Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-26 / 4. szám
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. —JCT" Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. tm~ Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Néhány szó a költségvetési vitához. Képviselőházunk az alkotmányos működések legfontosabbikával foglalkozik: az államköltségvetés megállapitásával, 1870-re. Hogy nem a múlt év végén, hanem a már megkezdődött esztendő elején teszi ezt, mindenesetre hiba, mert annyi indemnity után ismét egy új indemnityt tett szükségessé. Kié a hiba, nem keressük. Nem vádoljuk sem a kormányt, hogy elkésve s részletenként terjesztette be a költségvetést, s jóba veszszük azokat, miket a pénzügyminiszter e vádra maga és társai igazolására felhozott; nem vádoljuk az ellenzéket sem, mint vádoltatott a másik részről, hogy akadékoskodásaival nyújtja hosszúra a tanácskozásokat, s pazarolja el az időt, mert amily szükségesnek tartjuk átalában az ellenzéket alkotmányos országban, úgy elismerjük azt is, hogy alkotmányos kötelességét teljesíti, ha mindent, bizonyos határig még akadékoskodva is, rostára vet, s a parlamentáris vitákra fordított időt és pénzt nem egyhamar vagyunk hajlandók pazarlásnak mondani. S ha a budget- tárgyalás mostanra halasztása mégis hiba, azzal csak a körülményeket, s az átmeneti helyzet még most is tartó nehézségeit vádoljuk. Nyereségnek jelezzük magában azt is, hogy habár december helyett januárban is, de végre valahára egy rendes és valódi budget-tárgyalásunk van,mert valljuk meg, hogy az eddigiek alig voltak egyebek, alkotmányos formájú indemnitynél. Képviselőházunk, melynek első és leg-szentebb kötelessége a nemzet pénze fölött őrködni, most kellő előkészülettel s megfontolással lát a költségvetés tárgyalásához, s az eddigi viták, ha nem egyenlő ügyismeretet is, de egyenlő ügyszeretetet tanúsítanak minden részről. Eddigelé a miniszterelnökség s az őfelsége oldala melletti minisztérium költségvetései tárgyaltattak, s midőn e sorokat írjuk, már harmadik ülésben vitatják a pénzügyminisztérium nagy terjedelmű és fontosságú budgetjét, mely szintén be lesz valószínűleg végezve, mire soraink napvilágot látnak. A viták részleteit olvasóink az illető országgyűlési rovatban találják meg. Sorban fognak most következni a belügyi, igazságügyi, kereskedelem- iparügyi, közlekedési, honvédelmi, vallás- és közoktatási költségvetések. Nem tudjuk olvasóink egyike, másika melyikének tulajdonít ezek közül nagyobb fontosságot, melyik iránt érdeklődik jobban. Mi az állam gépezetében, mint minden gépezetben, minden kereket szükségesnek s jogosultnak akarunk ismerni, s csak annyiban jogosultnak, amennyiben szükséges, és ha feleslegesnek egyiket sem ismerjük, mert akkor kidobandó volna, egyiktől ép oly kevéssé sajnálhatjuk az olajat, mint a másiktól. . Rosz gépésznek tartanók, ki a legkisebb keréktől is meg akarná gazdálkodni azt, ami szükséges, hogy jól forogjon az, s vele és részben általa az egész. Olvasóink talán sejtik is, hogy e sorokkal a legutóbb nevezett költségvetésre , a közoktatásügyire czélozunk. Ez a mi államháztartásunk hamupipőkéje. Nénjei aranyban és bíborban járnak, s kénytelen régi rongyaival — legfölebb egy kicsit kitatarozva — megelégedni. A többiek tizekkel számítják a milliókat, ez szegény még eddig egyszerű két millióra sem bírta fölvinni. De szerintünk ez a két millió a gyümölcsöző mag, mely jó földbe esve, a legtöbbet terem. A kultuszminiszter mondta a minap Kecskeméten egy banketen tartott beszédében, melyből a lapok is hoztak kivonatokat, hogy nálunk , ha vasútra milliókat kérnek, van, s mindenki szívesen meg is adja, de ha iskolára egy forintot kérnek, nincs, s mindenki sajnálja. Részünkről a közoktatás-ügy ez évi budgetjét is igen szegényesnek véljük, még szegényes körülményeink között is. Az említett két millió az egész vallás és közoktatás-ügy budgetje lévén, a közoktatásra abbóla központi igazgatás két s fél száz ezer forintja felosztható nem lévén) csak 1.241,101 forint esik; közművelődési egyéb szükségletekre 106,567 forint. Mily arányban állanak e számok egy másfél százmillióra menő költségvetés egész összegéhez mérve? Egy ily budgettel szemben majdnem azon ferde helyzetbe kellene érezni ma-gát a törvényhozásnak, hogy többet adjon a miniszternek mint amennyit kér s reá s parancsoljon, hogy ne két, hanem pl. öt milliót fordítson tanulmányi és közmivelődési czélokra. Anomál s majdnem abnorm eljárás volna, elismerjük, de szinte kedvünk volna tanácsolni e kissé szokatlan lépést, hogy tettleges tanúságát adjuk a világ előtt annak, hogy mi a közoktatás és a közművelődés szükségleteit az első sorba helyezzük, mint czivilizált (vagy e névre igényt tartó) nemzethez illik. De mit mondjunk ahoz, hogy e mód nélkül szerény budgetből is, itt is, amott is le-lehuzogatnak a mit lehet. Igazán, szegény embert az ág is húzza, s a hamupipőkétől még azt a kis sarkatlan papucskát is irigylik, amit a pici lábán visel. Mi tudjuk, hogy az oktatási miniszter eredeti költségvetéséből a minisztertanács is, a pénzügyminiszter fejcsóválgatásai és kézdörzsölgetései folytán kitörölt egynéhány tételt, s most előttünk ■ áll a pénzügyi bizottság jelentése, mely azt még egy kissé megnyirbálja; nincs egyéb hátra, minthogy a képviselőház még további törléseket tegyen, s akkor a mi szegény hamupipőkénk csakugyan didereghet. A pénzügyi bizottság törléseiből csak egyet, a legnevezetesebbet s legindokolatlanabbat említjük meg, kitörölte az erdélyi nemzeti múzeum részére előirányzott 10.000 forintot. S minő indokolással? mert úgymond: a kolozsvári egyetemre majd ha felállíttatik, úgyis sok pénz kell.De uramisten, mi köze van a kolozsvári múzeumnak a kolozsvári egyetemhez? S ennek felállításával és dotálásával miben lesz segítve a múzeumon? Ily indokolás csaknem a bot és az eső közti összefüggésre emlékeztet. Ismét az édes és a mostoha testvér példája jut eszünkbe. Daczára az uniónak, az erdélyi nemzeti múzeumot nem tekinthetjük provincziális intézetnek, annak ott országos érdekű czélja s föladata van. A természeti s történelmi kincsekben oly gazdag Erdély földének s múltjának kizsákmányolása a tudomány érdekében nem mellékes dolog. Ki értse az oly gazdálkodást, hogy a vajdahunyadi történelmi emlékű lovag-várkastély restitucziójára (ami szép, de végre is csak kegyeletes, s így némileg fényűzési czikk) háromszorta nagyobb összeget szavaztunk meg tavaly, mint amekkorát most egy élő tőkére megadni nem akarunk. A képviselőház állítsa vissza e törlést! A közoktatási budgetnél bizonyos tekintetben nem kevésbbé fontosnak tartjuk az igazságügyit. Igazságügyünk rendezésére máris sok történt s a legközelebbi jövőben még többnek kell történni. Igazságügyünk czélszerű rendezésétől, a legközelebbi czélon, a helyes igazságszolgáltatáson, s a másodikon a hitel megszilárdításán kívül, mi még egy