Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1865-11-22 / 47. szám

Nagy-Kőrös képviselője Gubody Sándor, a­ki, bár föl sem lépett, 1134 szavazattal lett meg­választva, az 1861-diki képviselő Tanárky Ge­deon ellen. A balassa­gyarmati választókerület Szontagh Pált választotta meg. Debreczen képviselői: Tisza Kálmán, Patay István és Kiss Lajos. Baranya pécsváradi kerületében Kardos Kál­mán választatott meg. A dárdai (Baranya) választókerületben Rá­day László. Siklóson: Jókai Mór 1072 szavazattal, Vajda János 360 szavazata ellenében. Pécsett egyhangúlag Siskovics József. A szent­ lőrinczi vál.­kerületben: Dellimanics István. Magócson: Majthényi József. Győrmegye pusztai kerületében: Kálóczy Lajos. Tornamegye szini kerületében: Zsarnay Imre, 1861-diki képviselő. Nógrádban: Huszár István. Ecsegen: Dessetoffy Ottó. Szécsényben: Török Sándor. Losonczon: gr. Czelm­án László. (Kubinyi Ferencz ellenében.) Füleken: Beniczky Gyula. A turáni választókerületben (Mosony): gróf Zichy-Ferraris Viktor, közfelkiáltással. Békés képviselője: Szakál Lajos. M.-Sziget képviselője: Szaplonczay József. Trencsén képviselője: Kubicza Pál.­­.— Csongrád városa képviselője: Rónay Mihály.­­ (Követek az erdélyi országgyűlésen.) Felső Fejér megye követe lett Pócsa Ferencz. Vaj­­da-Hunyad város követei: Benedikti Albert és Petkó Lázár dévai ügyvéd. Csíkszeredában kö­vettek lettek Gecző János 100, Orbán János 83 szavazattal. Dobokamegye egyik kerületében Ocs­­­vay Ferencz, a másikban Vajda László. Tordame­­gyében lett: Tisza László és Huszár Károly­­. Háromszéken Túri Gergely és Berde Mózes; Ilye­falván Székely Gergely és Lukács Ferencz válasz­tattak meg. Abrudbánya követei lettek: Szebeni Ferencz városi birtokos és ügyvéd, Szilvási Miklós, volt 1863-ki képviselő. Alsó-Fejér enyedi kerületében Boér János román, és ifj. b. Kemény István választattak meg. Hunyad-megy­ében Páva­­ János és Kun Kocsárd gr., Maros-Vásárhely sz.­­ k. városa Dózsa Dánielt választó követül. Erdély. Háromszék, nov. 11-én. (Követvá­­l­lasztási eredmény.) A kézdi és orbai székben meg­történt követválasztást megelőző mozgalmakat, annak folyamát és eredményét a következőkben lehet röviden összefoglalni. Mielőtt a választások megkezdődtek, Három- és törvényesen egyesült Miklós­várszék részéről 3 követjelölt, névszerint ifj. Berde Mózes, Túri Gergely, Székely Gergely hazánkfiai tűntek fel. A közvélemény ifj. Berde Mózest tűzte ki Sepsi és Miklósvárszék részéről, midőn Kézdi és Orbai részéről a már három ízben megválasztatott 1863- beli követet, Túri Gergelyt jelölte ki megválasz­tandó követének. E hó­r­ikán kilencz órára lévén a választás kitűzve, a választók a legnagyobb érdekeltséggel s a legnagyobb számmal két pártra oszottan kü­lön tömegenkint foglalták el K.-Vásárhely piacz­­terét, melynek utczáin számtalan falragasz és nemzeti zászló hirdették ifj. Berde Mózes nevét, ezen fölirattal: ,,Fehér rózsa, piros rózsa, a köve­tünk Berde Mózsa!“ Alig, hogy a választás megkezdődött, feltűn­tek a k.-vásárhelyi alsó néposztályok itatás által s tudja Isten, minő utakon megvásárlóit azon egyénei, kit terrorizálni akarván a Turi-párton levőket, minden áron a tért elfoglalták. A választás eredménye délután 3 órakor 260 szavazattal állott felül a Turi-párt részén, mit látva az ellenpárt főnökei, hozzá fogtak a válasz­tók itatásához, csakis így remélvén felülkereked­­hetni, a­mi annyiban sikerült is, hogy az ez napi választás bezárásával 32 szavazattal a Berde­­párton levők felülállottak. Következett e hó 9­ ike, melynek reggelén szép volt látni mintegy 800 kézdi választót egy zászló alá sorakozottan, melynek felirata volt: Izgathat bárki közöttünk, Túri Gergely a követünk. A Rákóczy induló kíséretében a választó­terembe a legnagyobb renddel mentek fel. Ezen napon is az ellenfél mindent elkövetett az összecsapás megkezdésére, a­mi azonban szó­beli sértegetéseknél nagyobb mérvben nem sike­rült. E nap választási eredménye, mely Kézdi szék választói által történt, az lett, hogy a Turi-párton levők 220 szavazattal előnyben voltak. Eloszolván mindkét részről a választók, G.­ozsdolai 1. futásvalyi szavazó, kik közül egynek neje is jelen volt, étkezés végett egy vendéglőbe húzódván, mint a Turi-parton levőkre a városi bérenczek B. T. vezénylete alatt a zárt ajtó ki­emelésével rájok rohantak s anélkül, hogy az ille­tők védhették volna magukat, agyba-főbe veret­tek, a nőnek karja is eltöretvén, még a szobabúto­rai is szétromboltat­tak. Ezen vérengző jelenet után, mely csakis a párt­főnököknek felróható , következett e hó 10-ike, mely mint utolsó napja a választásnak Orhai szék választására volt felhagy­va, mely szék­nek átalános többsége a Turi-párton lévén, nem mulatta el egy előleges értekezlet következtében a legnagyobb, ünnepélylyel zászlók alatt Szent­­katolnán összpontosulni, honnan körülbelül 300 fogaton mintegy 1000 választó a legnagyobb renddel K.-Vásárhely végéig hajtatott. Azon hiedelemben, hogy az ellenpárt látva ezen nagyszámú választótömeget , mind csupa Túri párton levőket, az erőszakoskodásokkal fel­hagynak, bevonultak a választók a vásártérre. Fájdalom, találkozott egy városi egyén, ki elég merész volt a zászlót vivője kezéből kiragadni akarni. E jelenetre felzúdulás történt, de mert a Turi-parton levők minden összeütközést kikerülni akarván, bántalom nélkül a vakmerő kalóz a tö­meg utjából eltávolittatott. Megérkezvén a vá­lasztóházhoz, a bejáratnál a zászlók felállittattak, s egész déli 12 óráig a választás a legnagyobb renddel folytattatott. Látva az ellenpárt, hogy így győzelemre nem juthat, bérenczeit leitatva, késekkel, dorongokkal felfegyverzetten, szándé­kosan a Túri részen levők főnökeire uszította, elé akarván oly jelenetet idézni, mi által a választás félbeszakittassék, miután két czefalvi választót és egy barátosit sikerült is a bérenczeknek agyba­­főbe verni. Ezt látva az érdeklettek, felkérték a választató­ bizottmányt a csend helyreállítására. Ezen felszólítás következtében a rend any­­nyira, a­mennyire lehet, helyreállíttatott, de mert a valódi személyes bátorság kívánt biztonságra nem juthatott, három szavazó község, név sze­rint Czéfalva, Telek és Barátos választásra jogo­sultjai, hogy a legmagasabb fokig eljutott inge­rültség kikerültessék, a szavazástól visszatartotta magát, a városból is eltávozván. Nem tartjuk feleslegesnek e helyen a K.­Vá­sárhely politikai múltja és jelene közti különbsé­get kiemelni. K.­Vásárhely polgárai, a közel­múltban igen szép példáját mutatták fel azon érettségnek , melynek alapján bebizonyította hazafiai érzelmét : most is meg vagyunk győződve, hogy vagyonosabb és higgadtabb polgáraiban, ezen érzület nemcsak hogy ki nem aludt, de sőt inkább fokozottan áll. Innen kifolyólag sajnálni lehet, hogy a lakosság élén állók közül többen, kik a Berde nevet mint közt használni kí­vának, a­helyett, hogy a bérenczeket rendre utasították volna, azok kihágásait kellő erélyességgel nem fékezték. Ily eljárás minden esetre megtermi a maga keserű gyümölcsét, melynek első virága a Kézdi és Orbai szék értelmisége által nyilvánított azon hangulat, hogy soha, vagy legalább még egy rendember él, semminemű összejövetelét tartani itt nem óhajtja, s nem is ok nélkül, mert a­hol személybátorság nincs, onnan a békés jellemű polgár távol tartja magát. A megtörtént szavazás eredménye következő: ifj. Berde Mózes kapott 1139, Túri Gergely 1822 szavazatot, így 683 többséggel Túri Gergely lett Kézdi és Orbai választókerület követe, s a mint hivatalos értesítésből tudjuk, Sepsi-Miklósvárszék követe Berde Mózes. — Sokan. HETI KRÓNIKA. Francziaország. — (A „Pays“-nek Drouyn de Lhuys lap­jának, legújabb közleménye az olasz kérdés­ben.) Az idézett lap következőleg ír: „Ausztria és Olaszország között soha sem jöhet létre egyetértés a velenczei kér­désben; ugyanily lehetlenség merül föl, ha e kérdésben a Berlin és Bécs közti egyetér­­­­tés jö szóba. Ez véleménye porosz levele­zőnknek. Velencze feladása — mondja leve­lezőnk — oly eszme, melyhez a bécsi udvar nem szokhatik. Poroszország minden lehető engedményt kívánhatna Ausztriától, ha biz­­tosítná Ausztriának Velenczét. De Porosz­­ország a maga részéről nem akarja s nem teheti ezen engedményt. S mégis az osztrák­porosz szövetség fentartása — mint levele­zőnk állítja — a két udvarnak az olasz kérdésbeni egyetértésén alapul. Sőt e pilla­natban egy saját tagos terv jött szóba. Ber­linben ezen kérdésre nézve Poroszország, mint mondják , nem vállalhat Ausztria irányában semmi biztosítékot Velenczéért; mindaz, mit minden esetben tehetne, azon kötelezettség magára vállalása volna, hogy Ausztriát támogatja oly háborúban, melyet Olaszországnak Francziaország segélye mel­letti támadása idézne elő. Lehetett látni 1859-ben, hogy Poroszországnak ily hábo­rúban való részvéte okvetlenül maga után vonta volna egész Németország részvétét. De a berlini kabinet miként vállalhatna ily kötelezettséget Ausztria irányában a­nélkül, hogy azon kényszerűségnek tegye ki magát, hogy nyíltan szakítson a franczia politiká­val? A berlini politikus nézetei szerint igen egyszerű a probléma megoldása. Poroszor­szágnak el kellene követnie minden erőfe­szítést arra bírandó Olaszországot, hogy tíz év alatt nem támadja meg Ausztriát, vagy Francziaországot azon ígéretre kellene bír­nia, hogy Olaszországnak Ausztria elleni támadó háborújában amazt nem segítendi. Ez valóban igen egyszerű megoldás volna. Azonban egy német ,egész naivságával kell annak birnia, ki azt hiszi, miként Porosz­­országnak csak szólnia kell, hogy Olasz- és Francziaország siessenek kivánatainak en­gedni s nézeteihez alkalmazkodni, csupán azon czélból, hogy lehetővé tétessék minden veszély nélkül való egyetértése Ausztriával az elbei herczegségek kérdésére nézve. Ha az osztrák-porosz szövetség nem nyugszik semmi más alapon, akkor nagyon gyengének látszik előttünk , s mi kétkedünk, hogy eltartson azon tíz évig, mire a berlini kabi­netnek szüksége van, hogy a bécsi kabinet jóakaratát nélkülözhesse s azt ne kelljen többé megvásárolnia.“ —­­Félhivatatalos nyilatkozat.) A„Frasl­e“ azt mondja a területi változásokról keringő hírekre vonatkozólag, hogy Francziaország nem törekszik területének semmi nagyob­­bitására; semmi esetre sincs kedve Európa térképének átalakítására, de ha más nagy­hatalmak felforgatni akarnák az európai egyensúlyt a maguk hasznára, Francziaor­szág kényszerítve lehetne védelmi hadállá­sainak megerősítésére, elővigyázati intézke­dések tevésére és a saját biztosságáról gon­doskodásra , helyreállítná a súlyegyént, visszaadván annak azon biztosítékokat, me­lyeket a másutt eszközölt változtatások megsemmisítettek. A „France“ ezen fenyegetőzéséből az vehető ki, mintha e lap azon esetben, ha Poroszországnak újból sikerülne területét nagyobbítni, Francziaországot a rajnai ha­tárok visszafoglalására szeretné tüzelni.­­ (A hadsereg- leszállítás.) A „France“ és a „Patrie“ a kormányhoz közel álló lapok meglehetősen kimerítő részleteket közölnek ide vonatkozólag. Ezen fontos eseményt a „France“ a következő hozzáadással közli: „úgy látszik, hogy a következő rendszabályok azonnal gyakorlatba fognak vétetni,é­s azután így folytatja: A minisztertanács tegnapi ha­tározatával összefüggésben látszik lenni a 13 — 14.000 főnyi katonaságnak Rómából visszaérkezése. Úgy hallani, hogy a három fő fegyver nem mindegyikének nem csak va­lóságos létszáma, de seregváza is lényegesen

Next