittettem, újra növekedett ellenséges föllépés alkalmául használtattak föl. A barátságos nagyhatalmaknak a béke föntartása végetti jóakaró közbenjárását készséggel méltányolván, beleegyeztem egy az öt nagyhatalmasságból álló kongresszusban részvételbe. A nagybritanniai királyi kormány által a kongresszusi tanácskozatok alapjául javaslati s kormányomnak megküldött négy pontot elfogadtam olly föltételek alatt, mellyek csak alkalmasak lehettek egy igaz, őszinte és tartós béke művét előmozdítani. De azon tudatban, miszerint kormányom részéről semmi lépés sem történt, melly csak legtávolabbról is a béke megháborítására vezethetett volna, egyszersmind azt kívántam, hogy azon hatalom előre lefegyverkezzék, melly a zavarok és békeháboritás veszélyének oka. Végre barátságos hatalmak sürgetésére egyezésemet adom az általános lefegyverkezés javaslatához. A közbenjárás hajótörést szenvedett azon föltételek elfogadhatlanságán, mellyekhez Szárdinia beleegyezését kötötte, így a béke fönntartására még csak egy lépés maradt fönn. Közvetlenül a szárdiniai királyi kormányhoz azon követelést intéztetem, hogy hadseregét békelábra állítsa, és a szabadcsapatokat bocsássa el. Szárdinia e kívánatnak meg nem felelt. Ekkor elérkezett azon időpont, midőn a jog még csak a fegyveres eldöntésben kénytelen érvényét keresni. Megparancsoltam hadseregemnek, hogy vonuljon be Szárdiniába. Ismerem e lépés horderejét, s ha valaha uralkodói gondok súlyosan nehezültek rám, e pillanatban történik az. — A háború az emberiség ostora; megindult kebellel látom, miként fenyegeti az hit alattvalóim ezreinek életét és vagyonát; mélyen érzem, milly nehéz próbáltatás a háború épen most birodalmamra, melly a rendezett belső kifejlődés pályáján előrehalad, s e végett a béke tartósságára van szüksége. De az uralkodó szivének hallgatnia kell, hol már csupán a becsület és kötelesség parancsol. A határon áll fegyveresen az ellenség, szövetkezve az általános felforgatás pártjával, s azon nyílt tervvel, Ausztria birtokát Olaszhonban magához ragadni. Támogatására Francziaország uralkodója, ki semmis ürügyek alatt az olasz félsziget népjogilag rendezett viszonyaiba avatkozik, csapatjait mozgásba teszi,s azok osztályai már Szardinia határát át is lépték. Komoly idők vonultak már el a korona fölött, mellyet őseimtől szeplőtlenül örököltem; hazánk dicső történelme tanúskodik, hogy a Gondviselés, ha egy az emberiség legfőbb javait fenyegető felforgatás árnyai e világrész fölött elterjedéssel fenyegettek, gyakran Ausztria kardját használá, hogy villámával amaz árnyakat elszéleszsze. Ismét egy olly kor előestéjén állunk, midőn minden fönnállónak felforgatását többé nem pártfelekezetek által, hanem trónokról akarják a világba szórni. Ha kényszerülten kardot ragadok, Ausztria becsülete és igaz jogának, minden népek és államok jogainak, az emberiség legszentebb javainak védelmezőjéül avattatik az föl.