Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-11 / 23. szám

Pest, junius 10-én 1863. JE ?­­r­il­i­s Pi­t­e­s­i föltételek 3­8 ft 3 - i­k évre, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt, poétán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : Egész évre (január—december)......................................................10 ft. | Fél évre (január— június).....................................................................5 ft Csupán Vasárnapi Újság :­­ Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Egész évre (január—december).....................................................6 ft. Fél évre (január—junius) ..............................................................3 ft.­­ Fél évre (január—junius) ................................................................3 ft. De hátráltatja a lengyel kérdés diplo­­m­atiai megoldását ? Európának sok „égető kérdése“ van, a többi között még a slesvig-holsteini ügyet is így nevezgetik. De van-e égetőbb kérdés Lengyelország kétségbeesett harczánál, mely­ben a vér patak módjára foly, a nemzet vi­rága az ifjúság, életét áldozza, a faluk, váro­sok égnek, az ország elpusztul! És a diplomatia, az emberiség ezen leg­­phlegmatikusabb osztálya, csak a tentát fo­gyasztja, vesztegeti az időt, s hagyja a sze­rencsétleneket kétségbeesni. Sokkal jobban tenné, ha még ma határozottan kimondaná, hogy Lengyelországot saját sorsára bízza, így legalább a lengyel nemzet tudná, mi­hez tartsa magát, mire számíthat, mit re­mélhet? A jan. 22-én kitört mozgalom már ötödik hónapjába lépett; alig múlik el nap, mely­ben csaták ne történnének, s az európai diplomatia még afelett sem egyezett meg, hogy tulajdonképen minő pontokat terjesz­­szen a szentpétervári kabinet elé, jóváha­gyás végett! Pedig a hatalmak nagyon jól tudják, hogy az orosz czár sem az angol, sem a franczia, de még az ausztriai javasla­tokat sem fogadja el, sőt arra sem sokat hajt, ha összes Európa lép föl előtte, akár­­mint közbenjáró, akár mint követelő , mindaddig, m­íg egy vagy más formában ki nem jelentik, hogy javaslataik visszautasítá­sát hadüzenetnek tekintik. Mondják, hogy Napóleon császár, daczára az 1859-ben reá nézve oly hasznosnak mu­tatkozott orosz barátságnak, nagy kedvet érez magában a háborúra. Anglia sem bánná, ha oly helyeken, a­hol érdekei fenyegetve nincsenek, megdördü­lne az ágyú. De már a­mi Ausztriát illeti, e hatalomnak a há­ború kitörése egyátalában nem fekszik ér­dekében. Bécsben a szabadelvű párt nyíltan sür­geti a kormányt, hogy mindenben a nyugati hatalmakhoz csatlakozzék. Ez szép szólás­formának megjárja , de mi haszna a csillogó phrasisnak, ha a­mi a lényeget, vagyis a fegyver­ragadást illeti, harczra alig gondol valaki. Ausztria javaslatait már egyik közelebbi számunkban közlöttük. E javaslatokat Ang­lia és Francziaország elfogadták ugyan, de mint mondani szokták, némi „csekély módo­sításokkal.“— Jobban szemügyre véve ezen „csekély módosításokat“ ki fog tűnni, hogy az Ausztriától elvetett „fegyverszüneti“ kö­vetelés helyébe, oly szavak igtattattak be, melyeknek értelme, hogy Oroszország csá­szára kötelezze magát, miszerint a felkelőket nem támadja meg az alkudozások folyama alatt; átalános amnestiát, közigazgatási au­tonómiát, nemzeti képviseletet ad; a magast államhivatalokra is lengyeleket alkalmaz: vallásszabadság; lengyel hivatalos nyelv. Ezen módosított javaslati pontok, mint jól értesült tudósítók írják, jan. 6-án csak­ugyan megérkeztek Bécsbe, azonban ő Fel­sége jelen nem létében, még nem vétettek tárgyalás alá. Ismerve az állapotokat és viszonyokat, a politikusok előre is azt hiszik, hogy ha e ja­vaslat szövegéből, a fegyverszünet iránti kö­vetelés, nyíltan vagy elleplezetten, és kétér­telmű szavakba burkolva ismét előtűnnék, az ausztriai kormány e javaslatokat újra visszautasítandja. A szabadkozás a háborútól, nagyon ki­tűnik a bécsi lapok hangulatából. Mindegyre azt mondják, ha Angliának, vagy Franczia­­országnak kedve van harczolni, ott a tér, a reménylett babérok aratására , de azt ne kívánják, hogy épen Ausztria legyen azon hatalom, melynek „igen“ szavától a béke vagy háború kérdése függjön. Az „Oesterr. Ztg.“ nevű centralista lap bizonyára igen találólag festi a helyzetet, a­midőn így ír : „Ausztria csak annyira késlelteti az ac­­tlot, hogy nem siet mások számára kikaparni a gesztenyét­ a parázsból. Russell lord fegy­verszünetet indítványozott s ezzel a lengye­leket „hadat viselő hatalomnak“ ismerte volna el. Ily ajánlatot csak fegyveres kézzel lehet az orosz czár elé terjeszteni. Tehát az osztrák katonaság szenvedjen Oroszország hómezein, mig az angol katona otthon theát iszik? a francziák pedig vigfarsangot ülnek? A nyugati hatalmak elálltak ezen szótól: fegy­verszünet, de mint boldogulnak a dologgal, ha a gyermeket nem akarják saját nevén nevezni, s mégis ehhez valami hasonlót kö­vetelnek , ezen körülmény okozza a mostani késedelmet. „Nem Ausztria hozta szőnyegre ezen ügyet, azért készítsenek javaslatokat a kez­deményezők. Megelőzni a nyugati hatalma­kat, koczkateljes lépés volna , hogy csak sa­­tellese legyen, aláásná nagyhatalmi állását; tehát Ausztria a kezdeményezést a nyugati hatalmakra bízza, s megtartván szabadságát, mindenben érdeke szerint fog cselekedni. A nyugati hatalmak nem vehetik rész néven, ha mindenki legelébb önmagára gondol."­ E szavakban, úgy látszik, híven van elő­adva a centralista párt gondolkozás­módja. De hogy ügyesen és politikai tapintattal is, afölött méltán kétkedhetünk. Az idézett lap tanácsa ugyanis nem dip­­lomatiai nyelven, annyit tesz : „Ám kezdje­nek önök, nyugati hatalmak, háborút, mi nem ellenezzük, hanem fönntartjuk magunk­nak a jogot, hogy minden perczben úgy cse­lekedhessünk, a­mint érdekeink kívánják.“ Ezzel nagyon sok van mondva. Párisban ezt úgy is magyarázhatnák, hogy „ha győztök, veletek tartunk, s részesülendünk a békekö­tés előnyeiben, ha pedig, mint 1812-ben tör­tént, megint megvenne benneteket Oroszor­szágban az isten hidege, akkor szövetséget kötünk északi szomszédunkkal s visszaadjuk a kölcsönt, melyet néhány év előtt más sok­kal melegebb éghajlattal bíró tartományok­ban elfogadni kényteleníttettü­nk.“ Hogy Napóleon császárnak ily alkukö­téshez kedve volna, senki sem hiszi: azért az osztrák államférfiak bizonyosan ügyesebbek lesznek, mint a körülöttük zsibongó hirlap­­írók, és tisztábban fogják a helyzetet fel­fogni, mert itt nincs más választás, mint vagy Orosz- és Poroszországgal a francziák, angolok, olaszok, s az európai demokratia ellen, vagy ezekkel együtt Oroszország ellen. A neutralitás képtelenség, s csak azt ered­ményezné, hogy a szomszédban küzdő hatal­mak közöl az egyiket előbb-utóbb ellenséggé tenné, a másikat pedig, mely régi boszut forral, ki nem engesztelné. A francziaországi követválasztások eredménye. Midőn a „Moniteur“ közelebb jelentette, hogy 268 tudva levő választás közöl 252-ben a kormány jelöltjei választottak meg , ak­kor, mint utólagosan kisül, a fővárosi vá­lasztásokat nem értette ide. A „Moniteur“ által összeszámított 16-hoz tehát a párisi

Next