Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-13 / 2. szám

egy pillanat, melyben a vállalkozók legjobb akaratuk mellett sem folytathatják a mun­kálatokat, és még eddig befektetett tőkéik veszélyeztetésével is kényteleníttetnek a to­vábbi építkezésekkel felhagyni. Volt erre már eset Németországban, sőt a gazdag és hatalmas Francziaországban is, a­hol nyakra-főre kezdték meg a vasút­építést, de egyszerre kiderült, hogy a vállal­kozók rosszul számítottak, mert a tőkebirto­­kosok kifogytak a pénzmagból, s ha maga az állam nem siet segítségükre, a válság és rop­pant veszteség kikerülhetlenné válik. Ezen megpróbáltatás itt Magyarország­ban sem maradna el, ha szerencsénkre idő­közben meg nem érjük azon szerencsés kor-­­ ha esete szakot, melyben, hogy úgy fejezzük ki ma­gunkat,a tőkepénz mozgósítva lett. A haladás, polgárosodás és hitel mai korszakában a kül­földi tőkepénzes már teljes bizalommal for­dul idegen tartományok felé. Az jól tudják, hogy mindenütt igazságos törvé­nyek uralkodnak, s hogy a­ki kölcsönt adott vagy beruházásokat tett bármely európai országban, befektetett pénze a törvények ol­talma alatt áll, még oly időkben is, a­midőn a különböző államok között netán háború keletkezvén, a nemzetközi viszonyok megvál­toznak. Mai nap a tulajdon szentsége min­denütt elismerve van, s ha például Franczia­­országgal vagy Poroszországgal háborúba elegyednénk, azon franczia vagy porosz tő­kepénzes, a­ki nálunk kezdett valamely vállalatba, jól tudja, hogy a politikai har­­czok az ő magán­követeléseinek jogszerű­ségét meg nem változtatják. Innen látszik, mily jóltevő hatása van a haladásnak és polgárosodásnak. Európában lakunk, jogunk van tehát a világ ezen leg­műveltebb részének előnyeit élvezni. És a magyar nemzet méltó lesz ezen nagy népcsa­ládokban helyét elfoglalni. A legközelebbi országgyűlés első ülésszaka ugyan még min­dig a hiányok utánpótlására lesz utasítva, de előttünk fek­vén más előhaladottabb nemzetek tapasztalatai, ha reformkérdéseink megoldásához kezdünk, minden tárgyban kész munka álland előttünk, s igy sokkal rövidebb idő alatt utól érhetjük azokat, kik csak sok tapasztalás és sok tévedés után ta­lálhatták meg azon utat, melyen ma oly biztos sikerrel haladhatnak előre. Békésebb hangulat a keleti kérdésben.­ ­— (Előleges konferenczia.) Az idegen hatalmak külképviselői előértekezletet tartot­tak e hó 4-én a franczia külügyi hivatalban, s ezen tanácskozás annak föltevésére jogosít, hogy a hatalmak egyetértenek a fenforgó viszályra nézve. Mindemellett a párisi börze lanyha volt jan. 5-én azon hír következtében, mely szerint Orosz- és Törökország olyan nyilatkozatokat tettek, a­melyek a konferen­czia elnapolását idézhetik elő. Ezen börzehír azonban alaptalannak nyilváníttatik, vala­mint az is, hogy a görög külügyi miniszter a konferenczia elnapolását kívánta; hasonló­képen alaptalan, hogy Oroszország a konfe­renczia tanácskozásának kiterjesztését, ne­vezetesen az 1856-os szerződés bizonyos pontjaira való visszatérést kivánta volna. De mindamellett, hogy ezen hírek alap­talanok, jellemzők a politikai és pénzügyi körök felfogására nézve, a­mennyiben úgy látszik, hogy még­sem várnak kedvező ered­ményt teljes biztonsággal. Ilyen föltevésre méltán jogosít a porosz félhivatalos „Provinz. Corresp.“ közleménye, a­mely szerint azt hiszik, hogy a konferenczia kedvező ered­ményre jutand néhány nap alatt, ha előre nem látott események nem jönek közbe.­­ (Omer basa táborából.) Larissából írják: Omer basa már eddig örömest meg­büntette volna a görögök vakmerőségét, de egy részről a konferenczia, más részről pedig a thessaliai és epirusi bizonytalan helyzet által kezei meg vannak kötve. Már sok falu­ban örömtüzeket gyújtanak György király tiszteletére. Ezért Omer basa jelentékeny erősbítést kért. Decz. 28-án azon bizonyos hírt vette, hogy 13,000 albániai jan. 20 ig táborba vonul; továbbá, hogy az egyiptomi alkirály 16,000 embert kü­ldene az alexan­­driai­ salonichii után. Ekkép Omer basa 70—80,000 emberre szaporodik; ezután — mintegy 20,000 embert Thessaliá­­ban és Epirusban hátrahagyva — e haderővel megkezdheti Athene elleni vonulását. Hogy a görög lelkesültség elpárolog, mihelyt a emberek a tekintélyes számú rendes török katonasággal szemben találja magát, — azt bizonyosnak tekinthetni. Az albánok elegendők lesznek az utat egész Athénéig elegyengetni. A görög hadsereg mindez óráig még csak papíron létezik, s az amerikai milliók és fegyverek még csak —ígéret­ tanain, hogy méltóságod Syrában köztudomásra juttassa, mikép a görög járművek, melyek jelenleg itt állomásoznak, egyedül azon czélt tűzték ma­guk elé, hogy az „Enosis“ korzárhajót szemmel tartsák, s ez oly kötelesség, a­melyet közmegelé­gedésre hiszek megoldhatni. Legkevésbbé sem szándékom, fenyegetni e helyet, vagy ennek lakóit, kikkel, a mennyire lehet, jó egyetértésben kivánok maradni — Hobbart. Ezt követi Hobbart basa jegyzéke a „Forbin“ és „Wall“ parancsnokaihoz s az idegen hatalmak syrai consulaihoz. Syra, 1868. decz. 21. Uraim! Utasitásaim vannak, miszerint az „Enosis“ meneteit beszüntessem, s vagy alásülyesz­­szem, vagy valami módon zár alá helyezzem e gőzhajót, hogy elítéltetése perczéig tengerre ne szállhasson. Helyre­állíthatják-e önök a békét, vagy kénytelen leszek szigorú rendszabályokhoz nyúlni? Azt is hallom, hogy ugyanazon társaság­nak egy második gőzöse is horgonyoz állig fegy­verben a kitörőben. A „Krétáról“ szólok. Állítják előttem, mikép­p hajón nyolcz ágyú van; ha ez áll, úgy ezt is kénytelen vagyok szemmel tartani. De úgy lehet, hogy én e tekintetben roszul értesültem. Ha kedvező feleletet nem nyerek, felkérem önö­ket mindamellett tudatni a syraiakkal és a görög fregátok kapitányaival, hogy egy utalásban nincs szándékom valakinek ártalmára lenni. Én kizáró­lag az „Enosishoz“ tartom magamat. — Hobbart. E napokban egy man­otát fogtak el, ki­­ altengernagy az epirusi albánokat hűtlenségre és a sereg-­­ A lapok a közelebbi napokban az ifjú törökök harczias manifestumáról tettek em­lítést a Porta és az európai islam javára. Ezzel ellentétben az „Ind. Beige“ Zia-Bey­­nek következő iratát hozza: „Passy jan. 3. Szerkesztő úr! Az ön párisi levelezője írja önnek decz. 31-ről, hogy az ifjú törökök a török-görög ügyben manifestumot bo­csátottak ki, melyben a harczias nézeteknek töm­­jéneztek. Az ön levelezője hozzá­teszi továbbá, miszerint az ifjú törökök nem elégedtek meg a puszta szóval, hanem egyszersmind 25 ezer darab fegyvert vásároltak össze. Kérem szerkesztő úr, ez alaptalan híreket lapjában megc­áfolni. Az ifjú törökök a konferencziára vonatkozólag semmi manifestumot nem bocsátottak ki és nem is látják szükségesnek, hogy fegyvereket küldjenek az ot­tomán császárságnak, mely senkire nem szorul, hogy oly kis ország ellen,mint a görög, háborút viseljen.“­ből való megszökésre akart csábítani. Egy manifestumban, melyet mindenkinek muto­gatott, ez áll: „György király alatt minden vallás egyenjogú lesz, az albánok a hadsereg szivét fogják képezni s a törökök epirusi és thessaliai birtokai az ő tulajdonaikká lesznek Minden szökevény foglalót és havidijat kap s jövője biztosittatik, stb.“ Az epirusi főutakat bizonyos pontokon egy tiszt alatt 40 ember szállja meg. E rend­szabály oda mutat, hogy Omer basa előre akar nyomulni s szem előtt tartja, hogy ösz­­szeköttetése a birodalom belsejével bizto­sítva legyen. A főhadiszálláson nagy tevé­kenység uralkodik. Omer basa maga napon­kint 8 órát dolgozik, pedig ő már 67 éves. Mit dolgozik? azt természetesen nem közöl­hetjük, annyit azonban mondhatunk, hogy kitűnő haditerv dolgoztatott ki. Az öreg serdar tudvalevőleg jó stratégista, azonkívül ügyes segédei vannak: francziák, lengyelek és magyarok képezik törzskarának legjobb erőit. A fegyelem a hadseregben rendkívül szigorú. A katonák magaviselete is kifogás­4 órakor megnyílt! Már most az a kérdés, hogy minő eredményt várhatunk a konferen­­cziától? Ezen kérdésre feleletül szolgálhat­nak az európai sajtó némely irányadó lapjai­nak nézetei. A „Nordd. Alig. Ztg.“ sötét nézetnek tartja azon lapok véleményét, a talán. Január 1-től kezdve az egész hadsereg melyek szerint nem vezetend eredményre a közemberek úgy, mint a tisztek — két­szeres zsoldot kap.­­ (Részletes tudósítások és okmányok.) Közöltük volt lapunkban Hobbart basának a syrai praefectusához intézett levelét. Jelen­leg előttünk fekszik a görög válasz, s a további levelezés Hobbart és a görög prae­­fectus között. Első ide vonatkozó irat a prae­­fectus felelete Hobbart basának azon felhívá­sára, hogy az „Enosis“ ügyében egy bizottság hivassák össze. A felelet így hangzik: Hobbart basa ellentengernagyhoz, 1868. de­­czember 14. Mai napon kelt iratára válaszolva van szeren­csém tudatni önnel, hogy miután nem tartom ma­gam illetékesnek ily nagy fontosságú ügyben saját felelősségemre intézkedni, rögtön egy gőzöst indítok Athénbe, hogy az ön kívánatot a görög kormány elé terjeszszem, melynek határozatát si­etni fogok önnel tudatni. Egyszersmind felkérem önt, legyen meggyőződve, hogy a­mennyire csak tőlem függ, az „Enosis“ gőzös nem fogja elhagyni a syrai kikötőt. — Darcopulo, a Cycladok praofec­­tusa. A porta tengernagya erre következőleg válaszolt: A­PN1. A Cycladok pr­efectusa ő méltóságához 1868. decz. 14. Uram! Van szerencsém méltóságod értesiteni levelének vételéről, köszönetemet fejezvén ki azon gyorsaságért, melylyel ön ez ügyben­ eljárt. Olaj­konferenczia. Szerinte a hatalmak közvetítési kísérletének eredménytelensége azon harcz­­vágyó török körök értelmében történnék, a­melyek a „Turquie“-t használják közlönyül. A „Times“ egy nevezetes czikket közöl, a­melyben sürgeti az angol kormányt, ma­radjon meg a párisi szerződés által megpe­csételt s Törökország fentartására nézve kedvező politika mellett. „Ha e politika ösz­­szeférhetlennek bizonyult volna a török bi­rodalom lakosainak érdekével — írja a „Ti­mes“ — ha Törökország nem teljesítette volna azon kötelességeket, a­melyek minden kormányra nézve szabályozók, akkor nem bírhatná Angolországot egy élhetetlen állam fentartására sem az orosz túlsúly miatti ag­godalom, sem valami más tekintet. Megfor­dítva állván a dolog, biztosítási szerződés nélkül is kötelesség­ tartózkodni olyatén cselekménytől, a­mely a Porta megbuktatá­sára c­éloz, miután Oroszország húzná főleg a hasznot ezen katasztrófából. Ma a görögök a támadók, s czéljuk: kezökbe keritni a ha­talmat kelet keresztyénei fölött s felállitni a byzanti császárságot. Mindazonáltal neveze­tes körülmény, hogy a törökországi keresz­tyének a görögök hatalmának lerázására törekesznek inkább, mint a török uralom alól való szabadulásra. Ennélfogva az utolsó A konferenczia jan. 9-én délután 14

Next