Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-01-08 / 1. szám
rán. Végre az 1862-dik december akár kiterjeszti ezen kegyelmet az indiki utáni politikailag compromittált miekre is. Birtokosaiknak meghagyja azonokat, melyek eltitkolását a fiscus még fölém fedezte, s következőleg eddig le nem foglalhatta. Megjegyzendő, hogy e kegyelem csupán csak a hazájukba visszament emigránsokra és utódaikra terjed ki, ha engedelmet nyertek a visszatérhetésre s azt föl is használták. Dec. 27.ikén nyittatott meg végre a varsó-sz.-pétervári vasútvonal. Az utazás 36 órát tart. (Ujonczozás) A „Czas“ ismét részletesen tárgyalja a lengyel királyságbani ujonczozást. Erre alkalmat szolgáltat neki azon titkos leirat, melyet a belügyek igazgatója a tanács megbízásából intéz az összes kormányzókhoz, s melyben azoknak utasításokat ad az ujonczozásra vonatkozólag. A „Czas“ közli ezen titkos leirat szövegét. Annak ezek szavaiból : „Ezen ujonczozás egyik fő föladatának kell lenie, megmenekülni ama néptől, mely magaviselete által a közrend megháboritását előmozdítja“ ; továbbá ezen helyéből : „Mindazok ujonczozandók, kik a legutóbbi zavarok alatti magaviseletre vonatkozólag kifogás alá estek; nem lévén tekintettel oly netaláni aránytalanságokra, melyek egyes városok lakosságára s hitfelekezeteire vonatkozólag támadhatnának,és átalában a leirat egész tartalmából, melynek egyes titkos utasításai gyakran kiáltó ellenmondásban állanak egymással, a „Czas“ azon már előbb kifejezett nézetének alaposságátigyekszik bebizonyítni, hogy a Lengyelországbani jelen ujonczozás nem egyéb, mint egy, a római triumvirátusok korára emlékeztető törvényes proscriptio, mely az összes népet az orosz hatóságok, sőt minden egyes csendőr-parancsnok, vagy rendőr-biztos korlátlan önkényének szolgáltatja át. Mivel a titkos leiratban mindezek fölhatalmaztatnak a besorozandó nem tetsző egyének proscriptionális névjegyzékeinek elkészítésére.“ Görögország. ” ( Vegyes tudósítás.) Az angol kormány, noha az 1815-ki szerződést aláírt hatalmasságok elé terjeszti a róniai szigetek átengedésének kérdését, úgy látszik, nem hajlandó tekintetbe venni azok ellenvetéseit, ha ilyenek merülnének föl. Legalább azt lehetne következtetni a „Globe“-nek egy oly czikkéből, melyben ezen lap fölemlíti mindazon terület-átruházásokat, melyek 1815 óta Európa közreműködése s beleegyezése nélkül történtek, noha annak akkor szintúgy jogában állott volna a beavatkozás, mint a róniai szigeteket illetőleg. A pénzügyhiány Athenében nagy. Az ideiglenes kormány a triumvirek és a miniszterek által aláírt oly tartalmú rendeletet adott ki, miszerint az ideiglenes kormány ama készségre támaszkodva, melylyel a bels külföldi görögök kijelenték, hogy a honnak jelen szorongatott viszonyai közt annak pénzbeli segélyt nyujtanának, elhatározó hat millió drachma kölcsönt venni fel, még pedig következő feltételek alatt : 1. A pénzügyminiszternek megengedtetik 100 drachma értékű kötelezvényeket bocsátni ki az ország nevében s azáltal fizetendőket, 6 millió drachma összegig. 2. Az aláírások ezen rendelet kihirdetése napjától (december 9.) kezdődnek, szakadatlanul két hónapig tartanak s maga az országban a nyilvános pénztáraknál s külföldön az összes főkonsulságoknál történnek. 3. A kölcsönzők 5% évi kamatot kapnak, a tőke pedig törlesztés útján fizettetik vissza. — Athénéből f. hó 24-ről kelt levelek szerint, egy következő tartalmú londoni sürgöny ragasztatott ki a városban, s tétetett közzé a lapokban : „A róniai szigetek átengedése csak azon feltétel alatt fog megtörténni, ha Görögország teljesítendi az ideiglenes kormánynak a szerződések fenntartására vonatkozó kiáltványában foglalt kötelezettségeket, s ezenkívül ha az valamely, ő brit felsége előtt kellemes jelöltet választana királyává.“ Elliot legközelebb megérkezett. A nemzeti közgyűlés tagjai közöl folyvást számosan érkeznek meg a tartományokból. Egy londoni magán sürgöny Ferdinánd király visszautasítását jelenti. A jövőbeli király tárgyában uralkodó bizonytalanság az országban nyugtalanságot okoz. Nissiből — Messinában — rablási tényeket jelentenek, Argos s Nauplia anormál helyzetben vannak. A kormány intézkedéseket tesz a rend helyreállítása végett. — Coroneos, az athénei nemzetőrség parancsnoka elégületlen. Ezen főnök s a kormány közt kiegyenlítést reméltek. (Később Coroneos letétetett.) A „Patrie“ néhány nap előtt jelente, mikép Bource athenei franczia s Bludoff gróf orosz követek a görög külügyminisztert f. hó 8-án, illetőleg 9-én arról értesíték, hogy Londonban jegyzékek váltottak, az 1830-as kötelezettségek megújítása végett, a franczia, orosz s angol uralkodó házakhoz tartozó bármely herczeg kizáratását illetőleg. Az említett lap hozzátévé, mikép a külügyminisztérium ama közlésre azt válaszold, hogy addig nem fogja azt hivatalosan nyilvánosság elé juttatni,míg csak a harmadik érdeklett hatalmasságát szintén nem értesítendette a londoni kikötésekről. Scarlett azóta megkapván a várt utasításokat, a franczia, angol s orosz képviselők 13-án az ideiglenes kormányhoz következő collectiv jegyzéket intéztek : „Alulirtaknak stb., van szerencséjük Bulgaris urnak tudomására juttatni az udvar által, f. hó 4-én vállalt s ugyanazon napon meghatalmazottjaik aláírásával ellátott kötelezettséget. Francziaország, I.-Britannia s Oroszország magukat megkötötteknek nyilvánítják ezen kötelezettség által, miszerint 3 állam fölött uralkodó császári s királyi családok egyik tagja sem fogadhatandja el s viselhetendő a görög koronát. Következőleg se Alfréd herczeg , kir. fensége, az angol kir. család tagja, se Leuchtenberg-Romanowszki herczeg, az orosz cs. család tagja, nem fogadhatnák el a görög koronát, ha ezt a hellén nemzet számukra fölajánlaná. Alulírtak megragadják ezen alkalmat, stb. Bourée, Scarlett, BludoffA Az athénei „Orient“ szerint az athénei kerületben a királyválasztási szavazás eredménye következő : 10,107 szavazó közöl a demokratiára szavazott 7 ; Alfréd herczegre vagy a demokratiára 90; Alfréd herczeg vagy halál 12; Leuchtenbergre 4 ; a flandriai grófra 3; Alfréd vagy Aumale herczegre 3; Amadé herczegre 1 ; Alfréd herczeg, vagy ha ő nem lehetne, Garibaldi mint első consul 1; Alfréd vagy Abdel Kader 1; Mae- Mahon-ra 1; Alfréd herczegre 9084. Amerika. — A frederiksburgi nagy ütközet.) A „Times“ f. hó 27-én egy külön kiadásban a következő távsürgönyt közlé New-Yorkból (dec. 17-től) : „Az unionisták megveretése. A fredericksburgi csata egyike volt a legádázabbaknak, s az éjszaki hadseregre nézve az egész hadjárat alatt egyike a legdöntőbbeknek. A csapatok törhetlen bátorsággal harczoltak, hanem Lee tábornok hadállása, a város felett uralgó magaslatokon, bevehetetlen volt. Bayard és Jackson északi tábornokok elestek, Meagher thnok pedig, az ír hadosztálytól, súlyosan megsebesült. Az unionisták támadásai nagy veszteséggel vezettek vissza. Az unionisták veszteségét 10,000-re teszik, sőt némelyek kettős veszteséget emlegetnek. Vasárnap és hétfőn nem folyt a harcz, mert az unionisták a halottak eltemetésével s a sebesültek felkeresésével voltak elfoglalva. Hétfőn este Burnside tábornok egy rövid ideig tartó hadi tanácskozás után rendeletet adott, hogy a hadseregek vonuljanak vissza a Rappahamokon. A visszavonulás éjnek idején, szél és vihar közt, szerencsésen sikerült, s a confoederáltak nem is sejtvén a visszavonulást, nem gátolhatták azt. A potomaci hadsereg most Falmouth - ban s annak környékén táboroz, s a téli hadjárat most már befejezettnek tekinthető. New Yorkban és Washingtonban nagy elégedetlenség uralkodik. Az elnök fölszólíttatott, hogy Halleck tirkot és Stanton titkárt bocsássa el. Burnside tábornokot kárhoztatják, hogy épen oly hadmozdulatot vitt ki meggyőződése ellen, melyet egy beszélgetés alkalmával az elnök hadügyminiszter s Halleck tábornok előtt szóbelileg maga is rászallott. Mac Clellan táviratilag Washingtonba hivatott, hova el is utazott. Az odahivatás oka nem tudatik. Azt hiszik, hogy újra meg fog kínáltatni a potomaci hadtest fővezényletével, amelyet M’Clellan Ilok csak azon esetre fogadna el, ha teljhatalom adatik neki saját tervei kivitelére, s hadi számításaiba a hadügyminiszternek s főhadi tanácsnak semmi beleszólója sem lesz.“ — A „Reuter“ távírdának jelentik New Yorkból, dec. 17-től, hogy az északiak viszszavonulásakor a tüzérség képezte a hadfőt, a fedezetet pedig a gyalogság. Az unionisták vesztesége 80—20,000, mialatt a déliek részéről, kik sánczok mögöl vívtak, igen jelentéktelen a veszteség. Az amerikai sajtó a kabinetnek tulajdonítja e veszteséget, melynek újjászervezését most egyhangúlag követeli. Davis, a déli elnök, Tennesseebe utazik, s a hadikormányzatot Virginiában teljesen Lee tábornokra bízta azon meghagyással, hogy Tennesseet minden áron tartani kell. Banks tábornok mozdulatai felöl semmi bizonyost sem tudhatni. A congressus elfogadta 78 szavazattal 51 ellen Lincolnnak a rabszolgaság eltörlése érdekében kibocsátott kiáltványát. (Benito Juarez, a mexicói köztársaság mostani elnöke.) Benito Juarez, a mexicói köztársaságnak jelenlegi elnöke, indiai törzsből származott. Született 1807-ben. A legnyomottabb anyagi viszonyok közt növekedvén, még fiatal korában egy gazdag családhoz került, mely látván a gyermek tanulékonyságát, módot nyújtott neki, hogy tanulhasson, sőt, hogy jogtudományokkal is hosszasabb ideig foglalkozzék. Ügyvédi pályáján oly sikerrel működött, hogy nemsokára Oajaca tartományban békebiróvá, s ebből tartományi első törvénybiróvá lett. Mint szülő tartománya törvényhozó testületének tagja, igen tevékeny részt vett a politikában s kezdettől fogva hódolt a liberális eszméknek, melyekhez törhetlenül mindez ideig hű is maradt, ami Mexicóban nem utolsó érdem. 1846-ban képviselőnek választatott a köztársasági congressusba, mely Mexicóba ült össze. Ekkor tört ki az egyesült államokkal a háború. Juarez nagy részt vett azon törvényhozatalában, mely a túlgazdag clerusra nagy adót rótt, hogy a háború költségei fedeztessenek. 1848—1852-ig mint tartományának kormányzója, működött, s szülőhelye s hazája anyagi előhalad