Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-19 / 46. szám
Elfiíidási föltételek iSfi.i-dik évre • IHF Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. novem . .... .. .. * , bér 1-től kezdve : Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 kiba; a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre 1 ft. háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk szá- Csopán Vasárnapi Újság : Egész évre 10 ft. Fél évre 3 ft — Csupán Politikai mára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M. Frankfurtf1.. - -p . r bau: Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: Oppelik Alajos, — és Pesten : a kér-Újdonságok . Egész évre ott. bel evre o It. : tész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Ki megy a kongresszusba, ki nem? A világ ügyei fölött ítélendő kongreszszus ki van hirdetve, össze van hiva , de ki megy bele, ki nem? az a kérdés. A meghívott országok névsora következő : Anglia, Ausztria, Oroszország, a Német szövetség, Poroszország, Bajorország, Hannover, Würtemberg, Szászország, Olaszország, a pápa, Spanyolország, Törökország, Belgium, Dánia, Svédország, Hollandia, Portugália, Görögország és Svejcz. Szóval, minden európai független hatalom. A félfüggetlen államok, mint Szerbia, a Dunafejedelemségek és Montenegró kihagyattak. Az összehívottak teljes névsora bizonyítja, hogy Napóleon császár tervezete szerint ezen kongresszus Európa összes,úgynevezett égető, lappangó, elsimított, elnyomott, megtagadott, vagy nyilvánlevő kérdéseit tanácskozás alá vette volna. Azonban mint eddig mutatkozik, ezen minden baj megorvoslására célzó kongresszusból egyáltalában semmi sem lesz. Hogy ily kongresszus megalakulhasson, mindenekelőtt szükséges, hogy Anglia, Ausztria, Oroszország és Poroszország megjelenjenek. E hatalmak azonban eddig legkisebb jellel sem árulák el, hogy kedvük volna oly tanácskozmányba lépni, melynek illetősége alá tartozik, Európa térképét újra alkotni, egyik tartományt a másikhoz adni, cserélni, kárpótolni, vagy valakit kárpótlás nélkül egyik tartományától megfosztani. Vegyük sorba a hatalmakat. Anglia, sziget lévén, nincs közvetlenül érdekelve a szárazföld újra felosztása kérdésében. Tudja, hogy semmit sem veszthet, de semmit sem nyerhet, ellenben nem örömest nézi, ha Francziaország területben gyarapodik. Más tekintetben ha Európában valami változik, sokat szokott lármázni, tűzbe jön, kiáltoz, végre azonban hagyja a dolgokat menni, természetes folyásuk szerint. Az 1859-ik év elején, zajosan protestált ugyan a béke megtörése ellen, s utoljára mégis épen Anglia busult legjobban, hogy Ausztriától, egy füst alatt Velenczét is el nem vették. Ami a jelen alkalmat illeti, Anglia épen nem tartja sietősnek, csak felelni is a Kongresszusba meghívó császári levélre. A múlt héten már három miniszteri tanács tar jtatott s a határozat az, hogy Napóleon csájszart fel kell szólítani, hogy mielőtt a kongresszus összeülhetne, készítsen a franczia kormány teljes programmot, azaz oly javaslatot, melyet az európai kérdések megoldására legczélszerűbbnek vél, s aztán e javaslat szétküldetvén, majd akkor lesz alkalom afölött ítélni, lehet-e ily alapokon a tanácskozás eredményét várni vagy nem? — E határozatot bátran a kongresszus egyenes visszautasításának lehet neveznünk. E tekintetben az angol kormány egyszersmind a nemzet közvéleményével is találkozik. A szabad, független, s az igazságot mindig leplezetlenül kimondani képes sajtó, majdnem kivétel nélkül helyben hagyja a kormány határozatát. A vén „Times“ szokott phlegmájával kérdi: „Minő szerepünk lenne ott ? Világos, hogy nincs helyünk azon gyülekezetben. A háború, vagy a kényszerített béke dicsősége, az eszme kezdeményezése, a vendégszeretet természetes gravitátiójánál fogva, Francziaország részére hajlik. Nem irigylenék ezen előnyt, ha tudnók, mily rész marad számunkra a szereplésben? Talán megelégednénk valami másod-harmadrangú szereppel, de épen semmit sem hagytak számunkra.“ Egy más angol lap, a „Daily News“ így nyilatkozik : „Habár komoly ellenvetéseket is lehet tenni a franczia javaslatra, mégis megérérdemli, hogy fontolóra vegyük, vájjon némi módosítások mellett nem lehet-e azt kiinduló pontul venni. Anglia nem vegyülhet politikai kalandokba. Ismernünk kell a tanácskozás alá kerülendő tárgyak határait. Francziaországnak könnyen lehet ígérni, hogy mérsékelt lesz, mert sokat nyerhet a kongresszusban, de tőle semmit sem lehet követelni. A nehézségek más államok részéről merülnek fel. A kongresszus nem bírhat illetőséggel, valamely állam fölött szótöbbséggel rendelkezni. Ha tehát ily szándékok léteznek, nekünk vissza kell vonulni. Előbb a császár határozottabb programmot terjeszszen elő, melyben a nemzetközi jogok tiszteletben legyenek tartva. Anglia határozata, a császár ezen válaszától függ.“ — Poroszország, hasonló értelemben nyilatkozott. Felelete szintén kitérő : csaknem oly szavakba van öltöztetve, mint azon tagadó válasz, melyet a porosz király augusztusban, a frankfurti fejedelmi gyűlés meghivó levelére küldött. Tudniillik : ily kongresszus addig, míg az egyes tárgyak fölött diplomatiai után az egyezség létre nem jött , egyátalában nem vezethet czélhoz. Ami Ausztriát illeti : Rechberg gróf külügyminiszter a pénzügyi bizottmányban, alkalmilag már hivatalos kijelentést ten, mely így hangzik : Ausztria elvileg nem ellenzi a kongresszust, azonban mielőtt ez összeülne, sok előleges kérdés fölött az egyezségnek létre kell jöni. Mint látszik, ezen válasz sem különbözik, a két előbbemtől. Mielőtt tovább mennénk, említenünk kell, hogy a bécsi lapok (kissé meg vannak a jámborok ijedve) egész hét folytán azzal állták a közönséget, hogy Ausztria, Anglia és Poroszország a kongresszus kérdésében közösen tanácskoznak, s ugyanazonos jegyzékben küldik meg a választ. Ezen állításra Berlinből és Londonból már megérkezett a cáfolat. Az angol különösen nem szereti, ha valaki nagyon kapaszkodik a kabátja szélébe. Ez okból a félhivatalos „Observer“ november 15-ei számában meghazudtolja az Anglia, Ausztria és Poroszország egyetértő eljárására vonatkozó bécsi távsürgönyt, s kijelenti, hogy Anglia eddigelé a kongreszszusi javaslatot Ausztriával és Poroszországgal sem el nem fogadta, sem vissza nem utasította. A porosz cáfolat, kissé több szóval jár, de az értelmes olvasó könnyen kibetűzheti annak rejtett és nem rejtett czélzatait : „Poroszország más kormányokkal való minden előleges tárgyalás nélkül, egyelőre oly viszontnyilatkozatot küldött Párisba, hogy a fejedelmek közvetlen tanácskozása, anélkül, hogy szorgos bírálat és munkálatok által előkészíttetnék, nem alkalmas mód nehézségek elhárítására. Egyetértés a kongresszus modalitásaira nézve Ausztria, Porosz- és Angolország közt nem jött létre, s nem is kísértetett meg; e szerint azonos válasz tartalmára vonatkozó egyetértés sem. E tekintetben még csak indítványt sem tett a szóban levő hatalmak egyike is a másik kettőnek. A király egyelőre személyesen közölte Talleyranddal a porosz nézeteket.“ — Ami Oroszországot illeti, a tudósítások ellenkezőleg hangzanak. A czár nov. 15-én volt Szent-Pétervárra visszaérkezendő. Egy részről állítják, hogy Sándor czár a kongresszust illetőleg egészen Napóleon császárral tart, s hogy Konstantin nagyherczeg Bécsbe érkezvén, csak addig vesz Badenben szállást, mig udvara a kongresszusul mellett hivatalosan is nyilatkozott, iángjáigy