Politikai Ujdonságok, 1885 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-07 / 1. szám
. A horvát szélsők azonban maguk se hiszik, amit erre nézve állítanak, hanem nyilván úgy vélekednek, hogy a horvát nép nem vizsgálja az államháztartás költségvetésének tételeit, mivelhogy olvasni nem tud. Tehát annak lehet mondani mindent, az ő czéljuk az izgatás, és ha erre nincs elég igazságuk, izgatnak hazugsággal. De megjárhatják, mert hátha a horvát nép mégsem oly bárgyú, amint ők fölteszik, és e szerint nem lehet őket föllázítani hazugsággal? Mióta Európában a nemzetek, az egy lengyelt kivéve, egymás után fölszabadulnak az idegen nyomás alól, a nagyhatalmak a távoli világrészekben keresnek hódítási tárgyakat. Ez a legújabb politikai divatja földrészünknek. Anglia már előbb jól fölrakodott, úgy hogy az alap már gyöngének is mutatkozik, és a fölépítmény súlya alatt recsegni kezd. De Franczia és Németország most nyújtják ki habarcz csápjaikat a bitangnak tekintett fekete földrészek felé, s Bismarck jelszavát követve, nem verekednek itthon — egyelőre — hitvány faluk miatt, hanem Afrika, Ázsia, Ausztrália partjain hódítnak birodalmakat. És ha ezek mind a békét akarják mostanság Európában, Oroszország is jobbnak látja másfelé nézni. Az ő szárazföldje oly nagy, mint az óczeán, határos Amerikával, Ázsiával, neki nem szükség vizen kerülni, az ő kozákjai meglelik Angliát Indiában, a francziát Khinában, s ennyivel erősebb emezeknél, helyzete előnyösebb, mert a földet, melyet elfoglal, mindenestől be is nyeli, közvetlen birodalmához csatolja, beolvasztja, míg amazok gyarmataikat csak hosszú, vékony szálakkal kötözik össze távoli anyaországaikkal. Az orosz czár elmegy Szamarkandba, és ott Közép-Ázsia császárjának koronáztatja magát, ez a legújabb terve az orosz udvari politikának. Az orosz czárizmusnak ezzel az ünnepélylyel az a czélja lehet, hogy emelje dicsfényét, tekintélyét úgy a kerek világ, mint különösen Ázsia meghódított és meghódítandó népei előtt. Ezt a czélt el is érheti, mert olyan császári uralmat, mint most az oroszé, a világ még nem látott. Voltak ugyan már, sőt vannak mai nap is, ennél emberszámra és értékre nagyobb birodalmak, de csak lazán függöttek és függenek össze, és nem egy tagban, nem egy korlátlan hatalmú fő alatt, mint a szent Oroszország, melynek úgyszólván nincsenek tartományai sem, az egész egy egységes anyaország. És még egy körülmény: hogy ez a roppant területi anyaország valósággal bevehetlen,de sőt csaknem megtámadhatlan, legalább belsejében. Ez a körülmény teheti megdöbbentővé az orosz birodalom terjeszkedését. Ha csak Ázsia felé terjeszkednék, annak épen örülhetnénk, és magától Ázsiától szintén nem félünk, de ha egy európai — majdnem polgárosult — nagyhatalom szervezi e tatár csordákat, és az hozza nyakunkra — ez egészen más dolog, és más eredményekre vezethet. A kormánypárt újévi tisztelgései. A kormánypárt, a korábbi szokásokhoz híven, újévkor küldöttségben kereste föl a miniszterelnököt s tolmácsolta előtte a párt ragaszkodását, jó kívánságok kíséretében. Az üdvözlő beszédtől, Tisza válaszától, az idén egyebet is reméltek, mint a kormánypártból fölhangzó egyszerű nyilatkozatokat. A közvélemény tudatában van annak, hogy e napok néhány jelentékeny kérdéssel és a viszonyokban figyelemreméltó jelenségekkel bírnak. Mind a szatmári püspöknek, mind K. Senyenek beszéde eléggé érintik a kormányt, s úgynevezett «befolyásos köröktől» származnak. Az a régen rebesgetett, sokszor megírt hít is kérdőjelt érdemel, mely arról beszél, hogy gr. Andrássy Gyulát nézetkülönbségek választják el a kormánytól és a főrendiházban ellenzék képződik mellette. Mindezek a politikai viszonyokat illetőleg kíváncsiságot ébresztettek, és sokan hitték, hogy úgy ezekről, mint egyebekről (a főrendiház rendezéséről, a kivételes intézkedésekről) az újévi beszédek egy vagy más alakban megemlékeznek- Bécsi lapok már napok előtt híresztelték is, hogy Tisza újévi beszéde ezúttal túl megy eddigi határain, mert több kérdésre kiterjeszkedik. Még azt a körülményt is, hogy az üdvözletét a párt nevében egy gróf mondta, úgy tüntették föl, mint annak a kifejezését, hogy a főrendiház reformjára nézve az arisztokráczia szabadelvű része nem vonja meg támogatását a kormánytól. Szóval Tiszától önvédelmet, vagy támadást vártak. Tisza beszéde azonban csaknem kizárólag a főrendiház reformjával foglalkozott, és ebben volt is védelem, saját nézetei számára. Újólag kijelentette, hogy azokhoz a nézetekhez ragaszkodik, melyeket már kifejtett, melyek a törvényjavaslatban kifejezést nyertek. A lapok természetesen kész pártszempontból ítélik meg Tisza újévi beszédét. A bécsi lapok elismeréssel szólnak róla, de akad köztük, mely a szokottnál komorabbnak tartja, s azt látja, hogy abban nem a régi harczi kedv, hanem a jövendő előtt való aggodalom nyilatkozik. Tisza alkudozásokat folytatott és folytat — mondják — ez megtetszik legújabb nyilatkozatán is. A «Neue freie Presse» a miniszterelnök újévi beszédéről írja: «Aligha kielégíti azokat a várakozásokat, melyeket hozzáfűztek. Behatóan vizsgálva e beszédet, az nem egyéb, mint polémia azokkal az ellenvetésekkel szemben, melyek a kormánynak a főrendiház újjászervezéséről beterjesztett törvényjavaslata ellen ellenzéki részről felmerültek. E kérdésben az ellenzék élén Andrássy Gyula gróf áll és Tisza Kálmán igen élénk aggodalmakat táplálhat a törvényjavaslattal szemben érvényesülhető ellentállás iránt, ha arra határozza el magát, hogy ilyen ünnepies alkalommal a főrendiház kérdésében formális vitába bocsátkozzék, azzal a félreismerhetetlen szándékkal, hogy ellenfeleit kapacitálja, vagy legalább a közvéleményt azzal szemben meghódítsa. Meglepő a szabadelvű párt czéljainak következő definíciója: «A szabadelvű párt abban kereste a következetességet, hogy a kitűzött czélt soha szem elől ne téveszsze; nem abban, hogy az egyszer kiadott jelszóhoz és kitűzött úthoz ragaszkodjék akkor is, midőn körülötte minden megváltozott.» Kit ne emlékeztetne ez az államjogi elveknek hírhedt szegre való akasztására, arra az evoluczióra, melyet Tisza Kálmán tíz évvel ezelőtt olyan gracziózus módon vitt véghez ? És ha már egyszer az eddigi, a kitűzött irányt elhagyják, könnyen megtörténhetik, hogy az új irány megkezdésénél hátat fordítanak annak a czélnak, amelyre nézve azt ígérték, hogy sohasem fogják szem elől téveszteni.» A miniszterelnöknél. A kormánypárt új év első napján gyűlt össze rendes tanácskozási helyiségében és testületileg vonultak Budára, a miniszterelnöki palotába, melynek termében fogadta őket a miniszterelnök, többi minisztertársaival. Mikor Tisza és a miniszterek megjelentek, zajos éljenzés hangzott előjük. Gr. Csáky László üdvözlő beszédében a múlt évről úgy emlékezett meg, mint amely a békés munkálkodás és jótékony haladás képét tünteti föl. Megemlékezett a hozott törvényekről, említette a pénzügyek javulását, a választásokat, melyekben a nemzet a párt iránt oly nagy bizalommal nyilatkozott, oda utalván ezzel a pártot, hogy a miniszterelnök hazafias bölcs vezetését jövőben is tántoríthatatlanul kövesse. Ez a párt meggyőződésével is megegyezvén, örömmel sorakozik Tisza és a szabadelvűség zászlója alá. A kormány tíz évi működéséből merít a párt biztosítékot arra is — folytatta a szónok, — hogy a küszöbön levő, az alkotmányra nagy fontosságú törvényjavaslatot — a felsőház újjászervezését és átalakítását — a szabadelvűség vezéreszméi szerint, vezérleted alatt szerencsésen megalkotjuk és ez által az az úr, melyet az 1848-iki és 1867-iki törvényhozás a kor kívánalmainak többi részeiben megfelelővé tett alkotmányainkban hagyott, törvényeink eddigi vezérelvei és az újkor szabadelvű fejleményeivel összhangzólag be lesz töltve és hazánk alkotmánya uj erősbödést nyerend. Mindezeknél fogva aggodalom nélkül nézünk a jövő elé, mert tántorithatlan bizalmat helyezünk beléd és minisztertársaidba, kik fáradhatlan munkatársaid hazafias működésedben s midőn magunkat barátságodba és irántunk mindig tanusitott bizalmadba ajánljuk, kérjük a mindenhatót, hogy drága életedet és erődet a haza javára, csádod és mindnyájunk örömére a nemzet élén számos évekig megtartsa. (Éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Tisztelt barátim ! Midőn úgy társaim, mint a magam nevében ismételten megköszönöm szives jó kivánataitokat, talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy ez alkalommal is nemcsak a baráti tisztelet, hanem az az öntudatos szándék is vezérelt, midőn tisztelt barátunkat biztátok meg az üdvözlő beszéd elmondásával, hogy teljesítse azt az, ki köztünk élő jeleként jár ama kapocsnak, mely a hajdani magyar szabadelvű párt és a mai szabadelvű párt közt létezik, (Élénk helyeslés, éljenzés) ama szabadelvű párt és a mienk közt, mely mindig abban kereste a következetességet, hogy a kitűzött czélt soha szem elől ne téveszsze; nem abban, hogy az egyszer kiadott jelszóhoz és kitűzött úthoz ragaszkodjék akkor is, midőn körülötte minden megváltozott. (Élénk tetszésnyilatkozat és helyeslés), tartozott ama szabadelvő párthoz, melynek — épen úgy, mint a mienknek — kitűzött czélja nem volt más, mint a magyar államot létesíteni és mióta megvan, mióta a mienk, erősíteni, az európai nyugati kulturállamok sorában mennél magasabb fokra emelni és szabadelvű irányban fejleszteni. (Élénk helyeslés.) És talán nem csalódom abban sem, ha azt mondom, mint tisztelt barátunk mondá, hogy akkor, midőn a nemzet a múlt évben közvetlenül a szabadelvű párt, közvetve az abból alakult kormány irányában való bizalmának oly fényes jelét adta, azt épen annak tudatában tette, mert meg volt győződve, hogy párt és kormány, nem engedve megzavartatni a köztük létező jó viszonyt, ezentúl is következetesen ugyanazon czélra — ismétlem : a magyar állam megerősítésére, a kulturállamok sorában mennél magasabb fokra emelésére és--^ hadelvű irányban fejlesztésére — fognak törekedni. ^ (Élénk helyeslés). A nemzetnek e nyilatkozata legbecsesebb, soha meg nem hálálható elismerés a múltért; de úgy érzem — s bizonyára úgy érezzük mindnyájan — nehéz, szigorú kötelességet is ró reánk; azt a kötelességet, hogy semmi nehézségektől vissza nem riadva, semmi viszonyok közt ne ejtsük el azt a zászlót, mely alatt a nemzet különböző osztályaiból egy nemzet lett. (Úgy van ! Úgy van! Élénk helyeslés.) és ne engedjük, hogy az egységessé lett nemzet bármely befolyások alatt ismét különböző osztályokra oszoljék. (Élénk helyeslés és tetszésnyilatkozatok.) Tisztelt barátunk említette a főrendiház szervezését. Nézeteim e kérdésben ismeretesek elmondja azokat az általam benyújtott javaslat és annak indokolása, nyilatkoztam ismételten e tárgyban a képviselőház illető bizottságában. Nézetem szerint e javaslatnál is két szempontnak kellett a kormányt vezérelnie: ama szempontnak, hogy az intézményeink közé jelen alakjában többé nem illő főrendiház azokba inkább beilleszhetővé legyen, de anélkül, hogy elveszítse azt, ami szerintem legfőbb érdeme és értéke: hogy a magyar államiságnak minden viszonyok közt bárkivel szemben is őre és védője lehessen. (Helyeslés.) S mert arról vagyok meggyőződve, hogy ama törvényjavaslat ezen kettős czélnak úgy fog leginkább megfelelni, ha — nem beszélve részletesebb módosításokról, melyek minden törvényjavaslatnál lehetők — alapelveiben megmarad úgy, amint be van terjesztve, ragaszkodom annak alapelveihez. (Élénk helyeslés.) De — ha már szóba jött — legyen szabad csak két téveszmére figyelmeztetni, melyeket annyiszor hallottam és olvastam. (Halljuk!) Az egyik az, hogy ez a javaslat a magyar felsőházba egy nálunk eddig nem létezett elemet visz be, egészen új alapot fektet le a kinevezésben. Csakugyan van a javaslatban ij. Az új eszme az, hogy élethossziglan való kinevezésekről szól. De ismerve a magyar főrendiházat, ahol máris hetvenegy főispánnak — a horvátokkal együtt — van ülésjoga, kik nemcsak kineveztetnek, hanem a kormány tetszése szerint hivatalukat el is veszíthetik; midőn, bár nem ily módon, de ott vannak a kinevezett czímzetes püspökök is, tehát körülbelül 90 kinevezett tagja van ma a főrendiháznak , akkor azt mondani, hogy függetlenebbekké tett, mert élethossziglan kinevezett tagokkal felcserélni ezeket, annyi mint uj elvet hozni be és a független POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1. szám, 1885. XXXI. évfolyam.