Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1859-12-08 / 49. szám

Ötödik évi folyam. Pest, december 8-án 1859. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél, gyakran két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij julius—decemberig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai nlom­ elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. aj pénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó­hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. Jítvszi­lu­fik a kongresszusra. A lapok tudósításai szerint a kongresszus megnyitása január 5-ére volna határozva. Meglehet, hogy a valóságos megnyitás kissé későbbre marad, mert addig, míg a meghívó levelek a kabinetek­hez érkeznek, ezek válaszolnak, kinevezik követeiket, átadják szá­mukra a megbízó leveleket, s végre míg a kijelöltek Párisba érkez­hetnek, talán több telhetik el négy hétnél, miután az illy szertar­tásos ügyek előlegesen is nem a távirda útján intéztettek el. A hivatalos jegyzék, melly a kongresszus tárgyában a „Moni­­teur“-ben megjelent, nem valami ünnepélyes meghívó levélről ten említést, hanem csak azt mondá, hogy „ama közlemények, mellyek a kongresszus összejövetelét tárgyazzák, az illető kabinetekhez küldettek.“ A közlés ezen alakja Párisban alaptalan aggodalmakra adott okot, de miután a kormányok között a kongresszusra nézve az egyezség régebben létrejött, nem kételkedhetni, hogy Ausztria és Francziaország felhívására, mindenünnen igenlő válasz érkezendik. Több ügyelmet érdemel azon körülmény, hogy a „Moniteur“ a kongresszus tanácskozásainak tárgyát közelebbről nem határozza meg. Az orosz érdekeket képviselő „Nord“ e jelt arra magyarázza, hogy a meghatalmazottak minden megszorítás nélkül ülnek a zöld­asztal mellé és szabadon terjeszthetik elő indítványaikat Európa legfontosabb ügyeiről. A néha jól értesült lapok e mellett tudni akarják, kik azon diplomaták, a­kik az európai kormányokat a legfényesebb gyüle­kezetben képviselni fognák? írják, hogy Szardinia Cavour grófot külden­i, s e kinevezés, által a piemonti kormány az olasz hazafi­aknak akart kedves dolgot cselekedni. Ha e hir megvalósul, előre­látható , hogy e kongresszusban még a legszélsőbb vélemények is legalább szószólóra találhatnak. Angliát, ugyan e hírek szerint lord Palmerston fogja képvi­selni, a­ki nagyobb mester mint Russell lord, hanem nem ragasz­kodik annyira egyszer kimondott véleményéhez, s a­ki néha, a­mi a szép szavakat illeti, könnyen enged másnak is igazságot, ha előre látja, hogy a gyakorlatban mégis az fog történni, a­mit ő akart. Ausztria részéről Rechberg grófról vagy Metternich herczegről be­szélnek, Oroszország legelső s legtekintélyesebb diplomatáját Gor­­csakoff herczeget s,külügyminisztert küldi. Poroszországból Schlei­nitz külügyminiszter jő. Spanyolország Mon urat, Portugálba Pavia marquist, Svédország Adels Avard grófot szemelte ki. Francziaor­szág meghatalmazottja Walewski gróf leend, a ki hazáját az 1856. párisi kongresszusban is képviselte, s a ki Cavour grófot az aug. 8-ki hires ülésben pártfogás alá vette, a midőn Szardinia minisz­tere, a keleti kérdés megoldása végett összehítt kongresszusban, mindenek meglepetésére Olaszország ügyeit szőnyegre hozni, he­lyénvalónak találta.­­ - (Megjegyzendő, hogy a „Nord“ állítása sze­rint Cavour gróf kijelöltetése ellen, több oldalról sürgető előterjesz­tések léteznek, s e­miatt, meglehet, hogy helyét Delambrois fogná elfoglalni.) Nagyon természetes, hogy a közönség igen kiváncsi volna tudni : előfordulandnak-e e kongresszus tanácskozási tárgyai kö­zött olly kérdések is, mellyek az olasz ügy rendezésével szoros kapcsolatban nincsenek.“ Erre nézve az „Ost.-D. P.“ párisi levelezője, a­ki pedig leg­­örömestebben azon modorban nyújtja közleményeit, amint tudja, hogy azok az említett szerkesztőség előtt legkellemesebben hang­zanak, nov. 30-ról kelt levelében így elmélkedik : „A diplomatikai körben azon sejtelem uralkodik, hogy Gor­­csakoff herczeg bizonyos utógondolattal jő a kongresszusba, s a háttérben tervet tart készen, melylyel a legalkalmasabb perc­ben felléphetni vél. Szóval, a levelező nem tartja lehetlennek, hogy amint a keleti kérdés tárgyalása alkalmával némellyek az olasz ügyet szóba hozhaták, úgy most az olasz kérdés rendezése alkalmá­val a vita egyszerre Csak kelet bonyodalmaira fordulhat. Erre nézve az okokban és ürügyekben hiány nem mutatkozik. A Dunafejede­­lemségekben Ruza Sándor ellen kétfelől támasztott izgatás kelet­kezett; mondják, hogy Szerbiában is készül valami, miután Milos herczeg részint Lüttichben, részint franczia gyárakban fegyvervá­sárlásokat tön, s a megszerzett „árukat“ hajókon a Feketetengeren át, a Dunán fölfelé egész Belgrádig viteti. Szóval, tekintve az európai Törökország ingékony állapotát, Oroszországnak elég al­kalma leend „ad vocem“ alakjában, a tanácskozások folyam­ának nem várt fordulatot is adhatni.“ Ebből áll az idézett levelező okos­kodásának értelme. A német politikai lapok n­eti szemléje. (Gróf Zay Károly levelére keletkezett hírlapi viták.) Az „Oest. Ztg.“ dec. 3-ai számában írja . ..Gróf Zay Károly, a magyar közélet veteránja, a ki 183­1. óta a korszerű reformok behozatala mellett küzdött, ismét tollhoz nyúlt s a „Wanderer“ czimü lapban levelet irt Magyarországról. E magyar mágnás, vitát kezdvén azon lapokkal, mellyek a magyar protestánsokat sértő modorban gyanusiták, többi közt írja : A magyarok, s különösen az ókonservativok elleni támadások annál gyanusabbak, mert jelenben csak egy párt létezik, melly a törté­net, jog és nemzetiség terén áll. „A magyar elem erős, kitartó, szí­vós, s a jelen viszonyok közt igen alkalmatos arra, hogy az európai polgárisodás érdekében az ázsiai önkény és barbárság ellen vád­­falat képezzen.“ „Nem azon kell igyekezni, hogy a magyarokból németeket csináljunk, hanem inkább életerőt kell engedni e fajnak, hogy ezáltal a sorvadó Középeurópa ellen az uralkodó ház bizto támaszt leljen.“ „A birodalom minden nemzetiségei közt az magyar az, melly a birodalom határin kívül álló népekkel­­”

Next