Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1870-02-23 / 8. szám

nek polgári kormányzat alá vételének mun­kálata fel nem akadhat. Azt hiszszük, hogy a megoldásnak ezen neme, épen nem lesz kedvezőtlen ránk nézve, mert ha a határőrség polgári kormányzat alá helyeztetik, s a kerületek a­hova tartoz­nak, Magyarországba és Horvátországba közvetlenül bekebeleztetnek: ezen bevégzett tény után a pénzügyi kiegyezkedés annál ke­vesebb nehézségre találhat.­­ Olvasóink tudják, hogy a miniszté­rium országos építkezésekre mintegy 24 vagy 30 milliónyi kölcsönt akar felvenni. Két bécsi, ugyanennyi párisi bank, s a Roth­schild ház már megajánlák a kivánt összeg előteremtését, s ha az országgyűlés az e tárgyban előterjesztendő javaslatokat meg­szavazza, még ez évben megkezdhetjük Pes­ten azon építkezéseket, melyek nélkül a nemzetnek még sokáig nem volna hozzá méltó fővárosa. A Dunát szabályozni kell, különben minden évben a jégmenés alkalmával az 1838- diki gyász következhetik be. A létező láncz­­híd évek óta nem elégíti ki a forgalom igé­nyeit. Az egész ország kereskedelme szenved a roppant híd vám nyomása alatt, s néha fél­óráig kell várakozni, míg a nagy tolako­dásban egy kocsi átvergődhetik a Duna túlsó partjára. Aztán nincs a magyarnak országháza, czélnak megfelelő egyeteme, polytechnikuma, három minisztériumon kí­vül a többi bérházakban lakik, s a Pestre tóduló vidéki nép, ha megbetegszik nem ta­lál helyet a város kórházában. Pest legtá­volabbról sem felel meg többé egy főváros igényeinek, s ha költeni akarunk, az igazság érzete hozza magával, hogy utódaink, kik a felemelendő építkezéseknek még nagyobb hasznát veendik, mint mi, kik a munka kez­deményezői vagyunk, az élvezendő hasznok mértékében maguk is osztozzanak a felvállalt terhekben. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése február 15-kén­ (Kezdete délelőtt 10 órakor.) Tárgy: Határozati javaslat a megürült egyházi javadalmak időközi jövedelme felöl. Elnök : Somssich Pál. Ez ülést, mely a kultuszminisztérium költ­ségvetésének volt szánva, teljesen elfoglalta az üresedésbe jövő katholikus egyházi javak jövedel­mének mikénti kezelésének kérdése. Ludvigh János ugyanis még egy előbbi ülésben adott be egy indítványt, mely szerint az üresedésbe jövő katho­­likus egyházi javak kezelése a pénzügyminiszterre lenne bízandó, s az ily intercaláris jövedelmek állami czélokra lennének fordítandók. Ez volt a budget tárgyalásának megszakításával a mai napra kitűzött napirend. Ludvigh János szólott először, indokolva javaslatát. Előadta többek között, mikép indítvá­nyában nem az egyház, hanem az állam jövedel­meiről van szó. Ha ugyanis üresedésbe jött vala­mely főpapi állomás, ki húzta ennek ideiglenesen, mig t. i. ismét betöltetett, jövedelmeit? A király. S miféle jövedelmek azok, melyeket a király húz? Az államéi. Ebből kifolyólag bizonyítja szónok, hogy tehát az egyházi javak és jövedelmek tulaj­donkép állami javak és jövedelmek, melyeket, ha eredeti, egyházi czéljaikra nem fordittatnak, mert valamely egyházi állomás üresedésbe jött, h­ogy ez esetben államilag kell kezelni s a jövedelmeket állami czélokra kell fordítani. Felhozza, hogy Mátyás király a fekete seregnek fentartására for­dította az intercalaris jövedelmeket, Török Bálint pedig a nagyváradi püspökség jövedelméből tar­totta fen hadát. Hivatkozásai közül Werbőczyt és Belgiumot sem feledi ki. Ajánlja a háznak hat­ javaslatának elfogadását. Eötvös kultuszminiszter azt mondja, hogy nincs törvényünk, mely az intercalaris jövedel­mekről intézkednék, s ezek hová fordításának kérdésénél három szempont lehet irányadó. Az első a jövedelmek természete, s erre nézve senki sem vonhatja kétségbe, hogy azok a kath. egyházat il­letik. Második szempont, hogy analóg esetekben minő intézkedések történtek, s ezekből is csak az következik, hogy e jövedelmek egyházi czélokra fordítandók, s végül a harmadik szempont: az usus, a szokás. E tekintetben hivatkozik a Kolo­­nics-egyezményre, továbbá József császár 1783-as rendeletére, mely az intercalaris jövedelmeket vi­lágosan a vallási alaphoz tartozóknak jelentette ki, s a dolog ez állását az 1790-ki országgyűlés sem találta sérelmesnek. Miután azonban látja, hogy a nézetek különbözők, s az usus sem volt mindig következetes, az intercaláris jövedelmek hová for­dításáról törvényjavaslatot fog előterjeszteni, a­mikor a kérdés még bővebben is meg lesz vitat­ható. Halász Boldizsár sok latin czitatumra tá­maszkodva Ludvigh indítványát pártolja. Irányi Dániel a szokásból, mely hazánkban eddig divatozott, épen ellenkezőjét vonja ki an­nak, mint a­mit az oktatásügyminiszter állított, mert történelmünkből, valamint néhány törvé­nyeinkből is látjuk, hogy azok mindenkor királyi, vagyis államczélokra fordíttattak. Miután pedig az államnak most már semmiféle jövedelme sem a királyé többé, s nem kezeltethetik más által, mint az ország pénzügyminisztere által, tehát pártolja szintén Ludvigh János indítványát. Szilágyi Virgil, ki ezen ügy elintézését a kath. autonómiától várja, mivel meggyőződése szerint az intercalaris javadalmak nem papiak, sem államiak, hanem egyháziak. Pártolja ugyan­azért a kultuszminiszter nézeteit. Ghyczy Kálmán elismeri, hogy a kérdés pénzügyi tekintetben nem fontos, mert a megürült főpapi székek most hamar betöltetnek, de egyéb nevezetes elvi kérdésekkel van kapcsolatban. Azon állítás ellenében, hogy a javadalmak a kath. egy­házéi lennének, felhozza, hogy nincs egyetlen ki­rályi adomány sem, mely ezeket a kath. egyház­nak adta volna. A gyakorlat ellenkezőjét bizo­nyítja mindannak, miket a kultuszminiszter állít, s a törvénytelen, mert magyar királyivá nem koro­názott II. József császártól eredt 1783-ki rende­letre hivatkozni nem lehet. Pártolja Ludvigh indítványát, de azon hozzátevéssel, hogy a kérdés felett akkorra halaszsza el a ház határozatát, sőt az indítványnak tulajdonképi tárgyalását is, mi­dőn az oktatásügyminiszter törvényjavaslata is a ház asztalán fog feküdni. (Több oldalról he­­l­­yeslés.) Justh József szenvedélyes hangon támadja­­ meg az ellenzék álláspontját, mely szerint nem egyeztethető össze a jelenkor liberális igényeivel. Szabad egyháza szabad államban a jelszó, de mint Irányi szavaiból kivette, szeretnének mégis a papi javakon osztozni. Határozati javaslatot­­nyújt­­ be, melyben indítványozza, hogy az intercalaris jövedelmek iránti határozat halasztassék azon időre, midőn a kultuszminiszter által bejelentett törv.­javaslat lesz tárgyalásra kitűzve. Irányi kijelenti,hogy ő a papi javakat nem az állam javára, hanem egyházi és iskolai czélokra kívánja lefoglaltatni. A vitában még részt vettek: Madarász Jó­zsef, ki azt állítja, hogy eddig csak ott lett sza­bad egyház a szabad államban, hol előbb a papi javakat lefoglalták. Csiky Sándor és Berzenczey László, kik Ludvigh indítványát pártolták; továb­bá az oktatás-ügyminiszter, ki belenyugvását je­lenté ki Justh indítványába; s végre Zichy Nán­dor és Tisza Kálmán, kik Ghyczy K. indítványa mellett emeltek szót. — Szavazásra kerülvén a­­ sor, miután Justh indítványa mellett csak igen kevesen álltak föl a jobboldalon. — Ludvigh János pedig Ghyczy K. indítványa javára a ma- I­gáét visszavonta, a többség által Ghyczy indítvá­nya csakugyan el is fogadtatott, s igy tehát e kér­­­­dés eldöntése akkorra halasztatott, midőn az ok­tatásügyminiszter törvényjavaslata is be lesz a házhoz adva. Ekkor délután x1­­3 óra lévén, az ülés el­oszlott. _____________ kitűzve. Kiadatik a minisztériumnak. A ház napi­rendre tér. Pap Zsigmond inditványozza, hogy a romá­nok részére Kővár vidékén, Nagy-Somkuton felál­lítandó gymnáziumra 12.000 ft. szavaztassák meg. — A részletes tárgyalásra utasittatik. Ghyczy Kálmán nagy hatású beszédben tár­gyalja, hogy milyen állást foglaljon el államunk az egyházak autonomikus mozgalmaival szemben, s éles kritika alá veszi a közoktatási miniszter eljárását. Végül azonban kijelenti, hogy a költség­­vetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Beszédét alább közöljük.) Fulszky Ferencz nem pártolja Ghyczy néze­tét, miszerint a vallás­alap kezelésére nézve a törvényhozás intézkedjék, mert ez szerinte nem lenne egyéb, mint az államvallás fenntartása. Ed­dig csupán az izraelita és a katholikus tanulmányi alapokat kezelte a kormány, a többi vallásfeleke­zetekét nem; ha már most kiterjesztetnék a kor­mányt kezelés az utóbbiakra is, ez nem haladás, hanem visszaesés lenne. A vallásszabadság köve­telménye az, hogy minden hitfelekezet saját maga kezelje a maga egyházi és tanulmányi alapját; tel­jes és korrekt volt tehát az oktatás­ügyminiszter el­járása, midőn az említett két felekezet autonómiai kongresszusát hívta egybe, hogy egyengesse az utat arra, hogy eme hitfelekezetek is érjék el egyházi és tanulmányi alapjaik kezelésére nézve a függet­lenséget az államtól. Az ország felvirulását azon időponttól várja, melyben a házban vallásról, fele­­kezetről szólni nem fognak, a kath. egyház eman­­czipálva lesz s a teljes vallásszabadság be lesz hozva. Bobory Károly a ház nagy zaja közt szin­tén az egyházak s különböző hitfelekezetek teljes függetlenségét óhajtja az államtól, de ezt nem azon az utón hiszi elérhetni, melyet az előtte szóló oly korrektnek talál, s melyre az oktatás­ügyminiszter lépett, hanem egészen más módon, ha t. i. a pol­gáriak is ugyanoly befolyással fognak bírni a ta­nulmányi alapok kezelésére, mint a­milyennel bír­nak az egyháziak, s az előbbiek befolyása nem fog függni emez utóbbiak puszta kegyelmétől, mint a katholikus autonómiai gyűlésen az ügy elintézése megindíttatott. A kormány jelenlegi eljárását a vallásügyi dolgokban nem helyeselheti, ugyan­ezért az oktatás­ügyminiszter számára előirányzott költségvetést sem fogadhatja el. Szabó József (kolozsvári) a kath. tanulmá­nyi alap kérdését jogkérdésnek tekinti, mert úgy az államnak, mint a kath. egyháznak is van benne része. Kölcsönös kiegyezés alapján kívánja tehát az ügy elintézését s a különböző alapok elkülöní­tését oly módon, hogy azon bajok, melyek az ál­lamvallás minőségéből erednek, végre valahára megszüntessenek. Schvarcz Gyula igen hosszú beszédben szól előbb Európa majdnem minden országának vallás­ügyéről, ezután Magyarországra visszatérve kije­lenti, mikép az Andrássy-kabinetnek egyik legfőbb bűne, hogy a népnevelésre a lehető legkevesebbet fordította. Kéri az oktatás­ügyminisztert vegye fontolóra, hogy mi lesz így az ország jövőjéből; kéri, hogy szabadítsa ki magát az ultramontanismus, obscurantismus, a soldateska, (Derültség) az oli­garchia és a közös ügyes alap bilincseiből. Vége­­zetül indítványt nyújt be az iránt, hogy halasz­tassék el az oktatásügyminiszter költségvetésének tárgyalása márczius elejéig, addig pedig tartozzék a miniszter az iskolai ügyek állásáról kimerítő je­lentést terjeszteni a ház elé, melynek alapján álla­píttassanak meg aztán a törvényhozás intéz­kedései. E beszéd végeztével délutáni egy negyed 3 óra lévén, az ülés eloszlott. 86 A képviselőház ülése február 16-án. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Tárgy: A vallás és­ közoktatási minisz­térium költségvetése. (Átalános tárgyalás.) Elnök: Somssich. A napirend fölvétele előtt Madarász József interpellálja a közlekedési minisztert a tisza­bod­­rogi átvágások s a Duna, Tisza és Maros mélyí­­tési munkálataira hirdetett pályázat tárgyában, kérdvén: várjon igaz-e, hogy csak febr. 2-ától 16-ig volt e munkálatok elvállalására határidő A képviselőház ülése február 17-én. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Tárgy: A vallás és közoktatási minisz­térium költségvetése. (Az átalános vita foly­tatása.) Elnök: Somssich Pál. Elnök több rendbeli jelentés közt bemutatja Harkányi Frigyes, a szent­endrei választókerület képviselőjének megbizó levelét (Éljenzés). Zsedényi Ede: Bemutatja 153 orthodox zsidó községnek kérvényét, melyben az iránt folyamod­nak, hogy az izr. kongresszus határozatai ne érvé­nyesíttessenek erőhatalommal ott, hol azokat elfo­gadni a községek vonakodnak. A képviselőház ezután folytatja a tegnap meg­kezdett átalános vitát, a vallás- és közoktatási mi­nisztérium 1870. évi költségvetése felett.

Next