Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-06-11 / 23. szám
Pest, junius 10-én 1863. JE ?rilis Pitesi föltételek 38 ft 3 - ik évre, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt, poétán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : Egész évre (január—december)......................................................10 ft. | Fél évre (január— június).....................................................................5 ft Csupán Vasárnapi Újság : Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Egész évre (január—december).....................................................6 ft. Fél évre (január—junius) ..............................................................3 ft. Fél évre (január—junius) ................................................................3 ft. De hátráltatja a lengyel kérdés diplomatiai megoldását ? Európának sok „égető kérdése“ van, a többi között még a slesvig-holsteini ügyet is így nevezgetik. De van-e égetőbb kérdés Lengyelország kétségbeesett harczánál, melyben a vér patak módjára foly, a nemzet virága az ifjúság, életét áldozza, a faluk, városok égnek, az ország elpusztul! És a diplomatia, az emberiség ezen legphlegmatikusabb osztálya, csak a tentát fogyasztja, vesztegeti az időt, s hagyja a szerencsétleneket kétségbeesni. Sokkal jobban tenné, ha még ma határozottan kimondaná, hogy Lengyelországot saját sorsára bízza, így legalább a lengyel nemzet tudná, mihez tartsa magát, mire számíthat, mit remélhet? A jan. 22-én kitört mozgalom már ötödik hónapjába lépett; alig múlik el nap, melyben csaták ne történnének, s az európai diplomatia még afelett sem egyezett meg, hogy tulajdonképen minő pontokat terjeszszen a szentpétervári kabinet elé, jóváhagyás végett! Pedig a hatalmak nagyon jól tudják, hogy az orosz czár sem az angol, sem a franczia, de még az ausztriai javaslatokat sem fogadja el, sőt arra sem sokat hajt, ha összes Európa lép föl előtte, akármint közbenjáró, akár mint követelő , mindaddig, míg egy vagy más formában ki nem jelentik, hogy javaslataik visszautasítását hadüzenetnek tekintik. Mondják, hogy Napóleon császár, daczára az 1859-ben reá nézve oly hasznosnak mutatkozott orosz barátságnak, nagy kedvet érez magában a háborúra. Anglia sem bánná, ha oly helyeken, ahol érdekei fenyegetve nincsenek, megdördülne az ágyú. De már ami Ausztriát illeti, e hatalomnak a háború kitörése egyátalában nem fekszik érdekében. Bécsben a szabadelvű párt nyíltan sürgeti a kormányt, hogy mindenben a nyugati hatalmakhoz csatlakozzék. Ez szép szólásformának megjárja , de mi haszna a csillogó phrasisnak, ha ami a lényeget, vagyis a fegyverragadást illeti, harczra alig gondol valaki. Ausztria javaslatait már egyik közelebbi számunkban közlöttük. E javaslatokat Anglia és Francziaország elfogadták ugyan, de mint mondani szokták, némi „csekély módosításokkal.“— Jobban szemügyre véve ezen „csekély módosításokat“ ki fog tűnni, hogy az Ausztriától elvetett „fegyverszüneti“ követelés helyébe, oly szavak igtattattak be, melyeknek értelme, hogy Oroszország császára kötelezze magát, miszerint a felkelőket nem támadja meg az alkudozások folyama alatt; átalános amnestiát, közigazgatási autonómiát, nemzeti képviseletet ad; a magast államhivatalokra is lengyeleket alkalmaz: vallásszabadság; lengyel hivatalos nyelv. Ezen módosított javaslati pontok, mint jól értesült tudósítók írják, jan. 6-án csakugyan megérkeztek Bécsbe, azonban ő Felsége jelen nem létében, még nem vétettek tárgyalás alá. Ismerve az állapotokat és viszonyokat, a politikusok előre is azt hiszik, hogy ha e javaslat szövegéből, a fegyverszünet iránti követelés, nyíltan vagy elleplezetten, és kétértelmű szavakba burkolva ismét előtűnnék, az ausztriai kormány e javaslatokat újra visszautasítandja. A szabadkozás a háborútól, nagyon kitűnik a bécsi lapok hangulatából. Mindegyre azt mondják, ha Angliának, vagy Francziaországnak kedve van harczolni, ott a tér, a reménylett babérok aratására , de azt ne kívánják, hogy épen Ausztria legyen azon hatalom, melynek „igen“ szavától a béke vagy háború kérdése függjön. Az „Oesterr. Ztg.“ nevű centralista lap bizonyára igen találólag festi a helyzetet, amidőn így ír : „Ausztria csak annyira késlelteti az actlot, hogy nem siet mások számára kikaparni a gesztenyét a parázsból. Russell lord fegyverszünetet indítványozott s ezzel a lengyeleket „hadat viselő hatalomnak“ ismerte volna el. Ily ajánlatot csak fegyveres kézzel lehet az orosz czár elé terjeszteni. Tehát az osztrák katonaság szenvedjen Oroszország hómezein, mig az angol katona otthon theát iszik? a francziák pedig vigfarsangot ülnek? A nyugati hatalmak elálltak ezen szótól: fegyverszünet, de mint boldogulnak a dologgal, ha a gyermeket nem akarják saját nevén nevezni, s mégis ehhez valami hasonlót követelnek , ezen körülmény okozza a mostani késedelmet. „Nem Ausztria hozta szőnyegre ezen ügyet, azért készítsenek javaslatokat a kezdeményezők. Megelőzni a nyugati hatalmakat, koczkateljes lépés volna , hogy csak satellese legyen, aláásná nagyhatalmi állását; tehát Ausztria a kezdeményezést a nyugati hatalmakra bízza, s megtartván szabadságát, mindenben érdeke szerint fog cselekedni. A nyugati hatalmak nem vehetik rész néven, ha mindenki legelébb önmagára gondol." E szavakban, úgy látszik, híven van előadva a centralista párt gondolkozásmódja. De hogy ügyesen és politikai tapintattal is, afölött méltán kétkedhetünk. Az idézett lap tanácsa ugyanis nem diplomatiai nyelven, annyit tesz : „Ám kezdjenek önök, nyugati hatalmak, háborút, mi nem ellenezzük, hanem fönntartjuk magunknak a jogot, hogy minden perczben úgy cselekedhessünk, amint érdekeink kívánják.“ Ezzel nagyon sok van mondva. Párisban ezt úgy is magyarázhatnák, hogy „ha győztök, veletek tartunk, s részesülendünk a békekötés előnyeiben, ha pedig, mint 1812-ben történt, megint megvenne benneteket Oroszországban az isten hidege, akkor szövetséget kötünk északi szomszédunkkal s visszaadjuk a kölcsönt, melyet néhány év előtt más sokkal melegebb éghajlattal bíró tartományokban elfogadni kényteleníttettünk.“ Hogy Napóleon császárnak ily alkukötéshez kedve volna, senki sem hiszi: azért az osztrák államférfiak bizonyosan ügyesebbek lesznek, mint a körülöttük zsibongó hirlapírók, és tisztábban fogják a helyzetet felfogni, mert itt nincs más választás, mint vagy Orosz- és Poroszországgal a francziák, angolok, olaszok, s az európai demokratia ellen, vagy ezekkel együtt Oroszország ellen. A neutralitás képtelenség, s csak azt eredményezné, hogy a szomszédban küzdő hatalmak közöl az egyiket előbb-utóbb ellenséggé tenné, a másikat pedig, mely régi boszut forral, ki nem engesztelné. A francziaországi követválasztások eredménye. Midőn a „Moniteur“ közelebb jelentette, hogy 268 tudva levő választás közöl 252-ben a kormány jelöltjei választottak meg , akkor, mint utólagosan kisül, a fővárosi választásokat nem értette ide. A „Moniteur“ által összeszámított 16-hoz tehát a párisi