Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-05 / 1. szám
V Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Utas- és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. féMT" Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. gUgjg** Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál l6 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben, tippelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 21. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Az ígéret szép szó, ha megadják igen jó. » A mostani árvíz, a múlt évi szűk termés és kedvezőtlen kiviteli kereskedés elkedvetleníté a magyar embert. Hogy tehát jobbat reméljünk az új évre, úgy hírlik, hogy a kormány egész sor kellemes ígérettel készül az országot meglepni. Andrássy Gyula gróf és Lónyai pénzügyminiszter Bécsbe utaztak. Az egyik a királylyal tanácskozik bizonyos nagy fontosságú törvényjavaslatok fölött; a másik hasznos beruházásokra fordítható pénzt keres. Mondják, hogy a miniszterelnök elérkezettnek látja azon időt, melyben a határőrségi vidékeket polgári kormányzat alá kellene újra szervezni, mert a dalmácziai felkelés gyanús tüneményei eléggé bebizonyíták, hogy e kérdéssel nem szabad tréfálni, vagy komolyan hozzá kell látni a megoldáshoz, vagy abbahagyni, mert a félmunka csak nyílt veszedelemre vezet. Eddig a határőrség a legvakbuzgóbb reakciónak meleg fészke s termékeny tanyája volt. Magyarország ellenségei mindig itt kerestek erőt nemzetünk szabadsági törekvései ellen. Időközben azonban a felfegyverzett határőrök a bécsi urak fejére nőttek, s most délszláv értelemben a maguk képzelt javára vesznek ellenséges állást úgy Ausztria, mint Magyarország ellen. Igen világos tehát, hogy ha e népet az örökös katonai szolgaság járma alól felszabadítani akarjuk, gyorsan és ügyesen kell a dologhoz fogni, s megelőzni azon részakaratú vezéreket, kik aljas önérdekből az ottani népet ámítják. Egyik azt suttogja nekik, kényszeríteni fognak benneteket a kath. vallásra, a másik ijesztgeti: ha polgári kormányzás alá estek, elveszik tőletek azon földet, melyet most a katonai szolgálat fejében apáról fiúra örököltetek. Pedig csak a tiszt uraknak nem tetszik a reform, mert nem örömest válnak meg eddigi kényuri hatalmuktól. A kapitány ott parancsnoka volt a legénységnek, s úgyszólván szolgabirája, majdnem földesura a földművelő népségnek. Az ezredes korlátlan hatalommal parancsnokoskodott fölöttük, kivülök más urat vagy hatáskörrel biró jó barátot a nép nem ismert. Nem lehetlen tehát, hogy a határőrségi jelen szervezet rögtöni megszüntetésével, a tanulatlan nép nem értvén mi történik vele, csapatostól tá tmadnak fel az izgatók, s a mit Dalmácziában kicsinyben megkezdtek, azt az ország dél részein nagyban folytathatnák. Felteszszük és elváltjuk Andrássy gróftól , hogy ha e kérdésben a király beleegyezését megnyerte, egyszersmind kívárni fogja, hogy a végrehajtásnál a magyar kormány tanácsai legyenek irányadók. Mert másként megtörténhetnék, hogy visszanyervén az ország, s papíron, jogát e tartományok iránt, éljő állapotban kapnánk kezünkbe e területet, hogy nem sok köszönet volna benne. Ki tudnák csinálni a bécsi urak, hogy megbánatnák velünk azon órát, melyben a határőrséget polgári kormányzattal láttuk el, s átalában tán csakis azért adták e vidéket ide, hogy örökre, vagy legalább hosszú időre elmenjen kedvünk az ily birtoklástól. Ami Lónyai munkásságát illeti ez ügy-i ben, az különös nehézséggel nem jár. A közös hadügyminiszter a határőrség elestével azon vidék jövedelmét elvesztvén, ha nem is nagyon, de valamicskét mégis megváltozik azon arány, mely Ausztria és Magyarország között a közös hadiköltségek mikénti fedezésére számítási alapul szolgált. Azonban ne beszéljünk a medve bőréről, mielőtt a maczkót lelőttük, ha pedig szerencsésen befejezhetjük az ügy politikai teendőit, pénzügyit a legegyszerűbb összeadási és kivonási regulával elintézhetjük. Ez az egyik ígéret, melylyel minisztereink 1870-re biztatgatnak bennünket. Hasonló sürgetős elintézésre vár az úgynevezett „közös aktívák* végleges felosztása. Olvasóink észrevehették, hogy a mult s a jelen évi költségvetésben , a jövedelmek között mintegy két milliónyi összeg szerepel e czím alatt. A kiegyezkedés előtt, minden felesleges, vagy netán rögtön pénzzé nem tehető érték az osztrák állampénztárba vándorolt. Állítják, hogy közel 36 millióra menő ily vagyon létezik még ott, legtöbbnyire államadóssági kötelezvényekben. Amit ezekből eladni lehetett, az ismert „hányad”” arányában a két pénzügyminiszter rendelkezése alá bocsátották. Most arról van szó, hogy ezen „közös aktívák“ arányosan megosztatván, a kezelés az illető pénzügyminiszterekre bizassék, s mindenik vagy gazdálkodjék vele, vagy adjon túl rajta, mint az ország érdekében leghasznosabbnak fog mutatkozni. — A közös aktívák felosztása volna tehát a második ígéret, mely ez évben teljesedésbe mehetne. A harmadik a „bankkérdés“ volna, melyről több ízben születtünk, s hírlapírói kötelességünknél fogva azonban mindannyiszor figyelmeztettük olvasóinkat, hogy nem hallgatva azon lármázókra, kik e dolgot nem értik, várják be a képviselőházsól kiküldött bizottmány munkálatainak eredményét, s akkor ha a szakértők véleményét is meghallgattuk, ítéljünk az ügy állásáról igazságosan és higgadt meggondolással. Folytassuk az ígéretek elősorolását. Egy ízben már tüzetesen fejtegettük, mily boszantó igazságtalanság az, hogy az osztrák gőzhajótársaság, mely 150 kerekes és 52 csavargőzössel ellepi Dunánkat, kamatbiztosítás czime alatt segélyezést húz az államtól, azért mert kezdetben kizárólagos kiváltságot nyert a Dunán hajóival üzlekedni, de a párisi béke értelmében e folyam szabaddá nyilváníttatván, a vén óriást őrizni kellett az alig élősködő fiatal vállalatok versenyétől. Szerencsénkre ama nagy társulat több millió forinttal adós az államnak, mert segélyt kezdetben, a rosz időkben, csak mint előleget nyert, azon feltétellel, hogy ha az üzlet 8 és fél százaléknál többet jövedelmezne, ezen előleg a fölöslegből az államnak visszatérítessék. Tudva van, mennyivel tartozik a társaság az államnak, s a két pénzügyminiszter hajlandónak mutatkozik ezen követelésből egy jó csomó pénzt elengedni, azon feltétellel, hogy a társaság jövőre, akár jó, akár rész esztendőt ér, végkép lemondjon az államtól igényelt segélyezésről. Az osztozkodás kérdése itt már bonyolódottabbnak mutatkozik, mert míg a társaság túlnyomó részben osztrák tőkepénzesekből áll, addig a hajók a még nagyobb részben magyar Duna habjait hasítják, sőt az egész vállalat csak Bécsig bír fontossággal, azon fölül pedig rendesen világos veszteséggel működik. Még egy ötödik ígéret is mutatkozik. A Dunát Pest alatt és fölött, sőt Budán az egész partot szabályozni szükséges. Az országnak nincs hozzá méltó parlament háza, nincs alkalmatos egyetemi épülete. A mostani lánchíd már régóta nem elég Budapestnek, s néha félórát kell várni, míg a sok összetorlódott kocsik áthatolhatnak rajta. A híd vám is pogányul borkos lévén, eljött ideje ezen hidat a részvényes társaságtól megvásárolni, s ezzel megszüntetni a társaság azon jogát, hogy Pesttől le és fel egy-egy mérföldnyi