Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1865-11-22 / 47. szám
Nagy-Kőrös képviselője Gubody Sándor, aki, bár föl sem lépett, 1134 szavazattal lett megválasztva, az 1861-diki képviselő Tanárky Gedeon ellen. A balassagyarmati választókerület Szontagh Pált választotta meg. Debreczen képviselői: Tisza Kálmán, Patay István és Kiss Lajos. Baranya pécsváradi kerületében Kardos Kálmán választatott meg. A dárdai (Baranya) választókerületben Ráday László. Siklóson: Jókai Mór 1072 szavazattal, Vajda János 360 szavazata ellenében. Pécsett egyhangúlag Siskovics József. A szent lőrinczi vál.kerületben: Dellimanics István. Magócson: Majthényi József. Győrmegye pusztai kerületében: Kálóczy Lajos. Tornamegye szini kerületében: Zsarnay Imre, 1861-diki képviselő. Nógrádban: Huszár István. Ecsegen: Dessetoffy Ottó. Szécsényben: Török Sándor. Losonczon: gr. Czelmán László. (Kubinyi Ferencz ellenében.) Füleken: Beniczky Gyula. A turáni választókerületben (Mosony): gróf Zichy-Ferraris Viktor, közfelkiáltással. Békés képviselője: Szakál Lajos. M.-Sziget képviselője: Szaplonczay József. Trencsén képviselője: Kubicza Pál..— Csongrád városa képviselője: Rónay Mihály. (Követek az erdélyi országgyűlésen.) Felső Fejér megye követe lett Pócsa Ferencz. Vajda-Hunyad város követei: Benedikti Albert és Petkó Lázár dévai ügyvéd. Csíkszeredában követtek lettek Gecző János 100, Orbán János 83 szavazattal. Dobokamegye egyik kerületében Ocsvay Ferencz, a másikban Vajda László. Tordamegyében lett: Tisza László és Huszár Károly. Háromszéken Túri Gergely és Berde Mózes; Ilyefalván Székely Gergely és Lukács Ferencz választattak meg. Abrudbánya követei lettek: Szebeni Ferencz városi birtokos és ügyvéd, Szilvási Miklós, volt 1863-ki képviselő. Alsó-Fejér enyedi kerületében Boér János román, és ifj. b. Kemény István választattak meg. Hunyad-megyében Páva János és Kun Kocsárd gr., Maros-Vásárhely sz. k. városa Dózsa Dánielt választó követül. Erdély. Háromszék, nov. 11-én. (Követvállasztási eredmény.) A kézdi és orbai székben megtörtént követválasztást megelőző mozgalmakat, annak folyamát és eredményét a következőkben lehet röviden összefoglalni. Mielőtt a választások megkezdődtek, Három- és törvényesen egyesült Miklósvárszék részéről 3 követjelölt, névszerint ifj. Berde Mózes, Túri Gergely, Székely Gergely hazánkfiai tűntek fel. A közvélemény ifj. Berde Mózest tűzte ki Sepsi és Miklósvárszék részéről, midőn Kézdi és Orbai részéről a már három ízben megválasztatott 1863- beli követet, Túri Gergelyt jelölte ki megválasztandó követének. E hórikán kilencz órára lévén a választás kitűzve, a választók a legnagyobb érdekeltséggel s a legnagyobb számmal két pártra oszottan külön tömegenkint foglalták el K.-Vásárhely piaczterét, melynek utczáin számtalan falragasz és nemzeti zászló hirdették ifj. Berde Mózes nevét, ezen fölirattal: ,,Fehér rózsa, piros rózsa, a követünk Berde Mózsa!“ Alig, hogy a választás megkezdődött, feltűntek a k.-vásárhelyi alsó néposztályok itatás által s tudja Isten, minő utakon megvásárlóit azon egyénei, kit terrorizálni akarván a Turi-párton levőket, minden áron a tért elfoglalták. A választás eredménye délután 3 órakor 260 szavazattal állott felül a Turi-párt részén, mit látva az ellenpárt főnökei, hozzá fogtak a választók itatásához, csakis így remélvén felülkerekedhetni, ami annyiban sikerült is, hogy az ez napi választás bezárásával 32 szavazattal a Berdepárton levők felülállottak. Következett e hó 9 ike, melynek reggelén szép volt látni mintegy 800 kézdi választót egy zászló alá sorakozottan, melynek felirata volt: Izgathat bárki közöttünk, Túri Gergely a követünk. A Rákóczy induló kíséretében a választóterembe a legnagyobb renddel mentek fel. Ezen napon is az ellenfél mindent elkövetett az összecsapás megkezdésére, ami azonban szóbeli sértegetéseknél nagyobb mérvben nem sikerült. E nap választási eredménye, mely Kézdi szék választói által történt, az lett, hogy a Turi-párton levők 220 szavazattal előnyben voltak. Eloszolván mindkét részről a választók, G.ozsdolai 1. futásvalyi szavazó, kik közül egynek neje is jelen volt, étkezés végett egy vendéglőbe húzódván, mint a Turi-parton levőkre a városi bérenczek B. T. vezénylete alatt a zárt ajtó kiemelésével rájok rohantak s anélkül, hogy az illetők védhették volna magukat, agyba-főbe verettek, a nőnek karja is eltöretvén, még a szobabútorai is szétromboltattak. Ezen vérengző jelenet után, mely csakis a pártfőnököknek felróható , következett e hó 10-ike, mely mint utolsó napja a választásnak Orhai szék választására volt felhagyva, mely széknek átalános többsége a Turi-párton lévén, nem mulatta el egy előleges értekezlet következtében a legnagyobb, ünnepélylyel zászlók alatt Szentkatolnán összpontosulni, honnan körülbelül 300 fogaton mintegy 1000 választó a legnagyobb renddel K.-Vásárhely végéig hajtatott. Azon hiedelemben, hogy az ellenpárt látva ezen nagyszámú választótömeget , mind csupa Túri párton levőket, az erőszakoskodásokkal felhagynak, bevonultak a választók a vásártérre. Fájdalom, találkozott egy városi egyén, ki elég merész volt a zászlót vivője kezéből kiragadni akarni. E jelenetre felzúdulás történt, de mert a Turi-parton levők minden összeütközést kikerülni akarván, bántalom nélkül a vakmerő kalóz a tömeg utjából eltávolittatott. Megérkezvén a választóházhoz, a bejáratnál a zászlók felállittattak, s egész déli 12 óráig a választás a legnagyobb renddel folytattatott. Látva az ellenpárt, hogy így győzelemre nem juthat, bérenczeit leitatva, késekkel, dorongokkal felfegyverzetten, szándékosan a Túri részen levők főnökeire uszította, elé akarván oly jelenetet idézni, mi által a választás félbeszakittassék, miután két czefalvi választót és egy barátosit sikerült is a bérenczeknek agybafőbe verni. Ezt látva az érdeklettek, felkérték a választató bizottmányt a csend helyreállítására. Ezen felszólítás következtében a rend anynyira, amennyire lehet, helyreállíttatott, de mert a valódi személyes bátorság kívánt biztonságra nem juthatott, három szavazó község, név szerint Czéfalva, Telek és Barátos választásra jogosultjai, hogy a legmagasabb fokig eljutott ingerültség kikerültessék, a szavazástól visszatartotta magát, a városból is eltávozván. Nem tartjuk feleslegesnek e helyen a K.Vásárhely politikai múltja és jelene közti különbséget kiemelni. K.Vásárhely polgárai, a közelmúltban igen szép példáját mutatták fel azon érettségnek , melynek alapján bebizonyította hazafiai érzelmét : most is meg vagyunk győződve, hogy vagyonosabb és higgadtabb polgáraiban, ezen érzület nemcsak hogy ki nem aludt, de sőt inkább fokozottan áll. Innen kifolyólag sajnálni lehet, hogy a lakosság élén állók közül többen, kik a Berde nevet mint közt használni kívának, ahelyett, hogy a bérenczeket rendre utasították volna, azok kihágásait kellő erélyességgel nem fékezték. Ily eljárás minden esetre megtermi a maga keserű gyümölcsét, melynek első virága a Kézdi és Orbai szék értelmisége által nyilvánított azon hangulat, hogy soha, vagy legalább még egy rendember él, semminemű összejövetelét tartani itt nem óhajtja, s nem is ok nélkül, mert ahol személybátorság nincs, onnan a békés jellemű polgár távol tartja magát. A megtörtént szavazás eredménye következő: ifj. Berde Mózes kapott 1139, Túri Gergely 1822 szavazatot, így 683 többséggel Túri Gergely lett Kézdi és Orbai választókerület követe, s a mint hivatalos értesítésből tudjuk, Sepsi-Miklósvárszék követe Berde Mózes. — Sokan. HETI KRÓNIKA. Francziaország. — (A „Pays“-nek Drouyn de Lhuys lapjának, legújabb közleménye az olasz kérdésben.) Az idézett lap következőleg ír: „Ausztria és Olaszország között soha sem jöhet létre egyetértés a velenczei kérdésben; ugyanily lehetlenség merül föl, ha e kérdésben a Berlin és Bécs közti egyetértés jö szóba. Ez véleménye porosz levelezőnknek. Velencze feladása — mondja levelezőnk — oly eszme, melyhez a bécsi udvar nem szokhatik. Poroszország minden lehető engedményt kívánhatna Ausztriától, ha biztosítná Ausztriának Velenczét. De Poroszország a maga részéről nem akarja s nem teheti ezen engedményt. S mégis az osztrákporosz szövetség fentartása — mint levelezőnk állítja — a két udvarnak az olasz kérdésbeni egyetértésén alapul. Sőt e pillanatban egy saját tagos terv jött szóba. Berlinben ezen kérdésre nézve Poroszország, mint mondják , nem vállalhat Ausztria irányában semmi biztosítékot Velenczéért; mindaz, mit minden esetben tehetne, azon kötelezettség magára vállalása volna, hogy Ausztriát támogatja oly háborúban, melyet Olaszországnak Francziaország segélye melletti támadása idézne elő. Lehetett látni 1859-ben, hogy Poroszországnak ily háborúban való részvéte okvetlenül maga után vonta volna egész Németország részvétét. De a berlini kabinet miként vállalhatna ily kötelezettséget Ausztria irányában anélkül, hogy azon kényszerűségnek tegye ki magát, hogy nyíltan szakítson a franczia politikával? A berlini politikus nézetei szerint igen egyszerű a probléma megoldása. Poroszországnak el kellene követnie minden erőfeszítést arra bírandó Olaszországot, hogy tíz év alatt nem támadja meg Ausztriát, vagy Francziaországot azon ígéretre kellene bírnia, hogy Olaszországnak Ausztria elleni támadó háborújában amazt nem segítendi. Ez valóban igen egyszerű megoldás volna. Azonban egy német ,egész naivságával kell annak birnia, ki azt hiszi, miként Poroszországnak csak szólnia kell, hogy Olasz- és Francziaország siessenek kivánatainak engedni s nézeteihez alkalmazkodni, csupán azon czélból, hogy lehetővé tétessék minden veszély nélkül való egyetértése Ausztriával az elbei herczegségek kérdésére nézve. Ha az osztrák-porosz szövetség nem nyugszik semmi más alapon, akkor nagyon gyengének látszik előttünk , s mi kétkedünk, hogy eltartson azon tíz évig, mire a berlini kabinetnek szüksége van, hogy a bécsi kabinet jóakaratát nélkülözhesse s azt ne kelljen többé megvásárolnia.“ —Félhivatatalos nyilatkozat.) A„Frasle“ azt mondja a területi változásokról keringő hírekre vonatkozólag, hogy Francziaország nem törekszik területének semmi nagyobbitására; semmi esetre sincs kedve Európa térképének átalakítására, de ha más nagyhatalmak felforgatni akarnák az európai egyensúlyt a maguk hasznára, Francziaország kényszerítve lehetne védelmi hadállásainak megerősítésére, elővigyázati intézkedések tevésére és a saját biztosságáról gondoskodásra , helyreállítná a súlyegyént, visszaadván annak azon biztosítékokat, melyeket a másutt eszközölt változtatások megsemmisítettek. A „France“ ezen fenyegetőzéséből az vehető ki, mintha e lap azon esetben, ha Poroszországnak újból sikerülne területét nagyobbítni, Francziaországot a rajnai határok visszafoglalására szeretné tüzelni. (A hadsereg- leszállítás.) A „France“ és a „Patrie“ a kormányhoz közel álló lapok meglehetősen kimerítő részleteket közölnek ide vonatkozólag. Ezen fontos eseményt a „France“ a következő hozzáadással közli: „úgy látszik, hogy a következő rendszabályok azonnal gyakorlatba fognak vétetni,és azután így folytatja: A minisztertanács tegnapi határozatával összefüggésben látszik lenni a 13 — 14.000 főnyi katonaságnak Rómából visszaérkezése. Úgy hallani, hogy a három fő fegyver nem mindegyikének nem csak valóságos létszáma, de seregváza is lényegesen