Politikai Ujdonságok, 1881 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-29 / 26. szám

26 SZÁM. 1881. XXVII. ÉVFOLYAM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. Az egyes kerületek eseményeit és a választá­sok eredményeit itt közöljük *. Budavár. (I. kerület.) Budavárában szokás szerint csendesen ment végbe a választás. Itt Pau­­ler Tivadar igazságügyminisztert ellenjelölt nélkül, egyhangúlag választották meg. A­mint egyhangú­lag kikiáltották, küldöttség ment érte s Pauler nem sokára megjelent a választás színhelyén, hol a vá­lasztási elnök átnyújtotta neki a mandátumot. Pau­ler meleg köszönetét fejezte ki megválasztásáért. Buda Víziváros. (II. kerület.) A választók reggel 6 órakor összegyülekeztek a medve­utczá­­ban, ki-ki a maga jelöltje zászlaja alatt. A polgári iskola előtt az utczát elrekesztették. Egyik oldalon a kormánypárti jelölt Darányi Ignácz fővárosi ügy­véd hívei, másik részen a függetlenségi párti báró Mednyánszky Árpád pártja, vonult fel a szavazáshoz. A Darányi párt kezdettől fogva többségben volt s a­hogy az idő előre haladt, a többségié mindjobban növekedett. Délután 4 órakor a választási elnök, Hunfalvy János a szavazás berekesztésére az 5 órát tűzte ki. 5 óra után még egy negyedóráig folyt a szavazás s negyed hat órakor az elnök kihirdette az eredményt. Beadatott összesen 1125 szavazat. Ebből Darányi Ignácz kapott 777-et, Mednyánszky Árpád 348 szavazatot, s e szerint Darányi Ignácz 429 szavazattöbbséggel megválasztatott. Ó-Buda. (III. kerület.) Itt mind a két jelölt kormánypárti volt. A választók rendkívül élénk hangulatban járultak a szavazó­helyiséghez , elég érdekfeszítő volt, egész d. u. 3 óráig egyformán ha­ladtak a szavazatok. Csak 4 óra után vergődött az Országos­ párt némi túlsúlyra. Fél 7-kor zárta be Izsépi Viktor választási elnök a választást. Össze­sen beadatott 754 szavazat, ezek közül kapott Or­­szágh Sándor miniszteri tanácsos 405, Végh János 349 szavazatot, így Országh Sándor kormánypárti lett a kerület képviselőjévé megválasztva. A pesti belvárosban. (IV. kerület.) A választás a régi városházán esett meg. A bizottság a tanácsteremben foglalt helyet, hol Ney Ferencz elnök reggel 9 órakor hirdette ki, hogy a kerület két kandidátusa: Királyi Pál volt képviselő és mér­sékelt ellenzéki és a függetlenségi Havas Sándor. A küzdelem a két párt közt igen heves volt. Esti 8 óra után zárta be az elnök a szavazást. Királyi Pál 586 szóval Havas Sándor 326 szavazata ellen kép­viselővé választatott. Királyi Pál küldöttségileg meghivatván, át­vette megbízó­levelét s köszönő beszédében kije­lenté, hogy a parlamentben ellenzéki lesz, ha pedig a kormány őt politikája helyességéről meg­győzné, mit nem tart valószínűnek,­­ mandátu­mát akkor letenni kötelességének tartja. A Lipótvárosban. (V. kerület.) Az V. ke­rületben, hol az ellenzék az utolsó pillanatban szervezkedett és B­r­ó­dy Zsigmond hírlapíról lép­tette fel, az eddigi képviselő Warhmann Mór győzött. A mai nap megmutatta, hogy a Lipótvá­rosban jelentékeny ellenzéki párt van. A szavazás d. u. 6 egy fél órakor a következő eredménynyel záratott le: Wahrmann 621, Bródy 304, s így Wahrmann Mór szótöbbséggel megválasztatott. Terézváros. (VI. kerület.) A mérkőzés eredménye a kormánypárti B­u­s­b­a­c­h Péter és a függetlenségi H­e­­­f­y Ignácz közt előre látható volt. Busbach körül szembetűnőleg nagyobb párt gyűlt össze. A felvonulás reggel 8 órakor kezdő­dött zászlókkal és zeneszóval. A Busbach-párt a Teréz templom baloldalán, a Helfy-párt a jobbol­dalon foglalt állást, s a szavazás az iskola­épület­­ben folyt. A választási mozgalom — írja egy tudósító — fölötte szomorú képet nyújt. Hite, hamva sincs annak az élénkségnek, tűznek, lelkesedésnek, mi az előbbi választásokat jellemzi a Terézvárosban. Úgy látszik, az egyenjogusított polgártársak csak addig lelkesedtek politikai jogaik gyakorlásáért, mig az rájuk nézve az újdonság ingerével birt. A rend föntartására kir­edelt Edelsheim-huszároknak ugyan kevés dolguk volt s le is szálltak lovaikról. A bakák puskájukra támaszkodva szunnyadoztak s a rendőrök nem találtak egyéb dolgot, mint a kéztávolba jött suszterinasok fülét czibálni. Egy­szer, pont tizenkét órakor, a Helfy-pártban fölbuz­­dult az ősi vér és ököllel megostromolta a deszka­falat, éktelen zsivajjal. A Busbachisták erre odaát pisszegni kezdtek s a fölbuzdult ősi vér szépen lecsillapult. A szavazás Helfy rovására folytonosan rom­lott, csak 377 szavazatot kapott 900 ellenében. * Rövidség okáért a kormánypártiak k. p., a mérsékelt ellenzékiek m. e., a függetlenségiek f., nemzetiségiek nemz. betűkkel vannak jelölve. Busbach Péter 523 szótöbbséggel a Terézváros VI. kerülete képviselőjéül megválasztatott. Terézváros. (VII. kerület.) A Terézváros felerésze a lövöldétől várta, hogy képviselőjét meg­kapja. Régen itt mindig nagy volt a tolongás, most is katonaságot rendeltek ki, de annak nem akadt semmi teendője. A mérsékelt ellenzéki Hoffmann Pál győ­zelmében a függetlenségi párt által fölléptetett Brestmayer Gottfried pékmester fölött senki sem kételkedett. A szavazatok közt folytonosan nagy maradt a különbség. Hét órakor hirdette ki a választási elnök az eredményt. Beadatott össze­sen 918 érvényes szavazat, ezekből Hoffmann Pál kapott 651-et, Breitmayer Gottfried 267-et és így 384 szavazatnyi többséggel Hoffmann Pál vá­lasztatott meg a VH-ik kerület országgyűlési kép­viselőjének. Míg az elnök és a jegyzők a választási jegyzőkönyveket kiállították, küldöttség ment el Hoffmannért, ki fél 8 órakor meg is jelent válasz­tói körében. Hoffmann megköszönte a bizalmat, melyet a kerület már most másodízben személye iránt tanusít. Kevéssel fél 7 óra előtt Braun Ignácz, a Bressmayer-párt egyik bizalmi férfia óvást emelt a választási elnök előtt a szavazás korai berekesz­tése miatt, indokolván azt azzal, hogy a Bress­mayer-párt emberei legnagyobbrészt iparosok, csak 7 órakor végezvén be munkájukat, ezen idő letelte után gyakorolhatják választási jogukat. A válasz­tási elnök azonban hivatkozva a választási eljárást szabályozó törvény 83. § ára, a tiltakozást vissza­utasító azon megjegyzés kíséretében, hogy azon esetben, ha a kisebbségben maradt párt jogainak sérelmezését látná az ő eljárásában, jogukban áll annak idején az illetékes fórum előtt a választás megsemmisítését kérelmezni. Józsefváros. (VIII. kerület.) Az eddigi képviselő Szilágyi Dező mérsékelt ellenzéki ellen mind a függetlenségi, mind a kormánypárt léptetett föl jelöltet, amaz Mudrony Somát, ez pedig Csepreghy János asztalosmestert. A sza­vazás a lovardában folyt. Az ellenpártok főtörek­vése oda irányult, hogy Szilágyi meg ne kaphassa­­ az abszolút többséget, s ekkép új választásban mérkőzzék meg még egyszer az utána legtöbb sza­­­­vazatot nyert jelölttel. Természetes, hogy a másik két jelölt pártja is megfeszítette erejét, hogy a maga jelöltjét hozza abba a helyzetbe, hogy egy­­ netaláni új választásnál ellenfél maradhasson. A­­ kocsik folytonosan jöttek-mentek és hozták a sza­vazókat a legtávolabbi helyekről is. A szavazás esti 10 óráig tartott. A választók számára fentar­­tott helyek minden párton megteltek szavazókkal a délután folyamában és az esti órákban a közön­ség is sűrű tömegekben állott a múzeum- és a Sándor-utczákban. Az esti órákban lázas izgatottság mutatkozott minden párt kebelében, mert bizonytalan volt, hogy a választás mily eredménynyel fog végződni és új választásra nem lesz-e szükség. 10 9 órakor minden egyes szavazót, ki a választási helyiségbe a Szilágyi-párt részéről bement, zajos éljenzéssel üdvözölt a párt s az izgalom a legnagyobb fokra hágott, midőn Va 8 órakor a választási elnök kije­lenté, hogy a szavazás 10 órakor berekesztetik. E másfél óra alatt minden párt utolsó erőit vezette a harczba. A szavazási helyiség megtelt választókkal és fullasztó hőség uralkodott. A pár­tok bizalmi férfiai lassan jegyeztek be minden választót, számítván, mennyi szavazat kell még Szilágyinak, hogy abszolút többsége legyen. 9 órakor Szilágyinak volt 755, Csepreghynek 450, Mudronynak 341 szavazata. Tehát Szilágyi­nak 33 szavazatra volt szüksége az abszolút több­séghez, fél 10 órakor még 29 szavazatra. Ekkor kezdett szavazni a Szilágyi-párt tarta­léka és a siker attól függött, mennyi szavazattal rendelkezik még a másik két párt. Valahányszor kinyílott a szavazási helyiség ajtaja, a bizalmi fér­fiak izgatottan tekintettek a belépő választók szá­mára. A Szilágyi-pártnak ekkor még 47 szavazója volt, melyek apró csoportonként vonultak be a szavazatszedő küldöttségek elé. Az eredmény az u­tolsó pillanatig kétséges volt: tíz óra előtt egy perc­c­el szavazott Szilágyira az utolsó választó, mire az ajtókat bezárták. Szilágyinak volt 841, Csepreghinek 484, Mudronynak 355 szavazata, tehát egy szavazattal nyerte el Szi­lágyi a törvény által a beadott szava­zatokból megkívánt abszolút több­séget. A választási elnök ekkor a választást befeje­zettnek nyilvánító, s Szilágyi Dezsőt megválasztott képviselőnek jelenté ki. Nagy éljenzés támadt, az ellenpártok pedig lecsöndesültek. Midőn a választási jegyzőkönyvek elkészültek, az elnök több bizottsági tag kiséretében Szilágyi Dezső lakására ment s meghívta őt a mandátum átvételére. Szilágyi Dezső féltizenkettőkor jelent meg a választók körében s a lovarda előtti téren rögtönzött emelvényen beszédet intézett a válasz­tókhoz, örömét és köszönetét fejezve ki a fölött, hogy e választókerület az ellenzéket az ő szemé­lyében, tiszta és nemes fegyverekkel diadalra jut­tatta. Szilágyi lelkesült éljenzés közepette távozott a választók köréből. Ferenczváros és Kőbánya. (IX. kerü­let.) Választási helyiség volt a «Köztelek» s az üllői ut­c. Kemény, a soroksári utihely pártja ré­szére volt kijelölve. A szomszédos utczákban min­denütt pezsgő élet, éljenkiáltások. A «Köztelek» melletti két utcza deszka­fallal volt elzárva s a kör­nyéken két század balra a Phillippovics-ezredből, pár huszár s nagyszámú rendőrség. Pontban 8 órakor Morócz István mint elnök megnyitá a választást. A Kemény-párt azonnal nagy tömegekben kezdett szavazni, s hamar töl­be került a szavazatok aránya Thalynak. (Kemény 12 órakor 78, 1 órakor 108, 122-kor 118 szóval volt többségben.) Mégis átalában az a hit volt elterjedve, hogy a miniszter nem fog győzni. Kő­bányára egymásután robogtak a kocsik a válasz­tókért. Délután csapatosan érkeztek a kőbányaiak és Kemény szavazatai apadni kezdtek. A Kemény többsége leszállt 90-re, 52: 41-re. A választási elnök fél 6 órakor kijelente, hogy egy óra múlva bezárja a szavazást, minthogy a szavazók már csak ritkán érkeztek. Ekkor Kemény­nek 526, Thaly Kálmánnak 481 szavazata volt. 1: 28-kor Keménynek 601, Thalynak 571. Ekkor a választási elnök kijelentette, hogy az idő lejárt, s ezután csak a bizalmi férfiak szavazhatnak, ezek leszavazása után a választási eredmény ki fog hir­­dettetni. A függetlenségi párt elnöke Hets Ödön a következőket mondotta: «Kérem a határidő meg­hosszabbítását, még vannak szavazók­. A Kemény­párt bizalmi férfiai azonban az elnöki kijelentés értelmében követelték a szavazás berekesztését. Az elnök erre a bizalmi férfiak leszavazása után a szavazást befejezettnek jelentette ki, s kihirdette az eredményt, mely szerint: Kemény Gábor báróra szavazott 606, Thaly Kálmánra 579, így tehát Kemény Gábor báró 27 szótöbbséggel a IX. kerület képviselőjévé válasz­tatott. A kormánypártiak zajos éljenzéssel, a függet­lenségiek zúgással fogadták a kijelentést. Hets Ödön fölszólalt, hogy még 27 függetlenségpárti választó van jelen, ki meg nem szavazott, s többen útban vannak. Szavait azonban már alig lehetett hallani a zajról. Az elnök hivatkozott a törvényre, mely eljárásához jogot nyújt. A szóváltást ekkor tompa dübörgés szakította félbe. Valami suhancz megrugdosta a második kaput. Az elnök e zajra rendeletet adott a katonaság kivonulására. Megdöbbentő jelenet következett ezután. A félszázad katonaság a szemközti épület kapubolto­zata alól feltűzött szuronyokkal rohant elő. Ekkor Hets Ödön a választási elnök elé lépett s harsány hangon igy szólt: «A­mi történni fog, azt ön pro­vokálta erőszakos eljárásával, én azért a felelősséget önre hárítom.» Künn zugás, fütyülés és vész­kiál­tás zaja hangzott. Bent az udvarban mindenkinek gyorsabban kezdett dobogni a szive, s visszafojtott lélekzettel várta a történendőket. E másodpercz­­nyi csöndben előlépett H­i­n­d­y Kálmán pestme­gyei aljegyző, alsó-dabasi kormánypárti képviselő­­jelölt és Hetsre mutatva harsány hangon igy kiáltott rá: «Te vállald el a felelősséget magad, mert ez a te munkád gyümölcse: lázitó!» — «A saját tetteimért mindenkor felelek, — válaszolt Hets, — de nem a ti törvényszegéseitek következ­ményeiért !» Eközben a zaj is elnémult künn, s a katonaság csakhamar visszatért. Szerencsére a ve­zető hadnagyban elég emberség volt, s megelége­dett azzal, hogy kardját a nép szemébe villogtassa, s igy baj nem történt. A kaput rugdosó suhanczok félre állottak, egyet közülök oldalba ütött egy rendőr, — a vészkiáltás attól eredt — s ezután kitisztult az utcza. Benn pedig a választási jegyző­könyveket fogalmazták, s aztán kocsikra ülve, a győzelmes párt tagjai zászlóikkal diszmenetet tar­tottak a városban. A megyékben, Abaúj megyében a szikszói kerületben P­é­c­h­y Tamás kormánypárti jelölt, a leg- 357

Next