Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-08-08 / 32. szám
32-ik szám. A# fi Hetedik évi folyam. 414 . IK Pest, augusztus 7-én 1861. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési díj julius-december azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta □ton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 51?., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ff. 50 kr. uj pénzben. ) A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) A válasz-terv a kir. leiratra elkészült. Miután ájul. 21-ki kir. leirat fogalmazói (Perthaler et Comp.) azon szerencsétlenségbe estek, hogy a részükre leghaladatlanabb téren, vzözjogi vitába bocsátkoztak, lehetlen volt felhasználatlanul hagyni igen kedvező alkalmat, melyben híres törvénytudóink a német szteukraták kontár okoskodásait porrá zúzhassák és pocsékká tehessre. Amint tudva van, a 16 tagból álló választmány Deák Ferenczet bízta meg ezen munkálat kidolgozásával, amint halljuk, a 24 írott ívre terjedő válaszfelirati javaslat e napokban teljesen elkészült. E pillanatban a kész munkát az említett választmány tanácskozás alá vette. Hírlik,hogy a választmánynak azon tagjai is,akik az úgynevezett határozati pártból neveztettek ki, a maguk részéről sem töltötték az időt munkátlanul, s azért maguk is elő fognak állani valami válaszfelirati, vagy határozati tervvel. Most már néhány nap bizonyosan bele fog telni, míg az érintett választmány a felirati, vagy határozati javaslatot átvizsgálja, s aztán a megállapodás után átadhatja a ház elnökének. Ekkor mindenekelőtt a teljes ház titkos ülést fog tartani, hogy amint remélni is lehet, a követek a kölcsönös értekezés alapján, egyhangúlag határozhassanak. Ez is megtörténvén, a kész javaslat nyilvános ülésbe vitetik, s felolvastatván, a ház, szokás szerint elhatározza először, hogy az indítvány alakjában beadott választerv sajtó alá adassék; másodszor pedig bizonyos nap fog kitüzetni, melyen a nyilvános tanácskozások megkezdődjenek. Szóval , nem fog e dolog oly hamar és rögtönözve végbemenni, mint sokan a kiváncsiak közöl óhajtanak. Hát ha még megtörténik, hogy a határozati párt nem áll el saját előterjesztéseitől? mely esetben ismét hosszas vitákra lehetünk elkészülve. Ami Deák Ferencz válaszfelirati javaslatának tartalmát illeti, nem lehetünk feljogosítva, az erre vonatkozó fővárosi hírek időelőtti kiírására. Annyi bizonyos, hogy e munkálatban ősi alkotmányunk s az 1848-as dicső elvek, semmi lényeges részben feláldozva nem lesznek. Különben az lenne a dologból, hogy kielégetlenül maradván az ország, amint Ausztriát baj érné, rögtön oly párt emelkedhetnék előre, mely a mostani országgyűlésnek határozati képességét megtagadná. Ami azonban magát a választervet illeti, megtörténhetik, hogy az, e hét végén a nyilvános ülésben fel fog olvastatni, s akkor más laptársainkkal együtt mi is közölhetjük. És hogy olvasóink jogos tudnivágyát minél előbb kielégíthessük, megtettük az intézkedéseket, hogy amint ezen okmány sajtó alá került, aszerint, amint azt a „Vasárnapi Újság“ vagy a „Politikai Újdonságok“ adhatnák elébb, mi is rögtön hozhassuk. Az első esetben mellékletképen, másként lapjaink rendes hasábjai között , természetesen tekintettel lévén azon olvasóinkra is, akik testvérlapjaink közöl csak a „Pol. Ujdonságok“-at hordatják. A horvátok nem mennek a Reichsrathba! Amire Bécsben oly feszülten várakoztak, a legközelebb múlt szombaton, a zágrábi országgyűlésen eldőlt. A horvátok elhatározták, hogy nem küldenek követeket a bécsi birodalmi tanácsba. Négy különféle javaslat feküdt a ház asztalán. Prica követ indítványoza, hogy az országgyűlés Reichsrathokat válaszszon. Vrbancsics szerint a választás akkorára lett volna halasztandó, ha Magyarország a birodalom iránti viszonyait már rendezte, s Horvátországgal kiegyezkedett. A bán, Lokcsevics tábornok a kérdést úgy tette fel, hogy „akarja-e a ház elfogadni a középponti választmány kisebbségének javaslatát, fentartván azonban a később behozandó módosításokat?“ Az országgyűlés a kérdésnek ily módon leendő feltételét kissé nagyon is német tudósokhoz való szőrszálhasogató modornak találván, elhatározó, hogy a kérdés a legegyszerűbben tétessék fel. Tudniillik :„küldjünk-e követeket a Reichsrathba, vagy nem?“ Erre aztán a horvát országgyűlés, mint a távirda tudósít, majdnem egyhangúlag tagadólag nyilatkozott. Ezen szavazás fontosságát még azon körülmény is emeli, hogy mint tudjuk, a tulajdonképi magyar párt, a zágrábi országgyűlést már egy pár héttel ezelőtt odahagyta, s az új választások még csak most vannak folyamatban. Tehát végre kiderült, hogy a német miniszterek nagyon roszul ismerik a horvátokat, ha azt hivék róluk, hogy amidőn ezek a szoros egybefüggést Magyarországgal visszautasítják, azzal egyszersmind magukat is oda vetik eszközül a reactionak. Ezen tagadó válasz, erős intő szózatként érkezhetett Bécsbe, ahol a centralisták ugyancsak csikorgatják a fogukat. Még tán tudták volna magukat vigasztalni, ha azt hallják, hogy a horvátok csak húzzák, halasztják a dolgot, s kapva kapnak azon kifogáson, mely szerint előbb a magyar országgyűlés határozatait akarják bevárni. Azonban egészen az ellenkező történt. Egyszerűen, és világosan kimondták, hogy semmit sem akarnak a németek Reichsratjáról tudni. Olyan hatalmas kosár ez, mint mikor a kelletlen kérőnek megmondják a lányosháznál : „Isten másként rendelte , tessék másutt kereskedni.“ Hogy mi vezette a horvátokat e határozott lépésre? senki nálunk jobban nem értheti, akik velük egy hajóban evezünk, s akikhez, a múlt hó végén, szintén ilyenforma meginvitálás érkezett. A horvátok e határozatuk által kijelentették, hogy nem ismerik el a febr. 26-ki pátenst, s régi alkotmányukat, amit a magyarokkal közösen bírtak, nem cserélik fel olyannal, melyről csak azt tudja az ember, hogy ma van, holnap nincs. Egy bécsi lap, mely a sok ellenséges érzelmű között, soha sem szűnt meg Magyarország irányában rokonszenvet tanusítani, ezen hírek hallatára így okoskodik :