Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-04 / 1. szám
5. Az isteni kinyilatkoztatás tökéletlen, s azért folytonos és végtelen haladásnak van alávetve , mely az emberi ész előhaladásának megfelel. 6. A keresztyén hit megfelel az emberi észnek, és az isteni kinyilatkoztatás nemcsak semmit sem használ, hanem árt is az ember tökéletesedésének. 7. A szentirásban előadott és elbeszélt jóslatok és csodák a költők találmányai, s a keresztyén hit titkai a philosophiai fürkészet összege, a testamentum mindkét könyvében mythosi találmányok foglaltatnak; Jézus Krisztus maga is mythosi költemény. II. Mérsékelt rationalismus. 8. Minthogy az emberi ész a vallással egyenlábra helyezendő, e végett a theologiai disciplinák ép úgy tárgyalandók, mint az észtaniak. 9. A keresztyén vallás minden dogmai különbség nélkül tárgyai a természetes tudománynak és az észtannak, s a csupán történelmileg kiművelt emberi ész saját természetes erői és elveinél fogva valódi ismeretére juthat minden, még az elrejtettebb dogmáknak is, ha csak ezen dogmák az észnek, tárgyi minőségben terjesztetnek elő. 10. Minthogy más a bölcsész és más az észtan, e végett amannak kötelessége és joga magát azon auctoritásnak, melyet igaznak ismert, alárendelni , de az észtant semmiféle auctoritásnak sem lehet és szabad alárendelni. 11. Az egyháznak nemcsak nem szabad semmiféle philosophia ellen fordulni, hanem tűrni kell ezen philosophia tévedéseit is, és rá kell bíznia, hogy azokat megjavítsa. 12. Az apostoli szék és a római kongregáczió rendeletei akadályozzák a tudományok szabad fejlődését. 13. A módszer és az elvek, melyek szerint a régi skolastikus tudorok a theologiát mivelték, épen nem egyeznek a mi korunk szükségleteivel s a tudományok haladásával. 14. A philosophia — tekintet nélkül a természetfeletti kinyilatkozásra, gyakorlandó. III. Iddifferentismus, Latitudinalismus. 15. Minden embernek szabadságában áll azon vallást fellvenni és követni, melyet — esze világától vezettetve — igaznak tart. 16. Az emberek mindennemű vallás gyakorlatával az üdvösség útját megtalálhatják, s az örök üdvösséget elnyerhetik. 17. Legalább mindazok örök üdvössége remélhető, kik épen nem élnek Krisztus igaz egyházában. 18. A Protestantismus nem egyéb, mint különböző formája ugyanazon keresztény vallásnak, melyben Istennek ép úgy lehet tetszeni, mint a katholika egyházban. IV. Socialismus, Communismus, titkos társulatok, bibliatársulatok, szabadelvű klerikális egyletekül. Az államhatalomnak, habár hitetlen fejedelem által gyakoroltassák is, van a vallási dolgokban indirect, negativ joga; e szerint nemcsak az Exequatur jogával bir, hanem megilleti őt az apellatio contra abusum. (Hivatkozás az egyházi intézkedések ellen az államhatóságra, a kath. hatalom állítólagos visszaélései miatt.) 49. Az államhatalomnak szabad meggátolni, hogy a püspökök és a hivek a római székkel közlekedjenek. 51. Az egyház az államtól, s az állam az egyháztól elválasztandó. 52. Az úgynevezett non interventio elve proclamálandó és fenntartandó. 77. Korunkban nem szükséges többé, hogy a katholika vallás, mint egyedüli államvallás, minden más kultus kizárásával hozassák be. 78. Jól történt tehát, hogy bizonyos katholikus országokban a bevándorlóknak kultusuk szabad gyakorlata törvényileg biztosíttatott. 79. Hamis állítás, hogy a kultusok államszabadsága, s a mindenkinek megadott szabadság — a vélemények és nézetek minden módjait és árnyalatait nyilvánossá tenni, az erkölcsök romlására, s a közönbösség pestisére vezetne. 80. A római széknek a haladással, a szabadelvüséggel s a modern civilisatióval ki kell békülnie és kiegyeznie. Ezek főbb tételei a jegyzéknek, mely a levél mellékleteként adatott, s melyek ő szentsége kárhoztatásával hirdettetnek ki. V. §.Az egyház és annak jogai körüli tévelyek. 19. Az egyház nem valóságosan szabad és tökélyes társaság, nem áll saját állandó, isteni alapitója által neki adott jogalapon, hanem az államhatalom dolga annak meghatározása, melyek az egyház jogai, s melyek a korlátok, melyeken belül azokat gyakorolhatja. (Alloc. 1864. dec. 9. 1860. dec. 17. 1862. jun 9.) 20. Az egyházi hatalom az államhatalom megegyezése nélkül nem gyakorolhatja tekintélyét. (Alloc. 1861. sept. 30. 21. Az egyháznak nem áll hatalmában dogmatikus eldöntése annak, hogy a kath. egyház vallása ez egyedüli igaz vallás. Encycl. 1851. jun. 10. 22. Azon kötelezettség, mely a kath. tanárokat és írókat egyátalán megilleti, arra van szorítva, mit az egyház csalhatlan kijelentése hitágazatul fölállít. (Főp. lev. a müncheni püspökhöz 1863. dec. 21.) 23. A római pápák és egyházzsinatok hatalmuk körén túlléptek, fejedelmi jogokat bitoroltak , a hit- és erkölcsi tanok meghatározásában tévedtek. (Egycl. 1851. jun. 10.) 24. Az egyháznak nincs hatalma, hogy erőszakos eszközöket használjon, sem bármi világi közvetlen vagy közvetett hatalmat gyakoroljon. (Encycl. 1851. aug. 21.) 25. A püspökségben rejlő hatalmon kivül létezik még egy más világi hatalom, melyet az állam nyilván vagy alattomban kölcsönöz s e szerint tetszése szerint visszavehet. (U. o.) 26. Az egyháznak nincs legitim joga birtokszerzésre. (Alloc. 1856 dec. 15. Encycl. 1863. sept. 17.) 27. Az egyház szolgái, s maga a pápa minden világi ügy vezetéséből kizárandók. (Alloc. 1862. jun. 9.) 28. A püspökök az államhatalom engedélye nélkül apostoli iratokat sem tehetnek közzé. (Alloc. 1856. dec. 15.) 29. A pápa által adott kegyelmek érvénytelenekül tekintendők, ha nem az államhatalom utján kérelmeztetnek. (U. o.) 30. Az egyház és szolgái sérthetlenségének alapja a polgári jogban rejlik. (Encycl. 1852. jun. 10.) 31. A papok fölötti egyházi törvénykezés mind a polgári mind a bűnvádi ügyekben egyátalán megszüntetendő az apostoli szék megkérdezése nélkül, vagy tiltakozása ellenére is. (Alloc. 1852. sept. 27. 1856. dec. 15.) 32. A természeti jog és méltányosság megsértése nélkül meg lehet szüntetni az egyháziaknak a katonáskodástól való fölmentését; ezt megkívánja az állami haladás, különösen a szabad alkotmánynyal biró államokban. (Főp. lev. a mondovii püspökhöz 1864. sept. 20.) 33. Nem tartozik az egyház teljhatalmához, hogy saját joga alapján a theologiai tanulmányokat vezesse. (Főp. lev. a müncheni érsekhez 1863. dec. 21.) 34. Azon tan, mely a római pápát szabad s hatalmát az egész egyházban gyakorló fejedelmül tekinti, olyan, mely csak a középkorban dívott. (Encycl. 1854. aug. 22.) 35. Semmi sem tiltja, hogy átalános zsinati határozat vagy minden nép akarata folytán a pápaság a római püspökről és Róma városából máspüspökre s más városba ne helyeztessék át. (Uo.) 36. A nemzeti zsinat határozata fölött további vitatásnak nincsen helye s az államkormány minden ügyet ily határozat elé terjeszthet. (U. o.) 37. Lehet a római pápától független s elkülönzött nemzeti egyházakat alapítani. (Alloc. 1860. dec. 17. 1861. mart. 18.) 38. Az egyházak keleti és nyugatira szakadását a pápák tulkapó ítéletei okozták (Alloc. 1851. aug. 18.) VI. §. A polgári társadalom körüli tévelyek mind magában, mind az egyházban való viszonyában. 39. Az állam, mint minden jog forrása és eredete, korlátlan hatalommal bir. (Alloc. 1862. jun. 9.) 40. A kath. egyház tana ellenkezik az emberi társadalom javával és előnyével. (Encycl. 1846. nov. 9. Alloc. 1849. apr. 20.) 42. A két hatalom törvényeinek összeütközése esetén a világi jogé az előny. (Encycl. 1851. aug. 23.) 43. A világi hatalom föl van jogositva, hogy azon ünnepélyes szerződéseket (concordatumok) melyek az egyházi kiváltságok gyakorlatát illetőleg a sz. székkel megköttettek, annak megegyezése, sőt ellenmondása daczára megszorítsa vagy hatályon kívülinek nyilvánítsa. , (Alloc. 1850. nov. 1. 1860. dec. 17.) 44. Az államhatalom beavatkozhatik a vallás, erkölcs és egyházi fegyelem ügyeibe; ítélhet tehát azon utasitások fölött, melyeket az egyházi főpásztorok hivataluknál fogva a lelkiismeret vezetését illetőleg kiadnak, sőt intézkedhetik a szentségek s azok elfogadása iránt. (Alloc. 1850. nov. 1. 1862. jun. 9.) 45. Az állam keresztyén ifjúsága nevelését eszközlő nyilvános tanodák felügyelete, a püspöki semináriumoknak némi tekintetben való kivételével kell, hogy az államhatalmat illesse, éspedig úgy, hogy semmi más tekintély joga a tanodai fegyelembe a tantárgyak megválasztásába, a tanárok választásába s helybenhagyásába ne avatkozhassék. (Alloc, 1850. nov. 1. 1851. sept. 5.) 46. A papnöveldék tantervezete is az állam jóváhagyásától függ. (Alloc, 1856. dec. 15.) 47. A legjobb államszervezet megkívánja, hogy a minden társadalmi osztály gyermekeinek szánt néptanodák, s egyátalán, melyek az ifjúság nevelésére s tudományos képezésére szánvák, az egyház tekintélye alól kivétessenek s teljesen a világi és politikai hatóság vezetése alá adassanak az illető korszak kormányainak tetszése s az illető országok véleménye szerint. (Főp. levél a freiburgi érsekhez 1864. jul. 14.) 48. A kath. férfiak megelégedhetnek az ifjúság olyatén nevelésével, mely a kath. hittől és az egyház tekintélyétől egészen eltekint, s mely a természettudományok ismeretét s a földi társadalmi élet czéljait tartja kizárólag szem előtt. (U. o.) 50. A világi hatalom jogosult, hogy püspököket fölterjeszszen, megkívánhatja tőlük, hogy egyházmegyéik igazgatásához fogjanak, még mielőtt az apostoli szék által megerősítést nyertének. (Alloc, 1856. dec. 15.) 53. Ama törvények eltörlendők, melyek a vallásos szerzeteket, azok jogait és teendőit védik; az államhatalom pártfogásban részesítheti mindazokat, kik a szerzetesi állást elhagyva, fogadalmuk megszegésére törekszenek; hasonlóképen a rendházakat, a szerzetesek templomait, az egyházi javadalmakat, még ha patronátusi jog alatt állanának is, eltörölheti s a birtokokat az államhatalom rendelkezésére adhatja. (Alloc 1852. szept. 27. 1855. jan. 22. 1855. júl. 26.) 54. A királyok és fejedelmek nemcsak ki vannak véve az egyház bíráskodása alól, hanem bíráskodási ítéletekben még fölül állnak az egyházon. (Encycl. 1851. jan. 10.) 55. Az egyház az államtól s ez az egyháztól elválasztandó. (Alloc. 1852. szept. 27.) VII. §■ A természeti és keresztyén erkölcs-törvény (ethica) körüli tévelyek. 56. Az erkölcsi törvények az isteni szentesítést nem szükségük s nem is szükséges, hogy a természeti joggal összefüggésbe hozatva, kötelező erejüket istentől nyerjék. (Alloc, 1862. jun. 9.) 57. A philosophiának s philosophiai ethicának, valamint a polgári törvényeknek el lehet és kell térniök az isteni és egyházi tekintélytől. (U.o.) 58. Más erők el nem ismerendők, mint az anyagban rejlők s minden erkölcs és becsületesség a gazdagság gyarapításába s az élvezetbe helyezendő. (Encycl. 1863. aug. 16.) 59. A jog az anyagi tényben rejlik; minden emberi kötelesség üres szó s minden emberi tett jogerővel bir. (Alloc. 1862. jun. 9.) 60. A tekintély nem egyéb, mint az anyagi erő összege. (U. o.) 61.A tettnek szerencsével kisért jogtalansága nem sérti a jog szentségét. (Alloc. 1861. mart. 18.) 62. Az úgynevezett be nem avatkozási elv kihirdetendő s megtartandó. (Alloc. 1860. szept. 28.) 63. A törvényes fejedelmeknek szabad az engedelmességet fölmondani sőt ellenük fölkelni. (Encycl. 1846. nov. 9. Alloc. 1847. okt. 4. Encycl. 1849. decz. 8. 64. Minden legszentebb eskü megtörése s minden gyalázatos vagy bűnös az örök törvénynyel ellenkező cselekvény nemcsak nem kárhoztatandó, hanem meg van engedve s fölötte dicséretes, ha honszeretetből származik. (Alloc. 1849. apr. 20.) VIII. §. A keresztyén házasságra vonatkó tévelyek. 65. Nincsen indokolva azon állitás, mintha Krisztus a házasságot szentséggé emelte volna. (Encycl. 1851. aug. 22.)