Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-04 / 1. szám
kézzel foghatóvá teszi, hogy a papi kormány a rómaiak és római nép jogaival összeférhetetlen, amaz pedig az orthodox tan összeegyezhetetlenségét proklamálja a modern állam főelveivel. A modern politikai credo alaptétele az, hogy az egyház csak olyan szabad és önkénytes társulat, mint bármely más. És mit monda az encyclica az ezen elvektől át meg áthatott korivadékhoz? Istentelennek nyilvánítja azon véleményt, mely elismeri az állam azon jogát, hogy a vallási ügyekben ítélettel bírhasson. A lelkiismeretet és vallásszabadságot őrültségnek nyilvánítja. Akiket pedig az egyház törvényei a világi hatalom alá vetnek, azok kiváló „szemtelenséggel“ vádoltatnak. Végre nem átalja a szentszék követelni, hogy a világi hatalom büntetés alá vesse azokat, akik a katholikus vallás ellen kikelnek. Mi semmi esetre se számítjuk az ezen nyilatkozvány által okozandott legsúlyosabb következmények közé azon kegyetlen zavart, melybe azok estek, akik eddigelé még egyre azzal kecsegtették magukat, hogy a katholicismust sikerülendő szabadsággal összebékéltetni. Ezen nagylelkű és következetlen szellemek nem sokat nyomnak az egyház viszonyaiban. Egyébiránt igazságos is, hogy viseljék ellenmondásaik büntetését. Most már választaniok kell azon vallás között, melynek fő dogmája a pápa csalhatatlansága, és azon nemes politikai meggyőződések között, amelyeknél fogva előttünk becsben állottak. — Meglátjuk, melyik részre fognak hajlani, és várjon a hivő hite, vagy a polgár erényessége fog-e náluk diadalmaskodni. Hanem a hivők nagy tömegére meg lesz az encyclicának a maga hatása. Ezentúl örökre le kell mondani az egyház és mostani társadalom összebékélésére való reményről ; már ezután úgy lehet valaki igaz hívő, ha olyan lesz, mint az encyelica. A szentszék elhatározá, hogy mindent koczkára tesz, és feltéve egész tekintélyét. Nyíltan szembeszállítja az egyházat az állammal, állandó öszszeütközéssé teszi azt. Azt kívánja mindenkitől, hogy válasszon mennyei a földi hazája között; azt kivánja az orthodoxoktól, hogy külön községgé alakuljanak a községben; a keresztyén nyájat erőszakosan kifelé zaklatja intézményeink köréből, s tova azon alapelvektől, amelyeken nyugszanak; azt kivánja, hogy vegyék magukat a hívek számba, és oszoljanak meg külön táborokra. Már régóta gyaníta a gondolkozó ember, hogy politikai és vallási vitáink mélyében az egyház harcza küzd a forradalom ellen, és ezen harcz — ezt könnyű előre megjövendölni — hatalmas, lázas lökést fog most kapni. E harcz kimenetele nem épen bizonytalan. A halottak nem jönek vissza. Az encyclica nagy esemény fog lenni, de kiváltképen azért, mivel azon rendszer tehetetlenségét és végét fogja kijelölni, amelyet szeretne elevenné galvanizálni.“ Az „Opinion Nationale“ az encyclica alkalmából egy töredéket tesz közzé, I. Napoleon császár leveléből, melyet 1808. jan. 22-én intézett volt külügyminiszteréhez, s mely igy szól : „Ha a római udvar folytonos vakságában újabb vigyázatlanságokat követ el, akkor világi államait örökre el fogja vesziteni. A követendő rendszabályok elhatározása a pápa eljárásától függ . . . „Midőn én a feltűnést elkerülni óhajtom, a dolgok állapotát mostani helyzetükben akarom meghagyni, elhatároztam, hogy a pápa által kibocsátandó első bulla avagy nyilatkozat után magam is eszközökhöz fogok nyúlni, mert erre közvetlenül egy decretumot bocsátok ki, mely nagy Károly adományát megsemmisíti s az egyházi államot Olaszországba kebelezi, bebizonyítván, mennyi roszat okozott a pápa souverainitása a vallásnak, s kimutatván azon nagy ellentétet, mely a keresztfán meghaló Krisztus és utóda közt van, aki királylyá teszi magát.“ A „Siécle“ nincs meglepetve az encyclikában foglalt tanok által, csak arra figyelmeztet, hogy e tanok homlokegyenest ellenkeznek a concordatummal, s kérdi : várjon meg akarja-e az egyház szegni a concordatumot? A „Nation“ is arra figyelmeztet, hogy az encyclicában több olyan állítás fordul elő, mely ellenmondásban van az I. Napoleon császár s VII. Pius pápa közt kötött concordatummal. (Vegyes tudósítások.) A hadügyminiszter f. hó 19-ki rendelete folytán az 1865-ben elbocsátandó katonák, kik jelenleg szabadságon vannak, már most véglegesen elbocsáttatnak és kitöröltetnek a katonai névsorozatokból. Az „A. Ztg.“ párisi levelezője úgy hallja, hogy a törvényhozó test üléseinek megnyitása február 10-én fog történni, s az ülésszak csak legfelebb néhány nappal fog három hónapon túl terjedni. A megnyitás után Moray hg. elnök indítványoznifogja, hogy a felirati vita legfelebb öt napra terjesztessék. Ezután közvetlenül a pénzügyi törvényjavaslat fog előterjesztetni. Erre a pénzügyi bizottmány tagjai fognak kineveztetni, melynek munkálatai egy egész hónapot fognak igénybe venni. Ezen hónap folytán a kamara a közmunkaügy miniszterének, ezúttal rendkívüli fontos előterjesztéseit a kamatláb szabadságára, az előleges elfogatásokra, francziaországi tengerészeti bankra, stb. vonatkozó törvényjavaslatokat fogná vitatni. Ezek szerint az ülésszak elég érdekes lenne. — A felirati vitára szánt öt nap elégséges teend arra, hogy az ellenzék a kormánynak eléggé oda tarthassa a tükröt, melyben kellőleg megláthassa magát. — A Vatikán Miksa, mexikói császár felett pálczát tör, s az által új tápot nyújt a mexikói császárság felvirágzása iránti reményeknek. Rómában az absolut papi hatalom képviselői nagyon fel vannak ingerülve a legújabb mexikói hítek miatt, s kezdenek Miksa császár felett tartózkodás nélkül nyilatkozni. A szabadelvűek irányában mutatott engedékenysége, kik a papságnak annyi kárt okoztak, elegendő arra,hogy jelene és jövője felett nyilatkozzanak. Hitelt érdemlő részről hallani, miszerint a pápai nunczius utasítást kapott, hogy tartózkodjék vissza minden egyezkedéstől a kormányi szabadelvűséggel, s ha ezen magatartás mellett meg nem állhatna, akkor térjen vissza Rómába. Ha így történnék is, majd csak boldogulni fognak nélküle is. Olaszország. (Florencz hadműtani jelentősége.) Lamarmora elején nem szivesen vette a szept. egyezmény ezen föltételét, politikai czélszerűségi okoknál fogva azonban nemsokára határozottan azokhoz csatlakozott, kik Firenze helyzetét előnyösnek tartják. Ezek közöl Cialdini leghatározottabban nyilatkozott. A fönforgó körülmények közt fontos a franczia „Moniteur de l’Armée“ kedvező ítélete Firenze fölött, mely igy szól : „Firenze még nem valódi harcztér, de könnyen azzá lehet; megrohanástól már is meg van otalmazva. Könnyen és nagy költség nélkül megerősithető. Topographiai szempontból is alkalmas Olaszország fővárosául Csaknem középpontján van a királyságnak, egyenlő távolságban Turintól, Nápolytól és Milánótól. Határába szögellnek a genuai, piacenzai, milánói, turini, római, nápolyi vasútvonalak. Azon előnynyel bír, hogy hasonlón közel van a tengerhez, hogy egyfelől Pisán és Livornón, másfelől Luccan, Masson és Spezzián át egybekötve maradjon vele. Ausztria, természetes ellensége ellen az északon néhány órányira terjedő Appenninek gerincze védi. A Középtengeren könnyen nyerhet segélyt Olaszország egyéb részeiből és szövetségesétől Francziaországtól. — (Andrea bíbornok találkozása az olasz trónörökössel.) A „Corriere mercantile“ egy tudósítást közöl D’Andrea bibornok ünnepélyes látogatásáról Humbertaynél, mely Nápolyban a kir. palotában történt. Az őrség fegyver alatt állott; a szermester a lépcsőnél lenn várta a bibornokot, a számos fényesen kivilágított szobán keresztül vezette őt azon teremig, melynek küszöbén Olaszország trónörököse várt reá. A bíbornok fekete öltözetben jelent meg, csupán vörös harisnyái gyaníttaták egyházi méltóságát. Jó ötnegyed óráig társalogtak együtt, s hallomás szerint különféle politikai tárgyakról volt szó ezen társalgás alatt. Úgy mondják, hogy bibornok jóformán minden kérdésre nézve kedvezőleg nyilatkozott. Még Róma bekebleztetéséről is lett volna szó, úgy azonban, hogy Olaszországnak se se , se székvárosát ne csináljanak belőle. A bíbornok ugyanis attól tart, hogy a pápa és a király egymáshoz oly közel tartózkodása nem vezetne jóra, s úgy az egyházra, mint az államra nézve veszedelmet hozhatna. A találkozást kezdeményező lépéseket a nápolyi főnök és questor intézték. A főnök eleinte azon véleményben volt, hogy a herczeg tegyen első látogatást a bibornoknál. Azonban azon változtatást tettek a programmon, hogy a hg. csak azon esetben teszi az első látogatást, ha a bibornok beteg lenne, s kimentetné magát, hogy nem látogathatja meg a trónörököst, és ezen módosítás Turinban is tetszett, azon oknál fogva, nehogy a bibornok Rómában compromitáltassék. D’Andrea bibornok látogatása Humberthynél úgy tekintetik, mint a Rómában uralkodó párt ellenébeni nyilatkozás, s az engedékeny politika pártolói vigasztalhatlanok miatta, míg a határozott irányunknak nagy örömet okozott. Beszélik, hogy Ricasolinak ezen tárgyra vonatkozó levele fogna közelebb közzététetni, ami azonban nem igen hihető, miután Ricasoli nagyon közel áll a miniszterré kineveztetéshez, s az eszélyesség nem engedi, hogy szükség nélkül nyilatkozzék ilyen fontos tárgyban. Átalános nézet, hogy a parlament nem fogja szó nélkül hagyni az encyclicát.D’Andrea magaviselete más főpapokat s katholikus államférfiakat is neki bátorított, s a bíbornok kétségkívül központja leend nemsokára egy befolyásos pártnak : „Amire IX. Pius nem képes, talán majd megteszi utóda.“ Így nyilatkozott volna közelebb egy a római udvarnál magas állásban levő személy. Úgy látszik,hogy Turinban nagy jelentőséget tulajdonítanak azon találkozásnak, mely Nápolyban Andrea bíbornok és Humbert hg. között történt. A beszélgetés tovább tartott egy óránál. A bíbornok azon föltevésből indult ki, hogy a legközelebbi pápaválasztás alkalmával, maga nyerendi meg a többséget. Erre támaszkodva, azon javaslatot téve, hogy Róma birodalmi olasz semleges városnak nyilváníttassék, a nélkül, hogy az ország fővárosa legyen. — A bibornok ellenzék a király székhelyének Rómába áttételét , lehetlennek tartván, hogy a két különnemű főhatóság egy városban megférhessen. Turinban ezen nyilatkozatát nem találák kielégítőnek, habár ezen praesumtivus pápa engedményei már haladásnak tekintendők. A tett párt az ilyen kiegyezkedést nem helyeselné s az egész helyzet